Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Major István – Megtalálják a különleges, izgalmas történetek

László Nicole | dr. Szász Adrián | 2020.05.19. |
Major István
Major István – Megtalálják a különleges, izgalmas történetek
Cseppet sem szakmai véleményem szerint az előítélet az az élettapasztalat-mennyiség, amelyre az ember hozzávetőleg 40 éves korára szert tesz. Éppen ezért az én fülemnek e szó nem pejoratív, sokkal inkább afféle előretolt helyőrség, apró jelekből összetákolt, hevenyészett jellemrajz. Miközben közeledik felém, felszólítom az előítéletemet, hogy sebesen küldje át egy gyorsszkennelőn és meséljen nekem: határozott, ruganyos léptek, könnyed, már-már nyegle tartás, alig-alig észrevehető diszharmóniával. Talán meghúzta valamelyik lábát és leplezi, hogy sántikál. De vajon miben? Látja, hogy figyelem, és öt ujjal zavartan beletúr a mai trendhez képest hosszú, hozzá azonban az utolsó zabolázatlan kunkorokat vevő tincsig passzoló hajába. Hiú! Vágja rá nevetve az előítéletem.
Gyorsan lepillantok a papírjaimba, és sebes fejszámolásba kezdve, az ujjaimat csak titokban használva kiszámolom, hány éves a kapitány, ráadásul egy szeptemberi szűz, naná, hogy hiú, ezzel nem fejtettünk meg túl nagy államtitkot. Erre az előítéletem megsértődik, és csendben duzzogva magamra hagy, úgyhogy maradok én, az évek és a rutin, hogy kéz a kézben megfejtsük Major István producert, a Filmteam alapítóját, számtalan reklámfilm, külföldi bérmunka és jó néhány magyar játékfilm atyját. Bár kora ifjúsága óta a produkciók elkészülte körül bábáskodik, fizimiskája alapján nyugodtan állhatna a kamera túloldalán is, legalábbis én ilyennek képzelném James Deant, ha megadatott volna neki, hogy ötven gyertyát fújjon a tortáján. Az Édentől keletre sztárja, az 50-es évek legnagyobb lázadója középkorú sármőrré cseperedve bizonyosan ilyen napcserzett bőrű, zsiványan kék szemű, megszelídített családapa lenne kis dohányillattal, fogpiszkálóval és vagány kisfiús mosollyal a szája sarkában, ahogy motorolajtól maszatos kezét törölgeti a Harley Davidson bütykölgetése után. Igen, határozottan hiányolok mellőle egy doromboló lóerőktől morcos motort. Ennek talán oka lehet a sokadik emeleten lévő iroda, ahol ücsörgünk.
 
Presztízs MagazinÖsszefogás a cél érdekében
 
Halk szavúan válaszolgat a kérdéseimre, melyekkel igyekszem repedéseket kopogtatni zárkózottsága páncélján. Elmeséli, hogy bár különösebb családi előélet nem lökdöste a filmek világa felé, mégis hangkamerásként próbálgatta szárnyait a Pannónia Filmstúdióban, majd felvételvezető volt a tv-híradónál, ahonnan ugyan a korszaknak megfelelően elszólították egy kicsit katonást játszani, de leszerelve már egyértelműen a filmgyárba vezetett az útja, gyakornoknak jelentkezve. Végigjárta a médiagolgota főbb állomásait, mielőtt 1992-ben megalapította a Filmteam-et. A cég azóta több száz videoklipet és reklámfilmet készített, nevéhez fűződik  a nemzetközi díjak egész sorát bezsákoló Dealer, a Fekete kefe, a Madárszabadító, felhő, szél, a külföldön is sikeres Kivégzés vagy az Európai Filmakadémia rövidfilmdíjára nominált Türelem. Úgy sorolja, mintha rezignált hangon felolvasná a könyvtár rá vonatkozó kartotékját, ám, amint a közönség- és szemledíjas Köntörfalakra terelődik a szó, azonnal átvált büszke apukahangra.
Pedig a Fekete kefével vitték véghez a valódi bravúrt, hiszen ebben a nem túl őszintén egymást ölelgető magyar filmes világban össze tudtak fogni, hogy közösen vágják el a produkció köldökzsinórját. – Korábban még nem történt olyan, hogy több cég összeállt volna egy film megvalósulása érdekében. A Fekete kefében én lettem a vezető producer, a Filmpartners kötelékéből Kovács Gábor, Pataki Ági és az Inforg Stúdióból Muhi András pedig a koproducerek. Meg akartunk oldani egy feladatot: létrehozni egy filmet, amelyben mindnyájan ugyanazt a lehetőséget, értéket láttuk. A Fekete kefét egyébként nem mindenki szereti, de nekem nagyon bejön a sajátos humora.
 
Presztízs MagazinRétegfilmek – mindenkinek
 
Ahogy a mindennapjaiban is körüllengi egyfajta kettősség, mintha a Wall Street dörzsölt, öltönyös, kőkemény üzletember-brókere és egy 20-as évekbeli elvarázsolt művészlélek szkanderezne benne egy festékszagú párizsi tetőtéri lakásból. Ugyanez érződik a filmválasztásaikor, ahogy a művészfilmek és a bevételt, nézőszámot generáló közönségfilmek határán egyensúlyoz. – Úgy fogalmaznék, hogy ilyen történetek, forgatókönyvek, rendezők találtak meg. Ezekben a filmekben hittem, ezért alakult úgy az elmúlt évek során, hogy a Filmteam-ben rétegfilmeket kezdtünk csinálni. Azt biztosan tudom, hogy azokat a forgatókönyveket szeretem, amelyekben valami különleges és izgalmas történet rajzolódik ki, mint például a Fekete kefében, de a Köntörfalak is ilyen: dráma, krimi, thriller egyszerre, miközben a humor sem hiányzik belőle. 
A legjobb példa szerintem erre a Liza, a rókatündér, amely egy tüneményesen elvarázsolt film, egy fekete humorú, felnőtteknek szóló fura vígjáték, amiben férfihullákon keresztül vezet az út az igazi szerelemig, jutányos áron lehet „Mekk Burgert” kapni és kiderülhet, hogy Balsai Móni/Liza talán nem is olyan naivan ártatlan kis tündibündi, sokkal inkább egy férfilelkeket gyűjtő rókatündér. Számunkra pedig nettó két óra önfeledt szórakozás. 
 
Presztízs Magazin„Most mutasd meg!” – elsőfilmeseknek
 
Nehéz eldönteni, hogy csodás, istenadta tehetségből kifolyólag akad meg a szeme a fiatal tehetségeken és biztos kézzel hozza őket helyzetbe, vagy közben hazardíroz kissé, de tény, hogy számos alkalommal adta elsőfilmes rendezők kezébe egy-egy produkcióját, afféle sajátos „most mutasd meg” játékot játszva. – Régen rengeteg videoklipet forgattunk, ez jó volt arra, hogy fiatal rendezőket kipróbáljak, megismerjek, s ők valamit megmutathassanak magukból. A kisfilm is ennek az útnak egy része, hogy kiderüljön, alkalmas-e valaki arra, hogy egy nagyjátékfilmet megrendezzen. A Filmteam-be a fiatalok és az elsőfilmesek jönnek – Nyitrai Marci, Banner-Szűcs Lóránt, Buvári Tamás, Dyga Zsombor –, és ez így van jól, nem bánom, ha ez a híre a Filmteam-nek.
Így volt ez a Liza esetében is Ujj Mészáros Károllyal, ami az én amatőr szememmel nézve meglehetősen bátor vállalkozás volt, hiszen végre nem low budgetből, körbekalapozva kellett érdekeset és nézőcsalogatót alkotni, hanem a Liza mögé immár beállt a Filmalap is. – A Liza, a rókatündér normális költségvetésből, normális körülmények között készült. A gyártást a Filmalap is támogatta, s bár elsőfilmes rendező munkájáról volt szó, senkitől sem kellett szívességet kérni, mindenki tisztességesen meg volt fizetve a stábban. Ezen sem keresett a Filmteam 8 százalékot – amennyit hivatalosan lehetne a gyártócégnek –, de én úgy voltam vele, hogy inkább a szakemberek legyenek megfizetve. 
És ezen a ponton diadalmasan kinyújtom a nyelvemet az előítéletemre, hiszen lám, nélküle is frappánsan boldogulok, elvégre seperc alatt magamtól behúztam Major István neve mellé két szabad szemmel is jól látható piros pontot. Egyet a fiatal rendezők helyzetbe hozásáért, a másikat, amiért tudja, hogy talán a tehetség hozza a meccset, de a csapatmunka és az értelem nyeri a bajnokságot, tehát a tisztességgel ki- és megfizetett jó szakemberek a következő produkció esetén is boldogan fognak felsorakozni a zászlaja alá. 
-------------------------------------------------------------------------------------
 
Presztízs MagazinA szeretet ereje – giccs nélkül
Ezt a következő, legnagyobb sajtóvisszhangot kapott dobásánál be is bizonyíthatta. Az Aurora Borealis egy megrázó, mégis felemelő Mészáros Márta-film, amely alatt végig mintha egy régi, poros fényképalbumot nézegetnénk egy kulcslyukon keresztül leskelődve a történelem titkairól. És tényleg igazán szép tud lenni a film utolsó gondolata a szeretet erejéről, annak ellenére, hogy ilyesmit szinte soha nem lehet giccs nélkül létrehozni – itt mégis sikerült. És nagyszerű, ahogyan a film végül lezár egy olyan történetet, amit, érthetetlen, hogy más magyar játékfilmes még nem mesélt el annak ellenére, hogy milyen fontos pontja a magyar történelemnek. Illetve már az is nagyszerű, hogy egyáltalán szó van minderről, az pedig csak a koszorú a síremléken, hogy végül sikerül egy egészen egyéni látásmódot is behozni a történet- vagy történelemmesélésbe. Csodás volt, lélekig hatoló, elgondolkodtató és felemelő, s ami csak az igazán különleges filmek sajátja: még napokkal később is beszivárog a gondolatainkba, ott motoszkál a fejünkben. Addig is kedveltem címszereplőnk farkastörvények közt is megőrzött törékeny kis mimóza művészlelkét (temérdek energiát öl abba napra nap, hogy ez ne derüljön ki, úgyhogy kérem, maradjon köztünk), de az Aurora Borealis után bizonyosan tudtam: hölgyeim és uraim, Major István nagyon jó ember. És punktum!
--------------------------------------------------------------------------------------
 
Presztízs MagazinGárdonyi és a Harley
 
A gyerekek – mert neki is van egy egész franchise-hálózatra való, csupa XX kromoszómával – gyakran hihetetlenül ösztönös emberismerettel tudnak lehámozni felvett sallangokat, manírokat; pusztán és pőrén látnak minket, a lényegünket. Egy 12 éves gyönyörűséges kis fruska, aki ismeri a producerek gyöngyét és olyan bölcs már most, mint egy egyszemélyes, szóló Vének Tanácsa, egyszer azt mondta róla, hogy ő a róka (már megint a kis ravaszdi) a Kishercegből, akit megszelídített és csodálatos apává tett egy kis hercegnő. Érzékeny, hűséges és ösztönös, mondja magáról a producer, aki igazán jól csak a szívével lát. Terve van temérdek, egyik-másikba be is avat, és biztosan tudom, hogy vállára emeli a filmes sajtó, ha megvalósul az, aminek a magam részéről a Fradi B-közép szektorát megszégyenítő módon a leginkább drukkolok.
Ahogy kifelé lépkedek az épületből, az örökké magyarázó narrátor a fejemben összegzi a beszélgetést. Megfogalmazásaiból érződik, hogy megszerette Major Pistit, ahogy én is. Mikor félhangosan rázendít Gárdonyira, akkor már biztosan tudom, hogy levette a lábáról a zen-buddhistákat kenterbe verőn nyugalmat sugárzó filmes szakember.
 
„Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.”
 
Csendben mellém szegődik a már alig duzzogó előítéletem, és együtt pásztázunk tekintetünkkel a parkoló autók között kémlelve, hátha meglátunk ott egy hozzá vizionált Harley-t. De nem. Most az előítéletem és én is csalódtunk egy picit magunkban. Pistiben nem.
 
Még nincs értékelve