Hasta la pizza, baby

Hála Raffaellének!
A ma ismert pizzáért Raffaele Espositónak rebegjük a hálaimát életfogytiglan, aki az 1880-as években egy felkapott nápolyi sütödében, a Pizzeria Brandiban dolgozott. 1889-ben ide tért be kis hétvégi kiruccanása során I. Umberto király és felesége, Margherita di Savoia királyné. Raffaele mindent megtett az igencsak VIP vendégek komfortérzetéért, és a TripAdvisoron kapott kiváló értékelés reményében legyártott egy pizzát nemzeti trikolórban, amiből a zöld színért a bazsalikom, a fehérért a mozzarella, a pirosért pedig, naná, hogy a paradicsom volt a felelős. Ezzel pedig ünnepélyesen elkészült a történelem első margherita pizzája, ami mellett a királyné vállalt keresztszülőséget, és amelyik nem mellesleg a magyar nemzeti színeknek is tökéletesen megfelel, úgyhogy tőlünk is megy a kiváló értékelés, így, posztumusz.

Míg Chicagóban a vastagabb és sajtban gazdagabb fajtája vált népszerűvé, addig New Yorkban a vékonyabb tésztájú, hagyományosabb; nálunk itthon pedig gyakorlatilag mindenkinek megvan a maga saját véleménye, de hát régtől fogva tudjuk, hogy tízmillió fociedző és mesterszakács hazája vagyunk.
Vendetta – nincs kegyelem!
Az objektivitás látszatának megőrzése kedvéért kikértem a Váci utcai, beszédes nevű Vendetta étterem konyhafőnökének, Don Satyának és a pizzapálya oszlopos tagjának, Nyekita Lászlónak a véleményét.


Igen fontos szösszenet ez a sorrendiség a pizzasütés fortélyai között, mert így a további feltétek sülni fognak, nem pedig főni a sajt fedése alatt. 260 fokra előmelegített sütőben napozzanak a lepénykéink 7-9 percig. Ha tekintetünket egy pillanatra sem emeljük le róluk, akkor az aranybarnába forduló széleik jelzik számunkra, hogy immár ütött az evés órája, mert elkészültek a műremekek.
-------------------------
Nemzeti pizza? Hát…
Minden nemzet igyekszik egy kicsit a saját ízlésének, szája ízének és legfőképp a rendelkezésére álló hozzávalóknak a függvényében honosítani a pizzát. Ebből adódik az ananászos hawaii pizza, a blini mintájára megalkotott oroszosan kaviáros, ami mondjuk nem rossz ötlet, mert bár egyesek szerint #nemkellmindigkaviár, de én nem értek egyet ezzel a hozzáállással. Nálunk pedig felütötte a fejét a paprikás szalámis, úgynevezett magyaros pizza, de ettől hivatalosan is szeretnék elhatárolódni. Igyekezve megfelelni a legkülönfélébb ízlésvilágnak, kiválasztottam néhányat a lehetőségek szivárványosan színes tárházából.
-----------------------

A pizza al tonno, azaz a tonhalas módozat – el nem hinnénk, de – tonhallal készül, és a vele harmonizáló ízeket hívja segítségül, úgy is, mint a lilahagyma, olívabogyó és mozzarella. Természetesen ezúttal is a paradicsomszószon ágyazunk meg a feltéteknek, melyeknek mennyisége és pontos összetétele abszolút a mi ízlésünk kérdése. Voltaképpen az a szabály, hogy nincs szabály.

A pizza siciliana a nyári vakációk ízeit és hangulatát cseni vissza a tányérunkra. Ezúttal a szokásos paradicsomszószos alapra ricotta, ez az olaszosan nemzeti lelkületű sajtféle, napon érlelt aszalt paradicsom, némi Popeye kedvence paraj és a szánkban szinte elomló bivaly mozzarella kerül. Még a dúsgazdag magyar nyelv is szegényes ahhoz, hogy kellően árnyalni tudja ezt az ízorgiát.

A calzone egy különleges tésztaféle, hiszen egy kettébe hajtott, a tartalmát szemérmesen rejtegető darabról van szó. A neve is erre utal, elvégre a calzone szó nadrágszíjat jelent, tehát azt, amit szorosra húzunk a tésztanadrágszáron, hogy minden fincsiség belül maradjon, így aztán főjön, és ne süljön. Nápoly környékén olajban sütik ki, mindenhol másutt viszont ugyanúgy kemencében, mint a calzone hagyományos pizza barátait. A Vendettában a paradicsomszószos alapra gombát, mozzarellát és prosciutto cottót tesznek, majd pedánsan összehajtják, hogy az ízek buján összepárolódjanak. A fantáziáját azonban itt is mindenki hagyhatja sebes szélben szárnyalni, miként ezt a napfényes Itáliában is teszik: délen főleg tojás és parmezán, valamint húsos ragu járja, az északi országrészekben inkább spenót és ricotta, illetve sonka, gomba és mozzarella dívik.

A pizza con pollo, azaz a csirkehúsos pizza annyiban eltér az eddigiektől, hogy dobjuk a szokványos paradicsomszószos alapot, és inkább tejfölös szőnyeget terítünk a csirkemellünk elé. Teszünk még mellé pancettát is (nesze neked fogyókúra és közelgő bikini-szezon!), paprikát, pecorinót, mozzarellát, és esetleg fokhagymát és lila hagymát is, ha ma már nem csókolóznánk.
A pizza Vendetta az említett étterem zászlóshajója. A nevükre vett darab bázisát szintén a tejföl szolgálja, erre kerül tornasorban a lila hagyma, a cukkini, prosciutto cotto és végül a csirkemell.
A pizza afféle jolly jokerként mindig jó választás évszak-és hangulatfüggetlenül. Ha pedig már jóllakottnak érezzük magunkat, akkor vágjuk egyszerűen csak négyfelé, elvégre tele hassal lehetetlen hat szeletet megenni. (buta szőke smile) Egyszóval pizzára fel – és utánunk az ízözön, azaz hasta la pizza, baby!