Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az utolsó háború – Toy story 3.

Szepesi Viktor | 2010.07.11. |
film, kultúra, Toy story 3.
Az utolsó háború – Toy story 3.
Sokakkal együtt én is a Toy story filmeken szocializálódtam. A film után gyorsan elő is kerestem Guba malacpersely karakteréről mintázott gyorséttermi kaja mellé kapott ajándékomat és játszottam vele egy picit, hogy ne érezze magát elhanyagolva – mondhatnám, de nem mondom, mert nem játszottam vele. Társadalomkritika és új izgalmak a végső feldolgozásban. Eddig nem látott játékarzenál és az előző két résznél felnőttesebb mese.
Az alapkoncepció ugyanaz, mint eddig: nélkülözött játékok. Ugyanakkor a sztori abban változott, hogy az eddig gyerek Andy felnő, főiskolára megy és csak pár napjuk marad a véletlenül oviban ragadt csapatnak, hogy kiszabaduljanak és egy utolsót játszhassanak a gazdájukkal.
A rendező, Lee Unkrich az előző két részben megszokott képvilággal dolgozik. A 90-es évek közepén, az új számítógépes technikának köszönhetően unicumnak számító Toy Story részek munkálataiban is részt vett. A Pixar és a Walt Disney stúdiók összes nagyobb produkciójában benne van a keze, így nem csoda, hogy rá hárult a legfőbb feladat: megrendezni a záró részt. Sőt, a múlt év végén piacra dobott előző két felvonás 3D verzióját is neki köszönhetjük. Nyilvánvalóan a promóció volt az elsődleges szándék, hiszen 10 évet kellett várni a folytatásra. Valóban jó döntést hoztak vele a producerek, hiszen mindkét felújított rész hatalmas siker volt, és úgy tűnik, hogy a harmadik epizód is díjak várományosa. Unkrich munkája, amit a játékháború kultuszában végzett, mindenképpen elismerésre méltó.
Presztízs Magazin
A szereplőkkel kapcsolatban Buzz karakterét hanyagolják, túlságosan háttérbe szorította Woody. A végén azonban, a spanyol nyelvre átállt Buzz teljesen átveszi a figyelem középpontját. A főszereplők és a mellékszereplők hozzák a sokszor átlagos humort – ami nyilván felnőtt szemmel átlagos – de ugyanakkor sokszor sziporkáznak és villantanak óriásit, melyen mindenki kacaghat (ha tud).
Minden eddiginél több játék jelenik meg a legnagyobb örömünkre. Szeretjük az újakat, főleg 2 rész után, ugyanazt a gárdát felvonultatni ostobaság lett volna. Szeretjük a régieket, de például Ken megjelenésével folyton pezseg a film. Barbieval egymásra lelnek, veszekednek, szeretik egymást. Ken divatbemutatója disco zenére üde foltja a filmnek, valamint a vallatásánál csak akkor képes kiadni a titkot, mikor féltve őrzött 1967-es díszruha-kollekciójának egy zakóját akarja szétszakítani Barbie. Babilla is izgalmas szójáték és horrorfilmekből ismert gyerekfejű baba, aki szintén impozáns színfolt. Vannak kevésbé érdekesek, mint Slinky, Rex, Trixi. A kezeivel cintányért összeütő őrmajom pedig az egyik legzseniálisabb húzása volt az alkotóknak, azonban méltatlanul kevés szerepet kapott. Külön kiemelném még Vigyori szívszorongató történetét, nagyon találó a keserédes visszatekintés egy bohóctól.
A film képi világa semmit nem változott a 15 évvel ezelőttihez képest, nyilván eggyel jobb minőségű, de megtartották a látványvilágot. Nem volt szükség Vuk vagy Macskafogó szerű átalakításokra. Hála az Égnek Pixarnak és Mr. Disney utódainak. Senki nem lepődött volna meg, ha apróbb alakításokat végeznek a karakterek küllemén vagy az animáció látványán.
Egy paródia nem mindig lehet sikeres, sokan megpróbálnak beépíteni kisebb vagy éppen nagyobb fricskákat. A Toy Story részek is ilyenek, néhány poénban kifiguráznak valamit vagy valakit és örömmel konstatáltam, hogy nekik sikerült.
A metroszexuális Ken karakterét egy gyerek nem értheti még, ahogy azt sem, mit jelenthet újraélni a gyerekkort egy utolsó játék élményével. Ezt leszámítva átjön a film eszméje, és ezzel lezárul a trilógia. Ez a befejező rész, mégis az újrakezdés.
A mondanivalót, amit még csak kétszer hallottunk, nem lehet elégszer hangsúlyozni. „Akire már nincs szükség, azzal mi lesz?” kérdés, és a humanizmus mozgalmának kampányfilmje lehetne. Mondj nemet a kidobott játékokra! Az íróasztal, a fa, a gördeszka, a műanyagpalack ugyanezt érzik, amikor kidobják őket? Az arról készülő film csak sokára kerül a mozikba, valószínűleg „Szemet szemétért” címmel.
Még nincs értékelve