Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Ász, király

Rác Benedek | Profimédia-Red Dot | 2019.03.31. |
casino
Ász, király
A villódzó fények, a katarzist kiváltva érkező lapok, a golyó pörgése, a játék szenvedélye és a könnyű nyeremény lehetősége mind-mind olyan tényezők, melyek elcsábítják az embert a kaszinóba, és ha nem figyel, könnyen ott is ragadhat – riportunkban személyesen látogattunk el egy kaszinóba, hogy betekintsünk a játékbarlangok világába, s talán választ adjunk a népszerűségükre is.
 
 
– P*csába! – szisszent fel a mellettem ülő srác, amikor nekem dobta az osztó az általa is várt ászt, így nem az övé, hanem az enyém lett a Blackjack. Ráadásul ő jóval nagyobb tétet tett fel az asztalnál, hogy aztán besokalljon, és néhány vesztes zsetonnal később távozzon. Igaz, olyan lazán dobálgatta az ötezer forintos téteket, hogy valószínűleg nem azon az ászon múlott az élete.
Ebből már könnyen kitalálható, hogy egy kaszinóban vagyunk, ahol személyes benyomások alapján próbáltuk megállapítani, mitől is oly népszerűek a szerencsejátékok, no meg arra is kerestük – sőt valójában meg is találtuk – a választ, hogy miért ennyire addiktív a kaszinózás. (Riportunk elsősorban benyomásokon, élményeken alapul, nem ad és nem is adhat teljes képet a kaszinók helyenként rejtélyes és misztikus világáról, amelyről mindenkinek van véleménye, sokaknak személyes tapasztalata, a benne lévők viszont nem szívesen beszélnek róla és osztják meg a különböző információkat. Írtunk a Las Vegas Casino sajtóosztályának, de megkeresésünkre nem kaptunk választ.)
 
Ingyenital – máshol
 
Presztízs MagazinAz előző télen különböző családi kalandoknak köszönhetően lehetőségem adódott, hogy egy karibi turistaparadicsomban ellátogassak néhány kaszinóba. Olyanokba, amelyekbe a helyiek járnak, és ez összehasonlítási alapnak is kiváló a magyar és a közép-amerikai viszonyokat tekintve.
Az első különbség, hogy amíg a tengerentúlon a legelegánsabb szállodák játéktermeit kivéve – bár a fehér bőrszín félig nyerő belépő – bárhová be lehet sétálni, addig itthon személyi igazolvány és lakcímkártya szükséges a belépéshez, viszont cserébe kapok egy kártyát, mely az összes budapesti játékterembe belépőt jelent.
A regisztrációt és a sztárfotó elkészítését követően végre bebocsátást nyerek a terembe, néhány lépést követően pedig azt veszem észre, hogy hiányzik a zene, a nyüzsgés, valahogy sokkal nyugodtabb minden.
– Hétvégén többen vannak, hét közben pedig este kilenc-tíz órától nagyobb a tömeg – jegyzi meg a krupié, amíg arra várunk, hogy valaki hozzám hasonlóan huszonegyezni akarjon, hiszen egyedül a kutya sem akar játszani. A kártya keverése adta kis szünetben elmegyek egy italért, s amíg a karibi térségben az amerikai kaszinókéhoz hasonlóan ingyen van az ital – nem csoda, hiszen az ittas játékos még többet és még felelőtlenebbül költ majd –, addig itt fizetni kell érte. Sebaj, majd a kártyán visszanyerem. 
 
Hol a három cseresznye?
 
Presztízs Magazin– Szép játék – érkezik a (kötelező?) elismerés a krupié részéről, amikor egymás után harmadszor sikerül nyernem ellene, ráadásul a mellém telepedő ázsiai úriember is beljebb van néhány zsetonnal. Ahogy körülnézek, nem ő az egyetlen külföldi a teremben, ahol valóban gyér még a népsűrűség. Csendes a helyiség, pedig a hírek szerint azért egy-egy nagyobb veszteségnél komoly feszültség robban ki a játékosokból, és azt gyakorta a korántsem túlfizetett krupiékon vezetnek le, amit faarccal kell tűrniük. Az egyik tévén éppen a Vidi meccse megy – ők nem állnak nyerésre –, persze a többség biztosan nem a focira koncentrál, hiszen aki nem a kártyaasztaloknál vagy a rulettnél üldögél, az a fényes és a dizájnjukkal a lehető legjobban magába szippantó nyerőgépeket bűvöli.
Ezek persze ismerős darabok. Annak a kornak a gyermeke vagyok, amelyikben fiatalon még láthattam „félkarú rablókat” vagy vetkőzős pókergépeket a kocsmákban. No meg olyat is, hogy egy kelet-magyarországi család egész havi fizetését nyelte el egy-egy ilyen gép, mert a teljes napját a „rablót” tömő úriember szentül hitte, hogy majd most kijön a három cseresznye – naná, hogy nem jött ki.
 
A csúcson kell abbahagyni
 
Presztízs MagazinKár is lenne magunkat hiú ábrándokban ringatni, hiszen a végén úgyis mindig a bank nyer. A pókerben, a Blackjacken és a ruletten matematikailag is nagyobb az osztó esélye, a feltett pénzt pedig nem lehet a végtelenségig duplázni, hiszen maximális tét van az asztaloknál. A nyerőgépek pedig valahogy sosem úgy forognak, hogy tartósan nyerő szériában legyünk. Érdekesség, hogy amíg a kártyaasztaloknál inkább férfiakat látni, addig a színesen villódzó nyerőgépek a hölgyeket kötik le, bár nem tudom, hogy egyikük a túl sok fény, avagy a túl nagy veszteség miatt törölgette éppen a szemét.
Eközben én a kis tétjeimmel már másfélszeres nyerőben vagyok, persze tudom, hogy egy kaszinó számára ez olyan aprópénz, amelyért lehajolni is kár, ám közben elhatározom: ha megduplázom a kezdőtőkémet, kiszállok, és akkor is, ha visszaesik a kiindulópontra. Néhány osztással később végül mosolyogva állok fel az asztaltól, hiszen megkétszereztem a zsebpénzt, ráadásul időben sem töltöttem olyan sokat a lapok társaságban, hogy ne tudnám abbahagyni.
Persze tegyük hozzá azt is, hogy már a röpke látogatás és a kis nyeremény is elegendő volt ahhoz, hogy azon forogjon az agyam, milyen jó móka is a játékterem, és mi lenne, ha időnként beugranék blackjackezni. Szerencsére a bal vállamon ülő kisördög – „Még sohasem dupláztad meg ilyen könnyen, gyorsan és szórakozva a pénzed!” – mellett a jobbon elhelyezkedő angyal sem tétlenkedik. Tehát a józan észt szem előtt tartva a játékot egyszerű terepmunkának tekintem, ha pedig mindenáron huszonegyezni akarok, akkor ott a szegény ember kaszinója, az okostelefon. (Igaz, semmivel sem rosszabb kaszinózni, mint a lottózókban elszórni a pénzt a különböző játékokra, sőt ez sokkal komplexebb program, társaságban pedig kifejezetten szórakoztató.)
Csak ne motoszkálna közben ott az agyban, hogy a kaszinók hangulata, a zsetonok látványa, a feszültség és a katarzis mennyire csábító az ember számára.
Még zene és koktélok nélkül is. Pedig az ász és a király mellett az is nyerő páros.
 
 
Fények, lapok, zsetonok
 
Presztízs MagazinA kaszinókban megannyi különböző játékkal szórakoztathatjuk magunkat. Találkozhatunk elektromos rulettel, vagy ugyanennek a krupié által vezetett verziójával – az amerikai rulettben kettő, az európaiban egy nulla volt –, blackjackezhetünk, pókerezhetünk, kockázhatunk, de van, ahol bakkarát vagy éppen punto bancót is játszhatunk, sőt az amerikai kaszinókban bingóval is találkozhatunk.
És akkor még nem beszéltünk az elmaradhatatlan nyerőgépekről, amelyek minden kaszinóban hosszú tömött sorokban várják a játékosokat, hogy fényükkel és csilingelésükkel teljesen beszippantsák a nyereményre ácsingózókat.
 
 
Az esőember
 
Olvasóink többsége minden bizonnyal látta a négy Oscar-díjas Esőember című filmet, amelynek Tom Cruise és Dustin Hoffman a főszereplője. Ebben a kultikus műben van egy jelenet, amikor Charlie (Tom Cruise) és autista bátyja, Raymond (Dustin Hoffman) egy kaszinóba mennek, ahol megpróbálják kihasználni az Esőember különleges képességeit, és a lapok számlálásával próbálkoznak. A Blackjack során hat paklinyi francia kártyát használnak egyszerre, szóval több mint 300 lap van az asztalon, és ezt kell számon tartani. Gyakorlatilag ez képtelenség, még matekzseniknek is embert próbáló feladat figyelni a 2-6 játékos lapjait, számolni, tétet rakni, és a megfelelő pillanatban emelni. Ráadásul – bár a lapszámlálás nem illegális – egyik kaszinó sem szereti, ha valaki a kártyaasztalnál tart egyetemi szintű matekórát. Sőt akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a zene és a fények is csökkentik a koncentrációt, a krupié pedig akár újra is keverheti a paklit, akkor pedig kezdhetjük elölről a számolást.
 
 
És a lovacskák?
 
Presztízs MagazinA karibi kaszinós kalandok egyik legszürreálisabb élménye az a játék, amelyikkel a magyar kaszinókban még nem találkoztam, sőt arrafelé is csak egy helyen. Az egyik legnagyobb elektromosrulett-gyártó cég terméke a lóversenygép. Bizony, az asztalon hat kis csikó rohangál körbe, és mi pakolhatjuk a pénzt tétre, helyre, befutóra. De ha ez nem lenne önmagában is elég „beteg”, a gép teljesen élethű lódobogással, sőt - prüszköléssel teszi még életszerűbbé a „lovit” olyannyira, hogy már csak a Kincsem–Overdose-versenyt várjuk, no meg a győztes telivért – a hátán Pintér Tiborral.
 
Még nincs értékelve