Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az alkohol történelme

Hermann Eszter | archív | 2013.05.09. |
alkohol
Az alkohol történelme
Az alkoholfogyasztás a világ szinte minden táján a helyi gasztronómia szerves része, kevés ország van, mely nem büszkélkedhet egy saját tradicionális itallal – nekünk is dagad a mellünk, amikor a külföldiek által is sokat dicsért és különlegesnek tartott pálinka szóba kerül, de a tokaji aszú, vagy az egri bikavér is messze földön híres. Az erjesztett italok fogyasztása mondhatni egyidős az emberiséggel, az alkohol népszerűsége időtlen; minden korban kiengedték néha ily módon a fáradt gőzt – ez persze ideális esetben nem a mindennapos tevékenység része volt.

A kezdetekkor

Kutatások arról számolnak be, hogy már a kőkorszaki ember próbálkozott erjesztéssel. Az általuk fogyasztott ital a sör volt, mely egyidős a kenyérrel, a jelek szerint ugyanis mindkettőt i. sz. előtt 10 000-rel készítették el először. Ugyanakkor a Harvard Egyetem régészei nemrég beszámoltak egy kínai barlangban talált 20 ezer éves kerámiáról, mely a vizsgálatok szerint tűzben álhatott. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy ezt főzésre használták, szakértők szerint akár alkohol tárolására is szolgálhatott. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az alkoholos italok atyja a sör, melynek készítését az ókorban már tökélyre fejlesztették. Babilónia királya, Hammurapi híres törvényoszlopán pontos feljegyzéseket látunk a sörgyártásról, sőt, az ókori uralkodó már az ital értékesítését is szabályozta.

Ám az emberek nagyon korán felismerték azt is, hogy a gyümölcsök erjedt leve is bódító hatású. A bor eredetét nehéz pontosan meghatározni. Egyes vélemények szerint az ókori

Presztízs Magazin

Egyiptomban, i. sz. előtt 4000 körül itták először, más leletek azonban arra engednek következtetni, hogy Örményország területén már 9000 éve fogyasztják a világ máig egyik legnépszerűbb italát. Az ókori Mezopotámia és Kína területéről is előkerültek már borfogyasztásra utaló régészeti és ikonográfiai források, de egy biztos: az ókori görög és római civilizációban élte fénykorát a szőlőből készült nedű. A görögöknél Dionüszosz, a római mitológiában Bacchus volt a bor és a mámor istene. Sőt, a görögök a mediterrán térség borexportőrei voltak, írásában Homérosz is említést tesz az isteni nedű fogyasztásának előnyeiről.

Borszokások

Azt persze nehéz meghatározni, hogy pontosan milyen is volt az ókori bor, de egyes leírások, receptek arról árulkodnak, hogy teljesen más, mint amit mi fogyasztunk. Sokkal erősebb, nehezebb borokat ittak, és mivel nem alkalmaztak szűrést, a seprő és más szennyeződések gyakran bennmaradtak a végtermékben. Emellett – vagy talán épp emiatt – ritkán fogyasztották tisztán, általában vízzel hígították az italt. Ez egyrészt javított valamelyest a minőségen, másrészt megakadályozta a gyors lerészegedést. A görögök egyenesen barbárnak titulálták azokat, akik tisztán itták a bort. 

Presztízs Magazin

Az isteni nedű a középkorban is hódított, és nemcsak a nemesek itala volt, a szegényebbek mindennapjaihoz is hozzátartozott a borfogyasztás, ám a szőlőből készültet inkább a királyok, egyházi méltóságok fogyasztották, a „pórnép” asztalára általában körte-, almabor került. A borkészítés hagyományát a kereszténység örökítette át az ókorból. A középkori szerzetesrendek tevékenységének része volt a bor-, illetve a sörgyártás, és az alapanyagokat is maguk termesztették. Az alkoholt értékesítették is, az italok nagy része azonban házon belül fogyott el; úgy gondolták, hogy a bor Isten ajándéka, ami a testi étvágyat hivatott kordában tartani. A szomjúságot is leggyakrabban borral oltották – ennek egyik oka a víz tisztításának hiánya –, egyes források szerint egy középkori magyar férfi napi borfogyasztása akár az 5 litert is elérte.

Hódítanak a töményebbek

A töményebb italokkal kapcsolatos első írásos emlék a 12. századból származik egy olasz orvosi egyetemről – eleinte az égetett szeszeket csakis a gyógyászatban használták. Az ilyen italok eredete ugyan nehezen meghatározható, de valószínűleg ekkortájt ittak először brandyt, vagy whiskyt. Ám Európa nemzeti italainak többsége, például az olasz grappa, az orosz vodka, az angol gin a 15. században jelent meg. Az olcsó szeszesitalok is lassan elárasztották a piacot, és a fogyasztás a 18. század végére rekordméreteket öltött – ezzel párhuzamosan az alkoholizmus is egyre terjedt. 1785-ből származik az első olyan tanulmány is, mely a mértéktelen ivászatot betegségnek nevezi. Az utóbbi két évszázadban rengeteg próbálkozást tettek, tesznek az alkoholizmus visszaszorítására – gondoljunk csak a 20. század első felében bevezetett szesztilalmakra –, a fogyasztást azonban nem sikerült érdemben csökkenteni. Manapság a legolcsóbb, gyatra minőségű italoktól a drága, már-már luxus árucikként számon tartott pezsgőmárkákig, likőrökig minden megtalálható a boltok polcain, ezzel együtt azonban az alkoholizmussal is állandó harcot vív a társadalom.


Fotók: szabadsag.ro, dionysos-westhofen-de, glogster.com

Átlag: 5