Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

BÉKE, IDŐ

Phillip Jeffries | archív | 2020.08.25. |
film, filmkritika, mozi
BÉKE, IDŐ
Hajdu Szabolcs (Fehér tenyér, Ernelláék Farkaséknál) új filmjében – a megtévesztő, ám annál találóbb címválasztás ellenére – az emberek különböző hétköznapi frontvonalaikon folyamatos harcot vívnak magukkal és a szeretteikkel. Nincs mit tagadni, köntörfalazni: a Békeidő nagyon kemény mozi, egyáltalán nem kellemes élmény leülni elé – ám annál érdemesebb, ugyanis, ha rászánjuk az időt, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy képtelenek vagyunk levenni róla a szemünket. A film már azáltal szakított a hagyományokkal, hogy a forgalmazók – gyorsan reagálva a járványhelyzetre, példát mutatva ezzel az egész magyar filmiparnak – a mozis vetítést elhagyva online forgalmazás mellett döntöttek. Különös idők ezek, de a rendhagyó startolás annyira jól áll ennek a különc alkotásnak, hogy jobban talán nem is sikerülhetett volna a premier.
Történetről jóformán nem is beszélhetünk, ugyanis az nem foglalható össze hagyományos módon. A film egy antológiamese, amely több, itt-ott egymásba kapcsolódó cselekményfonalat tálal elénk. Különböző emberi viszonyokban járja körül a dominancia és a kiszolgáltatottság kérdését képzelet és valóság határán, legyen szó akár barátságról, párkapcsolatról, állam és polgár, szülő és gyerek viszonyáról. A cselekmény nagy része egyetlen egy éjszaka alatt zajlik, mely idő alatt – a teljesség igénye nélkül – találkozhatunk például egy aktivista anyuka tinilányának kalandjaival, egy protestáns lelkész és punkrocker fia között húzódó konfliktusokkal, egy középkorú színész és a felesége házassági válságával, valamint egy híres rendező és fiatal pártfogoltjának történetével.
 
Presztízs MagazinA film legnagyobb erénye egyértelműen a végtelen narratív szabadság, amely áthatja a 92 perces játékidő egészét. Hajdu a részletgazdag filmes irányzatok, technikák legszélesebb palettáját sorakoztatja fel, melynek hála szinte minden egyes szekvencia úgy hat, mint egy élő, mozgó színtér. Bár a Békeidő alapvetően dráma, nem riad vissza az éles és gyakori stílusváltásoktól sem: ha kell, vígjáték, ha úgy tartja kedve, odamondós társadalmi szatíra, olykor pedig vérfagyasztó, szürreális horror – és ez egyáltalán nem áll rosszul neki, sőt ettől lesz igazán érdekes és mély. Hozzá kell tenni, hogy a színészi játék színpadiassága, sterilitása nagyban hozzáad ehhez az egyedi hangulathoz. A rendező látomásai néha olyannyira félelmetesen valósághű formát öltenek, hogy nehéz nem észrevenni a jelenkori magyar valósággal közös hasonlóságokat. Szívmelengető bónusz lehet a gyakorlott nézőknek a film milliónyi különféle filmes, zenés és képzőművészeti utalása – egyszeri nézésre mondjuk biztosan minimum a felén át fogunk csúszni. 
 
Presztízs MagazinEgyértelműen külön „miséért” kiált a soundtrack, ugyanis mind a filmhez írt dallamok, mind pedig a legváratlanabb helyeken felcsendülő betétdalok, feldolgozások elképesztő – de sohasem tolakodó – hangulatot tudnak adni ehhez a nem mindennapi alkotáshoz. Pont ott és akkor szólalnak meg, ahol és amikor szükség van rájuk, tökéletesen rezonálva az antológia adott kulcspillanataira. A magyar Freakin’ Disco már az elképesztően dögös főcímdallal magával ránt és megmutatja, hogy jó kezekben van a zenei aláfestés, ez a lendület pedig a későbbiekben sem hagy alább.
 
Presztízs MagazinA dialógok szellemesek, életszerűek, a hangvétel pedig különleges és meseszerű. Végig átjárja a keserű világvége-hangulat, és egy felettünk álló, minket irányító entitás szelleme, ami nem kicsit köszönhető az író és rendező különleges szemléletvilágának. Ugyan nem ez a mozi lett Hajdu főműve, de bőven hozza a kötelezőt, akár becsukott szemmel is. A Békeidő a kendőzetlen őszintesége miatt fontos. Olyan témákról beszél, amelyeket saját kapcsolatainkban érzünk vagy éreztetnek velünk, de nem biztos, hogy van elég bátorságunk szembenézni velük. Talán majd most: irány a karanténmozi!
 
Békeidő (Treasure City), magyar filmdráma, thriller, 92 perc, 2020
Még nincs értékelve