Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Műkincsekkel álmodók

Indiana Jones és a Magyar Nemzeti Múzeum titkai

Szilvási-Kassai Eszter | Béli Balázs | 2017.12.04. |
Műkincsekkel álmodók
A Magyar Nemzeti Múzeum restaurátor-műhelyében a szakemberek kezébe évente tízezer műtárgy kerül. Az ő profizmusukon múlik, hogy ezek a kincsek örökre fennmaradnak-e, vagy egyetlen pillanat alatt megsemmisülnek. Utánajártunk, miként dolgoznak minden nap azért, hogy legyen min gyönyörködnünk a kiállítóterekben.
Akin nem foghat ki az idő vasfoga
 
Megszokott léptekkel haladok felfelé a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőin. Már-már áthaladnék a fotocellás ajtón is, amikor észhez kapok: most nem a koronázási palást felé kell vennem az irányt, amit annyira szeretek nézegetni, és amin – a sok Indiana Jonest látott szemem – mindig valamiféle rejtélyes jelek, titkok, ábrák után kutat. Gyorsan lesietek és a Bródy Sándor utcai gazdasági bejárat felöl lépek be az épületbe. Tudom, hogy érdekes, izgalmas terepre tévedek, s ha már Indinél tartunk, én is egy műkincsmentővel fogok találkozni. Az én történetem főhőse ostor és kalap helyett apró ecsetekkel, kefékkel, tűkkel és mindenféle miniatűr eszközzel veszi fel a harcot a tárgyaira rontó ellenséggel szemben, akik jelen esetben nem a műkincsrablók, hanem az idő vasfoga.
Presztízs Magazin– Jó napot kívánok, Lencz Balázs vagyok! – mutatkozik be a recepciónál egy abszolút kalandfilmbe illő megjelenésű úriember. Már tényleg csak a kalap hiányzik a fejéről és kiköpött mása lehetne Harrison Fordnak, gondolom magamban, miközben a beléptető kapun keresztülhaladva az északi udvar felé vesszük az irányt. Megtudom, hogy alkalmi idegenvezetőnk 1989 óta dolgozik a Magyar Nemzeti Múzeum kötelékében, most a Restaurátor Főosztály helyettes vezetőjeként tevékenykedik. Újabb párhuzam imádott filmem főszereplőjével: dr. Lencz Balázs is tanít a felsőoktatásban, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Iparművész restaurátor szakirányán újkori fémtárgyak restaurálását oktatja.
 
Mini Louvre-piramisok és a labirintus a pincében
 
Az udvar közepén a Louvre üvegpiramishoz hasonlító, ám jóval kisebb kúpok állnak. Megtudom, hogy ezek alatt találhatók a restaurátor-műhelyek, melyek innen kapják természetes fényüket. Az ember nem is gondolná, hogy a hiper-szuper ledes lámpák korában még ekkora jelentősége van a természetes fénynek, de a szakember azt mondja, például a színbeállításokhoz ez a legoptimálisabb fényforrás.
Presztízs MagazinLemegyünk a pinceszintre, jobbra-balra kanyargunk, közben pedig a főosztályvezető-helyettes arról mesél, hogy jelenleg tizennyolcan dolgoznak a műtermekben, összesen 3,8 millió műtárgy van a múzeum birtokában, ebből évente tízezret restaurálnak. Gyors fejszámolást követően arra jutok, hogy nagyjából 380 évre lenne szükség ahhoz, hogy minden egyes műtárgyat legalább egyszer kézbe vegyenek, és valamilyen kezelésben részesítsenek. Mikor az egyenlőségjelem utáni eredményemnek hangot adok, Lencz Balázs rámutat: 
– Ezért fontos, hogy az aktív restaurálás mellett az állományvédelemre is nagy hangsúlyt tudjunk helyezni. Ez persze csak priorizálással oldható meg. Heti rendszerességgel ellenőrzik a raktárakat, kiállításokat, folyamatosan mérik a műtárgyak környezeti értékeit, így a hőmérsékletet, a páratartalmat, a fényt és az UV-sugárzást. Ha pedig valamilyen anomáliát észlelnek, azonnal kiemelik a tárgyat, és bázisukon hamarosan munkához látnak, hogy az adott darab ismét régi fényében tündökölhessen.
 
Szigorú szabályok és elvek mentén
 
A fémrestaurátor-műhely közvetlenül a múzeumi szint alatt található, több, részint egybenyíló helyiségből áll. A munkaszobák mellett raktárhelyiségek és külön, speciális feladatok elvégzésére alkalmas területek vannak kialakítva. Ha szükséges, a restaurátorok egy külön helyiségben tudnak savval és lúggal is dolgozni, ez pedig azért nagyon fontos, hogy a párolgó veszélyes anyagok ne kerüljenek össze a műterem levegőjében, így a már elkészült tárgyakat sem tudják károsítani. Az első szoba munkaasztala előtt egy mobil elszívó berendezést láthatunk, tőle balra a falon kalapácsok, fogók és mindenféle szerszám sorakozik különböző méretben. Mögötte a polcon egészségügyi maszkok, eltérő anyagú és vastagságú kesztyűk, az asztalon pedig miniatűr fúrófejek, kis kefék, fültisztítók és fiolák várják, hogy munkába állhassanak.
Presztízs Magazin„Mi a restaurátorok aranyszabálya?” – teszem fel a kérdést, és azonnal érkezik a válasz Lencz Balázstól: a minimális beavatkozás a restaurátoretikai alapelve, azaz munkájuk során arra törekednek, hogy a műtárgyakat a lehető legkisebb mértékben bolygassák meg, legkevésbé alakítsák át, ezáltal minél eredetibb formáját őrizzék meg a következő generációk számára. És persze az is rendkívül fontos, hogy reverzibilis anyagokat használnak, ezek mind olyanok, amelyek később visszaszedhetők a tárgyból. – Ha adott esetben száz év múlva van egy jobb módszer a restauráláshoz, eltávolíthatók – magyarázza, majd hozzáteszi, ezen túl pedig még kiemelkedik az újrakezelhetőség elve is, vagyis az, hogy az anyag eltávolítását követően ismét újrakezelhető legyen a tárgy.
 
A gepida harcos kincse
 
– A fémrestaurátor-műhelybe az ókortól gyakorlatilag napjainkig minden fémtárgy bekerülhet, ám az ásatásokról származó tárgyak dominálnak a legjobban – mondja a főosztályvezető helyettes, aki közben odavezet minket munkaasztalához, ahol éppen egy VI. századi gepida harcos sírjából kiemelt leleten dolgozik. – Amikor megkaptuk a tárgyat, úgy nézett ki, mint egy rozsdás földkupac, amire ha az ember ránéz, arrébb rúgja – meséli, majd hozzáteszi, mivel egy temetkezési helyről, egy csontvázról került elő, a medence környékéről, ezért feltételezhető volt, hogy valamilyen ruhadísz. Röntgenfelvételt készítettek róla, amiről már nagyon jól lehetett látni, hogy egy díszített tárgyról van szó. Mint később kiderült, a vas alapba aranyat és ezüstöt tausíroztak, de üvegberakások is voltak rajta.
Presztízs MagazinA vas rozsdája gyakran sokkal keményebb, mint az alatta lévő törékeny üveg, és tisztítása azért nehéz, mert sokszor héjként ráborul a tárgy felületére, és azt kell olyan óvatosan eltávolítani, hogy közben ne sérüljön meg az alatta lévő finom díszítmény. – Ezért nagyon fontos a restaurálásban, hogy valakinek jó kézügyessége legyen, türelme és jó szeme – húzza alá, majd rámutat, hogy ez gyakran érsebészeti munkának tűnik, hiszen ha az előbb említett héjat kicsit jobban megnyomja, az átszakad, helyrehozhatatlan károkat okozva.
 
Különleges anyagok, még különlegesebb technológiák
 
Nos, ezért tartott egy hónapig csak megtisztítani a műtárgyat, ami kívülről nagyon jól néz ki, belül azonban bizonyos anomáliák miatt elindult egy károsító folyamat. – A műtárgy belsejében, amihez igazából nem tudunk hozzáférni, olyan kristályközi korróziók és gócok vannak, amik akkor aktivizálódnak, amikor megváltozik a műtárgy környezetének páratartalma – magyarázza. A vaskorrózió nagyjából hétszeres térfogat-növekedést jelent, így belülről feszítené szét a tárgyat. Egy díszítményrész sajnos már le is pattant a felületéről, és látszik az is, hogy több repedés van rajta. A feladat a műtárggyal most azt, hogy a sérült és a korrodált részeket inhibálják egy olyan oldattal, ami csökkenti a vas korrodálódására való hajlamot. Ezt követően műgyantával rögzítik a levált darabot.
Presztízs MagazinAz aktív restaurálási feladatok mellett számos esetben másolatokat kell készíteniük, például akkor, ha egy vidéki múzeum szeretné kiállítani a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában álló, az ő területük ásatásáról származó műtárgyat. Úgynevezett galvanotechnikával történik mindez. Elsőként szilikon negatív lenyomatot készítenek a műtárgyról, majd a szilikon felületét elektromosan vezethetővé teszik, amit rézdrótok és rézporok segítségével érnek el. Aztán egy kénsavas rézgálic-oldatba helyezik egy nagy tisztaságú rézlap kíséretében. Számomra valamilyen megfoghatatlan és elképzelhetetlennek tűnő folyamat során a rézionok átvándorolnak szépen a szilikonra, melyről aztán egész egyszerűen le lehet majd emelni a másolatot. „Olyan ez, mint az ovis gipszöntés, csak milliószor profibb”, jegyzem meg magamban.
 
Profi csapattal a háttérben
 
A másik helyiségbe átlépve hatalmas, titokzatos, letakart tárgyak mellett egyetemisták által megtisztított műtárgyakat is látunk. Egy kis asztalon elképesztően rossz állapotban lévő gepida kardot pillantunk meg, amire laikusként nézve nem sok jó vár. Nem úgy a profi szemével, aki bár elismeri, hogy a műtárgy állapota nem teszi lehetővé azt, hogy helyreállítsák, azért bőven van még mit tenni vele. A legfontosabb, hogy stabilizálják az állapotát, majd konzerválják annak érdekében, hogy megmaradjon. Mélyebben azonban valóban nem avatkoznak be, mert nagyban károsítaná a szerkezetét, és valószínűleg szétesne.
Presztízs MagazinEgy újabb helyiségbe átérve Nagy Melinda és Németh Norbert restaurátorokkal találkozunk. A hölgy fő szakterülete a numizmatika, így nem meglepő, hogy most is érmék tisztításán dolgozik, de számos ötvösmunka is átment már a kezei között. Végtelen türelemmel és kedvességgel mutogat nekünk korábbi röntgenfelvételeket, eltérő tisztítási fázisban járó műtárgyakat. Mesél a terepmunka kalandjairól, izgalmairól, és a Telkiben végzett ásatásról, ahonnan 125 tárgyat emeltek ki. Egy innen származó csatot vesz elő, melyen almandin berakások vannak. Norbert egy aranyozott műtárgyról próbálja szépen, lassan, mechanikus módon eltávolítani a korróziót, ezzel párhuzamosan pedig egy gyönyörű, eredetileg festett, kovácsoltvas utazóládán dolgozik. Értenie kellett a lakatos munkákhoz is a zárt láda kinyitásához, de nem okozott gondot számára a hátsó stiftek eltávolítása sem, így most mi is bekukkanthatunk a láda belsejébe.
Miközben elköszönünk, azon gondolkodom, hogy vajon mennyi munkaóra lesz, mire ezeket a csodás műtárgyakat eredeti szépségükben viszontláthatom majd egy tárlaton. S ilyenkor azért kicsit elszégyellem magam, hogy nekem még egy gyöngykarkötő megfűzéséhez sincs türelmem…
 
Még nincs értékelve