Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Tengelic, vagy inkább stiglic

Phillip Jeffries | archív | 2020.02.27. |
film, filmajánló, mozi
Tengelic, vagy inkább stiglic
Az Aranypinty nevű festményt – melyet Carel Fabritius festett 1654-ben – egy New York-i múzeumban állítják ki, ám nem sokkal később a helyszín bombamerénylet áldozata lesz. Az akkor még csak 13 éves Theodore (Ansel Elgort) édesanyja meghal a robbantás következtében, míg neki az Aranypinty társaságában sikerül kivergődnie a romok alól.
Innentől kezdve a festmény a fiúhoz nő, mondhatni a védőszentje lesz, amit mindenhová magával visz – akkor is, amikor gazdag nevelőszülőkhöz kerül, és akkor is, amikor a részeges apja elviszi őt Las Vegasba.
Az igazság az, hogy az ifjú rögös életútja sem teszi túl izgalmassá az első olvasatra még annak tűnő történetet, hiába jók a díszletek, és dolgozzák fel hitelesen a kor sznob eleganciáját. A túlzásba vitt merevség magukat a szereplőket is egy szép festmény részleteivé varázsolja, ami természetesen nem az ő hibájuk, sokkal inkább a rendezésé. Persze, amennyiben a film sterilen komponált premisszája egy hatalmas festmény hatalmas metaforája, gratulálunk – remekül sikerült!
Ha a kedves néző bírja a klisés, hatásvadász drámákat, ne habozzon jegyet venni, de ha otthon reflexszerűen elkapcsolja a tévében a James Cameron-filmeket, messziről kerülje el Az Aranypintyet is!
 
Az Aranypinty (The Goldfinch), amerikai dráma, 2019
Még nincs értékelve