Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Tolerancia, emberközpontúság és tisztelet

Randevú Herendi Gáborral

László Nicole | ifj. Nagy György | 2020.03.24. |
Herendi Gábor
Tolerancia, emberközpontúság és tisztelet
Miközben árnyas lombok alatt lépdelek az irodája felé a kies Budán, azon morfondírozom, hogy életemben most először nem félek fogorvoshoz menni. Annál jobban aggódom azonban amiatt, hogy miként fogom tudni megzabolázni a rajongói hozzáállásomat, hogy legalább látszólag megőrizzem az objektivitás délibábját, mivel Herendi Gábor nevét még leírni is csak végtelen lelkesedéssel tudom, kis fiktív csillagszórókkal a betűk körül.
A 2002-es Valami Amerika óta elkötelezett követője vagyok a fogász dinasztiából származó, Balázs Béla-díjas filmrendezőnek és producernek, akinek ez a filmje a frissebb részeivel együtt örök darabja a családi mozizásoknak, hiszen időről időre újabb családtag nő bele és nézi ronggyá, míg ő is kívülről nem idéz belőle teljes részeket. Kalapot emelésre ösztönző a sokszínűsége, ahogy mindig egy-egy újabb oldalát csillantja meg tetraéderesen sokoldalú tehetségének – a felszínes szórakoztatástól a keserédes Magyar vándorig, ami nekem például tökéletes görbe tükör a szélesvásznú egóval bíró magyarság, múltidézés, útkeresés egén. Vagy ott az atomprofi Társas játék, amely miatt késtem le születésnapi bulit és virrasztottam át éjszakát, #csakmégegyrészt #csakmégegyutolsótnézekmeg metódussal, szert téve két gigászi karikára a szemem alatt a kialvatlanságtól másnapra. Na és a Kincsem, a Kincsem, jajjjj, amiről tényleg csak úgy lehetett kijönni, hogy a hazafiasságot magában még nagyítóval sem találó is a Himnuszt dudorászta hazafelé, és azon elmélkedett, hogy nem lenne badarság lovat tenyészteni, nyereg alatt húst puhítani. Fradista MTK-st ölelgetett, kitört a szépségversenyes világbéke, és valahogy mindenki peckesebben indult haza. Egyszóval kár tagadni, imádom!
 
Presztízs MagazinCsaládi hagyomány – kipipálva
 
Régebben ismerem, mintsem gondolná. Jó néhány évvel ezelőtt megkereste a nagyobbik lányomat egy végül sajnos meg nem valósult film kapcsán, hogy legyen a tinédzser cenzoruk. Kapott is a nyakába kamaszos dacot, jócskán kritikai élt, de tényleg, választottja még a szereplők névválasztásába is belekötött, ugyanakkor kiállt a saját korosztálya mellett, szent meggyőződéssel bizonygatva, hogy a generációja azért mégsem annyira romlott és moralitásból osztályismétlésre büntetett, mint ahogy a film bemutatná. Ezt alátámasztandó a lányom és barátai elhívták őt és még néhányukat, akik a produkció körül bábáskodtak, hogy tartsanak velük egy egész estés „mulatkára”, minek kapcsán végiglátogatták városunk mindahány alter-kocsmáját és megismerkedhettek annyi furabogárral, útkereső bölcsésszel, okoska brókerrel, bölcsis lelkű harmincassal, önmaga zsenialitásától elszállt vállalkozóval, meleggel, heteróval és alkalmi királyfira váró aranyásóval, amennyit vadregényes álmaikban sem gondoltak. Közben persze gyakorta emelkedtek koccintásra a poharak, szaporán gyűltek a maligánok, ma pedig már az idő homályába vész, hogy mi lett az este konklúziója, de talán mindegy is. Nekem anyaként csupán az volt fontos, hogy valaki ezzel az asztalra már jónéhány dolgot letett múlttal a háta mögött veszi annyira komolyan az imhol tapétaszaggató modorú, barikádharcos vénájú gyerekemet, hogy vele tart és esélyt ad neki, hogy bebizonyítsa a maga igazát: ez a korosztály sem rosszabb az előzőeknél, éppen csak más. 
Herendi Gábor, avagy Porci, ahogy egy névadóvá avanzsált kajakedző miatt a legtöbben ismerik, már gyerekként végigkotnyeleskedett néhány forgatást a családi barát Fábri Zoltán jóvoltából, aki bár próbálta holmi észérvekkel távol tartani a pályától, de ez persze nem sikerült, hiszen akit a mozdony füstje megcsap, ugyebár, annak megy a gőzös Kanizsára, még akkor is, ha először a mozdonyt az otthoni sémának megfelelően a fogorvosi kar felé fordította.
– Akkoriban a rendező szakra csak úgy lehetett felvételizni, ha már volt a jelentkezőnek egy diplomája. Így aztán a családi hagyomány miatt adta magát a fogorvosi egyetem. Aztán miután évfolyamelsőként végezve lediplomáztam, rögtön jelentkeztem is a színművészetire, de nem vettek fel, és ezután kerültem be a Fogpótlástani Klinikára, ahol tanársegédként dolgoztam.
 
Presztízs MagazinAkció 30 másodpercben
 
Ezzel párhuzamosan elindította magánpraxisát is a mai Örkény Színház épületében bérelve helyet, ahol aztán az akkor induló reklámszakma több képviselője is megfordult. A fogfájós Geszti Péter, Angyalosi László, Havasi Raymond, Kapitány Iván vagy Kozma Péter számára szolgálhatott annyira nyomós érvként jobb kézben egy injekcióstű, a balban egy fúró, hogy bizalmat szavazzanak a mosolygósan lelkes fogorvos által felajánlott munkakedvnek és kreativitásnak.
– Akkoriban jött létre a reklámszakma, és számosan bekerültek oda úgy, hogy korábban egyáltalán nem volt közük hozzá, s megjelentek a nagy multinacionális ügynökségek. A Douwe Egberts is akkor jött Magyarországra, és azt szerette volna, ha a világszerte nekik dolgozó BBDO lenne itt is a partnerük. Így megalakult a magyar BBDO, és több új állást is meghirdetett: én kreatív igazgatónak jelentkeztem, a feladatom pedig az volt, hogy készítsek el egy teljes kampányt egy képzeletbeli ételízesítő márkának. „A szivárvány minden ízében.” Ez lett a szlogen. Közben a magánrendelésemet is megtartottam, mondván, hogy az csak két délutánt vesz el az életemből. Kedden és csütörtökön délután öttől fogadtam a betegeimet. De az ügynökségen nem mertem elmondani, hogy a munka mellett praktizálok, mert féltem, hogy zokon vennék. Így ment másfél évig, aztán lebuktam, mert az egyik fogtechnikusnak egy sürgősen megoldandó problémája akadt. Ő kétségbeesésében kinyomozta a címemet, és bejött a reklámügynökséghez fehér klumpában, köpenyben, fogsorral a kezében azzal, hogy Herendi doktort keresi… A cégvezető kiborult és másnap ki is rúgott.
Ezért aztán Porci és az addigra jócskán összegyűlt tapasztalata kéz a kézben átigazoltak a Geszti Péter nevével fémjelzett Akció Reklámügynökséghez, ahová akkoriban kopogtattak be „akkorka” cégek, mint a Westel és a Postabank. Az itt töltött igen aktív – közel száz filmet forgató – periódus során hozta létre a saját cégét is Skyfilm néven, és bár az Akciónál sebesen szaladt a szekér, a sajátját egyre inkább a függetlenedett karrier és a játékfilmes rendezés irányába szerette volna fordítani.
– A reklámvilág kiváló iskola és közben nagyon hatékonyan is megtanít dolgozni, hihetetlenül fejleszti a dramaturgiai érzéket. 30 másodpercben kell egy történetet megragadhatóan és hatásosan elmesélni. Az itt szerzett tapasztalataim nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nézőbarát, divatos, sikeres és trendi filmeket hozhassak össze. 
 
Presztízs MagazinValami Toxikoma
 
Lássuk be, sikerrel, hiszen a rendszerváltás óta készült legnézettebb filmek top tízes listájának majd’ felét ő készítette, közel 2 millió embert csalogatva ezzel moziba.
– A humor a legfőbb emberi táplálék – vágja rá rögtön a választ azt firtató kérdésemre, hogy mi az ars poetica vagy credo, amely mezsgyéjén az életét éli. A magyar néplélek teljes fegyverarzenálja: a pesszimizmus, a kilátástalanság, a végső elkeseredés és az irigység szerencsére teljesen távol áll tőle. Elegendő megnézni a fanyar humorú, tükröt állítóan is mókás-kritikus filmjeit, hogy belessünk a féloldalra húzott mosolyú, mindig pajkos szemű, mégis zárkózott rendező-producer magasra húzott spanyolfala mögé. Az egyik kedvenc graffitim jut róla és a filmjeiről gyakran eszembe: az irónia az intelligens emberek gorombáskodása. Tehát egyszersmind a legegyszerűbb módja annak, hogy kritikai élt csempésszünk a szeretetteljes szavainkba. A humor az értelem katarzisa, ő pedig egy humorprofesszor, egy vígjátékadjunktus, egy komédiavirtuóz, aki ezúttal megmutatja, hogy milyen a bohóc, ha szomorú, elvégre a legújabb fa, amelybe fejszéjét a személyes érintettség okán is vágta, meglehetősen komoly témát feszeget. A Toxikoma Szabó Győző önéletrajzi könyve, amelyben színesen, érdekesen és bátran ír arról a teljes évtizedről – jól fejlett kettős életről –, ami akkoriban jellemezte, amikor napokra kivonult a forgalomból, a színházi előadások szüneteiben is belőtte magát, különféle nevetséges baleseteket szenvedett a cuccnak vagy az alkoholnak köszönhetően. Drogvallomásaiból megtudhatjuk, hogy a rendőrséggel is többször meggyűlt a baja: voltak menekülések, őrszobázások, váratlan fordulatok, de nagy poénok is. Végigkövethetjük, hogyan lett a nyírbátori cukrász fiából a pesti éjszaka hírhedt ragadozója, aki kegyelmet és önmagát nem ismerve hajtotta a mesterséges mennyországokat és a nőket, hogy aztán egy igazi „comeback kid” legyen belőle, Mickey Rourke és Robert Downey Jr. „magyar hangja”. Ezt az izgalmas, meglehetős feszültségekkel tarkított, ámde szórakoztató és legfőképp happy enddel végződő drámát vitte filmre Herendi Gábor rendezőként és társproducerként, Szabó Győző személyes megkeresésére.
Presztízs Magazin– Szabó Győző Toxikoma című regénye különösen közel áll hozzám, hiszen a heroinizmusáról szóló személyes történetében magam is érintett vagyok. A Valami Amerika forgatása előtt álltunk, amikor kiderült, hogy Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház akkori igazgatója ahhoz a feltételhez kötötte Győző filmbeli szereplését, hogy hajlandó legyen bevonulni és alávetni magát az elvonókúrának. Személyesen konzultáltam dr. Csernus Imrével, hogy vajon Győző egy ilyen megpróbáltatás után hogyan tud majd dolgozni. Dr. Csernus megnyugtatott, hogy Győzőnek a munka egyenlő lesz a gyógyulással, nyugodtan bízzak benne. Így is tettem.
Tehát egy drogos alfahím és egy istent játszó pszichiáter egymásnak feszüléséről szól a film, amire jövő év őszéig kell várnunk, szorgosan vágva a centiket.
– Tolerancia, emberközpontúság és tisztelet – sorolja azt a szentháromságot, amely végigvezeti az életén, amire talán ennek a filmnek a cselekménye a leghitelesebb bizonyíték, hiszen konkrétan a Lipótról, az akkor még működő Országos Pszichiátriai Intézetből érkezett Szabó Győző a Valami Amerika forgatására, ahol Herendi Gábor adagolta – mondhatni Porci porciózta – neki reggelente a Csernustól kapott gyógyszereket, mert hitt benne, hitt neki. 
Egy a sikerek ellenére is bizonytalan, törékeny lelkű Ember, egy a szó legnemesebb értelmében vett tipródó Művész. 
 
Presztízs Magazin„Te láttad az erdőt
Mielőtt erdő lett volna.
Mert naiv gyermek-hit az, hogy az Isten
A Hat Nap előtt mit se csinált volna.
A hosszú-hosszú örökléten át
A Művészt szabta, formálta remekbe,
Illesztgette mulhatatlan keretbe,
Bölcsőjét a chaos felett ringatta,
A világ tervrajzába beavatta,
Szoktatta a halhatatlansághoz...
Aztán fogott csak hozzá a világhoz.”
 
– szaval Reményik Sándort félhangosan a fülembe a lepisszeghetetlen narrátorom, amitől bizton tudhatom, hogy bakfisos rajongásom Porci iránt jottányit sem csökkent, sőőőőt! Miközben kisétálok az irodájának otthont adó hűs budai házból, kicsit elmélázom a bejárat oldalaira kirakott márványtáblákon: már több óriási tálentum is otthonra lelt e falak közt. Itt élt Kodolányi János és Járdányi Pál is. Úrinő biztosra nem fogad, de nem fér kétségem hozzá, hogy egyszer Porci nevével is kikerül a kapura egy emléklap. Remélem, rettentő sokára!
Még nincs értékelve