Csehóból Csárda

 

 

A lámpák fényei hirtelen kialszanak és felcsendül az énekszó. A semmi mással össze nem téveszthető magyar népdal hangja tölti be a termet. A nyitány után az est konferansziéja lép a színpadra és bemutatja a tánckart, a programot. Ahogy elmondja, a nézők közül sokaknak ismerős lehetett az iménti dallam, mert bizonyára emlékeznek még arra, amikor a kis néptáncosok első fellépésükre készülve rekedtre énekelték magukat. Minden táncegyüttes életében vannak feledhetetlen pillanatok. Az est szereplői számára ilyen volt, amikor először állhattak fel a gyöngyösi Mátra Művelődési Ház színpadára, ilyen volt az első néptánc tábor, vagy amikor arany minősítéssel tértek haza Törökországból a nemzetközi néptánc-fesztiválról.

A nézők soraiban helyet foglalók közül talán nem mindenki ismeri teljesen ezt a könnyűléptű, hagyományőrző kis társaságot, ezért megismerkedünk a történetükkel. A kompolti Kisgöncöl és az aldebrő-tófalui Szélkiáltó az 1990-es évek elején alakult, Tomory Gábor vezetésével, azzal a céllal, hogy az akkor még csak általános iskolások megismerkedjenek a néptánc alapjaival és a Kárpát-medence még élő tánchagyományával. Az évek során számos dolog megváltozott, táncosok és koreográfusok cserélődtek, részt vettek rengeteg hazai bemutatón, gálaműsoron és versenyen, melyek közül nem egyről szívüknek kedves eredménnyel térhettek haza. Többször jártak határainkon túl. Felléptek már Erdélyben, Portugáliában, Szicíliában és Törökországban. Sok eredményes néptánc-tábor, rengeteg közös élmény van már mögöttük. Két éve, éppen az egyik ilyen csapatépítő program alatt merült fel a két csoport egyesülésének gondolata. Azóta Szélkiáltó-Kisgöncöl néven ápolják nagy sikerrel a Tarna-mentén a magyar tánchagyományokat. Ennek egy kis, ám annál közkedveltebb szeletéből, az erdélyi néptáncokból kaphatunk egy kis ízelítőt.

A műsor egy bevezetővel, a Prológgal kezdődik, ami már magában megadja a hangulatot. Ezután a verpeléti Búzavirág Néptáncegyüttesé a színpad. Az igen fiatal táncosok rövidke bemutatkozása a nézők elé vetíti, milyenek is lehettek a Szélkiáltó-Kisgöncöl tagjai hosszú évekkel ezelőtt. Ezek után pedig valóban betérünk a meghívóról már ismert csehóba, ahol hamisítatlan erdélyi hangulat vár. Az első felvonásban a küküllőmenti táncokat láthatjuk, ezt követi Tomory Gábor által összeállított székelyföldi verbunk és forgatós. Az első felvonást keménytelki román léptekkel zárják.

A második részt, az egyik táncos, Fehér Csaba szerzeménye nyitja meg. Ennek „Verd meg Isten” a címe. A következőkben egy mezőségi borozóban folytatjuk a mulatozást, ahol megismerkedünk magyarpalatkai páros, sűrű magyar és magyarszováti páros táncokkal. Ezek után Enyek környékére utazunk, ahol haidau-t járnak a legények, olyan összhangban és könnyedén, mintha születésük óta csak táncolnának. A felvonás zárásaként a tánccsoport kalotaszegi hangulatot idéz a színpadra.

A gálaműsorban több szám koreográfusa és betanítója a közelmúltban elhunyt Tomory Gábor. Ő volt mindkét csoport első vezetője, és az ő áldozatos munkájának köszönhető, hogy a táncosok számos magyar tánccal megismerkedtek, de ennél is fontosabb, hogy megszerették a néptáncot. A kultúra azon szeletét, ahol az ember teste-lelke egyszerre mozdul. Neki köszönhetik azokat az alapokat, melyekre még a mai napig építkeznek, így nagy szerepe van abban is, hogy mai műsor létrejött. A Szélkiáltó-Kisgöncöl Néptánccsoport tagjai a mai gálát Gábor emlékének ajánlják.

Elhalkul a zene és a közönség visszatér a nagy utazásból. Körülnézek, mert kíváncsi vagyok, mindenkire olyan nagy hatással volt-e ez a kaland, mint rám. A publikum arcán egyértelműen látszik, részesei voltak annak a csodának, amire számítottak, és ezt a zajos siker is alátámasztja. Kilépve a művelődési házból még a fülemben vannak a dallamok, a lábak és tenyerek csattanásai. Reménykedem, hogy ez sokáig megmarad, mert a Szélkiáltó-Kisgöncöl Néptáncegyüttes tagjai könnyűléptű, igazhitű, hagyományőrző emberek, akik minden hétvégén buzgón ápolják nagyapáink táncos-poharazós-nótázós szép szokásait.

Ebből kaptam egy kis kóstolót. Csak az íze kedvéért.