Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Mindenki fegyverbe! Ez egy vacsoracsata! (chapter3)

Mambo Italiano

László Nicole | László Nicole | 2021.06.17. |
gasztro, gasztronómia
Mindenki fegyverbe! Ez egy vacsoracsata! (chapter3)
Rügyek fakadnak és jókedvű szellők nyargalásznak mindenfelé, beleviháncolva a fülünkbe. Immár hivatalosan is bekeringőzött a tavasz, minden fát és bokrot táncra kérve fújt bizakodó mosolyt az arcunkra, hogy elhiggyük, egyszer csak bekopogtat poggyászával együtt rég látott ismerősünk, az életünk. Addig is maradunk az időről időre egymásnál összecsődülős tervünknél, hogy a csupa wonder womanből álló szeptettünk hol itt, hol ott kupaktanácsolva találkozzon valamelyikünknél, és fincsi étkek asszisztériája mellett rá-, ki-, le- és megbeszélje az élet szövevényes alakulását. Az elmúlt egy évben a #nincsittsemmibajtól a #mindmeghalunkig bezárólag mindenfelé járt velünk a hullámvasút, és bár mindannyian igyekszünk karnyújtásnyi közelségben tartani örök útmutatónkat, a rögeszmés optimizmust, de míg egy éve arról folyt a diskurzus, hogy egyáltalában látott-e már valaki igazi covidost, addig mára majd mindannyiunk körül csapkodtak már a villámok, jobbára happy enddel, néha azonban görög drámai fordulatokban bővelkedve. A legújabb kori fecsejek az oltásról való vélekedésről szólnak, mindenkinek megvan a maga jócskán sarkos véleménye a témakörben abból kiindulva, hogy ki mit tud kihámozni a csapból is folyó kommunikációs szalszából.
A mindennapok ingoványából kimondottan jólesik kiragadni önmagunkat egy csajos este erejéig, hiszen már azon is remek érzés végre elmorfondíroznunk, hogy a sok mackónadrágos, rosszalkodóruhás, hómofiszos nap után végre mit vegyünk ma fel, mikor ismét nőnek álcázzuk magunkat, elvégre egymással és az olasz konyhával lesz randevúnk.
Vendéglátónk ugyan korunkbeli, de úgy néz ki, mintha még csak idén érettségizne, és két gyereke is csak figyelmetlenségből szólítaná anyának. Filigrán és törékeny, de cseppet sem száraz kórósan, hanem jó tónusúan táncolnak végig az izmok a karján minden mozdulatánál. Boldogan nevetgélve nyit ajtót, mindenkit betessékelve, és máris simulnak kezünkbe az üdvözlős, hűs koktélospoharak, amikben Puccini muzsikál mandarinlével és proseccóval. Csipetnyi zavaráról csak a hajkócolós apró, vibráló mozdulatai árulkodnak, de hát én is tudom, hogy milyen kínos érzés egy ringben állni a csapat egy-két konyhai nehézsúlyú öklözőjével. Nem, nem velem. Ahogy a századik koccintós videó elkészítése közben figyelem, megint az a szó tolakszik a fejembe – bármennyire nem szereti –, hogy Hófehérke: haja sötét, bőre alabástrom, szeme a Karib-tengert idézi, de mondjuk kalózok nélkül, a barlang és a törpék is pedánsan a leltár részei, és bármelyikünk mostohája faggatná a tükrét, az úgyis csak makacsul azt ismételgetné, mint egy autista papagáj, hogy „szép vagy, szép vagy, mindenütt csodálnak, de Hófehérke százszor szebb tenálad”. Az évtizedes modellmúlt leporolja magát, ahogy sikkesen leül, és keresztbe vetett lábai közül az egyiket spirálisan a másik közé hajtogatja, fruskásan hebrencs mozdulatokkal. Mind felsóhajtva azon morfondírozunk, hogy mégis, mi a fenéért barátkozunk vele…?!? Hát, mert valamely furcsa mazochizmusból kifolyólag tengermélyen szeretjük.
 
Presztízs MagazinMennyiség helyett minőség
 
Elegáns és letisztult terítést rittyentett pedigrés nevet villantva az étkészleten, amire máris szedünk a már az asztalon portyázó előételekből. Az olasz konyha roppant hálás pálya, hiszen majd minden ember szereti, de még a legrumlisabb étvágyú, egyet-a-mama-kedvéért-egyet-a-papa-kedvéért típusú gyerek arca is felvidul a paradicsomos spagetti említésétől. Titka a talján konyhának is pusztán annyi, miként szinte bárminek az életben, és bár ez egy férfimagazin, ezért tudom, hogy furát, nehezen feldolgozhatót fogok mondani (kisördög smile), de a mennyiség helyett igyekezzünk a minőségre törekedni a teljes összetevő-arzenál kapcsán.
Ezúttal salátaágyra heveredtek le a Pugliában anyakönyvezett burrata halmok. A burrata olyan a sajtok között, mintha valaki megvalósította volna azt a kakaós csigát, aminek csak töményen szaftos csokiközepe van. Ez a friss, lágy sajtok sajtja, a sajttal töltött sajt. Megtévesztően úgy néz ki, mint egy szimpla mozzarella, de belül lágy, krémes és mennyeien omló, tiszta íze van, ami remek viszonyt ápol a só, bors, balzsamecet és olívaolaj kvartettjével.
A napsugárízű paradicsomos saláta is a friss és harsogó tavaszt igyekezte sulykolni a hosszú, eseménytelen tél során elnehezült fejünkbe, ami köretként is remekül megfért a tonhalkrém és a fincsire kevert, szigorúan kézimunkás tatárbifsztek mellé.
Presztízs MagazinEzzel csapra is vertük a bruschetta-bárt, ami bár, habár, ugyebár, nemdebár szintén az olasz konyha megkerülhetetlen tartópillére. A világszerte népszerű bruschetta családfája a római birodalom idejéig vezethető vissza, de hogy pontosan ki és mikor tálalta fel a kezdetben kevés olívaolajjal meglocsolt pane bruscatóból, azaz pirított kenyérből álló ételt, ugyanúgy nem ismert, mint a szegények konyhájából származó számos közismert fogás születése. Az bizonyosra vehető, hogy a pizzához hasonlóan a bruschettát is a szerény körülmények kényszere hívta életre. Évszázadok alatt aztán részben az életkörülmények javulásával, részben pedig a leleményes itáliai szakácsok és háziasszonyok ügyességének, fantáziájának és a rendelkezésre álló alapanyagok végtelen számú variációjának köszönhetően elfoglalta helyét a társadalom szinte minden rétegének asztalán, sőt a menőbb éttermek konyhájának kínálatában, mi több, itt a vendéglátónknál is. A bruschetták mindegyike a következő szentháromsággal kezdődik: a felszeletelt kenyeret kevéske, ámde minőségi olívaolajjal meglocsoljuk, bedörzsöljük ördögűzésre is alkalmas mennyiségű fokhagymával, majd a 200 fokosra hevített sütőbe penderítjük 5-10 percre. Míg a kenyérszeletek bent azon töprengenek, hogy rendben van, hogy akad, aki forrón szereti, de vajon ők is…?, addig háziasszonykánk a tonhalat villával szanaszéjjel nyomkodja, és szorgos kézzel kikeveri majonézzel. Hozzásimogatja a finomra vágott lilahagymát, a felkaszabolt zellerszárat, petrezselymet, a lecsepegtetett, felaprított kapribogyót és a mustárt. Sóval, dúsan mért frissen őrölt borssal, citromlével és reszelt citromhéjjal teszi emlékezetessé az ízeket, amiket aztán gyorsan össze is boronálunk a bruschetta pirítósával, ami egyébként szégyenlősen ki sem látszik a rátornyozott tonhalkrém alól.
Presztízs MagazinEgy másik tányéron a bifsztek rendez tatárjárást, mely étel a nevét valóban a hódító népcsoportról kapta, mivel a korabeli mendemonda szerint az időt nem húzták holmi főzéssel, hanem szőrén megülve az egész ménest összedobtak nyersen ezt-azt. Konkrétabban a makulátlanra tisztított, késsel aprított marhabélszínt udvariasan bemutatjuk a tojássárgájának, némi Worcester szósznak, magyarosan megszalad a pirospaprikát tartó kezünk, naná, hogy jut neki a sóból és a borsból is jókedvvel, bőséggel, szegődik még melléjük fűszerkömény, egy kis mustár, finomra aprított hagyma és paradicsompüré. Bitang erőspaprika kelleti magát körülötte, de olyan erős, hogy azt is bevalljuk, amit el sem követtünk, ha megkóstoljuk. Ezúttal is pirítós játszik bújócskát a jókora adag tatárbifsztek alatt, ami azért is szerencsés, mert ha mi nem látjuk a kenyeret, akkor talán a szobamérleg sem.
 
A húzónév
 
Ekkor forrón, illatosan és magát kelletően színpadra lép az olasz konyha húzóneve: a tészta személyesen.
Az olasz tészta gyökerei nem igazán ismertek. A holdra szállás, a Nazca-vonalak, az 51-es körzet, a Kennedy-gyilkosság és a tészta körüli homály bolygatja már csak a világ kíváncsiságát, minden más egyéb kérdés megválaszolásra talált. Bizonyos nézetek szerint Marco Polo révén jutott be Kínából a napfényes Itáliába, míg más vélemények szerint már az etruszkok idején is felszolgáltak tésztát a talján háziasszonyok a munkából hazatért, megfáradt férjüknek. Mindenesetre bárhogy legyen is, a tésztát egyértelműen az olasz csizma lakosságával azonosítja a Föld nevű bolygó teljes populációja.
Presztízs MagazinFormára és nagyságra meglehetősen széles skálán mozognak, az igazán kitartó, hardcore tésztafanatikusok több mint 350 tésztafélét számoltak össze az ujjaikon. Ezúttal paradicsomos lasagne teszi a szépet az asztalon, az ujjai köré tekerve a nyári beach bodyra készülő beépített kalóriaszámlálónkat. Mondjuk Sophia Loren eskü alatt vallja, hogy máig bitang alakját a tésztának köszönheti, de ezt a hírt azért én meglehetős fenntartásokkal fogadom, ámbár kétségtelen tény, hogy az olaszok durumlisztből és gyakran a tojás teljes mellőzésével készítik a tésztát, ami egyértelműen egy mérlegbarátabb verzió.
Jelen esetben a tésztalap, a paradicsomszósz, ismét a tésztalap, ismét a paradicsomszósz és így tovább járja a valkűrt a tepsiben rétegesen, jócskán mennyiségű oregánót, kakukkfüvet, fokhagymát és bazsalikomot használva a kézfogóhoz, míg a végén reszelt sajt lebbent fátylat a frigyre, mielőtt a sütőbe ugrik felhevült fejjel.
 
Presztízs MagazinSíva rizottója
 
Ekkor a kettes vágányon befut felcsillanó tekintetünk okozója, a kedvenc gombás rizottónk, járulékos mennyei illatokkal kéz a kézben. Ehhez kezdésként a gombát leforrázzuk vízzel, majd néhány percig hagyjuk állni, hadd elmélkedjen és főjön a saját levében. Ezalatt egy jókora serpenyőben üvegesre pároljuk az apróra vágott hagymákat olívaolajon, sózzuk, borsozzuk és megszórjuk kakukkfűvel. Rádobjuk a speciális rizottórizst és felöntjük borral, de persze „minden szentnek maga felé hajlik a keze” alapon magunknak is juttassunk belőle bátran. Közben a gombát apróra vágjuk, de az áztatólevét előrelátón megtartjuk. Ha elforrt a bor, belerakjuk a gombát és a gomba levét is, megszórjuk kakukkfűvel, és mikor nagyjából felszívta a levet, merőkanalanként adagoljuk hozzá óvatosan az alaplevet, amíg teljesen meg nem fő. Lassan, folyamatosan kevergetve főzzük. Síva nyolc karjával ténykedve közben egy serpenyőben egy kevés olajon megpirítjuk a nagyjából félcentisekre kaszabolt sajtot, amit előtte megszórtunk egy kevés Cayenne-borssal. Amikor megpuhult a rizs, de még egy kicsit roppanós a közepe, hozzákeverünk vajat, belereszelünk sajtot és egy fél citrom héját, majd meglocsoljuk egy negyed citrom levével, végül a grillezett sajttal és kakukkfűvel megszórva tálaljuk, miközben el-elpirulva fogadjuk a vastapsot. Egy morzsa sem maradt belőle.
 
Presztízs MagazinBúgócsiga-üzemmódban
 
Ekkorra már persze oldódott a hangulat, az érkezéskor szorosra húzott öv és a nyelv, főleg a szapora koccintgatásoktól, minek kapcsán kiderült, hogy az almás vodka igencsak jóféle nedű. Ha már felbukkant az alma, akkor biztosra vehettük, hogy a bűnbeesés sem várat sokat magára, és az aggályokat alátámasztandó már be is uralta az asztalt egy hatalmas tál tiramisu. Speciel én imádom a kétértelmű dolgokat, márpedig a tiramisu neve (tirami su) dobj fel!-t jelent a kettős koffeintartalma miatt, hiszen a kávé és a jócskán adag kakaó is koffein-nagyhatalom, ami felelős az órákon keresztül tartó búgócsiga-üzemmódos pörgetésért. Főzzünk hozzá jócskán adag kávét, és adjunk hozzá nagyjából két evőkanálnyi cukrot. A tojásokat, miként Mózes a tengert, kettéválasztjuk. A tojássárgájához adunk még cukrot, és fehéredésig habosítjuk. A fehérjét egy csipet sóval és – meg fogunk lepődni – még cukorral kemény habbá verjük. A cukros tojássárgáját alaposan elkeverjük mascarponéval, majd összeházasítjuk a tojásfehérjehab felével, amivel fellazítjuk a sárgájás részt, ezután lazán beleforgatjuk a hab másik felét is, ügyelve, hogy ne törjük össze a habot. Egy jókora tálban nagyobbacska adag krémet elegyengetünk, a babapiskótákat pedig néhány másodperces könnyű kis kávéfürdőt követően rásorakoztatjuk a krémre. Majd újra jön egy adag mascarponés krémréteg, rá két sor babapiskóta, majd az egészet végül ismét krémmel zárjuk. Utolsó lépésként megszórjuk egy jókora adag kakaóporral és hűtőbe rakjuk néhány fertályórára, de a legjobb egy egész éjszakát pihentetni, hogy jól összeérjenek az ízek. Már így is egészen durván hangzik, de a bosszantóan XS-es méretű háziasszonyunk még némi rum belevarázsolásával is tesz róla, hogy a holnapi délelőttöt okvetlenül egy gyóntatófülkében töltsük.
Már aki, ugyanis a szokásosan rétestészta-szerűen elhúzott búcsúzkodás, ajtóban szedelőzködés, sztorikból sosem kifogyós, csak még egy szelfis, vihorászós istenhozzád során érkezik egy üzenet a minapi egyik házigazdánktól, hogy ők bizony megfertőződtek, így aztán nyomban kontaktszeméllyé katapultáltam magam, a szó szoros értelmében megkoronázva az estét. Mit is mondhatnék, szemlátomást zuhant az ázsióm a csapatkámban, már kettőt hátra is léptek, épp csak körbe nem rajzoltak tetthelyszerűen, tekintetük sokat próbált vasvillákéval vetekedett, így aztán sebesen megértettem a személyi edzők hiszekegyének kezdő mondatát: eat pasta, run fasta!
Még nincs értékelve