Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A birtok, ahol Jani a „jani”

Bolyki János kapta az Ernst&Young jövő reménysége díját 2011-ben

Szepesi Viktor | Korsós Viktor | 2012.02.07. |
A birtok, ahol Jani a „jani”
A fiatal borász elsőként nyerte el szakmájában ezt a kitüntetést. Minden évben elismerik az italait, híres jótékonysági akcióiról és sporttal múlatja szabadidejét. Borokról, egészségről, munkáról, kikapcsolódásról, az adományozás öröméről, valamint a festői birtokról beszélgettünk vele. Nyolcadszorra osztotta ki Magyarországon az Ernst and Young világcég „Az év üzletembere” kitüntetéseket. A díjkiosztó gálán a „Jövő ígérete” címet az egri Bolyki János, a Bolyki Szőlőbirtok és Pincészet tulajdonosa vehette át.

Az örömborász

– Mennyire számított az Ernst&Young elismerésére?

– Magán a díjátadón derült ki, hogy ki nyerte. Oda csak az esélyeseket hívták, de még akkor sem volt egyértelmű számomra. Elmondták, hogy ki, milyen üzleti, és társadalmi munkát végzett. Csak eztán tudtam meg, hogy én nyertem. Nem ismertem a vetélytársaimat, ezért nem voltam benne biztos, hogy számíthatok-e az elismerésre. De, persze, titkon ki ne reménykedne?

– Mit jelent ez az Ön számára?
– Jó érzéssel tölt el, hogy a borászati díjak után kaptam egy üzleti elismerést, amit előttem még soha nem kapott meg borász. Ez mindenképpen a jele annak, hogy jó úton haladok az üzleti és a társadalmi munkámban.

– A meghatározó piaci helyzetére is utal ez a kitüntetés. Belülről ezt hogyan látja?
– A birtok szerencsére jól működik, a borok nagy részét a kereskedőknek szinte előre eladjuk. Szerencsémre örömborásznak hívhatom magam, mert nincs sem tőkéstársam, sem pedig hitelem, ami miatt kényszerhelyzetbe kerülhetek. Úgy készítem a boraimat, ahogy jól esik, és ahogy az elképzeléseimnek megfelel.

Presztízs Magazin

– Erre az interjúra is éppen az Eszterházy Károly Főiskola versenyéről érkezett.
– Igen, itt egy vakteszt volt, ahol a nevezett borok közül válogatják ki azokat, amelyek érdemesek a főiskola képviseletére. A hárslevelűm két évvel ezelőtt képviselte az intézményt a presztízs kategóriában.

– Mit jelentenek Önnek a borok?
– Izgalmat, hiszen minden évben más és más fürtöket hoznak a tőkék, és ez mindig újabb és újabb kihívást jelent egy kísérletre. Évente csak egyszer szüretelünk, csak egyszer van lehetőségünk komoly borokat készíteni. Az alapanyag megtermelésével csak erre készülünk. Legfőbb feladatunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.

– Azt hallottam, hogy idén ismét lesz Metatéma.
– Igen, ez hárslevelűből készül, és ez a fajta pincészetünk zászlós bora. Az idei termés már a hordókban van, és nagyon úgy tűnik, hogy 2007 után újra ígéretes bor várható ebből a fajtából.

A vizes árkokban folyt a bor

– Mielőtt idejöttem, megnéztem a weboldalát. Nagyon közvetlen stílusú, és a borokon elhelyezett képek is egészen különlegesek. Az oldalon azt olvastam többek között, hogy négy évesen készítette az első borát. Igaz ez?

– Ipacs Gézával dolgozom együtt, aki nagyon jó grafikus, ráadásul borász szakmában sok termelővel együttműködik. A honlap és a címkék is az ő kreativitását dicsérik. Most készült el egy bővített kiadvány is. Amit kérdezett, az nem igaz, mivel első generációs a pincészet, édesapám nem borász. Magam is huszonkilenc évesen készítettem az első boromat, tehát amit olvasott, az csak egy vicc.

– Akkor az a történet sem igaz, hogy bor folyt a hegyről?
– De, az sajnos igen. A pincészet egy hegyoldalban terül el, és egy kőszikla ráesett egy óriási tartályra, amiből 37.800 liter bor szivárgott ki. Lefolyt a hegyről, és megteltek az vizes árkok. Jöttek a hajléktalanok, akik végül biciklivel tolták el az összemeregetett bort.

– Ha már szóba jött a birtok, bemutatná?


– A szőlővel 1998-ban kezdtem el foglalkozni, ekkor négy éves voltam (eközben mosolyog). Tizenegy hektárt telepítettem szülői segítséggel, majd amikor azok termőre fordultak, újabbakat is. Ma 26 hektáron termesztek szőlőt. 2003-ra érett meg a gondolat, hogy ez csak úgy lehet teljes, hogy bort is termeljek. Nagyon jó évjárat volt, akkor egy Bikavérrel nyertem aranyérmet a legnagyobb nemzetközi versenyen, Bordeaux-ban. Azóta minden évben kapok valamilyen elismerést ezen a megmérettetésen. Idén kettőt kaptam, egyiket egy cabarnet franc-al, a másikat egy királyleánykával. A birtok külső adottságai gyönyörűek, ami miatt természetesen érdemes meglátogatni.

– Mennyire egészséges egyébként Ön szerint a borfogyasztás? Milyen gyakran iszik bort a borász?
– Kis mértékben biztosan egészséges, bár én sohasem ezért fogyasztom. Azért iszom inkább, hogy élvezhessem az ízét. Hogy magam milyen gyakran élek vele? Szinte minden nap kóstolok, de nálam hamarabb tönkremegy a bor a sok kóstolgatás miatt, mintsem, hogy elfogyjon. Olykor, jó társaságban megesik persze, hogy lecsúszik egy-két palackkal.

A siker vége: a fogyasztó


– Borai és pincészetén kívül a jótékonykodásról is híres Bolyki János.
– Szüreteltek nálam siket gyerekek, azért, hogy el tudjanak menni osztálykirándulásra. Kaptak fizetséget, és az a szőlő, amit leszedtek, külön kádban erjedt, külön hordóban érlelődött. A terjesztés bevételéből egy játszótér épült. Van egy alapítványom is, ami a testi és szellemi fogyatékosokat segíti. Nem saját pénzemből működtetem, hanem kapcsolati tőkémből építkezik. Második alkalommal szervezek egy jótékonysági napot, amikor adományokat várunk majd, és ahol egri és tokaji borászok mutatják be a boraikat.

– Minek köszönhető ez a széleskörű karitatív tevékenység?
– Szerencsés ember vagyok, mert szerető családban nőhettem fel, és olyan iskolákba járhattam, amilyenekbe szerettem volna – bizonyára ebben gyökerezik a segítő szándék. A mai magyar vállalkozóknak kötelező lenne másokon segíteniük, és rájönnének, hogy micsoda boldogságot okoz adni, adományozni. Amennyiben minden borász építene egy játszóteret, Magyarország a minőségi EU-szabványos játszóterek országa lehetne (eközben mosolyog).


– A rengeteg munka fárasztó lehet. Hogyan vezeti le a sok feszültséget, hogyan kapcsolódik ki?

– Leginkább sportokkal: ping-pongozom, teniszezem, fallabdázom, wakeboardozom, snowboardozom, bringázom. Ezen kívül, ha tehetem, a barátaimmal vagyok, és – például – jókat pókerezünk.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– A pincénél nagyobb hangsúlyt szeretnénk helyezni a vendéglátásra. Nyújtottunk már be erre vonatkozóan pályázatot, a bírálat után reményeink szerint bővülhet a pincészet. Itt az újesztendő, szinte mindenki újévi fogadalmat tesz, én nem szoktam, és nem is tervezem, mert nem vagyok babonás.

– Milyen jó tanáccsal-tanácsokkal látná el azokat, akik szintén borászkodni akarnak?
– Először is jó helyeken vegyenek földterületeket, vagy ültetvényeket. Majd gondosan, odafigyeléssel termesszék meg a szőlőt, és amennyiben nagy hibát nem követnek el, akkor magától elkészülnek a boraik. A siker vége pedig a fogyasztó, aki megveszi az italt.

 

Még nincs értékelve