Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Bali banana

László Nicole | László Nicole | 2020.08.05. |
Bali, gasztronómia
Bali banana
Az a vád igazán nem érheti a nőket, hogy ne tudnának a zöld szín árnyalatai közül kapásból hatot-nyolcat felsorolni hajnali fél háromkor is, csukott szemmel, négyszer megpörgetve a mentazöldtől az erdészzöldig, a khakitől az olajzöldig a verziókat. Aztán betoppanunk Bali szigetére, és egy csapásra kiderül, hogy krőzusinak gondolt tudásunk a zöldről templom egerévé szegényedett. Az Istenek szigete lánykori nevű Bali burjánzó növényzettel bíró megagigazöld paradicsom Indonéziában. Hozzávetőleg akkora, mint mondjuk Békés megye, csakhogy, míg a magyar megyének 470 ezer lakosa van, addig ezen a szigeten több mint négymillióan élnek, és turistából is kicsit kevesebb akad Gyulán, mint mondjuk Kután. Egyszóval, akad némi zsúfoltság, ami különösen a közlekedésben csúcsosodik ki, pedig bravúrosan ügyesen és vakmerően vezetnek. Egy egész robogónyájat terelget maga előtt a zöldre váltó lámpakor nekilóduló kocsisor, egy-egy robogóra pedig legtöbben az egész többgyerekes pereputtyukat felszuszakolják – nem túl KRESZ-kompatibilis, ám meglehetősen helygazdaságos módon. Még azoknak sem javasolnám a robogóbérlést, akik hitük szerint summa cum laude tekergetik a kormányt, mert a bal oldali közlekedés és az #azaszabályhogynincsszabály vezetéstechnikai alapvetés meg tud minket lepni az egészen más ritmusú közlekedésben.
Az időjárást tekintve voltaképpen rossz szezon nincs, csupán jó és jobb, hiszen kiegyensúlyozottan meleg a levegő – így aztán a tenger hőmérséklete is –, a legideálisabbnak mégis a májustól októberig terjedő időszakot tekintik. Ugyan a globális felmelegedésnek becézett káosz miatt borult jó néhány kőbe vésettnek tekintett időjárási szabály, hozzávetőleg mégis ezt a periódust érdemes célkeresztbe venni, a fennmaradó hónapokban ugyanis számolnunk kell azzal, hogy a legváratlanabb pillanatokban, szinte a semmiből a nyakunkba zúdul egy brutál zápor, de tényleg olyan, amelynek holtbiztosan dézsa volt a jele az óvodában. Presztízs MagazinPersze seperc alatt köd előtte, köd utána, eltűnik és újra millió ágra tűz a nap, sőt, miként minden rosszban, ebben is akad némi jó, ugyanis az elképesztő, 90 százalék feletti páratartalomtól a bőrünk olyan kicsattanóan feszessé és ruganyossá válik, hogy akárhány évesek vagyunk is, Balin a tükör nyomban a legjobb barátunkká avanzsál. Sajnos nem tud annyit tölteni a pára a sejtjeinken, hogy a nem túl rövid hazafelé tartó repülőút a Szahara-száraz levegőjével ne asszon minket zanzásított múmiává, de sebaj, se bánat, legalább a nyaralásunk idejére egy potom évtizedet bizonnyal visszatekerhetünk az idő szemétláda kis kerekén, amelynek vasfoga cakkozza már a testünket. Ha az ottani párát a La Prairie vagy a Lancome cég kapszulába tudná tuszkolni, holtbiztosan csilliárdossá katapultálnák magukat azon nyomban. Ettől kortalanok az ottani nők. Találkoztunk olyan szállodai alkalmazottal, akiről szentül hittük, hogy iskolai szünet alatt szorgoskodó diák, míg aztán, beszédbe elegyedve vele, ki nem derült róla, hogy 20 éves a kisebbik csemetéje.
 
Mosoly, liberalizmus mindenekelőtt 
 
Presztízs MagazinA balinéz ember végtelenül kedves, segítőkész és álló nap mosolygós. A híres thai vendégszeretet durván állva lett hagyva általuk. Minden apró mozdulatukban, gesztusukban annyi alázat van, amennyitől a meglehetősen pökhendi európai attitűd először döbbenten áll, aztán alaposan elszégyelli magát. Miközben Indonézia muszlim többségű ország, addig Bali szigetén a lakosság 93 százaléka hindu, akiknek kultúrája, művészete jelentősen eltér a szomszédos szigeteken lakó indonézekétől. Elképesztően liberális hozzáállásuk szerint nekik gyakorlatilag édesmindegy, hogy milyen istenben hiszünk, csak higgyünk valamiben, és ha ez az isten a vad, tivornyázós ifjúság szerint az ó, Mr. Alkohol fedőnévre hallgat, hát, kis szemlesütés mellett ők ezt is hajlandók elnézni. Noha a helyiek hindu vallásosságának lépten-nyomon láthatjuk jeleit a szép számmal kihelyezett házioltárokban, virágokban és füstölőkben, a nyugatiak számára ez a hitvilág nehezen hozzáférhető, a helyiek ugyanis nem csinálnak látványosságot a hitükből, és nem trombitálják össze a turistákat, hogy lefotózhassák a szertartásaikat. Mi is csak véletlenül vettük észre, hogy egyik délelőtt például a szálloda néhány díszruhás alkalmazottja körbejárt, és aznap a gépekben lakozó szellemeknek áldoztak, kis ajándékcsomagokat helyezve el az autókon, motorokon, generátorokon, kompresszorokon. Amikor pedig egy búvárfelszerelést cipelő helyi asszony elesett, az egyik lány gyorsan engesztelő áldozatot helyezett el a hotelben levő kis szobornál.
Presztízs Magazin
Történelmük során is többször kiderült, hogy bármely, magára valamit is adó értelmező kéziszótárban a pacifista szószedet mellett alighanem a balinézek fotója látható, mert inkább zokszó nélkül átadták magukat a hol holland, hol japán elnyomásnak, csak ne kelljen szablyát, kardot, stukkert ragadniuk. Sőt szorongatott helyzetben az is előfordult, hogy inkább 4 ezer helyi férfi fordította maga ellen a fegyvert, tömeges öngyilkosságba fullasztva a hiriget, mintsem, hogy harcokba bonyolódjanak. Ez egy édes kis békés populáció külön számukra kifejlesztett mosolygó és sepregető génnel, ugyanis nőt használatban levő seprű nélkül elképzelni a szigeten nem könnyű. És nem, nem repülnek vele, hanem végtelenített üzemmódban takarítanak, hogy se egy hangya, se egy lehullott virágszirom ne zavarja meg az otthonuk összképét. Még a legszegényesebb porta is takaros a rendezettségétől.
 
Presztízs MagazinElsősorban teraszos rizstermelésből és idegenforgalomból élnek, mely utóbbit óriási erővel vágta gyomorszájon a 2002-es merénylet, amikor Kuta Beach egyik felkapott szórakozóhelye előtt autóba rejtett pokolgépet robbantottak 202, jobbára külföldi turista halálát okozva, további 209-et megsebesítve. Sosem derült fény hivatalosan az elkövetők kilétére, de igen jó oddsokkal lehetett fogadni a bukmékerirodákban arra, hogy a környező, jócskán konzervatívabb szigetek elégelték meg ezen a sajátságos módon, hogy bikinis lányok és szörfös fiúk sétálgatnak szép számmal a naplementében, nem egy, nem két helyi sört - Bintangot – szorongatva. Ez egy időre leradírozta Balit a legkedveltebb úti célok térképéről, de egyrészt ugye minden csoda három napig tart, másrészt az emberiségnek is eléggé aranyhal-memóriája van, na meg aztán a sziget tényleg annyira csodaszép, hogy némi rizikót érdemes miatta vállalni, így szép lassan ismét tömött repülők utasai tódultak ki a szállodákba, strandokra. Sőt alkalmasint nem csupán néhánynapos láblógatás szándékával, hanem sokan költöztek életvitelszerűen ide, ha elegük lett a nyugati világ című szuperszonikus expresszből, és ki szerettek volna szállni a mindennapos versenyfutás-társasjátékból, ahol nagy kérdés, hogy Ki nevet a végén, de Balin, ezen az idegszálvasaló helyen bizonyosan mi. Vállalkozáshegyek alakultak jobbára holland, ausztrál, francia vagy új-zélandi be- és letelepültekkel, akik – ötvözve a helyi hagyományokat és ismerve a turisták igényeit – elképesztően menő helyeket hoztak létre. Mesés fekvésű, szenzációsan trendi beach klubok alakultak, ahol délután szép lassan elkezdik feltekerni a hangerőt, és ripsz-ropsz bulihelyekké avanzsálnak, így aztán az utolsó, törülközőt és strandlabdát szorongató, távozó vendégek már szembetalálkoznak az első csipkés, flitteres party-dresszekkel, melyek gazdái napfelkeltekor hazafelé ténferegve már a hajnali szörfösöknek adnák át a kilincset, ha lenne. 
 
Kulturált formában fogyasztani lehetetlen
 
Presztízs MagazinTíz ujjat megnyalós éttermek létesültek fúziós konyhákkal, Európából importált, jól csengő nevű konyhafőnökökkel, akik harmatosan friss, tartósítószert sosem látott alapanyagokból főznek olyanokat, hogy az embernek nem csupán az álla esik le, de az egész fejszerkezete. A leginkább a thai és a kínai konyhára hajazó, mennyei ételek közül a kihagyhatatlan kategóriába sorolnám a büntetésből pálcikára nyársalt csirke satay-t, a változatosan készített tavaszi tekercset, a sült rizst, azaz a nasi gorenget, amit szójaszósszal, tojással, hagymával, csirkehússal és garnélával alkotnak meg. Presztízs MagazinEnnek tésztával készült testvére a mee goreng. Mivel a sziget valóságos kókuszdió-nagyhatalom, kézenfekvő volt, hogy a kókusztejet kellő leleménnyel bármibe belecsempésszék, legyen az koktél vagy csuklásig csípős tom yum goong leves, esetleg a szumátrai eredetű soto, ez a hússal és zöldségekkel készített, nagyon tartalmas levesféle, amely kiadóssága folytán egytálételként is jócskán megállja a helyét. Aztán itt a nasi pecel, ez a jávai zöldségétel, ami jobbára blansírozott vízispenótból, kasszávalevélből és szójababcsírából készül, s ehhez egy csípős, fokhagymás, tamarindos földimogyorószószt csapnak hozzá, de az összetevők faluról falura változnak. A legtöbb helyen párolt rizs is kerül mellé, és különböző funky feltéteket lehet hozzá választani az egyszerű sült csirkekaparótól a marinált tempehig, elvégre bátraké a szerencse. Aztán ott a bakso, a marhacsontból, fokhagymából, makadámdióból és pirított salottából főzött, alaplével felöntött, csirkés húsgombócokkal ellenállhatatlanná tett leves a kihagyhatatlanok sorából. A konro leginkább a flintstone-i dinóoldalasokra hasonlít. A grillezett marhaoldalasunk érkezhet sűrű fűszeres lében, amit a nyersen mérgező kepayang gyümölcs tesz megismételhetetlenné. Manapság viszont a lé nélküli változata, a konro bakar is elterjedt, amit a leveses verzióban is használt fűszerekkel, azaz szerecsendióval, a virágboltból is ismert kurkumával, cuki nevű galangállal, fahéjjal, tamarinddal és citromfűvel pácolnak be, majd faszénen grillezik mennyeire. 
Presztízs MagazinMinden bűn eredete a tökéletes desszert. A martabak eredetileg Malajziából származó vastag palacsinta, amely rengeteg margarinnal készül, és a fedő alatt készre sütött tésztát még félbehajtás előtt meglocsolják egy kisebb kancsónyi vajjal és sűrített tejjel, de a legmeglepőbb adalék minden bizonnyal a féltömbnyi reszelt sajt. Gyakorlatilag lehetetlen kulturált formában, átszellemült és elégedett nyögdécselés nélkül fogyasztani. Istennek hála, Európában fellelhetetlen ételről beszélünk, ellenkező esetben sokat tudna dobni negatív irányba az egyébként sem fényes helyezésünkön a világ túlsúlyossági listáján. Ha azonban nem szeretnénk falatonként több ezer kalóriával konfrontálódni, csak fogjunk kézen egy mangót, amely nettó több napsütéses órát látott fejlődése során, mint az öreg kontinens egész nyáron, behűtve cikkelyezzük kockákra és harapjunk bele a nyár ízébe!
 
Átölel a múlt
 
Presztízs MagazinTalán kiderült a soraimat olvasva, hogy régi, vissza-visszatérő szerelem ez a sziget és köztem. Az elfogult rajongás ellenére még haladó struccként is lehetetlen nem észrevenni, hogy miként válik a sziget lakossága a turisztikus helyeken egyre pénzsóvárabbá, és hogyan veszik fel a piaci légy magatartásformáját. A sziklaszirtre épült, kizárólag apálykor megközelíthető Tanah Lot templomhoz például kizárólag portékájukat tukmáló árusok bazári hangulatában vezet az út átszellemültség helyett, célba érve pedig azért is nyomban pénzt kérnek, ha kéretlenül megáldanak. Balinéz kislányokat tanítanak meg minden élő és holt nyelven, még magyarul is, hogy miként próbáljanak eladni bármit esdeklő tekintettel, hogy a végén még a színes kis nyári karkötőinket is lemosolyogják rólunk, már legalábbis, ha olyan vehemensen olvad valaki a csilingelő kislányhangtól, mint én. Az Instagram és a Facebook térhódításával Mark Zuckerberg is bekopogott a szigetre, virtuális keze nyomán pedig komplett rizsföldek szűntek meg, hogy területet nyerjenek a dzsungel felett hintázó, bicikliző, szerelmes tekintettel szívecske formájú vesszőfészekben ücsörgő fotók, amik a szép remények szerint hírül viszik, hogy merre jártunk széles e kerek világban, és főleg összeharácsolnak temérdek lájkot. Elvégre mind tudjuk a legújabb kori tízparancsolat apróbetűs részét: ha nem posztoltál róla, akkor meg sem történt. 
Presztízs MagazinA tófelszín alá rejtett köveken lépkedhetünk a vízen járást imitálva, akár egy second hand Jézus Tirta Gangga kertjében, génmanipuláltan hatalmas koi pontyok között. Itt már biztosan érezhetjük, hogy a világ megérett a pusztulásra, ugyanis többen teljes stábbal érkeznek: sminkessel, árnyékolóval, hogy elkattintódhasson a legtökéletesebb pikcsör, amitől minden kétséget kizáróan besárgulnak az irigységtől az ismerőseink. A Lempuyang Luhir nevű templomnak impozáns kapuja van, ahol imádnak fotózkodni a turisták. Csakhogy, míg az Instára feltöltött képeken a kapu körvonalai egy medence vizében tükröződnek, még monumentálisabbá téve a faragott kőoszlopokat, a valóságban nincs semmilyen medence a látványos kapuk előtt, de még egy aprócska tócsa sem. A duplikált csillanásról a helyi alkalmazott gondoskodik a telefonunk optikája alá illesztett trükkös tükörrel, de csak közvetlenül azután, hogy sorszámot húztunk, és a rekkenő hőségben végigvárakoztuk azt a semmi kis fél napot, hogy elkészülhessen a mű trükkel, csillámporral, filterrel. Azon a helyen, amelynek pusztán a lecsendesített lélekről, a lábujjhegyen érkező pátoszról, a magunkba mélyedt, lecsupaszított gondolatokról kellene szólnia. Ahol a sok évtizede kibiggyesztett tábla is arra kér, hogy ezen a helyen ne káromkodj, de még a negatív gondolatokat is seprűzd ki a fejedből.
Presztízs MagazinHa megelégeltük a nyüzsgő zsibvásárt, akkor egyszerűen csak hagyjuk el a turisztikai főcsapást, és forduljunk a kisebb ösvények felé. Alig néhány kilométer megtétele után betoppanunk a Múltba, látszatra több évszázadot visszaugorva az idő labirintusában. Itt még őszinte a vendégszeretet, határtalan a bizalom és az emberség, felfoghatatlan a csend. Ökör húzza a kordét, és még talán az ipari forradalom sem zajlott le. Ismeretlen arc húzódik széles, fogatlan mosolyra, ha meglát, és hellyel, friss forrásvízzel kínál, hogy megpihenjünk. Tekintetünket végighordozva a végeláthatatlan harsányzöld rizsföldeken, sosem tapasztalt nyugalmat érezhetünk. Mintha az ég is mosolyogna, valami lágy szárnycsapásokkal elsuhanva megsimogatná az arcunkat, és megmagyarázhatatlanul könny lepi el a szemünket. Nincs hangzavar, nincs rohanás, nincs vírus. Béke van.
 
Még nincs értékelve