Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A gyilkos tréfa

Phillip Jeffries | archív | 2020.04.02. |
film, filmkritika, mozi
A gyilkos tréfa
A bűn bohóc hercege, Joker (talán) a legismertebb antihős, nem csak a képregények kedvelői körében. Lassan 80 éve rémisztget minket hideg, kegyetlen karizmájával, jellegzetes ismertetőjele pedig, hogy a filmvilágban szinte kizárólag a legtehetségesebb színészek performanszában tűnt fel eddig (Nicholson, Hamill, Ledger, Leto), így mindig, amikor új adaptáció híre röppen fel, a soron következő színművésznek hatalmas elvárásoknak kell megfelelnie. Mikor megtudtuk, hogy idén Joaquin Phoenix bújik a bohóc sminkje mögé, sejtettük, hogy nem mindennapi filmre fogunk jegyet váltani...
1981, Gotham. Arthur Fleck jóravaló, de nagyon beteg ember. Súlyos Tourette-szindrómában szenved, így amikor mások nevetnek, ő nem képes rá, de amikor mások szomorúak, ő hangos és velőtrázó nevetésben tör ki. Napi rendszerességgel mindenhol megaláztatások érik, egyetlen mentsvára az, hogy minden erejével azon van, hogy híres komikus váljon belőle. Az őt kivető társadalom kegyetlensége egyre jobban megbontja elméjét, így mikor az utolsó kapaszkodója is eltűnik, végleg lesüllyed a sötétség legmélyebb bugyrába, és átalakul a legendás Jokerré.
 
Presztízs MagazinTodd Phillips rendező (Másnaposok, Haverok fegyverben) elmondása szerint filmjének a képregényekhez nem sok köze van, és ez érződik is a végeredményen. Mindig érdekes, ugyanakkor hihetetlenül rizikós vállalkozás, ha egy alapvetően képregény vagy könyv filmadaptációja próbál elrugaszkodni az alapműtől – az már más kérdés, hogy az ilyen próbálkozások nagy része vagy felháborítja a mű rajongóit, vagy nagyon félresikerül valami, vagy mindkettő. A Joker készítői a legendás bűnöző születését úgy mutatják be, hogy az a néző számára is érthető, azonosulásra ösztönző és befogadható legyen. A mai PC- társadalomban meg a „fogadjunk el mindenkit” felfogásban és környezetben egy ilyen film biztosan nem működne, ezért is tartom remek választásnak a 80-as éveket, amikor az ilyesmi még csak gondolatban is alig létezett.
 
Presztízs MagazinA képi világ, a vizualitás és a hangulat pontos, kidogozott koncepcióra utal, megvalósítása kiemelkedő: a 80-as évek Gotham-je már-már a „nyócker” és a Hős utca látványával vetekszik, a határvonal, ami a gazdag villák és a szegény panellakások között húzódik, nagyon élesen van ábrázolva, nem beszélve az akciójelenetekről. Már az elején érződik, hogy ha itt elszabadul a pokol, akkor szó szerint a pokol fog elszabadulni, és ez a játékidő során nemegyszer meg is történik. A film témája a mentálisan sérült emberek kirekesztettsége, egy fantázia, melynek központi kérdése: mennyi kell valakinek ahhoz, hogy az őt magát és a többi hasonló sorstársát magából kivető társadalom normáit kifordítsa? Phillips utazása során olyan klasszikusokat idéz, mint a Taxisofőr és A komédia királyai, szerencsére a jó ízlés keretein belül.
 
Persze, egyértelműen a színészeken múlt minden. De Niro csuklóból hozza a velejéig romlott műsorvezetőt, aki a nézettség érdekében bárkit megaláz, Frances Conroy pedig remekül alakítja az imádni való, de különc nagymama figuráját, ami remekül passzol Arthur anyjának karakteréhez. Ugyan a szerelmi szálat szállító Zazie Beetz karaktere számomra hagy egy kisebb kérdőjelet, tehetségét nem vitatom – látszólag a készítők sem tudtak vele mit kezdeni, a végén már nem is szerepel, és addig se valami sokat. Persze, mondanom sem kell, a címszerepért felelős Phoenix játszi könnyedséggel rabol el minden játékpercet kollegáitól, írni nem is nagyon lehet róla, nincs mese, be kell ülni a filmre, és látni kell!
 
Presztízs MagazinA Joker nem tipikus szuperhősfilm, de mindenképp előzményfilm. A rendező ezt a feladatot kapta, és gondolta, kicsit feltupírozza társadalomkritikával, látványos képi világgal. Abszolút pozitívum, hogy a világa nem fekete-fehér, egy megromlott közeg termékeként lesz bűnöző egy szerencsétlen, jóakaratú emberből. Végül is, Bruce Wayne sem fekete-fehér, ahogy azt mondjuk Tim Burton ’89-ben megrajzolta, hiszen a Joker értelmezésében ő is revansot akar majd venni. Jokert nem fogjuk a film végén sem szeretni, sem utálni: elfogadjuk, beletörődünk, mint ahogy nap mint nap dolgozni, iskolába indulunk, és fejet fordítva elsétálunk az utcán élő betegek, kéregetők, hajléktalanok, rászorulók mellett (tisztelet a kivételnek). Ebben mindenképp előremutató a film, ma nem csinálnak ilyet multiplexben, de reméljük, még fognak!
 
Joker (Joker), amerikai krimi-dráma, 2019
Még nincs értékelve