Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Kalandgiccs a tengeren

Pí élete – vagy Pí kálváriája?

Szepesi Viktor | archív | 2013.05.03. |
film, mozi, Pí élete
Kalandgiccs a tengeren
Mielőtt megnéztem volna a Pí életét, már bőven az egek fölé magasztalták a filmet. Kedvemre való volt a sok pozitívum, de szerencsére nem veszítettem el józan ítélőképességem. Hogyan is veszíthettem volna, hiszen csalódást okozott!

Pi kálváriája egy különleges atmoszférában játszódik, de ez nem változtat semmit a kliségyár futószalagján összeeszkábált filmen, ami egy hónapja néhány Oscar bácsit eredményezett az arra érdemes művészeknek.

Presztízs Magazin

Az alaptörténet szerint Pi egy rendes fiú, aki több vallást is fél, és nagyon fontosnak tartja a hitet. Egy hajószerencsétlenség után egy tigrissel hánykolódik a Csendes-óceánon. A sztori itt még nagyon pörgős, fél óra alatt megismerünk egy szimpatikus, jól nevelt fiút, aki a serdüléssel járó gondok közepette önmagát keresi. Aztán azon kapjuk magunkat, hogy a srác már másfél órája egy tutajon haldoklik. Ekkor joggal tettem fel a kérdést: ez most Pi élete, vagy Pi kálváriája?

Ang Lee karrierje feddhetetlen. Balga, aki megkérdőjelezi filmművészetben betöltött szerepét. Ettől függetlenül – kekeckedés nélkül – vannak hullámvölgyek a filmográfiájában. Cím nélkül: igen, a Hulkra gondolok.

Figyeltem Pi életét (kálváriáját), majd akaratlanul is fészkelődtem, talán el is untam magam. A karmester lendülete ugyanis alábbhagy a film közepétől (ami lehet a forgatókönyv hibája), aztán pedig vissza sem jön. Így többször volt olyan furcsa érzésem, hogy nincs balansz a film egyes részei között, bár a jó öreg Lee természetesen jó brigadérosnak bizonyult. Nem okolható minden hibáért és talán ki is érdemelte a Pi életével (kálváriájával) az akadémia aranyszobrocskáját.
Mégis összességében igazságtalanság volna arcul csapni ezt a filmet, ugyanis az „előnyök” listán több érv található, mint a „hátrányokon” felirattal jelzett papíromon.

Presztízs Magazin

Szerintem az operatőr, a számítógépes effektet készítő csapat és a zeneszerző mentik meg a filmet. A látványvilág, az intenzív színek, a közeli és távoli képek arányos használatával dicsőül Oscar-díjas operatőrré Claudio Miranda. Kalapemelgetés illeti a látványtervet készítő animátorok munkáját is, tudjuk szintén szobrot ért a vizuális effektek elkészítése. Valóban kirívó teljesítmény volt a tigrist elkészíteni, Richard Parker, a bengáli tigris ugyanis nagyrészt számítógépes grafikával készült. Ezt ugyan néha érezni a lehetetlen mozgásaiból, de mégis teljesen hihető a látvány. Mindehhez hangulatos, arányos zenét komponált Mychael Danna és Bombay Jayashri.

A vágó munkáját külön ki kell emelni, hiszen az egyik legjobb vágás, amit mostanában készítettek a filmművészetben. Sajnos Tim Squyres számára Oscar bácsi nem jött, ettől függetlenül, kíváncsian várom a technikai fejlesztésekkel járó szakember újabb villantásait.

A színészek ismeretlenségét megmagyarázza ez a két hosszú óra, de azért bevallom, a fiatal Pi odatette magát! Volt ideje prezentálni a rátermettségét a csupán húsz éves Suraj Sharmának. A többiek, hozzá képest alig szerepelnek, de azért a jó öreg Pit alakító Irrfan Khan szerepeltetése sem volt rossz választás. Aki nem látta a filmet és felháborodik azon, ha valaki adatokat csepegtet a végkifejletről, ugorja át a bekezdést!

Presztízs Magazin

A spoilerrel ellentétben számomra az felháborító, amikor a szájba rágnak valamilyen katartikus eseményt és még le is nyelik helyettem. Amikor a tigris eltűnik a dzsungelben, sír a fiatal Pi. A visszaemlékező öreg Pi is. Aztán magam is elpityeredek, mikor e sorokat gépelem, végül majd nyájas olvasóm se tudja türtőztetni magát és bőgni kezd. Szerintem elég lett volna, ha a gyerek sír, a férfi viszont már nem, bár érettség helyett ezt nála inkább nevezzük feldolgozatlan fájdalomnak. Így azonban nekem úgy tűnik, szellemileg az öreg Pi megállt a fejlődésben, és még mindig önmagát keresi egy félbolond gyerek agyával.

Robinson Crusoe történetét már sokan, sokféleképpen feldolgozták. Köszönjük Pi folklórműsorát, de nem kérjük. Már a múltkor sem tetszett.

Na, jó, azért jobb, mint a legtöbb elcsépelt feldolgozás, mégis egyfajta morális útikalauz lett a filmből.

Célközönség: akik nem tudják, mihez kezdjenek magukkal, ugyanakkor szívesen ülnek be egyszer nézhető mozikra.

Kapnak-e választ? Azt nem. Helyette csodálatos képi világ, egy-két jó dialógus, remek vágásötletek és relaxációt segítő muzsika miatt lesz egy remek élmény, ami aztán másnapra elillan, de Pi élete (kálváriája) lezáratlan marad azzal, hogy fogalmunk sincs, mi történt vele a következő 35-40 évben, abban, ami a filmből kimarad. Nagyon remélem, hogy a készítők szeme előtt nem jelenik meg egy-egy dollárjel és készítenek még egy filmet. Egyfelől a sztori így sejtelmesen kiegészítetlen marad, másfelől valószínűleg csak egy újabb, egy még inkább klisékkel teli mozi születne.
Legyünk kegyesek és inkább szeressünk ezt a kalandfilmet. Inkább ezt, mint egy tucatfilmet!
 

Presztízs Magazin

Pí élete
Színes, amerikai kalandfilm, 127 perc, 2012.
Rendező: Ang Lee
Író: Yann Martel
Forgatókönyvíró: David Magee
Zeneszerzők: Mychael Danna, Bombay Jayashri
Producerek: Ang Lee, Gil Netter, David Womark
Látványtervezők: David Gropman, Anna Pinnock
Vágó: Tim Squyres
Szereplők: Suraj Sharma (Pi Patel), Irrfan Khan (id. Pi Patel), Gérard Dapardieu (a francia), Rafe Spall (Yann Martel), Tabu (Pi anyja), Adil Hussain (Pi apja).

Átlag: 1.8