Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Új vizek felé

Portré Som-Balogh Edinával

Csisztu Zsuzsa | ifj. Nagy György | 2019.11.05. |
Som-Balogh Edina
Új vizek felé
Pont ilyen sallangmentesnek képzeltem a megjelenését. Rövid és jókedvűen színes nyári ruhában érkezett, lapos szandálban, finom, alig látható sminkkel. Apró fülbevaló keretezte az arcát, jegygyűrűjén kívül nem is viselt más ékszert. Nem rejtőzködően, de kerülte a feltűnést. Mégis bizton állíthatom, hogy megérkezésére még azok a hölgyek is felkapták a fejüket a kávézóban, akik addig minden erejükkel a partnerükre koncentráltak. Ez az érdeklődés azonban, úgy látom, rég nem „Nádor Kingának” szól a Barátok közt-ből, hanem egy bájos, ifjú hölgynek, egy igazi mosolygós jelenségnek: Som-Balogh Edinának, aki olyan hatást kelt, mintha egy századfordulós impresszionista festményből lépett volna ki, hogy egy kis művészi finomságot csempésszen a modern, rohanó hétköznapokba.
– Mindig az érzelmesebb típus voltam kettőnk közül. Csabi, az ikertestvérem pedig maga a két lábon járó racionális gondolkodás, persze a hat évvel idősebb Zoli bátyánk mellett. Gondolhatod, két fiútestvérrel igazán jó dolgom volt mindig, féltettek, vigyáztak rám, szóval lehettem a család „szeme-fénye” kislányként – kezd bele Edina a múlt rétegeinek lefejtésébe, hogy a sokáig sorozathősként megkedvelt ember forgatókönyvírók által kitalált élete helyett végre Edina múltját ismerhessük meg mélységében. – Szoktam is mondani, hogy én nem is tudok egyedül lenni, mert amióta a világon vagyok, soha nem is voltam. Az első lépéseinket együtt tettük meg, az első szavainkat egymásnak mondtuk, az első pancsolásoknál ott voltunk egymás mellett Csabival, szóval én ebbe nőttem bele.
Presztízs MagazinNincs nagyon közeli ikerélmény az életemben, így hát óvatosan kérdezősködöm, hogy egy egypetéjű lánytesó nem jelenthetett volna-e még szorosabb kapcsolatot, de ő egyértelműen fogalmaz: – A mienknél szorosabb testvéri kapcsolat aligha létezik, s most, hogy nekem is van fiam és lányom, biztos vagyok benne, hogy jobban működnek a fiú-lány minták a testvérek között. Csodás, biztos hátteret jelentett, hogy a testvéreim mindig ott voltak nekem és kiálltak értem, és igazi csodálattal hallgattam, hogy Csabi például milyen okosan és racionálisan érvelt, ha engem kellett megvédenie. Azt az utasítást kapták ugyanis aputól, hogy ’csak a kicsi lánynak ne legyen semmi baja, csak a kicsi lányra vigyázzatok’. Na, pont tinédzser koromban lett egy picit elegem a ’kicsi lány’ titulusból, s akkor lázadtam egy kicsit – de azt a szót, hogy ’lázadás’ is olyan puhán és olyan meleg hangszínnel mondja ki Edina, hogy a képzeletemben, lázadás címén inkább amolyan csendes belenyugvás jelenik meg, mint valamiféle Jeanne d’Arc-i tett.
 
Az otthon melege
 
Na, persze aztán később arra is fény derül, hogy Edina milyen szokatlan módját találta ki egykor a csendes, de eredményes és mindenképpen sorsfordító tiltakozásnak, amit ma már bán is egy kicsit. Térjünk azonban vissza még egy csöppnyit a gyerekkorhoz, mert Edináék élete az ékes bizonyítéka annak, hogy miképp ismétlődnek a csodás családi minták, s hogyan törekszik értékteremtésre ma már szülőként az, aki maga is ezt látta otthon.
Presztízs Magazin– Csabi kritikusan azt szokta nekem mondani, hogy amíg én az ELLE magazint lapozgattam, addig ő már a második nyelvvizsgájára készült – megjegyzem, ma már öt van neki –, szóval tény, ami tény, engem nagyon korán magával ragadott a szépség iránti érdeklődés. De nemcsak a divatlapok szintjén, hanem a szépség mögött az esztétikát, a külső-belső harmóniát kerestem, s ennek a belső harmóniának az alapját az otthoni béke és nyugalom adta meg. Nem véletlenül vitt aztán az utam később a rajz, a festészet és a művészettörténet irányába, hanem valószínűleg azért, mert ezekben az alkotásokban én mindig felfedeztem a szépet, az esztétikusat, a művészit. Valójában már hatéves koromtól jártam egy rajziskolába, egy olyanba, ahova igazán csak felnőtteket vettek fel, de édesanyám szinte kierőszakolta, hogy velem is foglalkozzanak, mert az volt az egyetlen belátható távolságban létező alkotóműhely.
Presztízs MagazinEltűnődöm, hogy mit szólhattak hozzá a felnőttek, pláne amikor kiderült, hogy élő modellekkel dolgoztak ebben a közösségben. Mégiscsak lehetett valami persze a ’kicsi lányban’, ha valóban megragadhatott a felnőtt grafikát tanulók között. – Roppant hasznos, és talán kicsit idő előtti dolgokat is tanultam ott, hiszen az idős nénik ráncaitól kezdve a testarányokon át, az anatómiáig beletanultam olyasmikbe, amik segítettek, hogy sorra nyerjem az általános iskolában a rajzversenyeket, hiszen a rajztanárom is nagyon hitt bennem. Sikerélmények persze az uszodában is értek, az úszás is nagyon jól ment, olyan gyerekkorom volt, amilyet csak kívánni tudok a saját gyerekeimnek. Valójában a középiskola előtt torpant meg nálam az úszás, a fivéreim jártak aktívan kajakozni, apu viszont nem szerette volna, ha azt csinálom, de arra már nem maradt energia, hogy még én is versenyszerűen folytassam az úszást. A középiskolában vált egy picit ketté az utunk az ikertesómmal. Én gimnáziumba akartam menni, hogy időt nyerjek és gondolkodhassak, hogy mi is érdekel igazán. Picit lanyhult az érdeklődésem a grafika iránt, és ezzel fordított arányban nőtt a színművészet irányába, úgyhogy azt reméltem, hogy a negyedik évre eldől, mi érdekel jobban.
Eldőlt bizony, s ahogy Edina fogalmaz, „becirkuszolt egy kicsit”, s dafke is a Színművészeti Főiskola felvételijére ment el, ahol épp Jordán Tamás indított osztályt. Júliusi lévén, a még nagykorúságát be sem töltő fiatal Edinát egyébként nagyon bíztatta a színész-osztályfőnök, mondván, hogy a Gór-Nagy-féle színitanodában járjon végig egy évet, és jövőre itt a helye. – Na, ezzel kivertem otthon a biztosítékot. A tesóim és apuék is kiakadtak, hogy mi az, hogy ’tanoda’, és miért nem egy főiskola vagy egyetem, miközben a tesóm a Műegyetemre ment.
 
Ordító Edda, szándékosan elrontott felvételi
 
Presztízs MagazinEdina, ebben a korszakában lehetett a legdacosabb, mert emlékezzünk csak, mit pedzegettem korábban? – Eközben persze a Színművészeti mellett a Pázmányra, esztétika szakra is jelentkeztem, de miután felfogtam, hogy ha felvesznek, nekem Piliscsabára kellene kibuszozgatnom, szándékosan elrontottam a felvételit – teszi ki a pontot. Nekem meg esik le az állam két korty kávé között, és hevesen le is csapok a dologra, hogy vajon azt miképp kell csinálni, mert, kutatva az emlékeimben, nem találok ehhez fogható „bosszú-féleséget”. – Ültem a sárgabuszon, ordítva Eddát hallgattam, és megbeszéltem magammal, hogy ’anyu, apu, imádlak titeket, de én ide nem fogok kijárni, mert akkor nincs Gór-Nagy.’ Alig írtam valamit a papírra a nevemen kívül, pedig művészettörténetből kifejezetten erős voltam, sima ügy lett volna a felvételi. 
Fürkészve nézhetem, mert kiolvassa a szememből a kérdést, és nevetve válaszol, hogy… – persze, azóta ezt a kis „akciómat” már elmondtam nekik, és látod, milyen az élet!? A Gór-Nagyban annyira nem éreztem jól magam, hogy már a félévi vizsgákra sem mentem el, vágytam arra, hogy főiskolás éveket élhessek át. Akkor már bántam, hogy nem a Pázmányt választottam. 
Pedig ha azt választom, pont abba az irányba indulhattam volna el, amerre ma haladni szeretnék. Ebből is látszik, hogy a rossz döntéseiből is tanul az ember, mint ahogy én jogsit sem akartam, de apu, akinek már akkor évtizedek óta saját autósiskolája volt, rám nézett, és mondta, hogy na, jól van, majd egy másik életben, kislányom, a jogsit márpedig meg kell csinálnod…
Ez persze azon ritka alkalmak egyike lehetett, amikor a szülők nem bízták a gyerekekre a döntést, mert ahogy beszélgetőpartnerem meséli, nagyon nagy teret engedtek a felmenők a gyerekek önálló döntéseinek. – A szüleink igazi barátaink is voltak, együtt buliztunk, sőt, én először a szüleimmel ittam alkoholt is. Míg élek, nem felejtem el, hogy tizenöt évesen valamilyen „komoly” szerelmi bánat miatt apu végigbeszélgetett velem egy egész éjszakát, s úgy vitt be a suliba, hogy az első óra dolgozat volt. Mégis, akkor úgy helyre tette a lelkemet, hogy máig hálás vagyok érte, mert a gyerekproblémákat is felnőttként kezelte, és ennél kitűnőbb minta nem is kell nekem, mint ahogy ők bántak velünk, még ha néha kissé makacs is voltam olykor.
 
Ugrás az ismeretlenbe 
 
Presztízs MagazinEdina makacssága persze több formában is „kitüremkedett” később, ilyen fordulat volt, amikor barátnője őt is benevezte egy szépségversenyre, amelynek trófeáját épp Edina hozta el. Úgy lett Miss Hungary, hogy csak az édesanyja és a sógornője tudott igazán a dologról, mert a család férfi tagjai, finoman szólva, lenézték ezt az egész műfajt. De a címen túl Edina ebben a világban sem merült el túl mélyen, mert… – kiderítettük, hogy királynőként a legtöbb feladat ’amolyan hoszteszmunka’ lett volna, amit a fivéreim nem támogattak, apu meg egyenesen ellenzett. Még Dubaiba is ki kellett volna utaznom „királynőként”, s először nem is értettem, édesapám miért néz olyan szúrós szemmel, amikor ez a térség szóba került. Na, én így nem utaztam soha fiatal nőként Dubaiba, miután a családom „felhomályosított” a rám leselkedő veszélyekről. Ráadásul nem beszéltem elég jól angolul ahhoz, hogy vállaljam az egyéb, hosszabb külföldi utakat, így csak az a casting kötelezettség maradt, amire a szépségverseny jogtulajdonosa több lányt is benevezett a mezőnyből. Ez a casting ment Nádor Kinga szerepéért a Barátok közt-ből.
A többi – mondhatnánk – már történelem. Tíz olyan év következett Edina életében, mely időszak valójában egy másik ember életéről szólt, amit Nádor Kingaként élt, úgy feküdt, s azzal kelt. Már öt éve futott a sorozat, amikor Edina bekerült, s nagyjából ötszáz fiatal hölgyet nézett meg Kalamár Tamás, míg végül a színészek többsége mellette tette le a voksát. – Pedig nem is voltam olyan bögyös, klasszikus pultos csaj, mint akit a szerepre kerestek – lep meg újra valamilyen kulisszatitokkal. – Fogalmam sem volt, hogy mibe kezdek bele, mert, ugye, amikor egy ilyen elindul, nem kiszámítható, hogy a szereped hol ér véget. Hiszen kilátástalan ideig tart a dolog, ezért nem tudod azt mondani, hogy oké, neked van egy karaktered, ami innen indul, lesz egy íve, és itt fog végződni – mutatja a kezével is, amire gondol – hanem az van, hogy mindennap tolod bele az energiát, és mivel csak magadból tudsz táplálkozni, előfordulhat, hogy előbb-utóbb mindenki önmaga lesz a képernyőn, csak különböző élethelyzetekben. Igencsak skizofrén helyzet ez, mert ugyan az én életemből nem éltem túl sokat, de jó, hogy Nádor Kinga terhes lett, elvetélt, boldog, majd szomorú lett. Nekem meg maradt a magolás és a szövegtanulás, mert a szöveget – ezt megtanultam a legtöbbet segítő Rékasi Karcsitól és Németh Kristóftól –, hogy a szöveget azt tudni kell, a kamera-beállításokat ismerni kell, húzni az időt felkészületlenséggel, azt viszont tilos.  A szerephez tartozott még, hogy az emberek nagyon sokszor a karakteremmel azonosítottak, Kingaként szólítottak.
 
Aztán azon kapod magad, hogy hopp, szép volt ez a tíz év, de mi is történt Balogh Edinával 19 és 29 éves kora között? Ja, semmi? Na, akkor kezdjünk végre valamit az ő életével is!
--------------------------------------------------
 
Presztízs MagazinLélekérintés
 
Edina nem csupán gyerekkorában tanult grafikát komoly szakemberektől, hanem az ELTE évei alatt nagyon odaadóan tanulta a művészettörténetet.
– Elkezdtem egy magántanárhoz járni, hogy festészetet tanuljak, és óriási élmény volt, hogy emberileg és művészileg is a maximumot kaptam Mészáros Erzsébettől. Hat éven át tanultam nála festeni, és rengeteget köszönhetek neki. Egy realista festőművész, gyönyörű tájképekkel, akinél hihetetlen technikai repertoárt láttam és gyakorolhattam. Nekem most egy kis időre lenne szükségem, hogy letisztulhasson mindaz, amit eddig tanultam, hiszen nála olajjal festettem, de akrillal is dolgozom ma már. Megtanultam az alapokat, tudok embert, poharat, csendéletet, tájképet festeni, ha épp az a feladat, de a tervem az, hogy ne a múltról fessek, ne tájképeket és ne csendéleteket. Nekem az lenne a fontos, hogy a lelki megérintettség jöjjön át a képeimen, a színek, a formák, a hangulatok hassanak majd a befogadóra.
 
---------------------------------------------------
 
Valóra váltott üzenet
 
Presztízs MagazinA családi józanítás persze ekkor is jól jött, mert nyilván, akik szeretik az embert, és kívülről figyelik ezt a darálót, azok mást is látnak benne a vaskos népszerűségen túl. – Csabi állandóan, szinte minden évben elmondta nekem, hogy gondaljak a jövőmre is, mert most csak jelenem van, s egyszer csak fel fogom tenni magamnak a kérdést, ki vagyok én? És igaza lett. A szereppel együtt járó bulvárt, azt hiszem, jól kezeltem, de elszaladt az a tíz év, jelenleg az útkeresés szakaszában jár az életem.
 
Érezhetően ennek az útkeresésnek az egyik legaktívabb fázisában jár most Edina, hiszen édesanyaként, a hatéves Noel, és a kétéves Lilien anyukájaként azt a legfontosabb szerepet, vagyis az anyaságot már kijelölte magának, amire a családi minta alapján igazán vágyott. De akad még benne ambíció, pláne, hogy azért a Barátok közt évei alatt mégiscsak elvégezte az ELTE művelődésszervező-andragógia szakát, és kulturális és művészeti vonalon akár a felnőttképzésben is elhelyezkedhetne, mindössze egy nyelvvizsga hiányzik a kész papírhoz. Ami viszont nem hiányzik a felhőtlen boldogsághoz, az a szerető férj, a sorozat zenei producere, Som Krisztián. 
– Egy Barátok közt Halloween partin jártam, és ő ilyen műtős cuccban volt, csak a szemét láttam igazán. Már akkor eldöntöttem egy pohár bor után, hogy én ezt a férfit meg fogom szólítani. Soha életemben nem szólítottam meg férfit, nem is volt rá szükségem, de ő nagyon tetszett, és persze stábtag is volt, úgyhogy összeszedtem minden bátorságomat, és angolul megszólítottam, máig nem tudom, miért úgy, mert ő sokkal jobban beszél, és választékos angolsággal válaszolt. Na, ezen jót derültünk, és átbeszélgettük az egész estét. Olyan érdekes, hogy még az előző kapcsolatom idején, amikor néha csevegtünk a kolléganőkkel, én már akkor megmondtam, hogy ha valaha váltok, akkor én a Som Krisztiánt tudnám elképzelni magam mellett – nevet hangosan, hiszen érzi, hogy annyira furán hangzik mindez ehhez a visszafogott, finom karakteréhez képest, de hát nagy igazság, hogy valójában mi, nők választunk, ugye?! Krisztián persze maga is már az első pillanatban odáig volt Edináért, és több, apróbb, bátortalan kísérlet után, egy külön töltött szilvesztert követően azt üzente Edinának: „2011 a mi évünk lesz, és azt kívánom, hogy minden úgy legyen, ahogy szeretnéd.”
 
A képek beszéljenek!
 
Presztízs MagazinAzóta is minden úgy van, ahogy ezt most már ők ketten, sőt ma már ők négyen szeretnék, hiszen mintaszerű családi életet élnek a két édes picivel, Noellel és Lilivel. Az ősszel zeneiskolát kezdő kisfiú és a mindjárt bölcsis kislány kezdi lassan visszaadni a Nádor Kinga utáni korszakból Som-Balogh Edina saját és nem csupán édesanyai minőségben töltött életét, aki eddig hihetetlen odaadással igyekezett megfelelni anyaszerepben, influenszerként és persze feleségként is a hétköznapokban. – Sokszor hívtak persze az elmúlt években számos olyan műsorba, amely hosszabb, akár tíznapos távollétet is igényelt volna, de ezt nem tudtam vállalni, Hiszem, hogy amíg picik a gyerekeink, a legtöbb, amit adhatok nekik, hogy velük vagyok, és jelen is vagyok az életükben. Én azt láttam, hogy ha egy gyerek szeretetben nő fel, ott nagy bajok már aligha lehetnek, ezért ezt a biztos alapot mindenképpen szeretnék megadni nekik Krisztiánnal. Terveim bőven vannak, s végre talán a művészi énemnek is nagyobb teret engedhetek a festményeimen keresztül, mert a képeim végre rólam beszélnek, azokon keresztül, szerepalakítás nélkül én szólok a világhoz.
 
 
Stylist: Rácz Barbara
Fodrász: Novák Adrienn
Smink: Schlovicskó Kata
 
A cikk megjelenését a Proventus Trade Kft. támogatta.
 
Még nincs értékelve