Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Egész úton hazafelé...

Phillip Jeffries | archív | 2021.01.04. |
film, filmkritika
Egész úton hazafelé...
Charlie Kaufman (A John Malkovich-menet, Egy makulátlan elme örök ragyogása) tekervényes, agyas mozival tért vissza, aktuális agymenése azonban messze túlmutat egy átlagos thriller keretein. Az A befejezésen gondolkozom – annak ellenére, hogy a felszínen szórakoztatóbb, mint bármelyik idei netflixes film – olyan őszintén mesél a párkapcsolatokról, az értelmetlen veszekedésekről és arról, hogy mennyire nehéz a mai világban kötődni bárkihez is úgy, hogy a téged körülvevő társadalom minden egyes pillanatban ítélkezni kezd, ha nem a norma szerint viselkedsz, hogy nagyon nehéz horrornak nevezni. Kérdés, hogy egy elvont kamaradráma fel tudja-e csigázni az amúgy is széles palettájú VOD-felhozatal közönségét?
A nem mindennapi sztori főszereplője egy fiatal szerelmespár (Jesse Plemons, Jessie Buckley). Már jó néhány hete együtt vannak, s a fiú végre elviszi a lányt bemutatni a szüleinek (Toni Collette, David Thewlis), ami meghatározó pillanat egy párkapcsolatban. A cselekményt javarészt a lány szemszögéből figyelhetjük, a narrátor hangja is ő maga, és ahogyan az már az első percekből kiderül, azon gondolkodik, hogy véget vessen az egész kapcsolatnak. Innen már nagyjából tudhatjuk is – ha a rendező nevéből és múltjából korábban nem vontuk le a következtetéseinket –, hogy a film nem egy negédes, színes-szagos szerelmes világot fog lefesteni. Az ősöknél való látogatás nem éppen a legideálisabban alakul: valami érezhetően nem stimmel, a leányzó menekülne, de nem lehet, a bizarr, David Lynch-i szituációk pedig ezt követően egyre csak fokozódnak...
 
Presztízs MagazinA film egyik legnagyobb erénye, hogy hihetetlenül kényelmetlen és abszurd, ez a motívum az első perctől a legeslegutolsóig kitart, sőt csak fokozódik. Ez persze sokszor – a fura félelemkeltés mellett – humorforrás is, kifordított narratív megoldásai óhatatlanul megkacagtatják a nézőt. Persze nem kell aggódni, Kaufman ott borzasztja el az embert a gyarlósággal, szeretetéhséggel, valamint az ezekből fakadó indokolatlan távolságtartással és utálattal, ahol csak nem szégyelli. Mindenki megkapja a saját gyomrosát, ez garantált. Szerencsére a képi megfogalmazások is jól rímelnek a történetre, igényes és érdekes a film fényképezése, és a hektikus vágások is sokat dobnak a klausztrofób hangulaton. Kicsit olyan, mintha a Radírfejet ötvözték volna egy kifordított Wes Anderson-filmmel, majd hozzáadtak volna egy csipetnyi Hitchcockot. 
 
Presztízs MagazinHa mindez még nem lenne elég, a sound design és a zenei világ is fantasztikusra sikerült: nemhogy a filmmel együtt, de attól függetlenül is külön világot alkot, él és lélegzik, minimum két-három pluszréteget adva ezzel az amúgy is fajsúlyos szerelmi történethez. Jay Wadley – aki a 2016-os Indignation hasonlóan kiváló zenéjéért is felelt – olyan profin hangszerelt, magukkal ragadó zenéket komponált a filmhez, hogy a stáblista lepörgése után garantáltan velünk maradnak a dallamok. Minden egyes hang pont akkor és ott csendül fel, ahol szükség van rá: ha kell, vidám, olykor drámai és földbe döngölő. Sok híres zeneszerző alkot, és sok jó score készül, mégis ritka az ilyen szintű harmónia a kép és a zene között.
 
Presztízs MagazinOlybá tűnhet, hibátlan alkotással állunk szemben – ez természetesen nem igaz, mivel ilyen film nem létezik. Ugyanakkor Kaufman műve vitathatatlanul súlyos, aktuális témákat boncolgat, a jelenünkre reflektálva. Mindezt lenyűgöző színészgárdával teszi, ezért az A befejezésen gondolkozom összes apró hibája megbocsátható. Ha már a mozik panganak az ürességtől, legalább otthon szórakoztathatjuk magunkat ezzel a különleges mesével.
 
 
 
A befejezésen gondolkozom (I'm Thinking of Ending Things), amerikai dráma, horror, thriller, 134 perc, 2020
 
 
Még nincs értékelve