Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kismalac, kismalac, engedj be…!

László Nicole | Profimédia-Red Dot-archív | 2021.03.17. |
gasztronómia
Kismalac, kismalac, engedj be…!
A magyarság egyelőre sikerrel működő túlélési stratégiája alapvetően a végtelenített kiskapukeresésen és a humorérzéken alapszik. A saját gondunkon ugyanolyan vérbő vehemenciával köszörüljük a vitriolba mártott nyelvünket, mint a szomszéd tehenén. Mivel az éppen hatályos rendelkezés értelmében csupán legfeljebb tízen tartózkodhatunk együtt, még akkor is, ha ugyanannak a családfának a girbegurba ágai vagyunk, így naná, hogy kiokoskodtuk a megoldást, hogy miként tudna a bővebb család is összebandázódni a szokásos januári disznóvágásra. Ha nevet adunk a kunkori farkú szerencsehozónak, akkor az máris házi kedvenccé, szinte családtaggá katapultál, így az esemény immár temetés, amin ugyebár akár ötvenen is felvonulhatunk. Persze addig egy tapodtat sem tehetünk az udvar irányába, míg a kakas és a fali kakukkos óra kánonban el nem dalolják a reggel 5 órás engedélyt, akkor pedig kivágódhat az ajtó hangos #pálinkásjóreggelt kurjantással, amit pedig szóról szóra komolyan kell venni, erről a teljes tálcányi pálinkás stampedliarzenál árulkodik. Néhány koccintás után a saját bőrünkön érezhetjük minden sommelier hiszekegyének első mondatát, nevezetesen, hogy a bortól talán bolondokat gondol az ember, de a pálinkától meg is csinálja. Úgyhogy disznólkodjunk!
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém –
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.
 
Presztízs MagazinSertéspörkölt
 
A pálinka és József Attila szaval kéz a kézben félhangosan a fejemben, miközben a házi kedvencünket az ide vonatkozó EU-szabályok értelmében fájdalommentesen örök álomra dudorásszuk altatódalocskával, esti mesével, miegymással. Aztán, bár a Vészhelyzet óta gond nélkül, fél kézzel, alig odafigyelve is levezetnénk egy nyílt, bordaterpeszes szívműtétet, a CSI: Miami óta pedig pulzusemelkedést sem okoz egy működésben levő boncasztal látványa, mégis betessékelésre kerül a női szekció a konyhába a férfiak által. Állításuk szerint azért, mert nem mimóza női szemeknek való, vandál dolgok következnek, de mi tudjuk ám, hogy igazából azért, hogy a szorgos kis kezünk legyártsa a hagymás sült vért majorannával, borssal, erőspaprikával, friss, ropogós, morzsálódásra hajlamos kenyérrel. Mondjuk nem is baj, így legalább lesz, ami felitatja a tavalyi szüretelésű barackpálinkát.
Persze visszavonulásunkat a konyha irányába úgy intézzük, hogy azért kezünkben maradjon egy jókora, legalább egy kilónyi sertéscomb, hogy míg a férfiak kint bohóckodnak a hurkával és a kolbásszal, addig mi a konyhában elkészítsük a világtörténelem nyilvánvalóan legfinomabb sertéspörköltjét. Öt evőkanálnyi zsírt felmelegítünk és beletesszük a felkockázott húst, amit pirulósra sütünk. Ha kapott egy kis pörzsanyagot, félretesszük egy tálba fáradalmai kipihenésére. Mi pedig szorgos kézzel a megmaradt zsírba dobjuk a felaprított hagymát, összevissza keverjük és üvegesre pároljuk. Hozzáadunk kockára vágott paprikát és paradicsomot, ezeket szintén hagyjuk kicsit lepirulni, megsózzuk és felöntjük némi vízzel, hozzávetőleg öt decivel több részletre porciózva. Negyedórácskát pároljuk, aztán hozzáadjuk a kipihent húst, és szédülősre forgatjuk benne. Ekkor jöhet az élet sava-borsa: a felszeletelt fokhagyma, só, bors és kömény, miközben folyamatosan adagoljuk a pörkölthöz a vizet. Ahányszor csak zsírjára pirul, újra felöntjük, megkeverjük és haladunk így tovább, amíg jó krémes szaftot kapunk. Nagyjából a harmadik lepirítás után hozzáadjuk a pirospaprikát és újra felöntjük vízzel, ezután már csak alacsony lángon addig rotyogtatjuk a húst, amíg teljesen puha nem lesz, na meg utófűszerezzük, amennyiben még szükségét érezzük. Végül átkeverjük, jócskán szedünk belőle, mellé friss kenyérszeleteket tálalunk, amivel tunkolni naná, hogy ér, sőt!
 
Presztízs MagazinCsülökpörkölt
 
Fél szemünket az udvaron egyre nagyobb lármával és nevetgéléssel járó férfiakon tartva úgy látjuk, hogy néhány kancsó vizet nem ártana a kezük ügyébe készíteni, de legalábbis alattomban kicserélni a pálinkás flaskát H2O-ra. A szapora koccintgatás közben a disznó néha már-már zavarótényezőként szerepel a tevékenységükben, így a női szekció ismét visszavonul a konyhába szorgoskodni, és gyártunk mondjuk egy csülökpörköltet, de ezúttal flancosabb módon megadva a módját. Mellé túrós specli, sertésbőr-ropogós és persze, hogy uborkasaláta dukál. A rettentően light füstölt szalonnát apró kockákra kaszabolva megpirítjuk, és finomra vágott vöröshagymát küldünk mellé társaságul. Jó is lesz, ha összebarátkoznak, mert potom három órát karamellizálódva mélyülhet az ismeretségük. Adunk hozzá még zúzott fokhagymát és tv-paprikát, de rezzenéstelenül pirítjuk tovább, mely tevékenységünkből a friss paradicsom hozzáadása sem tud kibillenteni. Közben a sertéscsülköt kicsontozzuk, nagyobb darabokra vágjuk és sütőben erős kérget varázsolunk rá, majd pörkölt-alaplében fincsi puhára főzzük sóval, borssal, fűszerköménnyel, pikáns fűszerpaprikával és füstölt paprikával ízesítve. Mikor olyan puhára főtt, hogy a dobozból kikacsintó vaj is csak irigyen szemléli, akkor apró darabokra szedjük és lepréselve hűtjük. A pörköltszaftot egészen apró lyukú, finom szűrőn átpasszírozzuk; a lepréselt sertéscsülökből pedig egyforma kockákat kanyarítunk, sertéshálóba burkoljuk, sütőben pedig ropogósra sütjük, majd tálalásig a pörköltszaftban bújtatjuk a fürkész tekintetek és a mohón önként jelentkező előkóstolók elől. A sertés vitte a bőrét a vásárra, mi pedig sós vízben puhára is főzzük, leszárítjuk és pontosan 58 fokon, 24 órán keresztül dehidratáljuk, majd a kiszáradt bőrt forró olajban sütkéreztetjük. Végül pedig izgalmas nevű speclit, azaz voltaképp sváb nokedlit készítünk tejföl, túró, keményítő, só és tojás tevékeny közbenjárásával. A hozzávalókat összekeverjük és hagyjuk, hogy jó tíz perc alatt kiheverjék ezt az atrocitást, majd speciális specli-nyomóval forró, sós vízben megfőzzük és csinosan kiporciózzuk a nagyérdeműnek, aztán kényelmesen hátradőlve várjuk, hogy elvigyen minket a kalóriarendőrség.
 
Presztízs MagazinKocsonya
 
Az egyik legtipikusabb téli fogás persze, hogy a kocsonya, aminek esetében – hasonlóan minden tradicionális magyar ételhez – remekül el lehet vitatkozni az elkészítési fortélyokon. Mindenki esküre emelt kézzel, égre emelt tekintettel és a poharak emelgetésével egyenes arányban emelkedő hanggal bizonygatja, hogy már a dédnagymamája, a szomszéd Skriba néni, a teljes Nyírség, de még a komplett Hargita is úgy készíti, ahogyan ő mondja, tehát ő tudja a tutit. A mi tutinkhoz vegyünk egy fél malaccsordát: 3 fület, 2 lábat és egy füstölt első csülköt hideg vízbe helyezve felteszünk főni, miközben melléjük helyezzük mindazt, ami megfűszerezi az életünket, jelesül vörös- és fokhagymát, sót, szemes(nek áll a világ) borsot és babérlevelet. Éber tekintettel őrizzük, hogy a víz sose lobogjon, hanem mindig csak úgy szolidan gyöngyözzön, oly végeláthatatlanul sokáig, míg csak a vajpuhára főtt füstölt csülökből önként ki nem fordul a csont. Ekkor a húsokat kellő kézügyességgel kipecázzuk, a levet pedig nedves gézzel bélelt szűrőn keresztülengedjük. A kicsontozott, csinosra formázott húsra ráengedjük a levet, ami ijedtében megdermed, mi pedig ezalatt kristálycukorból, fehérborecetből és persze vízből savanyítólevet kreálunk, amibe mustármagot teszünk, majd röpke 2 perc alatt fürjtojást főzünk, amit még kézi füstölővel a héjától való lemeztelenítés után 15 percig füstölünk. Csemegeuborkával, gyöngyhagymával, savanyított mustármaggal, tormakrémmel, na meg persze a házilag füstölt fürjtojással tálaljuk, igen finomnak találjuk. Nem vagyok a rokona, de jár neki a korona, kóstolja meg mindenki, aki nem rest vagy tohonya, ez a legfinomabb kocsonya.
 
Presztízs MagazinHurka, kolbász
 
Ekkor végre előkerülnek a férfiak az udvar irányából meglehetős zajjal és tülekedéssel, miközben egymás szavába vágva állítják, hogy megalkották a földtörténet legremekebb hurkáját és kolbászát, mi pedig hihetetlenül szerencsés asszonyok vagyunk, amiért a tréfás kedvű Sors éppen az útjukba vezetett minket. Nekünk mondjuk megvan erről a magunk kis véleménye, de egyelőre ennek kifejtése helyett inkább minden figyelmünkkel a hurkák felé fordulnánk. Persze közben nem kerüli el éber tekintetünket, hogy a férfikolónia a borgőzös mámort figyelembe véve is gyanúsan viháncolós, úgyhogy sanszosan legalábbis beleborították a teljes dózis erőspaprikát a kolbászba, mondjuk. És ekkor elszabadul a pokol. Mindenki sarkosan határozott véleménnyel bír arról, hogy víz vagy zsír aláöntésével, villával vagy fogpiszkálóval kiszúrva, esetleg minden nélkül tudnánk megkoronázni az eddigi kiváló munkájukat. Aprócskára töppedt, gránitkemény Nagymamám egyszer csak megelégeli a csetepatét, hangos zengéssel kicsap a konyhapultra temérdek tepsit, és mindenkit felszólít a saját teóriájának kikísérletezésére. És arra, hogy mindenki fogja be a száját. Csendben vigyorogva, a többieket loppal vizsgálva megállapítom, hogy mind egy szálig elhallgattunk, és pisszenés nélkül összpontosítva alkotjuk a tutit: készült hurka és kolbász pőre meztelenségében, minden egyéb cécó nélkül; aztán egy másik tepsi döfögetés nélkül, de víz aláöntésével; ismét másik villával szurkálva, szárazon; víz aláöntésével, fogpiszkálóval inzultálva; míg az utolsó fogpiszkálóval szurkálva, alázsírozva. Persze a hurka mind kiszakadt. Jóóó, nem, egy szál túlélte a vízre ágyazott, fogpiszkálóval lékeltek közül, az összes többinek kifeslett a pocakja, de cseppet sem bántuk. Talán szépségversenyen nem indulhattak volna, bármilyen vehemensen magyaráztak volna a világbéke fontosságáról, de épp ott voltak a legfinomabbak, ahol kikukucskált és megpirult a töltelék.
 
Presztízs MagazinSzilvalekváros hájas
 
Ekkorra már a hurkától eltanulva mi is játszottunk a kipukkadás gondolatával, ám a kávéscsészék mellé szervírozva előkerült egy tál szilvalekváros hájas is, mi pedig nem vagyunk az akaraterő bajnokai, na meg aztán a lelkiismeretünk megnyugtatása kedvéért mind gondoltunk a – mindig a következő hétfőn kezdődő – diétánkra, ami egyébként is az újévi fogadalmaink között szerepelt. Miként tavaly és tavalyelőtt is.
A megtisztított, kipiperézett hájat a hűtőbe tesszük, és míg ott didereg, mi lisztből, tojásból, sóból és fehérborból rétestészta-keménységű tésztát gyúrunk. Ezt lisztezett felületen vékonyra kinyújtjuk, és késsel rásimogatjuk a hájat. A megkent tésztát feltekerjük, nyújtófát használva nyomatékul kissé szétnyomkodjuk, és az így kapott hosszúkás tészta két szélét középre, majd félbehajtjuk. Hűvös helyre tesszük, szanatóriumba pihenni. Ezt követően ismét nyújtófával lelapítjuk a tésztát, háromrétegűre hajtjuk és megint hűvös helyen 30 percig pihentetjük, majd újabb nyújtás, hajtogatás és pihentetés következik. Igen, kell hozzá türelem. Végül fél centi vastagra kinyújtjuk, és 4x7 centi nagyságú négyzetekre vágjuk. Mindegyik tésztadarabra nagyjából diónyi szilvalekvárt rakunk, de persze szeretetből megszaladhat a kezünk, végül pedig félbehajtjuk. Ez egy fáradékony tészta, úgyhogy ismét 30 perc pihenést igényel, majd előmelegített sütőben készre sütjük, és még melegen porcukorba forgatjuk. Ekkor már csak a papot hívjuk, hogy igény szerint vagy adja fel az utolsó kenetet, vagy hadd gyónjuk meg a koncepciózus torkosság vétségét.
Közben jólesően legeltessük a szemünket a zajos, hangzavaros, ricsajos, furabogarakkal dúsan tarkított családunkon, hiszen még, ha önként öngyilkos lesz is tőlük óránként néhány neuronunk, csomókban őszül is tőlük a hajunk, de csodás, hogy vannak, jelenlétük pedig jobban erősíti az immunrendszerünket, mint két kamionnyi C- és D-vitamin.
 
Még nincs értékelve