Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Völgy és Katlan

Párhuzamok és különbségek – a „régi” és az új fesztivál

Molnár László | Lipták Katalin-Molnár László | 2013.11.10. |
Völgy és Katlan
Völgy és Katlan
Túl vagyunk egy forró nyáron és számos fesztiválon. A nagy forróság nem volt akadálya annak, hogy tízezrek látogassák meg az ország egy-egy „eldugott” szegletét élményekre vadászva – divatja van ennek a fajta közösségi együttlétnek. Mi két fesztiválon jártunk, és elbeszélgettünk a fesztiválokat létrehozó emberekkel. Márta István és Bérczes László véleményét, gondolatait tolmácsoljuk most Olvasóinknak – mintegy összegzésképpen –, a kulturális fesztiválokról.

Kapolcson tombolt a nyár, a falu a július-augusztusi forduló nyüzsgését mutatta. Idén jóval kisebb volt a fesztivál, mint általában, féltem is egy kicsit, hogy veszít a Művészetek Völgye utánozhatatlan hangulatából. Nem így történt! Márta István egy elektromos golfautón közlekedve tudott szinte egy időben, több helyen is ott lenni. Például a fesztiválközpontban, ahol beszélgettünk.

Amikor nem volt, akkor is megcsinálták

Presztízs Magazin

Kockázatos-e az, hogy egy fesztivál nagysága évről évre ennyit változik?
– Kockázatos, még akkor is, ha nem változnak a nagyságrendek, gondoljunk csak a pénzügyi feltételekre. De ha minden a legnagyobb gondossággal elő van készítve, akkor még mindig ott az időjárás. Volt év, amikor a tízből kilenc napon át esett az eső és hideg volt, mégis mindenki itt maradt. Ez a Művészetek Völgyének nagy titka, hogy bármilyen rossz körülmények vannak, a közönség és a művészek kitartanak.
A Művészetek Völgye nem mutatja a szokásos csúcspont, majd lefelé ívelés pályáját, hogy látja, miért?
– El kell dönteni, kinek csináljuk a fesztivált, és mi az értelme az egésznek. A minél több látogató? Fontos a látogatószám is, de legalább ennyire a lehetőleg „minőségi” közönség. Ez egy szabad falusi-természeti közeg, mely évről évre változik. Vannak kapolcsiak, akik a kezdeteknél itt voltak, és már nem élnek, de itt vannak a fiatalok, akiket már én sem ismerek úgy. Mégis, a fesztivál évről-évre megszületik. Mindenki akarja, szeretné. Sokan mind a tíz napot itt töltik, élve a sokféle program adta lehetőséggel. Persze ez csak akkor lehet így, ha ezek nagyon színvonalasak, minden műfajban. Például sokakat érdekel, hogy Palya Bea mit csinál tíz napon keresztül. Mi az a titok, amit a Kaláka együttes nyújt a tíz nap alatt. Ez egy életforma. Itt a látogató, a fellépő művész, a falu lakói ugyanúgy megszenvedik a meleget és örülnek a langyos estének.

Presztízs Magazin

Alkotónak és közönségének ez az együttlétezése olyan helyzet és lehetőség, ami városon nem is jöhet létre.
– Ennek a karakteres Pannontájnak van kisugárzása, történelmi háttere, múltja – egyszóval, ebben van valami. Nem véletlenszerűen született ez a fesztivál, valamiféle sorsszerűség is szerepet játszott abban, hogy Kapolcs a tetszhalott állapotából feléledjen. Az 1948-as államosítás tönkretette a vízimalom-kultúrát. Nyolc kocsmát, három cigányzenekart, ezerkétszáz embert tartott akkor el ez a völgy. A sors, az Isten akarata ébresztette fel így a falut?
Gondolkodtatok-e azon, hogy mi lesz akkor, ha már nem akarjátok, vagy nem tudjátok már csinálni ti a fesztivált?
– Egy jel lehet, hogy 2009-ben, amikor nem volt Művészetek Völgye, a települések csináltak egyet, mert fontos volt nekik a folytonosság. Ebben benne volt a hit, hogy hosszú távú jövője van a fesztiválnak. Érdekes, hogy azok a fiatalok, akik itt élnek, el sem tudják képzelni, hogy nincs fesztivál, ők már ebben szocializálódtak. Nem tehetjük meg, hogy miután a falu elvesztette a postát, az iskolát, lassan az óvodát, elveszítse ezt az ünnepet is. A felelősség ott van, hogy ha ez a fesztivál életben akar maradni, de mi már nem tudjuk csinálni, akkor legyen, aki folytatja. Ezért az idéntől kezdve úgy döntöttünk, szerkezeti átalakítást végzünk. A szervezést korszerűbbé tesszük, bevonjuk a fiatalokat, akik most a tanulóidejüket töltik itt.

Presztízs Magazin

Az elmúlt évek gazdasági, morális válsága mennyire érezteti a hatását?
– Nem csak itt, mindenhol érezteti. Új helyzet a „Z generáció” megjelenése, akik a virtuális világban hallatlanul otthonosan mozognak, nagyon sok mindent tudnak, viszont a valóságos világról átélt tapasztalatuk nincs, vagy nagyon csekély. Mi is használjuk a technikát, hiszen nélküle már nem lehetséges megszervezni egy ekkora rendezvényt. Viszont van egy pont, ahol azt mondom, jöjjön ide, nézze meg, tapasztalja meg, írjon itt verset a Kalákával, és ezt ne az interneten keresztül tegye! Eltűnik lassan a kézírás, a fiatalok olvasni is nehezen tudnak, csak a billentyűzetet ismerik. Mi van, ha egyszer csak nincs áram, hogyan kommunikálnak majd? Virtuális Művészetek Völgyét nem lehet csinálni, mert az már nem ez a fesztivál.

Mindenki tanul valamit

Presztízs Magazin

Az ország másik csücskében – a Villány melletti Szársomlyó hegy környékén – Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán és Beremenden hasonló, ám mégis más rendezvény zajlott – az Ördögkatlan Fesztivál. Kifejezetten jó név, kíváncsivá teszi az embert. Amiben hasonló, az a falusi környezet, s amiben más, az, hogy itt a színház a főszereplő, míg a Művészetek Völgyében inkább a zene. Nem titok, hogy Bérczes László a Bárka Színházzal nem egyszer volt a Művészetek Völgyében, aztán amikor egy szűkösebb évben nem tudták finanszírozni a Bárka Színház részvételét, úgy döntött, megpróbálja más helyszínen, önállóan. Sikerült!
Ez a hatodik Ördögkatlan Fesztivál. Lehet mondani, hogy már kiforrott, vagy kell még valamit alakítani?
– Ha úgy éreznénk, hogy változtatni kell, az azt jelentené, hogy valamit nem csináltunk jól. De nem kell változtatni! Sok ember jön el ide, és szeretik. Nem kívánunk nagyobbak lenni, és a programok számát sem akarjuk növelni – talán inkább csökkenteni. Feladatunknak érezzük hetven-nyolcvan százalékban megőrizni, amit felépítettünk, és minden évben kitalálni lényeges új dolgokat, amire az emberek felkapják a fejüket, hogy jé, ez is lesz. Például, mint az idén Mozart Rekviemje, vagy a palkonyai vasútállomást érintő képzőművészeti projekt.

Presztízs Magazin

A színházi befogadáshoz tud adni valami olyan pluszt ez a környezet, amit egy városi közeg nem?
– Természetesen, hiszen, ha egy táncelőadást kiviszünk a szabadtéri szoborparkba, és az előadás alatt a közelgő vihar villámfénye adja a díszletet, az örökre megmarad. Vagy például a Szkéné színpad előadása az amfiteátrumban, a csodás baranyai táj hátterében, szintén felejthetetlen. Ez mindenféleképpen plusz. A másik dolog a közönség összetétele. Budapesten bármelyik színház közönségéről azt mondhatjuk, hogy homogén, itt viszont a budapesti belvárosi értelmiségtől kezdve, a szegedi turistán át, az itt lakó Pista bácsiig, nagyon vegyes közönség nézi az előadásokat, például a tornateremben. Egy valamiben viszont egységes, abban, hogy mindannyian ünnepnek érzik.
Cél-e a legjobb értelemben vett „népművelés”?
– Csak azért nem mondom ezt – bár gondolom –, mert nagyképűnek tűnne, hogy jövünk mi ehhez? Inkább azt mondom, hogy ez egy kölcsönös népművelés, mert mi, akik nem itt élünk, szintén nagyon sokat tanulunk. Például Nagyharsányban a Faluturisták, akik színészek és felkészülten vezetik körbe a „nézőket” a faluban, sok érdekes információt adnak át, miközben persze ez egy sajátos színházi produkció is. Itt mindenki tanul valamit…

Presztízs Magazin

Ez a környezet a színészeknek is inspiráló.
– Persze! A Mulatság című előadásban Mucsi Zoltán és Scherer Péter jó fél órával nyújtotta meg az előadás hosszát. Ez a darab jelentősen épít az improvizációra, így hát ez is jelzi, hogy mennyire tud hatni a környezet és a közeg. Ráadásul még volt fejelve azzal is, hogy ez volt a háromszázadik előadás.
A Mulatság most már öröké menni fog?
– Nem hiszem. Bár beszélgettük, hogyha 1999 februárjában valaki azt mondja nekünk, hogy háromszáz előadást is megér, nem hittük volna. A bemutató után azt gondoltuk, hogy ha pár előadás lesz, akkor már nagyon örülünk. Most ugyanúgy nem tudjuk, meddig játsszuk még, mint ahogy a bemutatón sem tudtuk.
Sokan várták Jiri Menzel filmrendezőt Prágából. El tudott jönni?
– Sajnos nem, mert kórházba került.
Jiri Menzelnek Hollywood sem elérhetetlen. Hogyan sikerült volna őt elhívni ide Baranyába?
– Az egyik fő támogatónk Töröcsik Mari személyes kapcsolatban van Menzel úrral, és ő annyit mondott neki, hogy ez egy jó hely, ide érdemes eljönni. Ez a pár szó elegendő volt.

Zárszó

Aztán az Ördögkatlanban aznap délután felavatták a palkonyai láthatatlan vasútállomást. Ha jó szögből néztük, tényleg láthatatlan volt.
Ezek a fesztiválok olyan esszenciáját tudják nyújtani a kultúrának, amilyet sehol máshol, más formában nem lehet elérni-megkapni. Ezért is fontos helyek, ezért is lényeges a megmaradásuk.
Újra megbizonyosodhattunk arról, hogy továbbra is létjogosultságuk van a kulturális fesztiváloknak. Szerencsére nem veszett még ki az emberekből az együttlét izgalma és élménye, és ha ez remek kulturális programok befogadásakor, sőt akár közös alkotásban valósul meg, akkor talán van még remény!

Képgaléria

Még nincs értékelve