Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Komoly bor, laza bor

Interjú ifj. Kamocsay Ákos borásszal

Karakas H. Norbert | 2011.03.10. |
Komoly bor, laza bor
Az ember fia sokszor arra vágyik, bárcsak neves családból származna, és lenne az édesapja nagy ember, akinek csendesen elüldögélne az árnyékában. Érdekes módon a borászoknál ez pont fordítva van, hiszen nemcsak a most nyilatkozó Kamocsay Ákos, hanem más fiatal borászok is úgy gondolták, nem édesapjuk, vagy a családjuk árnyékából szeretnének érvényesülni, hanem saját erejükből megmutatni, milyen is egy fiatal magyar borász.

 

– Hogyan indult a pályafutásod?
– Móri születésű vagyok, édesapám az állami gazdaság vezetője volt huszonöt évig. Talán pont emiatt, hogy ebben a környezetben nőttem fel, nem is volt kérdés, mihez kezdjek az életemmel. Nagyon megtetszett az a munka, amit tőle láttam. Együtt dolgoztunk a családi szőlőben, eljártam vele a munkahelyére… imádtam a szüret hangulatát, a pince illatát, a szőlőfeldolgozást, a mustot, és persze a megkóstolt borok ízét. Az iskola elvégzése után is mellé kerültem a Hilltop Neszmély borászatba. Itt végigjártam a szamárlétrát, pincemunkástól az üzemvezetőig, szőlőtől a laboron át a palackozóig, raktártól a borszaküzletig. Dolgoztam minden munkafázisban. Mielőtt megkérdezed, voltak vitáink nem egyszer, hiszen maximalista volt, nem tűrte a lazaságot. Én meg néha nehezen viseltem a nagy szigort, de lassan összecsiszolódtunk, megkomolyodtam, és a Hilltopnál töltött utolsó két évemben már egyenrangú partnerként dolgoztunk együtt. Közben külföldön is töltöttem egy-egy szüreti időszakot, az elsőt 1999-ben Dél-Afrikában, Wellingtonban, a Linton Park borászatnál, a másodikat 2004-ben Kaliforniában, Napa Völgyében, a Cuvaison borásztatnál.
 
– Nyolc év után úgy döntöttél, saját lábadra állsz. Hogy találtál rá a pincére?
2005-ben Miklós Csabi beszélt rá, hogy vágjak bele, a pincéjét is megosztotta velem, így még nem a sajátomban készültek a borok. Egész kis mennyiségekkel indultam. Fajtánként 800-1200 palackkal, amolyan piac-bekóstoló tételekkel. Elkészültek a címkék, megjelentek az első borok, és a piac meglepően jól fogadta őket. Úgy érzem évről évre egyre szebb, egyre jobb borok kerülnek ki a pincéből, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Sikerült a nulláról elindítani, kialakítani valamit, ami persze majd hosszú évek múlva fog kiteljesedni. Rengeteg a feladat, nagyon sok terv van a fejemben, de hatalmas a lelkesedés. Aztán rátaláltam a Lamberg pincére, mely talán a leghíresebb, és az egyik legrégibb a móri borvidéken. Az 1700-as évek végén készült, nagyjából egy időben a Lamberg kastéllyal. A háború után az állami gazdaság gondozásába került, a pincét bortárolásra használták, majd hosszú évekig üresen állt. Az épület most az eredeti funkciójának megfelelően újra borral van tele, saját borral. Miután megvettem, megkezdődött a renoválás, a pincét felújítottuk, a 2006-os évjárat borai már itt készültek. Az épület számomra méltóságot és magasztos hangulatot jelent, és szeretném, ha ezt minél többen átélhetnék. Megláttam és beleszerettem.
 
– Mit kell tudni az itteni szőlőről?
Az Ezerjó Hazájaként is ismert Móri borvidék nagy múlttal, évszázados hagyományokkal bír. Területe két hegység, a Vértes és a Bakony között húzódik, a festői Móri árokban. Bizonyított, hogy a szőlőtermesztést a rómaiak alapozták meg, így a honfoglaláskor ide telepedő törzsek itt már virágzó szőlőkultúrát találtak. Az első komolyabb fellendülését az 1690-es években rendházat alapító Kapucinus barátok megjelenése hozta. Egyesek szerint ők honosították meg a borvidéken az Ezerjó fajtát, melynek története azóta összeforrt Mór és környéke történelmével. Az évszázadok során, a móri borvidéken termett szőlőből készült borok jelentősége megnőtt. Ismert olyan időszak, amikor a külföldi kereslet hatására a móri borok Magyarország kiemelkedő exporttermékei voltak. A borvidéken termesztett szőlőkből készült borok jellegzetessége a magas alkoholtartalom, a tüzesség és a lassú öregedés. Bár erősen savas jellegűek, a nagy test kiválóan kompenzálja ezt.
 
Milyen borokat kínálsz te a Maurus pincéből?
Először is egy Ezerjót, amit neutrális illat, erős savasságát kompenzáló nagy
Presztízs Magazin
test jellemez, férfias, kemény, elegáns, jó évjáratban ki nem erjedt cukrot is tartalmazó, de száraz jellegű bor. Van traminink, amely intenzív illatú és ízű, esetenként lágy bor. A királyleányka illatos, könnyed, a manapság legdivatosabb chardonnay pedig finom illatú, tüzes, nagy testű.
 
– Jól érzem, hogy nagyon fontos nálad az arculat és a marketing?
Az első pillanattól kezdve úgy érzem, nem elég jó bort készíteni, fontos, hogy mind a címkével, mind az üveggel, és mindazzal, ami a borászatot képviseli, azt sugározzuk, amit érzünk. Fontos volt, hogy eleganciát sugalljunk, és komoly borászatként ismerjenek meg minket, emellett tudja meg mindenki, hogy a jó értelemben vett lazaság és optimizmus ugyanúgy az életünk része. Ipacs Géza tervezte a címkénket. Nagyon különleges munkamódszerrel dolgozik, profi szakember… de ez egy külön történet. Visszakanyarodva hozzám: nekem a munkám a hobbim. Minden pillanatban, a nap összes percében azon dolgozom, hogy a borászat, a borvidék és közvetve a magyar bor ismert legyen. Bár nagyon büszke vagyok a borászat által eddig kapott elismerésekre, nem elégszünk meg annyival, hogy jó bort készítünk. Szeretnék egy borbárt építeni a pince mellett, megkeresni és összefogni a helyi termelőket, hogy a gasztronómia szerves része legyen a borkóstolásoknak. Folyamatosan jár az agyam, mindig új és új ötletek jönnek. Nyitott vagyok minden újdonságra.
 
– Tagja vagy a Junibor kezdeményezésnek. Mit jelent ez számodra?
A Junibor nagyon jó kezdeményezés! Összejárunk, segítjük egymást szakmailag, és nagy tervem, hogy egyszer mi, fiatalok állhassunk ki a nemzetközi közönség elé. Ne egyesével önmagunkat toljuk előre, hanem egységesen az új generációs magyar borászatot! Szerintem lenne még nagyon sok lehetőség. Ezeket keressük folyamatosan annak érdekében, hogy a magyar bort, ezáltal az országot úgy képviseljük, ahogy arra szükség lenne. A mi életünknek már szerves része az arculat és a marketing, ösztönösen használjuk, és hiszem, hogy ezzel többre mennénk a világban együtt, összefogva, mint  „kopottas” arculattal, amivel ma megjelenik a magyar bor a nemzetközi porondokon.

 

Még nincs értékelve