Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Jöhet a következő!

Deák Horváth Péter | MTVA Sajtóosztály | 2013.11.11. |
Jöhet a következő!
Csörög a mobilom, ismerős a hang: „Persze, persze, nagyon szívesen beszélgetek… Na, várjál, szinte mindennap forgatok…igen,igen, az új vetélkedő… az a helyzet, hogy valamikor reggel jó lenne… Érdről jövök, hozom a lányomat a suliba… Mondjuk kedden reggel kilenckor? Oké… Nyitva lesz valamelyik kávézó? … Jó, jó, megbeszéltük, szia…”

Kedd reggel, 9 óra, bevásárlóközpont, Gundi jön, összefutunk a szökőkútnál. Mozgólépcsőn fel, gyér forgalom, lehuppanás, a kávéslány jólesőn pillant rá (már főzi…), csésze, kortyok, egy kis fékezés a száguldásban.
Sokat javult a helyzet, mert Érden lakunk, de most már csak egy gyereket kell behoznunk Pestre, Annát. Őt kell iskolába vinnem, az idén érettségizik. A nagyobbik fiam, a 19 éves Gergő másodéves egyetemista a Pázmányon, a jogi karra jár, de egy szakkollégiumban lakik. A kisebbik Bence, ő 15 éves és Agárdon akadémista, de egy budai gimnáziumban tanul. Mindannyian sportolnak. Anna kosarazik, Gergely kézizik, Bence focizik. Na, most, a hétköznapok viszonylag egyszerűek, de a hétvégén jönnek a meccsek. Ketten vagyunk a feleségemmel a három gyerekre, ami három sportág, három klub, három meccs, arról nem is beszélve, amikor én is közvetítek valamilyen mérkőzést. Jövünk-megyünk az országban, de amikor forgatjuk A következő! című vetélkedőt, akkor nem érek rá, minden nap három adást kell felvenni.

„…felpörögsz, leállsz, felpörögsz,leállsz…”

Presztízs Magazin

A következő! a legújabb vetélkedő, amit hétköznap esténként láthatunk az M1-en. Sajátos a logikája, hiszen a végjátékban a rossz válasz a jó megoldás. Játékvezetői szempontból ez nehezebbnek látszik, mint a korábbiak.
Hát igen, nekem is eszméletlenül oda kell figyelnem. Arra jöttem rá, hogy a végjátékban – bármilyen furcsán hangzik – nem szabad felfognom azokat a kérdéseket, amiket felteszek, mert akkor én is játszom. Ott van előttem a papíron a 21 kérdés, és a megfelelő, vagyis a rossz válasz ki van emelve. Csak arra koncentrálok – túl a kérdések felolvasásán –, hogy a megjelölt hangozzon el, de nem szabad felfognom, mi a kérdés, mert én is könnyen beugrom. Történt már olyan, hogy elfogadtam a rossz megoldást, mentem tovább, de mégis gyanús lett nekem a dolog, valahogyan visszacsengett, akkor aztán újra nekifutottunk. Olyan is előfordult, hogy az őrült iramú olvasásban megbotlott a nyelvem, emiatt azonban nem áll meg a felvétel, mert ugye, a bíró a pálya tartozéka. Észnél kell lenni, nagyon kiélezett a helyzet.
– Ez a játék lett a kedvenced, mert új, mert gyors, mert feszült?
Nem is tudom, nagyon szerettem a Maradj talpon!-t is, csináltunk belőle 296-ot. A végén kicsit belefásultam, úgyhogy jó most másfajta játékot játszani. A Maradj talpon!-nál minden párbaj után le kellett állni a felvétellel, átállt a kamera, kicsit vontatottá vált az egész. Egyébként eközben mondták a fülemre, hogy melyik játékos következik, honnan jött, mivel foglalkozik, satöbbi. Kívülről ez úgy néz ki, hogy nincs nálad semmiféle papír, mégis mindent tudsz, ami persze impozáns, de ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Az új játék gyorsabban megy, kevesebb a leállás, viszont az a nehéz benne, hogy felpörögsz, leállsz, felpörögsz, leállsz. Fárasztó, de jó.

Presztízs Magazin

– Mennyire vált be, tetszik a nézőknek?
Igen, úgy látjuk, hogy jó úton járunk, de még csak az elején tartunk. Egy olyan licenc alapján készült, amelyen sokat változtattunk, mert például Spanyolországban és Olaszországban – ahol szintén megy a játék – táncos-zenés betétekkel tűzdelik tele a vetélkedőt. Nahát, ezt a magyar ember gyomra nehezen veszi be. Akik itthon játszanak, jól érzik magukat benne. A Maradj talpon! is tetszett, de azt kicsit pihentetjük, majd elővesszük újra. A következő!-nél érdekes, hogy a műsor nézettsége az elejéhez képest a végére a duplájára nő, igaz, akkor nő a feszültség is.

„ Vannak a szakmában megosztó személyiségek, és vannak, akik kevésbé azok. Én az utóbbi csapatba tartozom…”

– Kedvelnek téged, népszerű vagy, figyelnek rád, vezess akár könnyűzenei műsort, akár vetélkedőt, akár archív összeállítást, közvetíts futballmeccset. Van-e fontossági sorrend?
Igazából nincsen. Ugye, vannak a szakmában megosztó személyiségek, és vannak, akik kevésbé azok. Én az utóbbi csapatba tartozom, de ez már a filozófiámból ered, miszerint egy bizonyos ponton túl a nézőre kell bízni, hogy ő minősítsen egy játékost a vetélkedőben, vagy egy sporteseményt. Úgy gondolom, azért kell ennek így lennie, mert a televízió nemcsak újságírás, hanem szórakoztató műfaj is. Fontos, hogy a néző jól szórakozzon, de ha én sarkosan fogalmazok, akkor csak azok érzik jól magukat, akik egyetértenek velem, a többiek nem. Nem nekem kell ítéletet mondanom. Ha egy játékos a vetélkedőben történetesen buta, én nem alázhatom meg, mert mit fognak hozzá szólni másnap a munkahelyén, vagy mit zúdítanak rá a gyerekére az iskolában?! Nem pécézhetem ki őket.
– A te gyerekeid soha nem kerültek hasonlóan kellemetlen helyzetbe a közszereplő apukájuk miatt?
Tudtommal nem, de a nagyobbik fiam nagyjából nyolcéves volt, amikor azt mondta, hogy nem szeretne az újságokban szerepelni. Őt hagyják békén, hadd focizzon nyugodtan a szünetben!

„Nem véletlenül van benne a Bibliában: Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

Presztízs Magazin

Sokszor úgy ítélünk meg másokat, hogy nem is ismerjük a hátteret, a történések okait. Az 1998-as labdarúgó világbajnoki döntőben a brazilok simán kikaptak, szétestek. Utólag derült csak ki, hogy Ronaldo a döntő előtt valószínűleg epilepsziás rohamot kapott. Ha valaki a földbe döngölte a brazil csapatot vagy őt, igazságtalan volt. Nem véletlenül van benne a Bibliában: Ne ítélj, hogy ne ítéltess!-, mert te fenn ülve a kommentátorhelyen mondhatsz nagy okosságokat, miközben nem tudod, hogy esetleg a gyúró infarktust kapott az öltözőben. Szélsőséges eset, de előfordulhat. A sport egyébként is nehéz ügy, mert azt látod, hogy a szeptemberi magyar–észt labdarúgó-mérkőzés után (amit megnyertünk) Dzsudzsák Balázs a könnyeivel küszködve nyilatkozik. Meg is támadták egy internetes oldalon, hogy miért nem nézett a riporter szemébe vagy a kamerába. Na de könyörgöm, a sírás határán volt! Ha egy ember a bukaresti vereség után keresztülmegy bizonyos dolgokon – például, hogy rendőrök felügyelete mellett kellett edzenie, mert megfenyegették –, és ilyen szinten kiborul, akkor az már nem sport, hanem egy súlyos emberi történet. Ezért kell csínján bánni az állításokkal, feltételezésekkel.
– A te pályádon, a munkádban lépten-nyomon válaszokat keresel, számos kérdést feltettél már életedben – másoknak. Saját magaddal kapcsolatban milyen kétségeid vannak, önmagadtól mit szoktál kérdezni?
Persze, hogy vannak kétségeim. Szükségem van a külső kontrollra, hol a feleségemtől, hol azoktól a kollégáktól, akikkel együtt készítjük a vetélkedőket. Van erős hiányérzetem is, mert az MTVA sportosztályán nincsen úgynevezett átvevő szerkesztő. Régebben, ha focimeccsen dolgoztunk, ő ott ült a stúdióban, és arra figyelt, hogy nem mondok-e valami hülyeséget, mert akkor rögtön rászólt a füledre, és ha esetleg elmenne a hang (mint ez a bukaresti közvetítés során történt), akkor be tudna ülni, és közvetítene. Miért nincsen már ilyen? Ez is egyfajta kontroll lehetne.

Presztízs Magazin

– Sok mindent csinálsz, talán túl sok mindent vállalsz. Említetted az elfásulás veszélyét, ami folyamatosan leselkedik rád, ha nem vigyázol…
De vigyázok, és meg akarom óvni magamat ettől, és már nem vállalok annyit, mint korábban. Ott tartok az életemben, hogy igyekszem leépíteni bizonyos dolgokat. Amikor 2007-ben visszajöttem a közszolgálati tévéhez, tényleg mindenfélét csináltattak velem, de nem lehet öt-hatféle műsorban szerepelni. Sikerült elérnem, hogy legalább a Balatoni Nyarat ne kelljen csinálnom, mert szükségem van a pihenésre. Ugyanakkor belefogtam egy iskolai kosárlabda-program megszervezésébe, ami rengeteg munkával járt, de aztán megszűnt, és mást is lassan leépítettem. Jövőre ötvenéves leszek, de így is van mit csinálnom: egy fociszakosztály elnöke vagyok, kétszáz gyerek játszik ott. Nahát, ez aztán gyógyszer a fásultság ellen! Felkérnek sok mindenre, én meg sajnos nagyon ritkán tudok nemet mondani, de néha azért megteszem. Tudod, hogy mi volt a legnagyobb élményem az utóbbi időben? Megengedhettük magunknak, hogy a három gyerekkel, szóval a teljes családdal, elmentünk nyaralni Portugáliába. Annak nagyon örültem, hogy a 19, a 17, és a 15 éves gyerekeimnek nem volt kérdés, hogy velünk jöjjenek-e, vagy inkább menjenek el a haverokkal. Az aztán a jó visszajelzés, ha a gyereked szeretne még veled együtt lenni. Az már valami…

NÉVJEGY
Gundel Takács Gábor
Budapesten született, 1964-ben
Újságíró, műsorvezető, sportkommentátor
1983-1995-ig a Magyar Televízió Telesport szerkesztőségében dolgozott.
1996-2000 között a magyar Eurosport kommentátora, közben a Radio Bridge műsorvezetője
1999-től a Danubius Rádió műsorvezetője, 2000-től a Sport Tv-ben is közreműködött
2007-ben 4 év kereskedelmi televíziózás után visszatért a közmédiába, ő a televízió egyik legnépszerűbb képernyős személyisége
Rendszeresen közvetít labdarúgó- és kézilabda-mérkőzéseket, a londoni olimpiáról (2012) is közvetített
Számos műsor és vetélkedő műsorvezetője (Játék határok nélkül, Hogy volt?!, Eurovíziós dalfesztivál, Áll az alku!, Maradj talpon!, A következő!)
22 éve nős, három gyermek édesapja (Gergely 19, Anna 17, Bence 15 éves)

Még nincs értékelve