Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Az orgonista zeneszerzéssel is foglalkozik

Szepesi Gábor | Molnár-Magda | 2010.06.03. |
kultúra, orgonista, zene
Az orgonista zeneszerzéssel is foglalkozik
A pop, disco és rap világában egyre kevesebb fiatal kötelezi el magát a klasszikus zene és hangszerek mellett. Az pedig, hogy valaki hivatásának válassza a komolyzenét szinte egyedülálló. Magda Dávid mégis ezen az úton indult el és küldetésének érzi, hogy megmutassa milyen varázslat bújik meg a zenében, azon túl amit mindennapjainkban a rádióban hallunk.

 

Egyszemélyes szimfonikus zenekar hangzását varázsolja elő hangszeréből

 
– Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
– Az első élményem, amire igazság szerint nem igazán emlékszem, két éves koromból származik. Nagyszüleim mesélték, hogy még nem is tudtam beszélni, de a nagymamám által énekelt dalokat hallás után játszottam xilofonon. Arra viszont már emlékszem, hogy keresgéltem a zongorán a hangokat.
– Te választottad ki a hangszert, vagy a hangszer választott ki téged?
– Ötéves koromtól zongorázok, két év előkészítő után a zeneiskola növendékeként tanultam tovább az alapokat. A változást a sors görgette elém, tehát tulajdonképpen a hangszer talált rám. Egy életre hálás vagyok Réz Lórántnak, aki két évig foglalkozott velem az éppen megújult zeneiskolában, az akkor indult orgonatanszakon. Természetesen ezzel nem mondtam le a zongoráról, sőt igyekeztem magamat továbbfejleszteni a kötelező zongoraórákon kívül is. Belső késztetést éreztem, hogy nem szabad elpártolnom a hangszertől. A nagy múltú, kecskeméti Kodály Iskolában 2000-től 2004-ig tanultam Révész Lászlónál, majd 2009-ig a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán dr. Csanádi Lászlónál.A 2006-ban megrendezett Szegedi Országos Orgonafesztiválon kiemelt díjat kaptam, 2007-ben második helyet nyertem a Temesvári Nemzetközi Orgonaversenyen. Úgy érzem, ezzel nincs vége tanulmányaimnak, ahogyan mondani szokás, „A jó pap holtig tanul”. Tovább szeretném fejleszteni magamat és bővíteni repertoáromat.
Magda Dávid– Mit kell tudni a hangszerről egy olyan zenekedvelőnek, aki orgonával eddig még csak templomi mise alkalmával találkozott?
– Az orgona egy olyan hangszer, ami engem egy szimfonikus zenekarra emlékeztet. Ezt a hangzást úgy lehet előhozni, hogy a különböző hangszínű sípsorokat kapcsolom össze. Ennek a módszernek az alkalmazásával bármilyen zenei színt ki lehet keverni. Olyan ez, mint a festő palettája, amin pár szín segítségével végtelen árnyalatot tud komponálni.
– Van-e kedvenc zeneszerződ, kedvenc darabod?
– Igen nehéz kiragadni a zenetörténet sokaságából a hozzám legközelebb álló műveket. Korszak szerint talán a romantikáról mondhatom ezt el. Természetesen a barokk kort és Bach mester műveit is nagyon tisztelem és szeretem. Franck fantáziái, koráljai szó szerint festői erővel bírnak! Művei közül egyik kedvencem az A-dúr fantázia. Liszt Funerailles című kompozíciója hihetetlen érzések és csodálatos zenei megoldások ötvözete. Van még egy szerző, aki igen nagy hatással volt és van rám. Ő Rachmaninov, akinek többek között 2. zongoraversenyét is játszottam már. Számomra ő az, aki az érzelmek legmagasabb hevületével szőtte át a zene szövetét.
– Rád milyen befolyást gyakorolnak ezek a művek és általában a zene?
– Az ember személyisége a művészet által is képes változni. A zene kiváltotta és aktivizálta érzelmek – hasonlóan – változást képesek gyakorolni ránk. Azok a művek, amiket játszom, sok mindenre megtanítanak. A barokk zene kiszámíthatósága, tiszta és áttetsző világa ugyanúgy formálja személyiségemet, mint a romantika gazdag érzelmi skálája vagy a XX. század más, fura szemszögű világnézete. A legfontosabb viszont az, hogy mindez csak akkor hat ránk, ha képesek vagyunk átélni, átérezni ezeket a kompozíciókat, vagyis hagyjuk, hogy hasson ránk a zene. Előfordult velem, hogy koncert közben, egy művet játszva olyan magas érzelmi intenzitás tört rám, s olyan átélés kerített hatalmába, mintha hirtelen egy másik világ szippantana magába. Mondhatni extázisba estem! Ezeket az élményeket mostanában egyre gyakrabban érzem, mikor improvizálok. A rögtönzés adta lehetőségek közben a legmagasabb fokon tudok átélni érzelmeket, és ezeket előhozni a hangszerből.
– Saját műveid és kompozícióid is vannak?
– Már több átiratot készítettem. Ezekből hallható a weblapomon és a cd-n is néhány. Koncertjeimen boldog vagyok, amikor pozitív orgonistavisszajelzéseket kapok átirataimmal kapcsolatban. Zeneszerzéssel is foglalkozom. Mostanában, hogy több időm van, igyekszem jobban kihasználni az ihletett pillanataimat. Sok terv van a fejemben, melyek nemcsak a klasszikus vonulatát érinti a zenének, hanem a könnyűzene világát is. Az általános iskolai osztálytermünkben volt egy pianino, amit a tiltás ellenére minden szünetben felnyitottam és akkori pop slágereket játszottam. Sose felejtem el, a többiek körülálltak és velem együtt énekeltek… A klasszikus zenére visszatérve csak egy-két momentumot említenék. Több énekművész-szakos hallgató számára írtam dalt vagy dalciklust a diplomájához. Az eddigi legjobban sikerült művem a saját diplomavédésemen csendült fel, Tóth Árpád Szeptember című versét zenésítettem meg.
Milyennek látod a jövődet ezen a pályán?
– Rengeteg tervem van, és lassan már azt gondolom, a nap huszonnégy órája is nagyon kevés, hogy mindenre legyen időm. A zeneszerzéstől kezdve a koncertezésig sok színes ötletem vár megvalósításra. Szerintem a mai zenei világ kissé beszűkült. Egyre kevesebben áldoznak a művészetre. Sajnálom, hogy itt a magasan kiemelkedő zenei tehetségek országában sokaknak máshol kell hallgatóságot találni. Úgy érzem, hogy zenei tehetségemet mindenképpen kamatoztatnom kell, mert a lehető legtöbb emberhez szeretném eljuttatni. A legjobban arra vágyom, hogy az emberek felébredjenek téli álmukból. Rádöbbenjenek arra, hogy azzal fejlődhetünk és tehetjük értékesé az amúgy unalmas, szürke, tv előtt eltöltött életünket, ha időt, energiát fordítunk arra, amitől igazán emberek lehetünk. Amit úgy hívunk, hogy művészet.
Még nincs értékelve