Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Szerencse kegyeltje Velence

avagy te mondd, hogy nyaraljunk, a te hangod mélyebb! Chapter 4

László Nicole | László Nicole | 2021.01.19. |
Szerencse kegyeltje Velence
Nemrégiben Isaac Asimov végre kimondta azt az alapvető tényt, amit mondjuk ezen a 93 ezer négyzetkilométeren mindenki tud, nevezetesen, hogy az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: az emberek és a magyarok. A jócskán szélesvásznú öntudatunkba kiválóan illeszkedő szösszenet talán kissé megmosolyogtató, ám ha megkapirgáljuk a tényeket, akkor számos alkalommal kiderül, hogy ott is voltunk, ahhoz is van közünk, ezt is mi találtuk fel, ennek is magyar volt a felesége, annak is magyar emigráns a nagyapja. A kedvenc, történelemórán elhangzott lényegkiemelésem az az alapvetés, mely szerint a nagy nemzetek jellemzően úgy viselkednek, mint a gengszterek, a kicsik pedig akár a fizetett ledérek. A magyarság fejében ezen a fronton is van némi kavarodás, de megcáfolhatatlan tény, hogy majd mindenbe beleütöttük régen is, ma is a szimatoló kis orrunkat.
Casanova fővédnökségével
 
Hogy mást ne említsek, a romantikus városokat rangsorba rendező legdurvább statisztika szerint is tutifix dobogón végző Velence kialakulása is szegről-végről hozzánk köthető, mivel a város elődjét Attila hun király dúlta fel szapora rendszerességgel, ezért a túlélők egy biztonságosabb öbölben kerestek menedéket, és megszületett a gyakorlatilag ostromolhatatlan cölöpváros ötlete. A többnyire a legfenségesebb (serenissima) jelzővel illetett Adria királynője elképesztő hatalomra, gazdagságra és stratégiai fontosságra tett szert az évszázadok során, megkerülhetetlen tényezővé vált a földrajzi és politikai palettán.
Presztízs MagazinA roskadozó kincstár ritkán jár együtt a túlzásba vitt erkölcsösséggel, erről hűen megemlékezik a kötelező darab Velencei kurtizán című film, vagy az a „semmi kis” tény, hogy például a város védőszentjének, Szent Márknak a maradványait 828-ban egyszerűen kicsempészték Alexandriából. A csontokat fonott kosárkába tették, majd káposztalevelekkel és disznóhússal fedték le, hiszen a disznóhúst tabuként kezelő muszlim „vámosok” holmi undorból nem vizsgálták át a kosarakat aprólékos tüzetességgel. Aztán itt nyitották meg a világ első kaszinóját is 1638-ban, tehát miközben mi még például jócskán a török turizmust igyekeztünk hazaküldeni potom 150 év után, addig nekik már a zsetonok voltak a legégetőbb gondjaik. Ezeknek az éveknek a vad tivornyáiról mesélhetne például a Canal Grandén peckeskedő, csodásan impozáns Ca’ Rezzonico palota, amelynek bálterme több mint 200 évig adott helyet a felső tízezer jócskán hóbortos partijainak, féktelen kicsapongásainak, naná, hogy a híres csábító, Casanova fővédnökségével. Egyszóval erkölcsi bizonyítványhoz jutni akkoriban velencei állampolgárként nem tűnt kis feladatnak.
 
Eleven képeskönyv
 
Presztízs Magazin118 sziget és milliónyi facölöp segítségével emelkedik ki a tengerből ez a lenyűgöző város, amely gyakorlatilag az elmúlt 600 évben szinte semmit sem változott, és sikátorait járva úgy érezhetjük, mintha egy több száz éves képeskönyv elevenedne meg a főszereplésünkkel. Velence tele van az elmúlt évszázadok leghíresebb művészeinek és építészeinek remekeivel, nem csoda, hogy évente több millió látogató érkezik, hogy átérezze a világon egyedülálló atmoszféráját. Ez a hely, ahová nem a nevezetességek miatt megy az ember, hanem magáért a városért, amely önmagában „a” Látnivaló. Ennek ellenére nyilván kötelezően pipa kell, hogy kerüljön a középkori kereskedelmi központnak számító Rialto hídra, a picurka Sóhajok hídjára, a Napóleon által egyszerűen csak Európa társalgójaként aposztrofált gigantikus Szent Márk térre a Bazilikával és a Dózse-palotával, amelyben például a roppant izgalmas „Titkos útvonalak” séta keretében megismerhetjük a rejtett átjárókat, a privát szobákat, a kínzókamrát és a börtöncellát is, ahonnan például Giacomo Casanova (jobb dolga nem lévén) 1756-ban megszökött.
 
Flört ideiglenes lakcímmel
 
Presztízs MagazinAztán ott a Ca’d’Oro vagy a reggeli piac, na meg muszáj egy kávét innunk a Szent Márk téren, miközben egy teljes nagyzenekar muzsikál a pódiumról a fülünkbe, végigsétálni a legnagyobb brandeket felvonultató utcákon, betérni Dolce&Gabbanához, mely üzlet egy valódi műemlék az utolsó szegletig helyrehozva, olyan mennyezetfreskókkal, olyan intarziás padlózattal, a lagúnák vizének színét imitáló márvánnyal, a naplementét megcsillantó arany mozaikokkal, hogy az embernek kedve lenne ideiglenes lakcímet igényelni a boltba. Muszáj kissé flörtölnünk valamelyik csíkos pólós gondolás fiúcskával, aki elregéli – persze csak azon a tipikus laza, már-már hányaveti hangján –, hogy ott élni óriási menőség, még akkor is, ha hol a megemelkedő víz, hol az állandó dohos nyirkosság nehezíti meg kissé a mindennapokat, most pedig COVID haverunk vágta állon jócskán a várost. A farsangot ugyan eltörölte, de cserében azóta maszkot húzott mindenkire, akiben egyáltalán van kurázsi nekilódulni turistáskodni a világban. Szó szerint a mindennapi kenyerükért dolgoznak, hogy legyen fedél a fejük felett, és legyen mit egyenek napra nap. 
 
„Csak a színe legyen vörös”
 
Presztízs MagazinPersze egy olasz nem csinál ebből akkora ügyet, mint a sopánkodó, ámbár mindenhol ott levő magyarok, csak megrántja a vállát, széles gesztusokkal, sószórásra is alkalmas, összeszorított ujjakkal magyaráz, miközben fél szemmel lesi a következő kuncsaftot, és elismerően kurjantgat az arra haladó kurta szoknyás bakfisszakosztálynak. Szívből reméli, hogy egyszer befut újra a bőkezű pénztárcájú kínai és amerikai turistacsoport, addig azonban beéri a mi szórakoztatásunkkal, és jobbnál jobb helyekre navigál bennünket. Betérünk a Canal Grande kapujában található világhírű Harry’s bárba, ami 38 fokban is megkövetelheti a férfiaktól a hosszúnadrágot – híre, dicsfénye, patinája megengedi ezt. Nekik tartozunk életfogytig hálaimával a pezsgős és barackpépes alapokon nyugvó, könnyed Bellini koktél megalkotásáért, na meg a fiatal, alig 60 éves múltra visszatekintő, finomra szeletelt nyers húsért, a carpaccióért. Itt gyártotta le a prototípust a szakács Mocenigo grófnőnek, akit az orvosai éppen nyershús-diétára fogtak. A hajszálvékonyan slankra szeletelt bélszínszeletek kis mustáros ruhát kaptak mindössze, a szakácsnak pedig a tányér látványáról a korszak népszerű festője, Vittore Carpaccio ugrott be elsőre, akinek jellemzője volt, hogy nyershúsvörös festéket egy egész raklappal használt. Emiatt aztán ripsz-ropsz meg is tartották a névadót: carpaccio lett az újszülött fogás.
 
Családfa a római birodalomig
 
Presztízs MagazinAztán egy lagúna partjára kiterített trattoriába csüccsenjünk le bruschettázni kissé a kockás abroszokhoz, egy-két pohár vörösbort simítva a kezünkbe az árnyékban. A bruschetta családfája a római birodalom idejéig vezethető vissza, de hogy pontosan ki és mikor tálalta fel a kezdetben kevés olívaolajjal meglocsolt pane bruscatóból, azaz pirított kenyérből álló ételt, ugyanúgy nem ismert, mint a szegények konyhájából származó számos közismert fogás születése. Az bizonyosra vehető, hogy a pizzához hasonlóan a bruschettát is a szerény körülmények kényszere hívta életre. Évszázadok alatt aztán részben az életkörülmények javulásával, részben pedig a leleményes itáliai szakácsok és háziasszonyok ügyességének, fantáziájának és a rendelkezésre álló alapanyagok végtelen számú variációjának köszönhetően elfoglalta helyét a társadalom szinte minden rétegének asztalán, sőt a menőbb éttermek konyhájának kínálatában is. A bruschetták mindegyike a következő szentháromsággal kezdődik: a felszeletelt kenyeret kevéske, ámde minőségi olívaolajjal meglocsolják, bedörzsölik ördögűzésre is alkalmas mennyiségű fokhagymával, majd a 200 fokosra hevített sütőbe penderítik 5-10 percre. Aztán hogy mit pakolnak rá, az már csak az úri kedvük és a szakács leleményének kérdése. Nekünk most elsőre a klasszikus prosciutto e bufalán akadt meg a szemünk.
Presztízs MagazinA kenyérrel természetesen ugyanúgy bánnak el, miként a hagyományos bruschettánál, de ezúttal ricottával ágyaznak meg a kellően lágy és bársonyos összhatás végett. Ízlésesen elhelyeznek rajta némi napfényes Itália-ízű, frissen tépkedett bazsalikomlevelet, aztán egy jócskán szelet bufala mozzarellát kanyarítanak a ricotta-krémre. Ezt követően néhány szelet prosciuttót, azaz levegőn szárított füstölt sonkát hajtogatnak rá csinosra, végül pedig egy-két szelet paradicsomot egyensúlyoznak rá statikailag ügyesen megkomponálva. É magnifico! Aztán itt a bruschetta anatra affumicata: lágy krémsajt igyekszik a pirított kenyér bárdolatlan smirglimodorán finomítani kissé, erre kerülnek a dögösre füstölt kacsamellszeletek, a paradicsom és a ruccola pedig tovább igyekszik tökéletesre harmonizálni az ízeket. Mondjuk sikerrel.
 
Mennyországíz dizájnolva
 
Presztízs MagazinMég a talpig múlt, sarkig patina Velencének is haladnia kell a korral, ezért a kockás abroszos, tradicionális helyek mellett felbukkantak a modernre fésült, megdizájnolt menő helyek is, amik patikamérleges arányérzékkel egyensúlyoznak a trendkövetés és a hagyománytisztelet mezsgyéjén.  Ilyen például a nem túl olaszos nevű Chat qui rit vagy az Osteria Enoteca San Marco, ahol egyszerűen mindennek mennyországíze van. Ugyanúgy műsorra tűzik a pofonegyszerű caprese salátát, ami gyakorlatilag lágyan omló mozzarellából és napsütésízű paradicsomból áll, csak a tálalást modernizálják frissre. A tradicionális paradicsomlevest már polippal szervírozzák, de azért még készítenek zuppa di orzo di tortellinit is.
Presztízs MagazinAhogy minden út Rómába vezet – még Velencében is –, úgy minden magára valamit is adó leves alapja a nagymamánk húslevese, azzal az apró különbséggel, hogy már a gyöngyözőre főzés során adnak hozzá pármai sonkát, illetőleg az elkészült levest megkínálják egy jócskán marék friss bazsalikommal. Hagyják, hadd költözzön be és tegye a dolgát egészen a leves leszűréséig ez a pikáns, C-vitamin-nagyhatalom fűszernövény. Addig pedig ők a konyhán gyúrnak, vazzzzeg! A kinyújtott, két vállra fektetett tésztát körformával vagy jobb híján pohárral formázzák, és a levesből kipecázott, apróra vágott főtt tyúkhússal töltik meg a pocakját, majd félholdformára gyurmázzák. Megfőzik, és zöldségekkel, tésztával, esetleg árpagyönggyel – lánykori nevén gerslivel – tálalják!
 
Nincs az a radír!
 
Presztízs MagazinAz olasz tészta gyökerei nem igazán ismertek. A holdra szállás, a Nazca-vonalak, az 51-es körzet és a tészta körüli homály bolygatja már csak a világ kíváncsiságát, minden más egyéb kérdés megválaszolásra talált. Bizonyos nézetek szerint Marco Polo révén jutott be Kínából a napfényes Itáliába, míg más vélemények szerint már az etruszkok idején is felszolgáltak tésztát a talján háziasszonyok a munkából hazatért, megfáradt férjüknek. Mindenesetre bárhogy legyen is, a tésztát egyértelműen az olasz csizma lakosságával azonosítja a Föld nevű bolygó teljes populációja. Formára és nagyságra meglehetősen széles skálán mozognak, az igazán kitartó, hardcore tésztafanatikusok több mint 350 tésztafélét számoltak össze az ujjaikon. A felháborodottan duzzogó mérlegem szerint biztosan mindet ki is próbáltam, persze hadd mondja a magáét, minden falat megérte, de a szarvasgombás tésztáé mindenképp! Annak az ízét elcsomagoltam mindörökké és ámen a memóriámba, s nincs az a radír vagy Alzheimer, ami kitörölhetné.
Presztízs MagazinEz a város, amelyben apálykor is bokáig tocsogunk a romantikában, látott már annyi járványt, világégést, boszorkányégetést, tűzvészt és háborút, hogy ez a mostani víruska kevés lesz ahhoz, hogy jó barátja, Fortuna sóhajtva lemorzsolódjon róla, és legfeljebb krónikájának apróbetűs részébe fér majd bele. Mi se áldozzunk neki talán fajsúlyosabb fejezetet, legfőképpen pedig ne feledjük, hogy a páni félelem eteti a vírust, a makacs optimizmus és a kétoldali, olthatatlan életigenlés mellett azonban éhen hal. Nem győzöm hangsúlyozni, úgy szajkózom mantrahangon: jobb élni, mint megijedni! Pláne egy kis bruschetta-morzsával a szánk sarkában.
Átlag: 5