Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Racionalitás és márkahűség

Lajtmann Zsolt a számokban kifejezett sikereket értékeli leginkább

Benkő Péter | Krizsán Csaba-archív | 2020.03.04. |
Racionalitás és márkahűség
Győrben beszélgetek a Horn Magyarország Kft. ügyvezetőjével, egy olyan nagyvárosban, melynek gazdaságában jelentős súllyal bírt és bír a gép- és autógyártás, az autóipari beszállítás. Ráadásul hamar kiderül, hogy beszélgetőtársam maga is megszállottja az autóknak. Racionális személyiség, aki azt vallja, egy embernek a gyermek- és fiatalkorában bevésődött élményei határozzák meg későbbi gondolkodását, mely kihatással lesz aztán felnőttként a hobbikra, a szabadidő eltöltésére. Nála ez érdekes módon kezdődött, de aztán a bevésődés olyannyira mély lett, hogy mára munkáját, szabadidejét, egy bizonyos márkához való kötődését is megalapozta.
– Tehát: autók, autózás. Milyen volt az első autója? – kérdezem, mire megtudom, hogy abban a bizonyos retro-korszakban egy igazi, ma is sokak által rajongásig szeretett retro-autó, egy 1200-as Lada. Az első, amit aztán nagyon sok másik követett. – A „nagy” győri autógyárban dolgoztam egészen öt esztendeig, s az ottani munkafolyamatok nálam „rátettek egy lapáttal” az autók szeretetére, egy életre meghatározva rajongásomat, az autózás technológiai háttere iránti érdeklődésemet – meséli. – A végső lökést pedig az adta, amikor a diákéveim végén,1992-ben lehetőségem nyílt látogatást tenni a BMW müncheni gyárában. Ez volt az a pont, ami feltette azt a bizonyos – másik – pontot a képzeletbeli „i”-re.
Presztízs MagazinHogy mi fogott meg Németországban? Ez nagyon érdekes! Az a technológiai fejlettség, amit közvetlen közelről megtapasztaltam. Az akkori 3-as sorozat gyártását sikerült megnéznünk, s igen nagy hatással volt rám, hogy minden egyes járművet teljesen egyedi igényekhez igazítva készítettek el, emiatt mindegyikhez más-más alkatrészre volt szükség, s a gyárban eleve így érkeztek sorban az adott darabokhoz a beszerelendő alkatrészek, egységek. Fantasztikus volt belegondolni ebbe, azelőtt hasonlóval nem találkoztam – meséli Lajtmann Zsolt, akitől meg is kérdezem: vajon a hazatérés után, idehaza milyen lehetőségei voltak ezen a területen kibontakozni? – Azokat a termékeket – válaszolja –, melyeket jelenlegi cégünknél forgalmazunk, az autógyárban ismertem meg, s főként a közismert német technológia és precizitás csigázta fel az érdeklődésemet. Az említett nagy gyárban töltött éveim során lehetőségem nyílt pályázni egy német szerszámgyártó nagyvállalathoz – ahol lényegében a mai napig dolgozom. Hogyne, az autógyártással is van kapcsolata cégünknek, hiszen motorgyártáshoz fejlesztünk technológiákat, a jelenleg népszerű elektromos és hibridhajtású autók hajtástechnikájához is gyártunk-forgalmazunk szerszámokat, hiszen a hajtástechnika sokkal több forgácsolt alkatrészt tartalmaz, hasonlóan a motorhoz.
 
Céloz – de nem fegyverrel
 
Lajtmann Zsolt tehát a munkájában megtalálta számítását, ez látszik, de ehhez folyamatosan képezte szakmai és nyelvtudását, a diákként megtanult orosz nyelvet ma is fejleszti, valamint beszél természetesen németül, angolul és valamennyire románul is. Ilyen szintű nyelvtudás mellett – gondolom – nem elégszik meg csak a szakmai nyelvhasználattal idehaza, hiszen ez lehetőséget ad neki megismerni a nagyvilágot is…
– Számomra nagyon fontos – nevezzük így mai szóval – az „én-idő”! Ha tudok magamnak szabadidőt teremteni, megteszem. A hétvégéim így többnyire „én-idősek”, igyekszem őket a családomnak szentelni, összekötve egyéb szenvedélyeimmel. Hamarosan például Afrikába készülök.
Presztízs Magazin– Csak nem a vadászat is a szenvedélyeid közé tartozik? – teszem fel a kérdést, hiszen Afrikáról nekem mi más, mint az egzotikus vadak jutnak eszembe. De Zsolt azonnal lehűti kedélyemet, miközben újabb meglepetéssel szolgál: – Nem, nem vadászni, autózni megyünk! Konkrétan egy autós szafarira. De ha úgy vesszük, „vadászni” is, hiszen lőni, azt fogok – de csak fényképezőgéppel célzok. – A vadak tehát mégsem maradnak ki – vetem közbe, s válaszképp megtudom: az állatok, a táj, minden olyan fotótéma érdekli Zsoltot, ami élményt ad, amiről mesélni lehet. El is mond mindjárt egy történetet, mely hatalmas élmény lehetett: – Egy alkalommal, szintén Afrikában, közvetlen közelről sikerült gepárdot fotóznom! Bizonyos szabályokat persze be kell tartanunk, hogy ez így összejöjjön, és az állat nyugodtan tűrje az ember közelségét. Tíznaposak ezek a túrák, ötcsillagos hotelben szállunk meg. Csapattal megyünk, vezető kíséretével, aki ismeri a helyi viszonyokat, az élővilág mozgását, vonulását, viselkedését. Hatalmas élmény egy európai számára, van mit megosztani a családdal. A feleségem volt velem a gepárdkalandnál, a gyerekeimnek úgy meséltem el a történetet.
S akkor – ha már a családnál tartunk – megkérem beszélgetőtársamat, mutassa be a gyermekeit. – Egy 24 és egy 20 éves fiam van, ők tehát már felnőttek, a kislányom pedig 9 esztendős. – Kíváncsi vagyok, vajon mi érdekli őket egy-egy út után, amikor édesapjuk hazatér, mondjuk Afrikából. – „Milyen élményeid voltak, milyen állatokkal sikerült találkozni”, na és „mutasd a képeket, miket láttatok!” – kapom ilyenkor a rengeteg kérdést.
 
Kapcsolódási pontok és a duplán ötven
 
Presztízs MagazinLajtmann Zsolt elmondja, a világjárást természetesen igyekszik az autózással összekötni. – Svédországba járok, ahol a lappföldi Arjeplog község mellett, a befagyott Kakel-tó jegén szögesgumis driftelős kalandokban veszek részt, ezek hosszú hétvégés kalandok. Az autókat a helyszínen kapjuk, de ez nem verseny, inkább a téli vezetés fortélyait tanuljuk, gyakoroljuk, s kiéljük magunkat a jégen, a sarkkör közelében.
Érdekel az is, hogy mennyire visszatérő utazó, vagy inkább a világ minél több tájának megismerése a célja, hiszen létezik mindkettőre példa az ismerősi körömben. Zsolt itt hozzáteszi, a kivétel – ami Svédország – erősíti a szabályt, a szabály pedig nála nem más, mint minél több helyre eljutni a világban. – Minden hely érdekel, az összes földrészen jártam, de bőven lenne még mit megnéznem Dél-Amerikában vagy Afrikában. Ám most Új-Zéland következik, s minden bizonnyal elsőnek köszöntöm majd az új évet – mondja nevetve, én meg persze rákérdezek: na és vajon mivel? – Új fogadalmakkal, új célokkal. Például jövőre leszek 50 éves, és ha már ötven, legyen duplán ötven, azaz szeretném lefutni az 50. New York City Marathont, ami ráadásul ugyanabban a hónapban lesz, amikor a születésnapom. – Ajándék lesz, ha sikerül… – Nézd, 2017 óta erre készülök, tehát korábbi célom ez már. Mögöttem van több lefutott félmaraton és más kisebb versenyek, de ezt a versenyt jövőre tartogatom, így az utazást, a futást – na meg a szülinapomat – összekapcsolom.
Presztízs Magazin– Egy maratoni táv teljesítése komoly alapozást kíván – jegyzem meg. – Bizony, kemény edzést igényel, és remélem, arról is mesélhetek majd, hogy megvalósítottam. 55 ezer ember fut ott egyszerre, tehát rendszeresen edzek rá, mert nagy kihívás. Eddig három különleges félmaratonon vettem részt: egy napfelkeltésen, egy éjszakain, aztán egy naplementésen. Az elsőnél a Balatont csodálhattam meg, az éjszakain pedig fővárosunk fényeiben gyönyörködtünk.
Rögtön rákérdezek, a gyerekek mennyire követik a sportos vonalat. Megtudom, a nagyobbik fiú rövidebb versenyeken csatlakozik édesapjához, ezeken a távokon együtt futnak. Például, közösen futották váltóban a Budapest Maratont. Kislányom úszik és zongorázik, ő muzikalitását az édesanyjától örökölte – aki egyébként angoltanárnő –, a kisebbik fiamat eddig még nem érintette meg egyik sportág sem, őt inkább a fotózás, videózás ragadta magával, ma már üzleti szinten műveli, vállalkozást épített rá.
 
A Nürburgringtől – a prímszámokig…
 
Presztízs MagazinKanyarodjunk vissza képzeletben az egykori Ladával az autókhoz! Mi lett a folytatás? – kérdezem. – Kezdem a retro-érzéssel, ami megmaradt! Van egy piros-fehér VW Multivanom, mely az 1957-es kiadású VW Bullihoz hasonló stílusjegyeket tartalmazó típus újragondolt verziója, egy hobbikisbusz. Aztán – talán az első gyárlátogatás miatt hű maradtam a bajor márkához – egy BMW 540i-t használok a mindennapokban, ami azért tartalmazza a sportos erőt! Imádom a kabriókat, szabadidőmben egy 640i-t hajtok, abszolút csak az élvezet kedvéért használom. Olykor-olykor pedig előveszem a farmotoros 911-est…
Nem semmi felhozatal! – állapítom meg, de – sebesség, gyorsulás vagy a megbízhatóság, a strapabírás, végeredményben mi a legfontosabb? – teszem fel az újabb kérdést, mire Zsolt egyértelművé teszi, a megbízhatóság mindenek felett. Na meg az, hogy a nagy erejű autókat biztonsággal kezelje. És egy újabb példa, újabb kaland: – A 23 kilométer hosszú Nürburgringen meg lehet tanulni 220 felett autózni! De azt is, hogyan tudsz lelassítani 40-re, hogy biztosan bevedd a kanyarokat. Évekkel ezelőtt részt vettem ott egy nagysebességű vezetéstechnikai tréningen. Ugye – szomorú történet –, két versenypálya van ott, az egyiket ma is használják, a másikat viszont Schumacher sajnálatos balesete után kizárták a versenyekből, s ezen az eredeti, Nordschleife nevű pályán rendezik a tréningeket.
Presztízs MagazinA hallottak és az – általam – elképzelt élmények után még arra vagyok kíváncsi, milyen érzés átülni egyik autóból a másikba. A válasz egyértelmű. – Nincs túl nagy különbség az autóim között, nagyjából hasonló gépeket választok, hogy ne legyen a váltás depresszív dolog. Imádom a technikai vívmányokat, sok-sok tech-kütyüt vásárolok, az informatika maga is nagyon érdekel, s ezt természetesen az autózásnál is kihasználom. Meg – hogy úgy mondjam – szakmai ártalom is… Egyszóval ezeket az okos eszközöket – ha van időm és kedvem – úgy programozom, ahogy éppen igénylem. Például egy távvezérelt kamera-felügyeleti rendszer kialakításával is megbirkózom, ha szükséges – mondja el Zsolt, aki már iskolás korában is rajongott a számokért, a matek volt a kedvence (bizony, van ilyen ember!). Talán ennek (is) köszönhető, hogy racionális emberként szereti azokat az információkat, melyeket konkrét számszaki, statisztikai adatok támasztanak alá. Nem tart a 13-as számtól, a prímszámokat különösen kedveli, a babonákon pedig csak nevet. Jól teszi! Az asztali jegyzettömbjén egy BMW F10-es kacsintgat, hátam mögött, az iroda faláról egy BMW-kormányból készített falióra néz rám, mellette pedig egy világtérképre tekintek én.
A márkahűség, amely az autóknál fiatalon vésődik a (férfi)emberbe, az utazás szeretete, a világ megismerésének vágya mindent megmagyaráz…
 
NÉVJEGY
Lajtmann Zsolt, 1970.
Középfokú gépész-gyártástechnológusi és közgazdasági egyetemi végzettséggel rendelkezik, emellett több szakmát elsajátított.
Tárgyalási szintű angol-német nyelvtudásának nagy hasznát veszi a mindennapokban.
1998-tól cégvezető, 2001-től a jelenlegi munkahelyén.
Győri lakos, 3 gyermek boldog édesapja.
 
Még nincs értékelve