Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az emlékek őrei

Mesterhölgyek, akiknél az írás valóban megmarad

dr. Szász Adrián | ifj. Nagy György | 2019.06.26. |
Az emlékek őrei
– Az egyik legrégebbi irat, amit rendbe hoztunk, egy 1226-ból származó pergamen oklevél volt, melyet még II. András hitelesített – meséli Gy. Molnár Kerstin, a budapesti ArchivArt könyvrestaurátor műhely vezetője, miközben végigvezet négyfős csapata kis birodalmán. Majd ugrunk „csekély” 800 évet az időben, és már arról beszélgetünk: kerültek hozzájuk könyvek a nemrég sajnálatos módon leégett Ráday utcai kollégium könyvtárából is, ezek az oltóvíztől áztak el. Kerstin, Judit, Katalin és Örzse a látszólag menthetetlent is próbálja megmenteni, és – a tartalom érintetlenül hagyásával – formailag újraalkotni. A Kálvin tér közelében, egy klasszikus fővárosi bérház első emeletén található bázisukat úgy járom körbe, hogy miközben megfigyelem őket munka közben, meg-megcsap a történelem illata. A végén mintha egy sajátos időutazó járműből szállnék ki. De kezdjük az elején!
– A könyvek sok esetben olyan megviselt állapotban érkeznek hozzánk, hogy ívekre vagy lapokra kell szétbontani őket, majd a tisztítás, a javítás és a papíröntés után jöhet az újrafűzés, valamint a kötés restaurálása – sorolja Kerstin. Persze nemcsak kötetek, hanem oklevelek, kéziratok, grafikák, tervrajzok és térképek is kerülnek a műhelybe. A legtöbb munkát állami és egyházi könyvtárak, levéltárak, múzeumok adják, de cégek és magánemberek is gyakorta felkeresik az ArchivArt-ot. Utóbbiak jellemzően a famíliájukban nemzedékről nemzedékre szálló Bibliával, énekeskönyvvel, családi krónikával vagy szakácskönyvvel jönnek, melyet éppen a legidősebb gyermek vagy a szeretett unoka örökölt. Klasszikus sorozatok, Petőfi- vagy más verseskötetek díszkiadásai, értékes albumok, nemesi pergamen oklevelek is rendre kikötnek a mestereknél.
 
Szabályok mellett is találékonyan
 
Presztízs MagazinA legnagyobb teremben az úgynevezett szárazmunkát végzik a restaurátorok. A száraztisztítás elsősorban a könyvek portalanítását jelenti radírszivaccsal vagy – sérülékenyebb anyag esetén – radírporral. Ha penészkár által sújtott könyvön kell dolgozni, akkor az előzetes fertőtlenítés is követelmény, hiszen a cellulózrostokat elfogyasztó penészgomba nemcsak a papírt mállasztja szét, hanem a levegőben terjedő spórái az emberi egészségre is ártalmasak. Kivédésükről egy öt darab szűrővel ellátott biológiai elszívó berendezés gondoskodik a műhelyben. Amennyiben a könyvek borítóját, lapjait nedvestisztításnak is alá kell vetni, ez egy másik helyiségben zajlik. Ott merítik vízbe a tisztítandó darabokat, melyekben ez – talán meglepő, de – nem okoz kárt.
Amikor átérünk, Mezeiné Victor Örzse az egyik kis kádban épp egy fatáblát tisztít, amely szét volt törve, így most összeragasztja, hogy stabil legyen. Rutinos mozdulatokat látok, Örzse már harminc éve űzi hivatását. Újsághirdetés alapján, pályázaton jelentkezett könyvrestaurátornak, a hároméves akkreditált OKJ-s képzést az Országos Széchenyi Könyvtár szervezte. Ez a képzés mára megszűnt, jelenleg csak papírrestaurátor-képzés létezik a Képzőművészeti Egyetemen. – Mindig „kézi ember” voltam, a két kezemmel dolgoztam, és egyszer csak szembejött a lehetőség – idézi fel. – Tájékozódtam, s ez jobban megtetszett, mint a textilrestaurálás, mert sokrétűbbnek éreztem. Kell kézügyesség és precizitás, hiszen szabályok között, kötött munkafolyamatokban dolgozunk, de a legjobb módszer megválasztásában a kreativitásnak is jut szerep. Minden könyv és feladat más, betűket nem írunk a tartalomhoz, de a helyrehozatal módjáról lehet ötletelni!
 
Papíröntés a „boszorkánykonyhában”
 
Presztízs MagazinUgyanezen szoba másik felében Berényi Katalin a papíröntés rejtelmeibe vezet be. A hiányos, foszlányos papírlap előbb egy szitára, a szita pedig a papíröntő gépbe kerül. Ott egy kerettel leszorítják, felengedik vízzel, és hozzáadják az előre kikevert papírpépet. A keletkező vákuum a papír azon széleihez húzza a pépet, ahonnan már lemállott az eredeti anyag, és hozzátapadva kiegészíti azt. A pép amúgy cellulózrostokból, az összetapadásukat biztosító enyvező anyagból és krétaporból áll, utóbbi segíti elő, hogy a papír ne legyen áttetsző. Az állagát úgy keverik ki, hogy az új papírszél a régivel azonos vastagságúra sikeredjen, így egészítheti ki tökéletesen a hibás anyagot. Színeit az alapszínekkel előszínezett cellulózból mixelik a kívánt árnyalatúra. Végül filcek és/vagy szívópapír közé helyezik a kiöntött, szárítandó lapot. Lenehezítve, hogy biztosan ne hullámosodjon, hiszen ahány papír, annyiféle.
– Mindenki mindent csinál, azaz nem csak egy-egy munkafázisért felelünk a manufaktúrában – magyarázza Katalin. – Izgalmas és inspiráló végigvinni egy-egy könyv teljes munkafolyamatát. Emlékezetes például, amikor a Veszprémi Érseki Levéltár egy már-már reménytelennek látszó állapotú, töredékes könyvét mentettük meg, de nagyon sok olyan anyag érkezik, amelyik például pincében, padláson, vagy akár a világháború alatt egy ládában elásva a föld alatt nedvesedett. A pép kikeverése pedig egy boszorkánykonyhai műveletre hasonlít: ebből is egy csipettel, abból is egy kicsit! Szigorúan kimérve persze, hogy miből mennyit adagolunk.
 
(Sok) százéves kincsek között
 
Presztízs MagazinE szakmában igen fontos a megmunkált tárgyak állapotának folyamatos dokumentálása, ehhez egy külön fotószoba áll rendelkezésre. Kerstinnel itt megállunk, hogy megmutassa egy régi – favázra, papírból készült – babaház restaurálásának megörökített pillanatait. Egyedi karnisok, függönyök, csillárok kerültek a kis házikóba az eredeti töredékek mintájára. Majd kinyílik egy szekrény – nem a babaházban, hanem a műhelyben –, amely igazi kincseket rejt. A következő restaurálandó könyveket. Többek közt az 1400-as évekből: „1486, Velence” bejegyzés virít az egyiken. Cirkalmas, arannyal írt betűk futnak fel és alá, patinás kapcsok és sarokveretek – már ahol még megvannak. Gutenberg 1455-ben találta fel a könyvnyomtatást, a tizenötödik századi köteteket ősnyomtatványoknak nevezzük. A szöveg mellett kézzel írt kiegészítések is láthatók – jópofa, rajzolt mutatóujj jelzi: ez a rész itt fontos! E könyvek különös értékével persze aligha törődtek azok a rovarok, melyek apró lyukakat rágtak beléjük, miután állati eredetű ragasztóval táplálkoznak. Nyomot hagytak a félévezredes papíron, amelyet pedig megérinteni is élmény.
Elsétálunk egy nagy mikroszkóp mellett, mellyel a tintákat szokták vizsgálni, majd Kerstin egy nemesi oklevelet mutat, amelyikről a tulajdonos gyermekei „lejátszották” a pecsétet. Egy nagy présben plakátok pihennek, és látunk egy lamináló gépet is, amely a töredezett, elsavasodott – például 1896-os… – újságokra előlaminált fátyolt olvaszt, hogy megóvja, egyben tartsa őket. Ami elázva érkezik és azonnal nem szárítható, azt helyben lefagyasztják, így nem sérül meg a feldolgozásig, ezért hűtők is vannak. Megcsodáljuk a kasírozófalat, amelyen óriási térképeket lehet kasírozni. Az asztalon egy 1916-os Európa-térkép várja, hogy újra „formába hozzák”. A barkács-szobában a fatáblák megmunkálását végzik, az ívek létrehozása, a könyvek újrakötése pedig már ismét a szárazmunkás teremben zajlik. Itt a negyedik kolléganővel, Helliné Lukács Judittal is találkozom, aki siketként a számról olvassa kérdésemet – hogy mit szeret legjobban a munkájában –, s válaszul lelkesen mutatja az általa festett színes borítópapírokat. Majd odahív az asztalhoz, ahol tevékenykedik: éppen kecskebőrrel egészít ki egy sérült könyvgerincet.
Presztízs Magazin– A legrosszabb állapotú könyvek javítására akár 100-120 órát is rá kell szánnunk – világosít fel Kerstin. – És csupa természetes anyagot használunk, minden visszaoldható, visszaalakítható az eredeti formájába, ha nem tetszik a végeredmény. Mesterségünk egy része „pepecs” munka, talán itt esnek ki a férfiak, ezért alakult úgy, hogy mi, hölgyek többen űzzük. Ha kell, akár ötvös, grafikus, festőművész kollégákkal is kooperálunk egy-egy komplex esetben. S hogy hazavisszük-e fejben a munkát? Szerintem a műhelyen kívül csak annyiban különbözünk másoktól, hogy nem ugyanazt értjük a „könyv” szó jelentése alatt. Nekünk a fatáblás, fűzött változat az igazi, nem a brossúra meg a ragasztott. A régi könyvek megbízható, időtálló anyagból és tintával készültek, az újakkal pedig ki tudja, mi lesz majd évtizedek múltán… Ja, és itt a másik különbség: a „régi” szó jelentése. Mert bár tiszteljük a százévest is, de tudja! Vannak ezek a csodás ötszáz évesek…
 
Igen, a mai nap alapján már tudom. Szívesen gyönyörködnék is még bennük, de ezen a ponton nehéz szívvel átadom a terepet fotós kollégámnak. Lefogadom, ő is élvezni fogja az időutazást!
 
 
Presztízs MagazinAz ArchivArt műhely
1986-ban az Országos Széchenyi Könyvtár olyan könyvtárak állományának megmentésére alapította, amelyek anyagi forrással, támogatással nem rendelkeztek.
2000 óta tevékenykednek önálló restaurátor-műhelyként.
Mára mintegy tízezer műtárgyat restauráltak, konzerváltak.
Helyszíni állományvédelemmel is foglalkoznak.
Tevékenységük az egész ország területére és a határon túlra is kiterjed.
Minden olyan műtárggyal felkereshetők, melynek anyaga papír, pergamen vagy bőr.
 
Még nincs értékelve