Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Molnár Ferenc, a könnyed szórakoztatás mestere

Mikó Bálint | Profimédia-Red Dot | 2021.01.12. |
Molnár Ferenc
Molnár Ferenc, a könnyed szórakoztatás mestere
Molnár Ferenc egyértelműen a szerencse fiának nevezhető: briliáns tollforgató volt, aki csak úgy ontotta magából a szinte már a megjelenésük pillanatában klasszikussá vált regényeket és színdarabokat, ráadásul jóformán a karrierje kezdetétől fogva élvezhette a külföldi siker édes ízét is: a nyugati közönség szintúgy keblére ölelte, mint a hazai, univerzális mondanivalót hordozó műveit ugyanúgy értették Londonban vagy New Yorkban, mint Budapesten. A könnyedség mestere azonban nehéz természetű magánember volt, és ettől gyakran pont a hozzá legközelebb állók szenvedtek a legtöbbet.

Molnár Ferenc 1878. január 12-én született polgárcsaládban. Édesapja, Neumann Mór (1848–1907) sebész volt, a szakmája kimagasló tehetségének számított, de sokáig üzemorvosként dolgozott: előbb a Margit-híd építésénél, aztán a Ganz Gyárban. Édesanyja Wallfisch Jozefa volt. Középiskolai tanulmányait 1887 és 1895 között a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte, és élete végéig szeretettel emlékezett vissza tanáraira, akik véleménye szerint a magyar oktatók élvonalához tartoztak. Molnár már kamaszként is lehengerlő, excentrikus egyéniség volt, így nem csoda, hogy utolsó gimnáziumi évében megválasztották az önképzőkör titkárának. Ekkor már egyértelműen újságírónak készült, de szülei unszolására 1896-tól egy évig a Genfi Egyetemen, majd ezt követően egy ideig Budapesten jogot tanult. Ebben az időszakban jelentek meg első cikkei a fővárosi napilapokban, többek közt a Pesti Hírlapban, hazaköltözése után pedig a Budapesti Naplóban. Ráadásul szépíróként sem tétlenkedett: a cikkeivel párhuzamosan irodalmi műveken és idegen nyelvű színdarabok fordításain dolgozott. Úgy vélte, a Neumann név egyrészt nem magyaros, másrészt nem is jegyezi meg egyhamar az olvasóközönség, ezért Molnárra magyarosította a vezetéknevét, azzal az indoklással, hogy a felmenői között akadtak molnár foglalkozású illetők is.

Presztízs MagazinA sikerhalmozó

Az immár Molnár Ferencként alkotó ifjú szerző első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regény, Az éhes város volt, amelyben egy hozományvadász házasság révén hatalmas vagyonra tesz szert, és Budapesten szinte mindenki megkörnyékezi, aki számít, hátha ki tud csikarni némi pénzt a szerencsés flótásból. Ugyanebben az évben írta az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregényt, amelyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét meséli el. Első önálló színpadi műve A doktor úr volt, amely kirobbanó sikert aratott az 1902. novemberi vígszínházbeli bemutatón. 1906-ban írta meg mindmáig roppant népszerű és kötelező olvasmánynak számító, A Pál utcai fiúk című regényét, ami a pesti gyerekek boldog és szomorú hétköznapjait mutatja be egy fatelepért vívott, végül véresen komollyá váló küzdelmen keresztül. A regény hatását jól mutatja, hogy egyes molnári szavai (grund, gittegylet stb.) teljesen beépültek mára a köznyelvbe.

Az író 1906. május 19-én Budapesten vette feleségül Vészi Margit festő-írónőt, saját főszerkesztője, Vészi József leányát, a házasság azonban nem volt sem tartós, sem örömteli. Fél év után szétköltöztek, bár a válásra csak négy év múlva kerülhetett sor. Egy lányuk született, Molnár Márta, aki előbb Horváth Zoltán újságíró, majd később Sárközi György író felesége lett.

Molnár magánéleti problémái nem csökkentették alkotói kedvét. 1907-ben aratta első zajosabb külföldi színpadi sikerét Az ördög című színdarabjával, amelyet Goethe Faustja ihletett, és amelynek csípős humora ma is elevennek hat. 1908-tól már több külföldi nagyvárosban is rendszeresen előadták Molnár színpadi műveit (Bécs és Berlin mellett Olaszországban és az Egyesült Államokban is egymást követték a sikeres premierek), de a polgári társadalom éles és mindig találó kritikája miatt az előadások nem mindig találtak rögtön kedvező fogadtatásra.

Presztízs MagazinAkire Hollywood is felfigyelt

Molnár karrierje legnagyobb sikerét a Liliomnak köszönheti. Az 1909-es, meglepő módon sikertelen budapesti bemutató után 1912-ben a bécsi előadás következett, amelynek premierjén viszont már állva tapsolt a közönség. 1934-ben az akkori idők legfontosabb német filmrendezője, Fritz Lang forgatott belőle kitűnő adaptációt, és kiindulási alapjául szolgált az 1945-ben a Broadwayn bemutatott Carousel (Körhinta) című musicalnek. Egy, kettő, három című, a férfi főszereplő számára hipergyorsan eldarálandó monológokat tartalmazó egyfelvonásosából Hollywood egyik fő rendezőmogulja, Billy Wilder készített némileg átírt és az aktualizálás végett hidegháborús utalásokkal tűzdelt szatírát 1961-ben. A film molnári tempóban meghagyott szövegrészei olyannyira kikészítették a főszereplő James Cagney-t, hogy a legendás színész a film befejezése után két évtizedre visszavonult a színészettől.

Molnár az első világháború alatt Galíciában ügyködött haditudósítóként; erről írta 1916-ban az Egy haditudósító emlékei című könyvét. 1922. október 11-én Budapesten feleségül vette Fedák Sárit, az ünnepelt színésznőt, de ez a házassága is hamar zátonyra futott (Fedákkal való viharos kapcsolata ihlette 1924-es sikerdarabját, Az üvegcipőt). Harmadik felesége Darvas Lili színésznő volt, akivel 1926. június 9-én keltek egybe Budapesten. Az 1920-as és 1930-as években egyik könnyed hangvételű színdarabot írta a másik után, és ennek köszönhetően korának legnépszerűbb magyar színpadi szerzőjévé lépett elő, amit egyes kevésbé sikeres kollégái nem néztek jó szemmel, és irigységről árulkodó lekicsinylő megjegyzésekkel illették Molnárt a sajtóban. 1939-ben a nemzetiszocializmus fenyegető réme elől (Molnár zsidó származású volt) Darvas Lilivel Franciaországba, Svájcba, majd 1939-ben New Yorkba menekült. Amerikában egyre jobban elhatalmasodott rajta a depresszió, de munkabírására ez nem volt hatással, folyamatosan forgatókönyveket és színdarabokat írt. 1949-ben mutatták be a Broadwayn Panoptikum című darabját, amelyet a kritikusok nem győztek dicsérni. Mai rajongói szerint kései műveiből már hiányzik az isteni szikra, mivel Amerikában nem találta meg a pezsgő szellemi életű pesti kávéházak megfelelőit, amelyek idehaza állandó inspirációforrásként szolgáltak számára. 1952. április 1-jén, 74 éves korában hunyt el New Yorkban, gyomorrákműtét közben.

---------------------------------------------------------------------------------------

Presztízs MagazinA pályatársak véleménye

Ady Endre nagyrabecsüléssel beszélt Molnárról: varázslatos embernek nevezte, akiben nyolc különféle író tehetsége rejlik. A keserű világlátású Babits Mihály viszont ,,átlagos mulattatónak” titulálta, akinek egyetlen célja a szórakoztatás. Babits úgy vélte, Molnár nem kívánta feltárni az emberi lélek mélységeit, és társadalomkritika terén is megmaradt a felszínességnél: szatírái nem marók, inkább csak csipkelődők; ebből a szempontból Molnár egyik kedvencére, Oscar Wilde-ra hasonlít. Azt viszont még Babits is elismerte, hogy pályatársa mesterien ír dialógusokat. Hegedűs Géza, a neves irodalomtudós szerint Molnárnak a főszereplőinél sokkal emlékezetesebbek a mellékszereplői, akik gyakran az elesettek és a kisemberek közé tartoznak.

-----------------------------------------------------------------

Szomorúság és erőszak

Molnár közeli barátai szerint alkoholista és agresszív ember volt, aki többször is kezet emelt első feleségére, Vészi Margitra, aki aztán emiatt vált el tőle. A hirtelen haragú zseni a válás előtt afféle burkolt bocsánatkérésként kifejezetten a feleségének írta a Liliom című színdarabot, amelyben egy városligeti vagány gyakran megveri az őt eltartó szelíd, dolgos és csendes feleségét. Az előadás 1909-ben bukást eredményezett a pesti Vígszínházban, amitől Molnár idegösszeomlást kapott, és egy évig szanatóriumban kezelték. Az sem tudta vigasztalni, amikor nem sokkal később a darab Berlinben hatalmas sikert aratott. Az író beleszeretett a Vígszínházban a Liliom női főszerepét alakító Varsányi Irénbe, akinek a férjével párbajba bonyolódott, és emiatt két hétre börtönbe került. A sorozatos magánéleti és időnkénti szakmai csalódások hatására Molnár mély depresszióba zuhant, és öngyilkosságot kísérelt meg. Amikor Bródy Sándor, a szintén öngyilkos hajlamú író a New York kávéházban egyszer tudálékosan az öngyilkosság megfelelő módszereiről kezdett magyarázni neki, Molnár kijelentette, hogy ő csak olyanoktól fogad el e téren tanácsot, akiknek már sikerült a dolog.

 

 

Még nincs értékelve