Romantikus erőszak – I love You Phillip Morris

Steven Russel boldog családi életet él rendőrként, ám egy nap kitör megszokott életéből. Rájön, hogy homoszexuális, és új, fényűző, csaló életet kezd. Folyamatos hazugságainak köszönhetően börtönbe kerül, ahol megismeri Phillip Morrist. Egymásba szeretnek, és egy életre szóló szerelem kezdődik közöttük.

Aki egy homoszexuális románcra számít, annak biztos, hogy csalódást fog okozni a történet, mivel egy szélhámos életútját követi a történet. Ennek ellenére, a Brüno óta nem szerepelt ennyit a pénisz a mozivásznon. Persze itt nem fizikai valójában, hanem felhő formájában, két fánk és egy kifli együtteseként, verbálisan vagy épp utalva rá. Tökéletesen, igényesen – néha vulgárisan – mutatja be Steven életét. Az önéletrajzi könyvből készült film teljesen hiteles, bár olykor a nézőben jogosan merülhetnek fel kétségek. A film elején kiírják nekünk: Igaz történet. Majd kicsit később: Tényleg megtette (minden kétely eloszlatása érdekében).

A két rendező, Glenn Ficarra és John Requa tűrhetően rendeznek ahhoz képest, hogy nem rendelkeznek óriási filmes múlttal. Néhány felejthető alkotással jelentkeztek eddig, mint Kutyák és macskák forgatókönyve. Ezért jogosan vonhatjuk kérdőre őket abban a tekintetben, hogy miért csapong a történet. Nem tudták eldönteni, hogy mire koncentráljanak jobban. A szélhámosra vagy az identitászavaros férfira. Néha felpörög, majd belassul. Ez persze nem akkora probléma, talán jót is tesz a filmnek azzal, hogy nem hagyja ellaposodni. Ami mindenképpen megmenti őket, az természetesen a tökéletes casting.

Jim Carreytől nem idegen a duplaszemélyiség a mozivásznon, hiszen rengeteg hasonló karaktert formált meg életművében. Ilyet viszont nem. Az örök hazudozó, aki mindenkinek másik képet mutat, nem mellesleg pedig meleg. A tény, hogy egy homokos embert alakít, sokak kedvét szegheti. Sokan infantilisnek tartják a gumiarcú színészt, akit beskatulyáznak az állati nyomozónak. Ez közel sincs így. Rengeteg komoly szerepe volt már, sokszínű. Itt is bebizonyítja, hogy a saját személyiségét kereső csaló szerepét hogyan képes megformálni Ewan McGregorral az oldalán. Utóbbi „csak” egy meleg férfi, aki börtönbe került. Nem akarja túljátszani a szerepét, nem bonyolódik karikatúrába. Hitelesen kacarászik huncutul és a börtönön belül a levelezés után is nagyon mókás, ahogy nekiesik partnerének. Benne rengeteg komolyság ölt testet. Aki még nagyon jó játékot mutat, az a néger cellaszomszéd, aki postás és pár dolcsiért beteszi a leglangyosabb zenét is, sőt a verést is elviseli érte az őröktől.

Mire próbál rávilágítani a film? A szélhámosra, aki átver mindenkit. Folyton tisztességtelen dolgokon töri az agyát, sikkaszt. Aki nem éri be semmivel, mindig több és több kell neki. Valamint a másik vonal pedig az identitását kereső férfi, aki folyton örlődik amiatt, hogy együtt lehessen szerelmével és megtesz ezért bármit, a börtönből is folyton megszökik, kockára téve a későbbi szabadságát. Hol marad a tanulság? Ott, hogy Phillip Morrisért Steven teszi a legromantikusabb dolgot azzal, hogy megvereti azt az embert, aki miatt szerelme nem tud aludni.