Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„Nem riadunk vissza a merészebb, botrányosabb daraboktól sem”

Soós Tamás | archív | 2013.04.29. |
„Nem riadunk vissza a merészebb, botrányosabb daraboktól sem”
Idén 20. alkalommal rendezték meg Magyarország egyik legizgalmasabb és leghangulatosabb filmfesztiválját, a Titanicot. Míg az előző években sok gonddal küszködött a fesztivál, addig az idei kört egyértelműen sikerként lehet elkönyvelni. Filmekről, fesztiválhangulatról, finanszírozásról a rendezvény programkoordinátorát, Vízer Balázst kérdeztük.

A 20. Titanic Fesztivál az előző egy-két évnél lényegesen jobban zárt, több volt a látogató, több volt a vetítés, híresebbek voltak a vendégek és zsűritagok. Az elmúlt években gyakran pénzhiánnyal és egyéb nehézségekkel küszködött a fesztivál – most minek köszönhető ez az egyöntetű siker?

A pénzkérdést természetesen nem lehet megkerülni. Idén valamivel több pénzből gazdálkodhattunk – ami még a régión belül sem egy nagyon komoly összeg –, ami egyrészt lehetővé tette, hogy többet költsünk filmekre, kiadványokra, másrészt ha nem is teljesen, de nagyjából stresszmentessé tette a fesztivált, ami nagyon fontos. Most zsinórban lehúztunk 3-4 évet, amikor nagyon kevésből gazdálkodtunk, az utolsó két év pedig tényleg megviselt minket. Ránk fért egy kis szerencse, amitől a muinka is jobban ment, így szponzort is könnyebb volt szerezni, a partnerekkel is jobban ment a munka – ennek köszönhető az is, hogy több vendéget tudtunk elhívni. 

Milyen téren javult, ill. miben lett rosszabb 2012-hez képest a filmfesztiválok helyzete Magyarországon?

Presztízs Magazin

Az elmúlt két évhez képest mindenképp jobb a helyzet. A kormányváltás után szinte minden szakmai munka leállt, illetve meglehetős káosz uralkodott. Az adott intézményen belül sem tudták, hogy hozzájuk éppen mi tartozik, mi a dolguk, mit merhetnek csinálni, és ezt a Titanic is megsínylette, akárcsak a magyar filmgyártás. Tavaly és tavalyelőtt elképesztően kevés pénzből, nagyon nagy spórolással tudtuk csak összehozni a fesztivált, most azért jobb a helyzet, bár a pályázati rendszernek vannak olyan vonásai, amelyek nehéz helyzetbe hoznak minket. Például jelenleg pont a filmes jogdíjakat nem ismerik el elszámolható költségként, pedig egyrészt ez jelentős tételt tesz ki, másrészt ez egy filmfesztivál működésének alapja – reméljük lesz innen némi elmozdulás.

A Titanic Fesztivál 20 év alatt kialakította sajátos auráját, biztos pontnak számító szekcióit (Sötét/napos oldal, Tiszta Amerika, Északi fények), és visszatérő közönségbázisát. Szerinted mik azok a jellemzői, különlegességei a Titanicnak, amik egyedülállóvá és vonzóvá teszik a fesztet?

Egy fesztiválnak önmagában is van hangulata, az egyszeriség, hogy ezeket a filmeket csak itt és most lehet megnézni, hogy találkozni lehet az alkotókkal, hogy nagy nyüzsi van és a szakmából is nagyon sokan eljönnek. Ezen felül a Titanicnak is megvan a maga arculata, ami elsősorban egyfajta fanyarságot, egy kicsit sötét humort jelent, és azt is, hogy nem feltétlen riadunk vissza merészebb, botrányosabb daraboktól sem, mint például idén a versenyszekcióban szereplő Feltörő színek (Upstream Colors).

Idén különdíjat is osztottak a Titanicon, amit a Kutyám, Killer c. film kapott. Mi szolgáltatta a különdíj apropóját? A jövőben rendszeressé válhat ez a díjazási módszer?


A különdíj kifejezetten a zsűri döntése volt, amit mi tiszteletben tartottunk, aztán elküldjük az erre a célra utólag a MOME-n elkészíttetett díjat a zsűri indoklásával Mira Fornay rendezőnőnek. Hogy lesz-e újra ilyen? Nem kizárt.

Tavaly óta új helyszínen, az A38 hajón is folyik a Titanic. Hogy szerepel a Hajó a többi helyszínhez képest, mit ad hozzá a különleges elhelyezés a fesztivál légköréhez, vetítéseihez?

Az A38-on kizárólag zenés dokumentumfilmeket vetítünk, ami tökéletesen profilba vág az adott helyszín esetében, illetve itt megtehetjük, hogy eredeti nyelven, szinkrontolmácsolás nélkül vetítjük a filmeket, mert egyrészt a hajó közönsége – ha lehet általánosítani – rendkívül művelt, tájékozódott és nyelveket is jobban beszél, másrészt egy zenés dokumentumfilmet vagy koncertfilmet gyakran lehetetlen fordítani, hiszen sokszor a dalszövegek is szerepet játszanak. Idén valamivel kevesebb vetítés ment itt, mint szerettük volna, jövőre, ha minden jól megy, több lesz.

Idén nagyobb érdeklődés mutatkozott a produceri vásárok iránt, több film is mozi forgalmazásba kerül, amit a Titanicon mutatnak be. Ez inkább presztízskérdés, vagy más módon is profitálhat ezekből a Titanic?

A produceri vásár egyik legfontosabb feladata az, hogy az adott fesztivál egy ilyen eseménnyel nagy pénzekre pályázhat, vagyis többnyire egyfajta formalitás, aminek persze lehet közvetett vagy közvetlen haszna. Az olyan nagy európai pályázati fórumon, mint a Media, ez elsődleges szempont, hiszen számukra nem a filmek minősége az elsődleges, hanem a filmipar mozgásban tartása, vagyis egy igazi market eseményen – ami hazánkban nincsen, hiszen kicsi piac vagyunk – nem elsősorban a már elkészült filmek adásvétele történik, hanem koprodukciós megállapodások, finanszírozási döntések jönnek létre és előszerződéseket kötnek. Egy olyan fesztiválon, mint a Titanic, inkább forgalmazói megállapodások születnek, mint legutóbbh a Csendesek című film esetében, de a gyakoribb az, hogy mozicsatornák gyűjtenek be itt filmeket. Ehhez nagyon jó támpontot szolgáltatnak a közönségszavazás alapján elért eredmények, amit mindenkinek a rendelkezésére bocsátunk, aki kéri.

Programkoordinátorként dolgozol a Titanicon – ezt hogy kell elképzelni, pontosan miből is áll a munkád éves szinten?

Egyrészt filmválogatásból, másrészt a filmek megszerzéséből. A válogatás része fesztiválokra utazás, illetve online filmnézés, más fesztiválok programjának tényleg részletes tanulmányozása, a nevezett filmek megnézése, az olyan fontosabb magazinok kritikáinak olvasása, mint a Variety, Entertainment Weekly vagy a The Hollywood Reporter. Ehhez jön még a vendégországok friss filmjeinek átnyálazása – idén ez Írország és Csehország két éves termése volt –, illetve a nálunk korábban már sikerrel vetített filmek rendezői munkájának figyelemmel követése.  A filmek megszerzésénél az első lépés egy jó kapcsolat kialakítása a forgalmazókkal és/vagy gyártó stúdiókkal és külföldi filmintézetekkel. Aztán jön az alkudozás, illetve a formátumkérdések eldöntése, vendégek meghívása stb. Itt persze azt is szem előtt kell tartani, hogy az így megszerzett filmek egy kerek, teljes programot alkossanak a végén, ahol minél több műfaj, stílus és ország képviselteti magát, és hasonlóan fontos, hogy ezek a filmek tetszenek a közönségnek és a szakmának is.

Átlag: 5