Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kőfaragók

Újra feltennék Sümeget Magyarország és a világ képzeletbeli bortérképére

Sípos Tamás | Molnár László | 2014.03.24. |
bőr, Sümeg
Kőfaragók
A lélegzetem is elállt, amikor néhány évvel ezelőtt felmásztam Beilstein várába, a Mosel völgyében, egy németországi túra során. Magas falak között kanyargott a folyó, a meredélyeket szőlő borította, gyönyörű rendben sorakoztak a „gyalogtőkék” egy olyan lejtős, köves területen, ahol még az sem volt világos számomra, hogyan állnak meg az emberek a saját lábukon. Csörlőn mozgatott művelési eszközök, verítékben úszó homlokok, égbekiáltó akarat. Itt értettem meg azt a küzdelmet és kitartást, ami szerte a világon egy pohár bor előállítása mögött húzódik szerényen, méltósággal és végtelen büszkeséggel.

Ezek a régi emlékek tolultak elő lelkemben, amikor leparkoltam a sümegi Várhegy tövében, a püspöki palota előtt, a Palota pincészet parkolójában. Tekintetem automatikusan a várat kereste a hegy tetején, amit a török sem foglalt el soha – köszönhetően többek között a hegyoldal emelkedésének –, ahol felfelé néhány tíz méter megtétele után az ember már mérlegelni kezdi a pihenési, no meg a levegővételi lehetőségeket. A vár büszkén tekintett le rám a hegy ormáról, de a meredély középső fertályán elképesztő látvány tárult elém: szőlőtőkék sorakoztak, mintegy félhektárnyian, égbe nyúló sorokba rendezve, délcegen.
Már a XVI. század derekán szőlő borította a Vár-hegy déli oldalát – meséli a tőkék felé kaptatva vendéglátóm, Egly Márk. – Ferences rendi szerzetesek művelték a területet példa értékűen. A XX. század azonban, mint megannyi esetben, a vároldali szőlők számára is végzetesnek bizonyult. A művelést felhagyták, és az egykor szebb napokat látott lejtőt benőtte az akác. Néhány éve azonban sikerült újratelepíteni. Leirtottuk az akácerdőt, megmozgattunk néhány tonna követ, majd XV. századi fajtagyűjteménnyel, illetve Olaszrizlinggel, Furminttal és Kékfrankossal ültettük be a dűlőt. A mintegy 2.100 tőke évente 500  palack bort állít a borbarátok asztalára.

„Ezt azonnal hagyjátok abba!” – avagy, ami nem öl meg, az megerősít

Presztízs Magazin

A saját termelésű borok első példányainak kóstolóján elhangzó „baráti” tanács szerencsére nem rettentette el a gazdákat a további borászkodástól. Sőt, arra ösztönözte őket, hogy koncepciójukat megalkuvások nélkül, kitartással vigyék végig. Sajátos filozófiát alakítottak ki maguk és a pincészet számára: sztenderdként mindössze a készítendő borok stílusát, egyéniségét határozták meg. Mivel az évjáratok jelentősen eltérőek, így mindig a szüretet követően, a fajtaborok megszületése után dől el, milyen házasításokkal érik el a megcélzott stílust és arculatot. Ez érinti a házasításokban használt fajta összetételét, és az egyes fajták arányait a borokban egyaránt, kellően izgalmas világot teremtve ezáltal az évjáratkóstolóknak. Minden évjárat a nulláról indul, amit újra fel kell építeni.
Persze, mint minden komoly pincészetben, a Palota Pince esetében is a szőlőültetvényeken kezdődik minden. A kéthektáros saját szőlőterület termése mellé a szükséges mennyiségű szőlőt felvásárlással biztosítják, de csak leszerződött gazdákkal állnak kapcsolatban, akik vállalják a pincészet által támasztott művelési követelményeket.
Márpedig az elvárások kemények! Erőteljes terméskorlátozás, ami fajtától függő, de a termés mennyisége nem éri el a 60 q/hektáros átlagot. A kíméletes feldolgozás következtében a lékinyerés mindössze 50%-os. A cél mindenképpen az, hogy a lehető legjobb minőségű alapanyag színe-javát engedjék erjesztésre a kóstolók nagy örömére.


A borpalota

Presztízs Magazin

Mindig is vallottam, hogy mindennek meg kell adni a módját – ahhoz, hogy a dolgokból a legtöbbet tudjuk kihozni, meg kell teremteni a méltó körülményeket! Különösen fontos ez akkor, ha borfogyasztásról van szó. Fontos a napszak, a hozzá illő bor, a pohárválasztás, de akár a fogyasztás helyszíne is befolyásolhatja az élményszerzést.
A Palota Pince borai és a kóstoló programok számára ideális és méltó körülményeket biztosít a sümegi püspöki palota 500 éves pincéje. A vendégfogadás körülményeinek kialakítása – a Vároldal-dűlő újratelepítéséhez hasonlóan – gigászi munka volt. A pince járatainak kitisztítása és a vendégfogadó termek igényes, egyedi berendezése, a borfogyasztás szentélyeinek megálmodása és kialakítása a pincészet tulajdonosainak keze munkáját dicséri. A pincészet múzeuma autentikusan mutatja be a rég letűnt századok szőlőművelő emberének eszközeit. Érdekes időutazás a régi címkegyűjtemény is, itt minden lélegzetvételünkkel évszázados tradíciókat szívhatunk magunkba.
A nagy kóstolóterembe lépve meglepetéssel nyugtázom, hogy a körasztalok ülőalkalmatosságait egy ügyes kezű asztalos régi hordók dongáiból „szerkesztette.” A gasztronómiai különterem „székeit” egyenesen kimustrált gönci hordókból alakították ki, persze megfelelő kényelemmel ellátva. Szép, ízléses, kimunkált világ ez, ahol igazán jólesik elkortyolgatni egy jó pohár bort.

„Olyan borokat készítünk, amit mi is szívesen fogyasztunk”

Presztízs Magazin

Ezt vendéglátóm szögezte le, amikor a nagy kóstolóterem közepén doromboló kandalló mellé telepedtünk néhány palack kíséretében. Hozzátéve: Persze az nem baj, ha ez az ízlés találkozik a piaci elvárásokkal.
Az asztalon csábító paraszttálon ízletes, házi készítésű sonka- és szalonna szeletek, kolbászok, különleges sajtok és kitűnő péksütemények jelezték, hogy komoly megmérettetés vár ránk a sejtelmes gyertyafényben.
Első borunk a ’13-as évjáratú rosé, amely Szegedy Róza után kapta a Róza nevet. Cabernet Sauvignon és Pinot Noir házasításából született ez a bor. A tükörtiszta, sötét hagymahéj színvilág jól illik ahhoz a kirobbanó, szamóca illathoz, amivel a poharamban indít. Gyermekkorom dél-Zalában töltött nyári szüneteit idézte bennem, amikor is kancsószám szedtük az erdei szamócát. Rozébor számára szüretelték be a szőlőt, aminek felettébb megörültem, hiszen így a borász lehetőséget kap arra, hogy friss, gyümölcsös zamatokat, szép savakat őrizzen meg. A Palota pince Rózája igazi rozé. Friss, zamatos, lendületes bor, fülledt nyári délutánok elegáns kísérője.

Presztízs Magazin

A Vároldal-dűlőből elsőként a Furmint érkezik, amelybe „csak az íze kedvéért” némi olaszrizling is került. A tétel fahordóban erjedt, ennek ellenére egy „maszek” hűtési megoldással az erjedést kézben tartották. Az eredmény lebilincselő: elegáns megjelenés, fajtajelleges vegyes-gyümölcs illatbomba és különleges íz-szerkezet sok körtével, gránátalmával és gömbölyű, de lendületes savakkal. Utóízében Somlót idézően ásványos. A 14,5-ös alkoholtartalom és a beltartalmi értékek jelzik a dűlő ígéretességét.
Aztán büszkén foglalja el poharamban jól megérdemelt helyét a pincészet ünnepnapokra készített tétele, a „Táblabírák bora” 2012-ből. Már a bor koncepciója is különleges: 90% érett Chardonnay mellé 10% „fehér” Merlot-t házasítottak, mely aranysárga, mély színvilágot és végtelen eleganciát eredményezett. Illata valósággal megával ragad: aszalt gyümölcsök, vajas, mézes, vaníliás felhangokkal. Percekig illatolom, de csak egyre mélyebbre ránt magával. Ízében túlérett fehér húsú gyümölcsök és szépen lekerekedett savak játsszák „kisded játékaikat” velem. Utóíze kellemes és végtelenül hosszú. A címke, az illat, az ízek és az elegancia mély harmóniáról árulkodik.

Presztízs Magazin

Igazi csemege a Palota pince Arridens nevű borkompozíciója 2011-ből. Cabernet Sauvignon és Merlot nászából született, és 15 hónapos kis fahordós érleléssel nemesedett igazi nagyágyúvá. Már illatával lenyűgöz. Fekete szeder, túlérett fekete cseresznye és áfonya, fel-felbukkanó csokis felhangokkal ragadja meg fantáziám és nem enged! Végtelen hosszú erdei gyümölcsös, fűszeres ízét bársonyos, érett tanninok ölelik. Szeretem!
Záró tételünk a Vároldal-dűlő 2011-es kékfrankosa, amely szedres-szilvás, füstös, szantálos illattal érkezik és meggyőz. Kádas erjesztéssel, kézi csömöszöléssel készült, és már a poharam falán megjelenő vastag gliceringyűrűk jelzik, hogy komoly tételről van szó. Szilvás ízvilága, kerek tanninjai mögött jól kivehető a dűlő különlegessége, amely igazán hosszú távlatokat ígér.

Revolutio – evolutio

Presztízs Magazin

Örök dilemma a gondolkodó ember számára. Mi a helyes út? Gyorsan célt érni, esetleg jelentős hibák elkövetése árán is, avagy a lassú, de folyamatos fejlődés, ahol jut idő a dolgok átgondolására, és van lehetőség a szükséges korrekciókra.
A Palota pince a saját útját járja, ami lehetővé teszi számára a kontrollt, a szerves fejlődést, melynek nem titkolt célja újra feltenni Sümeget Magyarország és a világ képzeletbeli bortérképére. Az eddigi eredményeket szemügyre véve magam is szurkolok a sikerért, mert megérdemlik!

Képgaléria

Még nincs értékelve