Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A jó lányok a mennybe jutnak, a rosszak trópusi nyaralásra… (Akkor ez csakis a menny lehet!)

László Nicole | László Nicole | 2021.04.06. |
gasztronómia
A jó lányok a mennybe jutnak, a rosszak trópusi nyaralásra… (Akkor ez csakis a menny lehet!)
Anyukám a megmondhatója, hogy milyen szófogadatlan, öntörvényű gyerek voltam. A leginkább működő stratégiának az bizonyult, ha kerek perec megtiltották nekem, amit el szerettek volna érni nálam, mert akkor azon nyomban azt akartam csinálni. Sajnos ezzel a használati utasítással Müller Cecília és Győrfi #maradjotthon Pál nincs tisztában, ezért ők napra nap vissza szeretnének taszigálni a komfortzónámon belülre, pedig én már jó ideje tudom, hogy azon kívül kezdődik az élet. Ráadásul a tipegős szabálykövetésre alkalmatlanságot azóta kibővítettem némi állandóan kételkedő „hiszem, ha látom” attitűddel, na meg aztán az általános iskolában megismerkedtem – és egy életre viszonyt is kezdtem – bizonyos Ady Endrével, aki megtanított arra, hogy soha ne legyek a sorba beálló szürkék hegedőse, és hogy milyen hatalommal tud bírni az a szó, hogy „Akarok”!
Azóta is szívesen ragaszkodom az egyedül nevelt saját véleményhez, de még a dacos optimizmus is mellém szegődött, ami ezekben a vírusterhelt időkben nagyobb előszeretettel hívja fel a figyelmemet a pánik helyett arra, hogy milyen sokan gyógyultak meg, és hogy mily temérdek ember meg sem betegedett. A rémüldözésre szinte alkalmatlan énem kitartóan a prevencióban hisz, az egészséges életre való törekvésben, a vitaminokban és a mozgásban. Márpedig hogyan is tudnék mozgásban lenni a négy fal közé szorítkozva…?!?
Presztízs MagazinÍgy aztán mikor az egyik barátunk utazni csábított az Óperenciás-tengeren túl, de még az Üveghegyen innen, akkor csak egészen röpke pillanatig hezitáltam egy gyors, aggódó pillantást vetve a bal tenyerem végtelenbe veszően hosszú életvonalára, majd már simult is a kezembe régi jó barátom, a bőröndöm. Különösen mivel a médiából ránk hömpölygő információk alatt mind autodidakta dr. House-sá lényegültünk, így fejből tudjuk, hogy az alapkövetelmény C-vitamin mellé még az életben maradáshoz okvetlenül szükségünk van a szelén, a cink és a D-vitamin szentháromságára. Márpedig hogyan is tudnánk hatékonyabban D-vitamin-nagyhatalommá válni, mint hogy a nappal csókoltatjuk a bikinis testünk pőre bőrét?
 
Még az ateisták is elbizonytalanodnak
 
A Katar felé vezető úton alig néhányan lézengtünk csak a repülőn, az onnan Malé felé fordított kormányú gép azonban már egy gombostű elejtésére is alkalmatlannak bizonyult, és szerintem még állóhelyet is adtak el. A zsúfoltság nyilvánvaló oka az, hogy egyelőre relatív csekély számú nyaralóhely nyilvánította magát a turisták számára fogadókésszé, közülük pedig még kevesebb azok száma, akik a welcome drinket nem egy komfortos kis karanténszobába szervírozzák, ahonnan csupán két hét elteltével távozhatunk. Így aztán az Indiától és Srí Lankától délnyugatra elterülő, szinte vírustalan, maszkot hébe-hóba látó Maldív-szigetek a roppant kedvelt úticélok közé pozícionálta magát azon nyomban.
Presztízs MagazinA szigetország 26 atollból és kicsit kevesebb mint 1200, a tengerbe találomra csepegtetett kisebb-nagyobb szigetből áll, amit Marco Polo nem véletlenül becézgetett az Indiai-óceán virágának, mert a hidroplánról elénk, pontosabban alánk terülő látványtól még a legelvetemültebb ateisták is elbizonytalanodnak kissé, hogy ennek a paradicsomi helynek a létrejöttéhez valamely istennek okvetlenül köze kellett, hogy legyen. Mindenesetre gyanús.
Az ember cinizmuson cserzett városi lelke sokáig úgy nézeget jobbra-balra, mint Emma Stone az Őrült, dilis, szerelem című filmben, aki mikor végre mindannyiunk kedvéért lerimánkodja Ryan Gosling jócskán kipattintott felsőtestéről az inget, csak annyit kérdez: téged photoshopoltak? Itt is minden úgy fest, mintha filterek és szűrők gondoskodtak volna a pazar látványról: a vízbe beleborították a föld festékkészletének teljes türkiz állományát, a partot porcukorral hintették és teletüsszentették szálfaegyenes, a vízre ráhajoló, hűs árnyékot biztosító pálmákkal, amikről random orchideák bólogatnak.
Presztízs MagazinA pálmák magassága fölé rendeletileg tilos építkezni, így távolabbról minden sziget érintetlen kis oázisnak tűnik az öblökben bújócskázó bungalókkal, cölöpökön vagánykodó vízi villákkal. Még arról is gondoskodtak, hogy szinte sem éves, sem napi hőingadozás ne legyen, így a 28-30 fokban mind a didergés, mind a hőguta elkerülhető. Az egyetlen problémát a globális felmelegedés okozhatja, mivel a roppant alacsony, alig több mint egy méterrel a tengerszint fölé magasodás miatt az emelkedő víz a szigetvilág eltűnésével fenyeget. Éppen ezért a legutóbb e kérdéskörrel foglalkozó, hasonló gondokkal küzdő országokat csokorba gyűjtő kabinetülést az óceán mélyén rendezték, felhívva a figyelmet a problémájukra. Addig pedig, amíg reményeink szerint gyors és hatékony megoldást találnak mindenre, mi elhihetjük, hogy olyannyira jól viselkedtünk, hogy már életünkben a mennyországba jutottunk.
 
Presztízs MagazinMagyarok mindenütt!
 
A nap lustán ébred és gyújt világosságot, hogy tekintetünk a horizontot fürkészve próbáljon határvonalat keresni a tenger és az ég liezonjában. A szabad ég alatt zuhanyozva, a pallókon átkukucskálva egy leskelődő ráján akad meg a tekintetem, aminek az ezüstszürke bőrén megcsillan a nap, ahogy rám legyint fordulás közben. Ezen picit felhúzom magam, elvégre mi ez a lefitymálás…! Látott volna húsz éve, de ha mondjuk tudom, hogy jön, akkor behúztam volna a hasam, peckesebben állok vagy használom a sziget Photoshop-programját. Míg a készülődő férjemre várok, kiülök a tengerbe vesző lépcső legalsó fokára, a sütkérezni odatelepedett, egészen meghökkentően mályvaszínű polip mellé, ami durva inzultusnak éli meg a közeledésemet, és egy teljes Háború és béke megírásához elegendő tinta kibocsátása után homokszínű mimikrire vált, és igyekszik beleveszni a tengerfenékbe. Egykedvűen megrántom a vállam, elvégre, ha nem, hát nem barátkozunk.
Presztízs MagazinMinden bungalóhoz névre szóló táblácskával rendelkező bicikli jár, és bár tudjuk ám, hogy a biciklizés olyan, mint a biciklizés, tehát nem lehet elfelejteni, azért a pallókon egyensúlyozva, cikkcakkban haladva többször majdnem sikerül erre rácáfolnom. A homokba kiterített reggelizőasztalok között sétálva belátom, hogy teljesen felesleges volt azt a sok pár cipőt elhozni, mert alighanem parlagon fognak heverni, de hát mi, nők már csak ilyenek vagyunk, ha tudjuk is jól, hogy szinte csak fürdőruhában és sortban leszünk, akkor is elhozunk mindenféle feleslegességet a gardróbból, hogy ne legyen honvágyunk.
Mangóból igen jól állnak, ezért természetesen mangólével kényeztettem magam a reggeli éltető koffein mellé, és friss, felkockázott formában is jócskán halmoztak az asztalra, csak valahogy mindig alácsempésztek némi gofrit vagy pancake-et, amiből következett, hogy a kritikus házi rájám holnap sem lesz kategóriákkal elégedettebb velem zuhanyzás közben. Na, mindegy…
Presztízs MagazinÉrdeklődőn legeltetem a tekintetem a szomszéd asztalok vetítette mozin, ily módon bepillantást nyerve a jobbára orosz, brit és skandináv családok életébe. Egy idő után persze feltűnik, hogy alighanem a finn és a magyar nyelv mégis nagyon szoros gyökerekkel kell, hogy bírjon, hiszen perfekt értem minden szavukat. Gyanakvásom szárba szökken, és gyorsan bizonyságot nyer a gyakran emlegetett tézis, mely szerint a világon mindenütt vannak magyarok, de ezen a csöpp kis szigeten rögtön huszonegynéhányan terelődtünk össze, amitől nettó fél nap bemutatkozással és a családfák „ki kihez tartozik” feltérképezésével telt. Mivel holmi szimpátia is felsistergett a levegőben, az esti vacsorákat innentől megpróbáltuk közös tető alá hozni, a létszám miatt nem kis feladat elé állítva ezzel az éttermek dolgozóit.
 
Presztízs MagazinMi szem-szájnak ingere!
 
A sziget földrajzi elszigeteltségéből fakadóan nem dúskál az ázsiai konyha különlegesen gazdag alapanyag-kínálatában. Amiből azonban végtelen az utánpótlás, az a kókuszdió, a mangó és a helyben fogott friss tonhal. Nagyüzemi mezőgazdasággal nem rendelkeznek, így a maldív konyha alapanyagai jellemzően külföldről migránskodják be magukat a séfek pultjaira. Főleg India és Srí Lanka finomságai nyernek itt új értelmezést a helyi szakácsok kreativitása révén, ezért aztán a curry és a rizs szériatartozéka szinte minden ételnek. Közelebbről is megismerkedtünk a hagyományos maldív garudhiyával, ami egy miso­szerű húsleves füstölt tonhallal, fokhagymával, hagymával és chilivel, amit a helyiek gyakorlatilag minden főétkezésre szívesen fogyasztanak. Ilyen a kandu kukulhu is, ami pedig egy curry-pasztával töltött ecetes tonhalcsík kömény, fahéj, kardamom és curry fűszerezéssel, kókuszlevélbe csavarva, kókuszos rizzsel tálalva.
Presztízs MagazinA mindenféle tengeri herkentyűkkel és fellelhető zöldségekkel színesített sült rizsek és sült tészták mellett felsorakozik szinte minden tengerben élő állat nullától nyolc lábig bezárólag, a páncélos és pikkelyes szakosztály valamennyi tagja. Ennek utánpótlásáról a tenger napra nap bőkezűen gondoskodik, amit alá tud támasztani az egyik délután kikötő csinos kis ladik, amiről naná, hogy négy ismerős magyar arc sétál be a szigetünkre, de ekkor már szinte meg sem lepődünk. Egymás szájából kapkodva a szót mesélik kalandos élményeiket, ahogy összeszűrték a levet az óceán, a zátonyok és a nyílt vízi halak legharcosabb, legsportosabb példányaival: sárga és kék uszonyú különböző tonhalfélék, trevally-félék, a fűrészes sügérek, vagyis grouperek ezernyi variációja, a nyársorrú fajok közül a vitorláshal és különböző marlin-fajok, de néha még a nevének ellentmondó, erősen pacifista, kizárólag planktonokkal táplálkozó cetcápa is horogra akad, ám csak egészen rövid ideig, mert a morózus, magának való természete és védettsége folytán őt kevésbé marasztalják.
Presztízs MagazinA sziget nyugati csücskében babzsákfotelekben heverészve esténként végignézhetjük – egy-egy szaporán cserélődő jóféle koktéllal a kezünkben – a kezdő és haladó szörfös szekció ádáz csatáját a hullámokkal, hogy a narancssárgára pirult napkorong miként bukik alá az óceánban egy mély lélegzetet véve, és hogy a zéróhoz konvergáló fényszennyeződésnek köszönhetően milyen temérdek szikrázó kis csillag követi botladozó lépéseinket, örömünket és bánatunkat, vagy a legújabb kori szélmalomharcunkat egy vírussal. A naponta többször beköszönő hidroplánok újabb és újabb nyaralni vágyó otthoni szökevényekkel érkeznek, akik bátortalan, egyelőre hófehér arccal, még maszkban kémlelnek kifelé, gyanakvóan szemlélve a sok csupasz arcú maszktalant, ám aztán ők is mind sikerrel végiggondolják, hogy a belépés kritériuma egy friss, meleg negatív PCR-teszt volt, azóta pedig itt éldegélünk a pöttöm sziget adta helyi összkomfortos karanténban közösen mantrázva, hogy bizony mindenütt jó, de a legjobb úton.
A legremekebb húzásaink egyike volt lelépni a stresszhullámokat ránk köpködő hírek elől a földi paradicsomba, ahol békét, nyugalmat, harmóniát, kivasalt, szinte új idegrendszert, mosolygós tükörképet, lepisszeghetetlen, dacos optimizmust, feltöltött D-vitamin-éléstárat és talán új barátokat is leltünk. De persze mindemellett az összes ilyenkor szükséges óvintézkedést is megtettük alaposan fertőtlenítve vírusölő, fincsi alkohollal, elvégre mi más is volt ez, ha nem egy vodkarantén, és hát mi is vagyok én, hát naná, hogy egy gindependent woman…! Hajrá, elvégre jobb élni, mint megijedni!
Átlag: 5