Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Amerikai Vízió

Phillip Jeffries | archív | 2020.10.28. |
film, filmkritika, mozi
Amerikai Vízió
Karantén és mozibezárások ide vagy oda, a Netflix pandémia idején is gondoskodik a filmellátásunkról. Friss gyártásukban Will Ferrell legújabb vígjátékát hozták el a nagyérdeműnek. Ferrell szeret közkedvelt témákon élcelődni, legjobb alkotásai is így készültek, elég csak a Zoolanderre vagy a Diszkópatkányokra gondolni. Kérdés, hogy van-e az Eurovízió témájában elegendő kiparodizálandó szufla?

A klasszikus zenés „feel good” történet a következő: amikor a feltörekvő svéd zenészek, Lars (Will Ferrell) és Sigrit (Rachel McAdams) lehetőséget kapnak, hogy hazájukat képviseljék a világ legnagyobb dalversenyén, az Eurovíziós Dalfesztiválon, végre esélyük nyílik, hogy bebizonyítsák, érdemes harcolniuk az álmaikért. Főhőseink mellett olyan kiváló színészek tűnnek fel, mint Pierce Brosnan, Dan Stevens és Mikael Persbrandt. Nem kell aggódni, a valódi eurovíziós sztárok is megkapják a maguk cameóját...

Presztízs MagazinKijelenthető, hogy csupa szív film lett az Eurovízió, még annak ellenére is, hogy a poénok nagy része inkább kínos, mintsem vicces. Persze fogunk néha mosolyogni, de egy egész estés vígjátéknál ez kissé kevés. Ugyan a színészek remekelnek, amikor a komolyabb dramaturgiát kellene összeegyeztetni a könnyedebb, humoros narratívával, ám Ferrell forgatókönyve óhatatlanul megbicsaklik. Ha pedig mindez nem lenne elég, a játékidő vége felé óhatatlanul érezni kezdi a néző, hogy a Netflixnél valamiért mostanában oly divatos, egyben rendkívül káros és kényszerített kétórás játékidő sem tesz jót az élménynek: némely jelenet annyira elüt a film többi részétől, hogy jobban tették volna, ha inkább a vágóasztalon hagyják. Szerencsére a mozi többször előveszi a hatalmas fegyverének számító öniróniát, melynek köszönhetően az amerikai konzumidiotizmus is kap egy pár padlógázas fikázást.

Presztízs MagazinAhogy már említettem, színészi kvalitások terén nincs gond. Lars karaktere maximálisan ül, nem igazán marad neki üresjárat, amikor bizonyítania kell, szinte egymaga cipeli az egész alkotást a hátán. Talán nem meglepő, de Ferrell ebben a filmben is hozza a saját kis bohókás – ezúttal svéd – karakterét (meggyőző, nem idegesítő akcentussal!), amit majdnem minden szereplésében hibátlanul szállít: egy bugyuta nagy gyerek, aki egyben oltári nagy bunkó is, ám – szokás szerint – valahogy a történet végére természetesen kiderül, hogy színaranyból van a szíve. Társának, a Sigritet játszó Rachel McAdamsnek is megvannak a saját nagy pillanatai, kár, hogy keveset látjuk vígjátéki szerepben, ugyanis meglehetősen jól áll neki a téma. A minden pillanatot ellopó mellékszereplő, az orosz sztárénekest alakító Dan Stevens alakítása pedig egyértelműen a film egyik csúcspontjának tekinthető! Minden mimikája, megszólalása, mozgása aranyat ér. Az összes porcikájából hat a szerepe iránti szeretet. Ha ez egy nívósabb produkció lenne, még Oscar-jelölést is megkockáztatnék az angol színésznek.

Presztízs MagazinZenés filmről lévén szó, a film zenei aláfestései is kifejezetten jól sikerültek. Eleinte úgy tűnik, csupán az eurovíziós abszurd alkotások paródiáján fognak élcelődni az alkotók, később kiderül, hogy „rendes” betétdalokat is sikerült komponálni a mozgóképhez. Ez egyébként annyira jól sikerült, hogy a McAdams hangján felcsendülő záródal kisebb sláger lett, nem véletlenül: rendkívül fülbemászó és minőségi nóta, ha láttuk a filmet, biztosan napokig dúdolni fogjuk majd.

Érdemes-e Ferrell legújabb vígjátékára karanténmoziba vonulnunk? Kétség sem fér hozzá. A kissé felemás végeredmény ellenére is? Abszolút! A történet épp kellően humoros és mély, ugyanakkor a rendezőre jellemző önkritikát sem felejti, Ferrell pedig még mindig formában van. Bátran tehet vele egy próbát az is, akitől egyébként távol állnak az amerikai vígjátékok.

Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története (Eurovision Song Contest: The Story of Fire Saga), amerikai vígjáték, 2020.

A cikk  Pannon Presztízs magazin 17/7-es számában jelent meg. 

 

Még nincs értékelve