Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Csak a hazai…

László Nicole | László Nicole | 2021.02.15. |
gasztro
Csak a hazai…
Halk, lemondó sóhajjal lássuk be, sejtettük, hogy így lesz: ismét hangosan kattant a rozsdás lakat az útlevelünkön. A határvonalaink közé szorítkozva kell farkasszemet néznünk a második és újhullámos, este 11-kor ébredő Csipkerózsika COVID-dal. A bőröndöket elpakolhattuk a sufni végébe, nosztalgiázva szemlélhetjük a nyári képeket, és lassanként azt is utazásnak éljük meg, ha átkirándulunk a szomszéd lépcsőházba Miseta nénihez, akinek megígértük, hogy néha levisszük a kutyáját sétálni. A szél is feltámad, de nem ám a vírusokat söpri tova egy messzi-messzi galaxisba, hanem csak a naptárt pörgeti sebesen az év vége felé közelítve, amivel nincs is semmi baj, hiszen nemigen ismerünk embert, aki marasztalná ezt a sajátságos humorú 2020-as esztendőt.
Hagyományok, ronggyá nézett mozifilmek és egy Radnóti-átirat
 
Közelegnek a hóförgetegek és jégvirágok, maszkos partik és hagyományok, ronggyá nézett mozifilmek Kevinnel, érzelgős zenék, ajándékcsomagolás, jótékony homályba vesző, jócskán alkohollal fertőtlenítő céges bulik, várakozásteljesség, mézeskalács és fadíszítés. A tél a tündérmesék ideje. Mikor minden nő úgy érzi, hogy kutyakötelessége a tavalyi évet is túlszárnyaló, fergetegparádés karácsonyt rittyenteni három-négy, ablakon bemászó Mikulással, egy egész ültetvénnyi mikulásvirággal, lakásszerte terjengő forraltbor- és bejgliillattal, tömjénnel és áhítattal. Mikor bokáig állunk a csomagolópapírban és a szalagokban, amikor hosszas töprengés árán sem tudjuk magunkban felidézni, hogy vajon az első gyertyagyújtás és a 24-én felcsendülő, rettentően hamis Mennyből az angyal között aludtunk-e vajon egy szemhunyásnyit is, de gyanús, hogy nem, különben a reggeli tükörképünkre nem köszönnénk rá egy szeppent csókolommal. Néha össze is szedem a bátorságom, és megkérdezem a szemben fogat mosó jócskán nénitől, hogy nem látta-e azt a jó karban lévő negyvenest, akit november végén itt hagytam, mert egészen kedveltem és nem lenne rossz viszontlátni! Egyszóval az évnek ebben a szakaszában Siva nyolc karja is kevés lenne, hogy a mindennapi rutin mellett az összes teendőnknek a végére érjünk, és akkor még szót sem ejtettünk az ünnepi menüről, aminek a kifundálása alapos agytekervénytornát igényel, elvégre fontos, hogy anyósunk is tisztán lássa az egyértelmű tényt, hogy kisfiuk megütötte velünk a főnyereményt, hiszen summa cum laude feleség vagyunk, aki a nappaliban dáma, a konyhában Michelin-csillagos séf, a hálóban fizetett ledér, az összes többi helyiségben pedig cseléd.
Előcsalogattam a bennem rejlő lokálpatrióta ént, aki félhangosan Pilvakert dudorászva nekiugrott, hogy legyártson egy általam leginkább magyarosnak gondolt karanténmenüt temérdek kalóriával, a decemberi hideget hívva hozzá alibiül.
Tudnom kell, e tájék mit jelenthet másnak
Hogy csodájára járnak, vagy csak vermet ásnak
Mert nekem szülőhazám, így fülig beleestem
S remélem, hogy majd e földbe süpped el a testem
Sírom és a bölcsőm ez a csoda, de csak kölcsön
Ám a csőlátók e sok csodát nem látják meg a látcsőn
Hét vezérek népét sok százezrek tépték
De máig rejtett értékeket rejteget e térkép
Fogadom, hogy bárkitől lesz kupleráj e táj
Annyi szó-rendet teszek, hogy az fogni fáj
De a gépéből, ha békéből úgy köszön le: hi
Azt is megmutatom, hol lakott Vörösmarty Mihály
 
Hideg előétel – kompánia
 
Hideg előételnek seperc alatt összekomponáltam egy csinos fatálra egy fatális véletlent sonkával, hungarikum mangalicaszalámival, az Interpol által is körözöttel, szemkönnyeztetően méregerős paprikával, roppanóan friss, pajkosan el-elguruló paradicsommal, frissen sült, illatos kenyérrel. Elvégre mind jól tudjuk, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek, a karácsony előtti erőltetett menetes készülődés pedig szinte garantálja a cirkusz meglétét.
 
Presztízs MagazinHúsleves – idő és odafigyelés
 
A nagy családi ebédek elengedhetetlen eleme a húsleves, amihez bizony kell némi idő és odafigyelés, hogy aranyló színű és brutál finom legyen, de legalábbis köszönőviszonyt ápoljon Nagyiéval, amiről a történelemkönyvek is külön szemelvényben számolnak be. Már a húsleves elkezdésénél tisztában kell lennünk azzal, hogy ez nem egy megúszós feladat, tehát nem árt némi türelemkredit. A húsleves alapjának kiválasztásánál ez az egyik legfontosabb szempont, mert a fehér, lágy rostozatú húsoktól haladva a sötét, vöröses, erős izomrostozatúak felé növekszik az elkészítési idő. Nagyjából 2-3 órával minimum érdemes számolni. Ennek oka az alaptechnikában rejlik. Attól kezdve, hogy a főzőlé egyszer elérte a 100 fokot, tehát felforrt, vissza kell vennünk az iramból, és 90 fok körül tartani. A megjelenő habokat lehalásszuk a víz tetejéről, és hozzáadjuk a borsot, a vöröshagymát, a fokhagymát, majd egy órán át alig gyöngyöző forrással főzzük. Ekkor hozzáadjuk az összes leveszöldséget és további két órán keresztül főzzük, ügyelve arra, hogy ne forrjon fel a lé, csak éppen, hogy mocorogjanak benne a dolgok. Ha kész, akkor nagyjából negyedórácskát pihentetjük a levest, majd finomszűrőn, esetleg pelenkán keresztül aranylóan kristálytisztára szűrjük.
 
Presztízs MagazinHortobágyi palacsinta – húsos ragu a pocakba
 
Most, hogy az első fogásokat megnyugtatóan magunk mögött hagytuk, lépjünk rá talán a főétel járatlan ösvényére, és vegyük célba a keresztségben leginkább magyaros nevet kapó hortobágyi palacsintát. Zsíron megpirítjuk az apróra vágott hagymát, amíg csak el nem kezd karamellizálódni, majd hozzáadjuk a kockára vágott paprikát és paradicsomot. A tűzről kicsit félrehúzva megszórjuk pirospaprikával, és felöntjük nagyjából 1-2 deci alaplével. Visszatesszük a tűzre, és hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, némi köményt, borsozzuk, sózzuk, és közepes lángon, folyamatosan kevergetve pótoljuk az elpárolgott vizet, amíg a hagymás alap el nem kezd szétfőni. Hozzáadjuk a húst, és hozzávetőleg 40 perc alatt készre főzzük. Amikor kissé kihűlt, de legalábbis ujjlenyomatvesztés nélkül hozzá tudunk érni, lefejtjük a húst, késsel összevágjuk, és a hús szaftjából bőséggel adunk hozzá, de tényleg ne sajnáljuk. Az eredményt összekeverjük, és kissé összefőzzük. A maradék szafthoz adunk fél liter forró alaplevet, a tejfölt pedig kikeverjük liszttel és pár kanál alaplével, majd a forró szószhoz adjuk. Végül felforraljuk, átszűrjük és átpasszírozzuk.  A palacsinták pocakját megtöltjük húsos raguval, majd behajtjuk a két oldalát, és feltekerjük, végül pedig leöntjük a mártással, és egy kanál tejföllel adjuk meg a kegyelemdöfést a csábításnak.
 
Presztízs MagazinLibacombok káposztás cvekedlivel – töprengés az életen
 
Aztán nehogy a családunk azt gondolja, hogy megterhelt minket az a sebesen tovareppenő 6-8 óra, amit idáig a konyhában töltöttünk! Dehogy. Üdvözült mosollyal a szánk szegletében csapjunk a lovak, vagyis inkább a libacombok közé! A húsok mindkét oldalát egy sütőtálba helyezve sózzuk és borsozzuk. A fokhagymákat megroppantjuk, a vöröshagymát cikkekre vágjuk, és pár szem kimagozott szilvával már ugorhatnak is a kacsa mellé. Rácsorgatunk mézet, megszórjuk kakukkfűvel és apróra vágott rozmaringgal, aláöntünk némi vizet, és eleinte 240, majd 150 fokon magyarázzuk nekik, hogy van, aki forrón szereti.  Még szép, hogy gyártunk hozzá káposztás cvekedlit: a káposztát megcsupaszítjuk a külső leveleitől, a torzsáját kivágjuk, majd lereszeljük. Besózzuk és hagyjuk, hogy 10 percig eltöprengjen az életén. Eközben mi olajon cukrot karamellizálunk, amihez hozzáadjuk a levétől megszabadított káposztát. Gyakran kevergetve dinszteljük, majd mikor meg- és elpirult, beleszórjuk az őrölt borsot. Közben a tésztát, mint egy jó kis tervet, kifőzzük enyhén sós, lobogó vízben, leszűrjük, lecsepegtetjük, és hozzásuhintjuk a közben már elkészült káposztánkhoz. Amint kész a káposztás tészta, máris el lehet kezdeni vitázni azon, hogy rakjunk-e még rá kristálycukrot. (Naná, hogy rakjunk!)
 
Presztízs MagazinBejgli – ujjgyakorlat (?)
 
Egy pillanatra se engedjük ki a kezünkből a gyeplőt, és kisujjból rázzunk ki egy bejglit, de legalábbis anyósunknak eskü alatt állítsuk, hogy ez nem volt több, mint egy seperces ujjgyakorlat! Elnyomott halk sóhajjal ugorjunk neki a tésztának, és a langyos tejhez adjuk a cukrot, keverjük el és morzsoljunk bele friss élesztőt, majd hagyjuk egy negyedórácskát meleg helyen pihengetni. Közben vajat morzsolunk a lisztbe, majd hozzáadjuk a jól felvert, összevissza pofozott tojásokat, összedolgozzuk és belekeverjük a tejben felfuttatott élesztőt, a sót és egy kevés tejfölt. Amikor a tészta összeállt, kézzel is átgyúrjuk. Nagy cipót formázunk belőle, majd azt három egyforma darabra osztjuk igazságosan. Vagy testvériesen. Letakarjuk és hűvös helyen 2 órát pihentetjük. Legalább ők, ha mi nem is, hiszen mi közben tölteléket gyártunk: a mazsolát beáztatjuk rumba, a tejet pedig felforraljuk. A cukrot elkeverjük a mákkal, a dióval és a mandulával külön-külön, és mindegyik töltelékhez hozzákeverjük az ízesítőket is, úgy is, mint kandírozott gyümölcsöket, fűszereket. Mindegyik töltelékhez annyi forró tejet adunk, amennyitől masszává lényegülnek. A szanatóriumi pihentetés után a tésztából 3 cipót formázunk és nagyjából fél centi vastag téglalapot nyújtunk belőlük, egyenként. A tésztákat megkenjük a töltelékkel egészen a tészta széléig, kivéve a hosszabbik végén egy vékony csíkot, ahol majd ráhajtjuk a tekercsre a tésztát. A két oldalán vékonyan behajtjuk, majd felülről kezdve feltekerjük. Óvatosan áthelyezzük egy sütőpapírral bélelt tepsire, a hajtással lefelé. Tetejüket megkenjük először kissé felvert tojásfehérjével, hagyjuk pár percig száradni, majd megkenjük a tojássárgájával is. Villával sűrűn és dühösen megszurkáljuk, és 180 fokra hergelt sütőben 45-50 percig sütjük. Konyharuhával letakarva, mindenki elől eldugva hagyjuk kihűlni.
 
Presztízs MagazinPalacsinta – csak az egyensúly miatt
 
Mind tudjuk, hogy a kiegyensúlyozott diéta lényege az, hogy mindkét kezünkben legyen egy-egy édesség. Jelen esetben a bejgli mellett még jól megfér egy-egy palacsinta, hogy ott csintalankodjon a tányérunkon. E mennyei fincsiség alapreceptje relatíve egységesnek tűnik, de azért majd mindenkinek megvannak a maga kis furmányos kulisszatitkai, amire Bibliára tett kézzel, égre emelt tekintettel esküszik. Én nyilván tojással, tejjel, szigorúan csomómentesre kevert liszttel készítem, amit további tejjel és ásványvízzel hígítok, sőt teszek a tésztához egy kicsi olajat is. Forró serpenyőben kisütöm, majd elkészítem a mindenki álma málnagélt: a málnapürét, a kristálycukrot és az agaragart összekeverem és felforralom. Ez utóbbi nem egy atlétatermetű, szélsebesen futó kutyafajta ezúttal, hanem egy tengeri vörösmoszatból nyert sűrítő-, gélképző anyag. Csak mondom. Hűtőbe helyezem, majd leturmixolom. A töltelék pedig mi lehetne más, mint a könnyed, bársonyos, megtévesztően ártatlan színű, csábítóan krémes túró, amit tejföl, porcukor, vanília, némi citromlé, valamint reszelt lime és citrom héja, na meg persze túró segítségével prezentálok a remélem hálás nagyérdeműnek. Hengergetek belőle szemem-szám tátva marad meseszép palacsintákat, megszórom frissen hullott hó porcukorral, amit konyhai fáklyával vagy a tüzes tekintetemmel karamellizálok. Porciózok még mellé málnagélt, állandóan szökni vágyó, jobbra-balra guruló friss málnát, málna meringue-t és lime-fagyit, ami ezt az édes, mint a bűn édességet kicsit fanyarabbá teszi.
Zajos, rumlis naccccsaládos karácsonykor, zegernyés télben, az év bármely szakaszában sose feledjük, hogy együk magunkat degeszre, együk magunkat boldoggá, míg csak a szerotoninszintünk a Tejutat nem verdesi, aztán várjuk együtt a tavaszt, míg csak bele nem őszülünk!
 
Még nincs értékelve