Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Páncélba zárt gyilkológép

Phillip Jeffries | archív | 2019.07.24. |
film, filmkritika, mozi
Páncélba zárt gyilkológép
James Cameron régóta dédelgetett vágya volt elkészíteni Alita történetét. Rendezőtársa, Guillermo del Toro által ismerkedett meg a japán mesével, még valamikor a kilencvenes években. Azóta, amikor csak lehetősége adódott rá, az évek során igazi megszállottként nyilatkozta, hogy márpedig ő nagyjátékfilmet készít a harcos kiborg történeteiből. Az idő elteltével azonban ezek a tervek – a megalomán rendező kézjegyéhez híven – olyannyira nagyszabásúvá és grandiózussá váltak, hogy az elkészülés reményében kénytelen volt megválni tőlük. Továbbhegesztve a Na’vik történetének folytatását, inkább produceri feladatokat elvállalva a háttérbe vonult, és megbízta barátját, a szintén markáns stílusjegyekkel dolgozó mexikói rendezőt, Robert Rodriguezt, hogy készítse el a filmet. Az eredmény, bár sajnos néhol túlságosan lekerekítette a gondolatiságot, ha másban nem is, az egyre fejlettebb filmes technológiának hála, látványban mindenképpen felér a kultikus alapanyaghoz és a hosszú várakozásokhoz.
A történet szerint a 26. században járunk. Immár háromszáz esztendő telt el a „nagy bukás” óta, amely felemésztette a bolygó nagy részét. Aki tehetős, Zalem lebegő városában élhet, a többieknek csupán az alatta elhelyezkedő szemétkupac, Roncsváros maradt. Itt él egy kiber-doktor, Ido (Christoph Waltz), aki egy nap, a szemétben kutatva rábukkan egy magára hagyott, eszméletlen kiborglány, Alita (Rosa Salazar) roncsaira, és magával viszi klinikájára. A doktornak sikerül életet lehelnie a lányba, aki azonban emlékek híján kénytelen alkalmazkodni a kegyetlen jövő feltételeihez. Miközben új emberekkel ismerkedik meg, fejvadászok erednek a nyomába, mondván, a lány egy időzített bomba, egyfajta harci gépezet, arra várva, hogy mindent és mindenkit elpusztítson. Alita kénytelen harcba szállni rosszakaróival, abban reménykedve, hogy nem válik azzá a szörnyeteggé, aminek mondják…
 
Presztízs MagazinA cikk címében nem hiába húztam párhuzamot a pár évvel ezelőtt készült Páncélba zárt szellem filmes adaptációjával. Az Alita hibái szinte teljesen megegyeznek a Scarlett Johansson által megformált Kusanagi őrnagy nagyképernyős adaptációjának problémáival: a készítők, megfutamodva a játékidő adta korlátoktól, igyekeztek minden, az alapműhöz szorosan kötődő gondolatiságot elnyomni egy dögös, zajos cyberpunk látványvilággal, gondolván, hogy az egyszeri néző képtelen önálló, mély, filozofikus gondolatok befogadására. Ezáltal, ha az alapanyag ismeretében nem képzeljük oda a film mögött húzódó, 26. századi társadalmi problémákat (melyek egyébként abszolút aktuálisak), egy hihetetlenül látványos, de szellem nélküli vázra adjuk ki a mozijegy árát. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a mainstream médián végigsöprő „nagy 80-as évek láz” hatására cyberpunk filmet/sorozatot készíteni kívánó alkotók a legnagyobb energiákat a látványba fektetik, ahelyett, hogy történetet mesélnének. A film alapvetőnek veszi, mi több, elvárja, hogy egy 30 éves manga részletes világát ismerve, betöltsem a történetében keletkező lyukakat, kérdéseket, ellentmondásokat – az egy dolog, hogy esetemben ez ment, de a végig „miahaláltörténik”-fejjel mellettem ülő úriembernek senki nem adta oda Yukito Kishiro művét a kijáratnál, hogy „elnézést, egy pár dolog kimaradt”. A Netflix által gyártott Altered carbon és Spielberg Ready player one-ja is hasonló „betegségben” szenvednek.
Presztízs MagazinEttől eltekintve a film nagyon is rendben van: a színészek remekek, a világ (már amennyit látunk belőle) érdekfeszítő, a látvány pedig leírhatatlanul gyönyörű. Bámulatos és egyben félelmetes belegondolni, hogy 2019-re lassan tényleg megkülönböztethetetlenné válik a praktikus effekt a digitálistól. Az IMAX szerelmeseinek még az Alita univerzum ismeretének hiányában is ajánlani tudom a filmet, ráadásul, ha még a háttérinfó is megvan, akkor pláne – látványtervezés tekintetben mindenféleképpen mérföldkőnek mondható darabról van szó. Kár, hogy a történet elveszett félúton.
 
Alita: A harc angyala (Alita: Battle Angel) amerikai-kanadai sci-fi, 2018
Még nincs értékelve