Te hogy csináltad?

1966-ban Cesar Romero volt Joker első filmes megtestesítője a Batman: The Movie-ban. Ekkoriban még nem alakultak ki azok a védjegyek, amelyek az igazi Jokert jellemzik, inkább csak egy vihogó gonosztevőről volt szó. Sokak szerint karikatúrát kreáltak a denevérember legádázabb ellenségéből, ugyanakkor a későbbi Jokerek már velejéig romlottak voltak. Sokáig a Jack Nicholson-féle 1989-es alakítás tette magasra a lécet, amit meg kellett ugrania az utódoknak. Tim Burton Batmanjében egy teátrális, olykor túlzottan gesztikuláló, de éppen ezért zseniális Jokert formált meg Nicholson. Olyat, amely a maga nemében annyira tökéletes volt, hogy a későbbi sztárok meg sem próbáltak hasonló Jokerré válni, merő stílusváltás következett. 2008-ban Heath Ledger alakítása a Sötét lovagban drámai irányba vitte el a karaktert, aki nem egyszerű maffiavezér akart lenni, hanem káoszba akarta dönteni a világot. Úgy tartják, lelkileg ez a szerep viselte meg annyira a színészt, hogy álmatlanságban szenvedett tőle, ami végső soron gyógyszer-túladagoláshoz és a halálához vezetett még a film megjelenése előtt. Ledger alakítása annyira más volt, mint az addigi Jokerek, és annyira nagy hatást tett az emberekre, hogy ő lett az első, aki ebben a szerepben Oscar-díjat kapott, amit azonban már nem vehetett át, posztumusz ítélték oda neki. Az ezután következő Joker felejthető volt: 2016-ban Jared Leto alakította a rettegett, zöld hajú bűnözőt az Öngyilkos osztagban. Maga a film sem hozott áttörést, benne ráadásul Joker szinte mellékszereplővé silányult, Letót pedig a földbe döngölte Margot Robbie remek játéka Harley Quinnként. Aztán tavaly érkezett az első önálló Joker-film Joaquin Phoenixszel a főszerepben, ami minden képzeletet felülmúlt. Leástak a karakter mélyére, először mutatták meg, hogyan jutott el az őrület határára a férfi, akiből végül Joker vált. Ezt már nem is lehet képregény-adaptációnak nevezni, hiszen komoly társadalomkritikát tartalmazott: a nagyvárosokban mennyire nem figyelünk oda egymásra, ami könnyen tragédiákba csaphat át. Phoenix olyan beleéléssel hozta a szerepet, hogy ő is Oscar-díjat kapott érte. Kuriózum, hogy ugyanannak a karakternek a megformálásáért két színész is megkapta a díjat, és egyikőjük sem érdemtelenül.

 

A világ leghíresebb kéme természetesen kitalált figura, Ian Fleming író fantáziájában született meg a 007-es ügynök, aki világuralomra törő bűnszövetkezeteket leplez le, miközben nemcsak beépül, hanem jól is érzi magát a fényűző világban. Regénynek indult a történet, de a hét színész alakította szerepeknek köszönhetően még népszerűbbé vált a karakter. Mindegyik Bond máshogy kérte ugyanazt a vodka-martinit rázva, nem keverve, mindegyik máshogy vezette a sportkocsit, és mindegyik karjában máshogy gyengültek el a nők. Roger Moore vagy Timothy Dalton is alakította a 007-est, de a három leghíresebb James Bond egyértelműen Sean Connery, Pierce Brosnan és Daniel Craig nevéhez köthető. Connery volt az első 1962-ben a Dr. No-val, összesen hat filmben játszotta a kémet a 60-as években, és lényegében ennek a karakternek köszönhetően lett világszerte ismert színész. A következő korszakosnak tekinthető James Bond Pierce Brosnan volt, akire négy filmet osztottak 1995 és 2002 között. A Halj meg máskor volt a kilépője a szerepből 49 évesen, és a nézők talán őt kedvelték a legjobban. Brosnant az első szőke James Bondként Daniel Craig követte a sorban, aki a mai napig megtestesíti a minden hájjal megkent titkosügynököt. Először 2006-ban a Casino Royalban alakította a 007-est, ami olyan jól sikerült, hogy az idén novemberben megjelenő Nincs idő meghalni már az ötödik Bond-filmje lesz. Messze ő a legjobban fizetett ebben a szerepben: Connery összesen hétmillió fontot markolt a hat filmért, Brosnan 13 milliót négyért, Craig viszont a hírek szerint 50 milliót kap csak ezért az utolsó alakításáért.

 

Arthur Conan Doyle legendás nyomozója, aki még a legrejtélyesebb bűnügyeket is megoldja, a filmes világ fantáziáját is megmozgatta. Kezdetben sorozatokban lehetett látni Sherlock Holmes-t és hű társát, dr. Watsont. Az orosz Vaszilij Livanov volt az első híresebb megformálója az 1970-es, 1980-as években. Akinek az arca viszont többeknek ismerős lehet Sherlock Holmeszként, az Jeremy Brett, aki a brit Granada tévécsatorna saját gyártású sorozatában játszotta a detektívet, és ez Magyarországon is sokáig futott. Igazán nagyot persze akkor ment egy Sherlock Holmes témájú film, amikor belépett a képbe Hollywood. 2009-ben Robert Downey Jr. bújt az angol nyomozó szerepébe, és mellette dr. Watsont sem kisebb sztár alakította, mint Jude Law. Akkora sikere volt a filmnek, hogy Downey Jr. Golden Globe-díjat kapott érte, és 2011-ben egy második részt is leforgattak, de az Árnyak játéka már kisebb hatást váltott ki. Újabban ismét egy sorozatban hasít a detektívsztori, a BBC-gyártású Sherlock ráadásul teljesen újszerűen közelíti meg a történetet. Nem az eredeti, Conan Doyle által megírt korba helyezi a sztorit, hanem napjainkban frissíti fel a karaktert, akit a jelenkor egyik színész nagyágyúja, Benedikt Cumberbatch hoz a tőle megszokott magas minőségben. 

 

A filmtörténet legizomszagúbb szerepe Conané, a barbáré, akit egyszerűen nem lehet combátmérőjű muszklik nélkül eljátszani. Nem véletlen, hogy 1982-ben a korábban testépítőként a Mr. Olympia és a Mr. Universe címeket is elhódító Arnold Schwarzeneggernek is ez a szerep hozta meg a világhírnevet, és tette fel Hollywood legnagyobb sztárjainak a térképére. Vele még az a furcsaság is megtörtént, hogy a rendező arra kérte, fogyjon le kicsit, mert túl nagydarab, ami nem hiteles az átlagemberek számára. De hát Robert E. Howard író hőse éppenséggel egy erőtől duzzadó harcos, a mágia és a gonosz varázslók esküdt ellensége. Egy ilyen harcban meg azért elkél az izom, lássuk be! Schwarzenegger után az 1998-tól két évadot megélt Conan, a kalandor című sorozatban is testépítőt kértek fel a szerepre Ralf Moeller személyében. Legutóbb 2011-ben készült Conan-film, és hát abban sem egy nyeszlett gyerek játszott: a szintén izmairól ismert Jason Momoa alakította a barbárt. Nem aratott nagy sikert a film, így még mindig az eredeti, Schwarzenegger-féle Conan számít a legjobbnak, annak ellenére, hogy akkoriban még nem használtak effekteket, ellenben komoly munkát fektettek a felvételbe. A későbbi Terminátor sokat dolgozott az arckifejezésein és a karddal való mozgásán is.