Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Szaló Ritánál soha nem telik be a pohár

Interjú csupa-csupa érdekes kihívással

Benkő Péter | Benkő Péter | 2019.03.17. |
Szaló Rita
Szaló Ritánál soha nem telik be a pohár
Bevallom, kissé furcsa szituáció, de nem szokatlan. Egy hölgy vezeti ugyanis azt a győri székhelyű céget, amelyik ipari szivattyúkat forgalmaz. Kiderül, a cégvezetőtől – Szaló Ritától – nem idegenek a férfias sportágak, kedvtelések, szívesen hódol ezeknek, sőt a műszaki érzék sem áll távol tőle. Elárulta, egyetlen dologból van elege, és az az idő – éppen mert abból soha nincs elege…
1. kihívás: víz alatt, víz felett, szárazon
 
– 2009-ben megbíztak egy műszaki kereskedelmi cég vezetésével, ami nem kis feladat! Ám a cégvezetés mellett – hiszen emberek vagyunk – lazítani, kikapcsolódni is muszáj.
– Bizony, eleinte csak arra gondoltam, hétvégenként lássam végre a pirossal áthúzott Győr táblát. Magyarul: kiránduljak, utazzak, mindegy, merre, csak ne idehaza töltsem a hétvégéket. Már jóval ezelőtt búvárkodtam, később belekóstoltam a vitorlázásba és lényegében mindenbe, ami a vízhez kapcsolódik, aztán megszereztem a hajójártassági vizsgákat. Igaz, a 90-es években az Adria volt a cél, a motorcsónak az eszköz, később a vitorlás a Balatonon. Ráadásul Győr, ugye, a folyók városa, és megkeresett a helyi sárkányhajós csapat is: szükségük van erősítésre, szálljak be. Nem mondtam nemet, egy év múlva már igazolt versenyzőként voltam a csapat tagja.
– Komoly! És komoly edzésmunkát kíván…
– Heti 3 x 2 órát, a hétvégi versenyek meg pluszban. Valóban nagy fizikai erőpróba.
– És vitorlázni hány fős csapattal jártok?
– Maximum hatan vagyunk, nők-férfiak vegyesen.
– Milyen feladatokat vállalsz a hajón?
– Amit a kapitány éppen rám bíz. Szereti, ha én kötök ki, ezért leginkább a kötelek összeszedését meg hát mindent, ami jön. A vitorlázás is csapatmunka.
– Amikor először szálltál vitorlásra, mit jelentett számodra?
– Szabadságérzetet, ami megmaradt bennem, ugyanezt érzem minden alkalommal.
– Mi befolyásolt abba az irányba, hogy inkább férfias sportágakat válassz?
– Elsősorban a német kollégák; cégünk ugyanis egy német anyavállalat hazai leánycége. De várj csak, azt még nem meséltem, hogy vadászom is!
Kevés a női vadász, bár a megyénkben 80 körül vagyunk.
– Az nem kevés!
– Relatíve nem. Túl mozgékony vagyok, hogy egy lesen órákat üljek, inkább a hajtást és az apróvadakat kedvelem.
– Mi lesz az elejtett vad sorsa?
– A konyhába, a fazékba kerülnek. Olyan finom étkek készülnek belőlük, mint szalámik, sültek, vagy fácánleves.
 
Presztízs Magazin2. kihívás: kijönni a mély vízből
 
– Szakmailag, vezetőként mi volt a legkomolyabb kihívásod?
– A kihívás mindig a projektekben van. Tehát bekerülni olyan cégekhez, ahol még nem ismernek minket, kiépíteni a bizalmat. Szerencsére egyre több nagy projektet összehozunk. Kihívás, hogy a tervekben szerepeljen a márkanevünk, de az az igazi, ha már ismerik, ki van a háttérben. Az elmúlt 3 évem kőkemény volt, de érzem a haladást, már egy vízmű bizalmát is sikerült elnyernem. Hatalmas kihívás volt a céget kirántani a válsághelyzetből, felfuttatni, pozitívra kihozni a mérleget, közben az országot járni, ügyfeleket szerezni, sőt mindezt időben összeegyeztetni. Vagyis kijönni a mély vízből…
– Mi a kihívás vajon a magánéletedben?
– Koordinálni a munkát, a családot, a barátokat, a kikapcsolódást.
 
 
 
Váltás a válság idején
 
– 20 éves a cég, amelyet 9 éve vezetsz. Milyen érzés volt átvenni?
– Furcsa: 2009-et írtunk, egy válságos esztendőt. Nem felejtem el, a kiállításokon mindig hosztesznek néztek és megkérdezték, ki a vezető. Volt, hogy felvettem a telefont, és azt kérdezték: ön is tud segíteni? De úgy érzem, húsz év alatt magam is jól összeforrtam a márkanévvel. Viszont a konferenciákon egyre több női szakértővel is beszélgetek, tehát nyílik ez a piac női irányba.
 
Presztízs Magazin3. kihívás: állandó harcban az idővel
 
– Van-e olyan tényező, ami ellened dolgozott?
– Múltban és jelenben is ugyanaz: az idő. Az a legnagyobb ellenfelem, nálam abból mindig hiány van.
– Ha ismersz hatásos dolgot időhiány ellen, kérlek, taníts meg rá!
– Azt sajnos még én sem találtam meg…
– Ha már idő, térjünk vissza az időtöltéshez. Idén mi volt a legkedvesebb, a legemlékezetesebb számodra?
– Nyáron a víz, vitorlázás, hajózás, télen a vadászat. A közbenső időszakokban pedig az ismerd meg hazádat mozgalom, ahogy mondani szokták.
 
4. kihívás: nem létezhet utolsó csepp…
 
– Tehát utazol. Elsődleges úti célod, ahogy látom, Magyarország.
– Szakmánk speciális terület, így megismerhetem Magyarország termálközpontjait. Cégünk tagja a MaVíznek (Magyar Víziközmű Szövetség –a szerk.) és a Magyar Fürdőszövetségnek. Ők kimondottan tavaszi és őszi találkozókat szerveznek, melyeket az ország mindig más-más pontjain tartanak. Fókuszában mindig a víz szerepel, olyannyira hogy még a vacsora alatt is csak vizet iszunk.
 
 
 
A víz és a bor
 
– Talán a kedvenc italod is a víz…
– Így van!
– És ha éppen nincs víz?
– Vízből nem létezhet utolsó csepp… de ha mégis, nos, akkor a bor. Hazánk szuper bortermelő, nagy hiba lenne nem megismerni a borainkat.
 
– A borok és a bortermelő vidékek közül melyik a kedvenced?
– Borrégiók közül a Balaton és környéke. Többnyire fehér- és rozéborok teremnek arra, de nem vagyunk messze Pannonhalmától, ahol szintén igen jó fehérborok készülnek. Érdekes, az anyacégünk otthona kimondottan borterület kiváló nedűkkel.
 
Presztízs Magazin5. kihívás: család, barátok
 
– Mennyire vagy elégedett mindezek után?
– Maximalista vagyok, nem állok le soha, egyik ötletem a másik után születik. Odahaza is van sok teendőm, jó hazamenni, de a munkát ma már a cégnél hagyom, az otthon az legyen igazi otthon! Például nagyon szeretek festeni.
– Netán tájképeket vadakkal?
– Ugyan! Falakat. (Nevet.) De ha már az állatokat említed, a vadászat miatt van egy vizslám és egy tacskóm, velük is muszáj foglalkozni.
– Azért csak felkeresel külföldi úti célokat is, nem?
– Előbb mindig az időmet térképezem fel, utána nézek térképet. Szeretek hosszú hétvégéken városokat látogatni, de télen mindig csippentek annyi időt, hogy elmenjek síelni. Ősszel is kiveszek egy-egy hét szabit, konkrétan megtervezett célok nincsenek, szúrópróbaszerűen választok helyeket.
– Inkább északnak vagy délnek indulsz?
– Egyszer így, egyszer úgy. Minél több várost szeretnék megismerni, de szívesen visszajárok Horvátországba, Rab szigetére.
– Lányod (szintén Rita) most 22 éves, óvodapedagógiát tanul.
– Nagyon szereti, gyerekekkel kíván foglalkozni, jól ért a nyelvükön. Társaságban mintha különleges kisugárzása lenne, a kicsik azonnal kiszúrják. Mesélek egy sztorit: van egy kiskölyök a helyi oviban, aki egyszerűen nem akart megszólalni. Jött Rita, nekiállt beszélni hozzá, majd a végén kapott egy igen választ a kérdésére. Hatalmas dolog, az óvó néni nem hitt a fülének, 2 éve küzdenek a sráccal, a lányom 2 nap alatt elérte ezt nála.
– Akkor jó pályát választott. Én viszont kíváncsi vagyok, megvan-e már a hétvégi programod, lévén ma péntek.
– Egy zenés estre megyek barátokkal, a vadászat most nekem kimarad, a párom természetesen most is vadászni fog.
– Az ünnepek hogy telnek nálatok?
– Az év végi ünnepeket odahaza, családi körben tartjuk, nem jellemző a nagy sütés-főzés, de megadjuk a módját, hogy mindenki jól érezze magát. A szilveszter változó: ha valaki a baráti körben bulit szervez, azon részt veszünk, de nem vagyunk azok az étteremben bulizós emberek.
 
Presztízs MagazinA jóslatok beváltak
 
– Édesapámnak egykor rengeteget segítettem a papírmunkában. Azt mondta, figyeld meg, te irodában fogsz dolgozni. Ő villanyszerelő volt, és a műhelyben is mellette álltam, kapcsolószekrényeket javítottunk, szóval a műszaki érzékem valószínű, innen is ered, de mindenképp van.
– Mennyiben vált be édesapád jóslata?
– A 80-as évek végén még dübörgött a textilipar, ilyen jellegű területen tanultam tovább, de sosem kötögettem, mindig csak a gépeket szereltem. Aztán a középiskola végére már haldoklott az iparág.
– Kötögettél viszont üzleteket, nem is keveset…
– Na igen! Németnyelv-tudásomnak köszönhetően egy nagykereskedés irodai feladatait láttam el. Közben a jelenlegi munkáltatóm németül jól beszélő embert keresett – irodába. Hát így alakult, itt ragadtam, immár 20 éve… Ha úgy vesszük, cégvezetőként valóban irodában (is) ülök, ráadásul műszaki termékekkel foglalkozom. Apunak duplán igaza lett. Szeretem a munkámat, mert változatos problémákat lehet és kell megoldani. Csupa-csupa érdekes kihívás.
Még nincs értékelve