Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Üresen álló mesevár Budapesten

Újjászületésre várnak az Óbudai Gázgyár robusztus tornyai

Szilvási-Kassai Eszter | Szilvási-Kassai Eszter-FORTEPAN | 2017.10.08. |
Óbudai Gázgyár
Üresen álló mesevár Budapesten
Akárhányszor elhaladok az Aquincum mellett, vagy éppen így nyáron egy jó hekket ennék a Római parton, mindannyiszor szembetalálom magam négy csodás toronnyal. Az ég felé törnek, bádogtetejükön megcsillan a napfény, nyugalmat árasztanak. Az Óbudai Gázgyár gyönyörű műemléképületét a kíváncsi tekintetek azonban csak távolról tudják pásztázni, hiszen a Campus felől óriástábla hirdeti: Tilos a belépés!, másik oldaláról pedig vaskerítés és őrbódé gondoskodik a komplexum háborítatlanságáról. A Legál Kommandó azonban a Beyond Budapest segítségével beléphetett az elzárt területre, sőt, még a legmagasabb toronyba is felkapaszkodhattunk.
Az időtlen Kolónia
 
Sétánkat a Kolónia területén kezdjük. Itt éltek a gázgyári munkások, és a mai napig is itt lakik néhány olyan idős ember, aki a gyárban dolgozta le a negyven évét. A telep szélén egy régi művelődési ház található, mellette az egyik oldalon idősek otthona, a másikon pedig egy ütött-kopott színpad. Állítólag itt utoljára Szandi adott koncertet még a piros pöttyös ruhás, tini korszakában – nem ma volt…
Az óbudai, egykori gázgyárhoz tartozó lakótelepen sétálva könnyen úgy érezhetjük, hogy megállt az idő. Az itt élők abszolút arra törekednek, hogy ezt a letűnt kort megőrizzék a későbbi nemzedékek számára. Éppen ezért most is sárgára vannak festve a mézeskalácsházakra hasonlító, az erdélyi népi építészetet megjelenítő házikók falai, a spaletták egységesen zöldek, az ablakokban muskátlik és más futóvirágok pompáznak. A századfordulón ez kötelező is volt, s mivel a gyár biztosította a lakók számára a muskátlikat, pénzbírságot kapott az, aki nem ültette a balkonládákba.
Presztízs MagazinA lakótelep U alakú, a két szár akár az ölelő karokat is szimbolizálhatná, különösen úgy, hogy azok találkozásánál az óvoda épülete található, mely ma is gyerekzsivajtól hangos. Az épületegyüttesek oromzatán időről időre visszaköszönnek a gázgyár tornyai és bádogos tetőszerkezete, így a munkások egyetlen pillanatra sem felejtették el, hol is éltek és dolgoztak. A gyár vezetői, akik a közeli szecessziós villasoron laktak, gondoskodtak az itt élők nyugodt hétköznapjáról, és arról is, hogy ne akarjanak innen elköltözni. Éppen ezért a főként vidékről felköltözött munkások számára mindent megteremtettek. Kaptak egy-egy parcella földet, ahol gazdálkodhattak, és egy valóságos kisvárost húztak köréjük. Volt itt rendőrlaktanya, mentőállomás, étterem, fürdőház, irodák és úgynevezett munkásjóléti épület is. Rendszeresen rendeztek bálokat és mulatságokat, ahol a vezérigazgató és az egyszeri gyári munkás között eltűnt a társadalmi különbségek okozta szakadék.
Az idilli kép azonban 1984-ben szertefoszlott, ugyanis beszüntették a szénalapú gázgyártást, hogy aztán a földgázra térjen át a főváros. A gyárkomplexum épületei funkció nélkül maradtak, a fiatalabb munkások elköltöztek, az életüket helyben ledolgozók azonban maradtak.
 
Egyedülálló technológia és páratlan gyárkomplexum
 
Presztízs MagazinAz újpesti összekötő híd mellett súlyos vaskapu áll, innen tudunk kísérőnkkel együtt bejutni az Óbudai Gázgyár területére. Pontosan úgy néz ki minden, ahogyan 1913-ban felépítették. A fővárosi közgyűlés az Óbudai Gázgyár létesítésére vonatkozó stratégiát 1910-ben fogadta el, és Weiss Albert zürichi gázgyárigazgató tervei alapján nem sokkal később már óriási építkezések indultak meg a területen. A gázgyárat végül 1914-ben adták át, az itt alkalmazott technológia pedig világviszonylatban is egyedülállónak számított. Az elv nagyon egyszerű volt: egy zárt térben nagy hőfokra hevítették a szenet, s az úgynevezett száraz lepárlás következtében illó termékek váltak ki. Miközben ezek lehűltek, egy részük kátránnyá és vízzé, másik részük pedig gáz alakú bomlástermékké vált, melyek tisztítás után világítógázzá alakultak.
Hamarosan meglátjuk a műemlék épületegyüttest is, alkalmi idegenvezetőnk pedig kinyitja az ajtókat, hogy belülről is megcsodálhassuk a nemrégiben felújított, egykori gázgyárat. Belül simára vakolt falak, natúr téglasorok, a kánikulában kifejezetten jóleső hűvösség fogad minket. Beszélgetünk, de minden szavunk úgy visszhangzik, hogy beletelik egy kis időbe, mire megszokjuk. Érdekes az is, hogy az egyes kör alakú helyiségek középpontján olyan az akusztika, mintha cirkuszi porond közepén lennénk. Becsukott szemmel is tudjuk beszédhangunk alapján, hogy éppen elhagyjuk, majd visszatérünk a centrumba.
A csodás óraház is teljes rekonstrukción esett át. Szűk, emeletenként megtörő csigalépcsőn jutunk egyre magasabbra, mi pedig számolunk minden egyes fokot, amit megteszünk addig, míg a legfelső szintre, az órák szerkezetéhez nem jutunk. 225 lépcső, de megérte. Az ablakokon kitekintve messzire ellátunk. Kirajzolódnak a budai hegyek vonulatai, Pest felé tekintve pedig a Duna folyásában gyönyörködhetünk.
 
Hogyan tovább, Óbudai Gázgyár?
 
Presztízs MagazinA Gázgyár egyrészt a III. kerületi Önkormányzat, másrészt a főváros tulajdona. Déli részeit már korábban, az 1990-es évek végén átépítették, ennek eredményeként egy modern irodanegyed, közösségi terek, üzleti főiskola és campus talált itt új otthonra. A lezárt területen lévő épületek, így az általunk bejárt óratorony és egykori kátránytornyok mellett a kazánház és több üzemépület is műemlékvédelem alatt áll. A tornyok most ismét egykori szépségükben pompáznak, a környező épületek azonban segítségért kiáltanak. Ott mást sem látunk, csak pusztulást, betört üvegeket, korróziót. A kármentesítés első üteme, vagyis az óratorony felújítása látványosan zajlott, ezt követően azonban megállt a folyamat. Ennek elsődleges oka a talaj szennyezettsége, mivel minden kétséget kizáróan ciánt és arzént is tartalmaz. Ahhoz, hogy bármilyen módon újjászülethessen a gázgyár, arra lenne szükség, hogy 4-5 méter mélységig kicseréljék, rekultiválják a területet. Ez elképesztő mennyiségű munkát, alapanyagot és pénzt emésztene fel.
A lelkesedés azonban sokakban töretlen. Időről időre újabb javaslatok merülnek fel arra, hogy ezt a bizonyos rekultivációt követően miként lehetne a területet és a védelem alatt álló ipari épületeket hasznosítani. Nagy valószínűség szerint a bécsi gázgyár mintájára kulturális eseményekkel töltik majd meg a kátránytornyok hatalmas egybefüggő tereit akkor, ha valaha eljut abba a fázisba, hogy lehetőség nyíljon egyáltalán a konkrét újjászületésen gondolkodni. Persze millió ötlet felmerült, van, aki ideköltöztetné az Országos Műszaki Múzeumot és a Közlekedéstörténeti Múzeum repülési gyűjteményét, más velodromot, vagyis pályakerékpáros versenypályát álmodott ide, de vidámparknak sem lenne utolsó a mesevárszerű építmény és annak környezete.
De hogy lesz-e valaha feltámadás Óbudán? Abban egyelőre csak bízni lehet…
 
 
Presztízs MagazinA gáz útja Magyarországra
William Murdoc fejlesztette ki az 1700-as évek végén Nagy-Britanniában azt a technológiát, amellyel a szenet gázzá tudták átalakítani. Hamarosan felszerelték az első gyári világítóberendezést is, méghozzá Watt-nál, aki ezáltal már éjszaka is tudta dolgoztatni az embereit. Talán erre a korra datálódik a többműszakos munkarend kialakulása is? Ezt nem tudjuk, az azonban biztos, hogy gróf Széchenyi István 1815-ben Londonban járva találkozott először a gázvilágítással, és kalandos úton, ipari kémkedések sorával végül Magyarországra hozta az eredeti terveket.
Az első gázvilágítású lámpát egy ügyes kezű múzeumőr, Tehel Lajos készítette, 1838 májusában pedig már a pesti Nemzeti Színház színpadát is ezzel világították. Nem egészen egy évtizeddel később, Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor a főváros már mondhatni fényben úszott, hiszen összesen több mint kétezer gázlámpa égett a közterületeken.
 
Még nincs értékelve