Csehóból Csárda
A Szélkiáltó-Kisgöncöl Táncegyüttes gálaműsora

A harmadik sorban ülök. Körülöttem polgármesterek, barátok, szülők. Olykor mindezek egy személyben. A nehéz bársonyfüggöny néha meglibben, ahogy a mögötte szorgoskodó táncosok még az utolsó simításokat végzik a díszleteken, ruháikon. Közben a hangszórókból halk zene szól, ami szép finoman ráhangolja a közönséget az estére. Nincs nagy hangzavar, pedig a verpeléti Petőfi Sándor Művelődési Ház nagytermét teljesen megtöltötték az érdeklődők. Mindenki várja az aznap estére ígért csodát, a zene, a tánc és a hagyományok ötvözetét.

A nézők soraiban helyet foglalók közül talán nem mindenki ismeri teljesen ezt a könnyűléptű, hagyományőrző kis társaságot, ezért megismerkedünk a történetükkel. A kompolti Kisgöncöl és az aldebrő-tófalui Szélkiáltó az 1990-es évek elején alakult, Tomory Gábor vezetésével, azzal a céllal, hogy az akkor még csak általános iskolások megismerkedjenek a néptánc alapjaival és a Kárpát-medence még élő tánchagyományával. Az évek során számos dolog megváltozott, táncosok és koreográfusok cserélődtek, részt vettek rengeteg hazai bemutatón, gálaműsoron és versenyen, melyek közül nem egyről szívüknek kedves eredménnyel térhettek haza. Többször jártak határainkon túl. Felléptek már Erdélyben, Portugáliában, Szicíliában és Törökországban. Sok eredményes
néptánc-tábor, rengeteg közös élmény van már mögöttük. Két éve, éppen az egyik ilyen csapatépítő program alatt merült fel a két csoport egyesülésének gondolata. Azóta Szélkiáltó-Kisgöncöl néven ápolják nagy sikerrel a Tarna-mentén a magyar tánchagyományokat. Ennek egy kis, ám annál közkedveltebb szeletéből, az erdélyi néptáncokból kaphatunk egy kis ízelítőt.

A műsor egy bevezetővel, a Prológgal kezdődik, ami már magában megadja a hangulatot. Ezután a verpeléti Búzavirág Néptáncegyüttesé a színpad. Az igen fiatal táncosok rövidke bemutatkozása a nézők elé vetíti, milyenek is lehettek a Szélkiáltó-Kisgöncöl tagjai hosszú évekkel ezelőtt. Ezek után pedig valóban betérünk a meghívóról már ismert csehóba, ahol hamisítatlan erdélyi hangulat vár. Az első felvonásban a küküllőmenti táncokat láthatjuk, ezt követi Tomory Gábor által összeállított székelyföldi verbunk és forgatós. Az első felvonást keménytelki román léptekkel zárják.
A második részt, az egyik táncos, Fehér Csaba szerzeménye nyitja meg. Ennek „Verd meg Isten” a címe. A következőkben egy mezőségi borozóban folytatjuk a mulatozást, ahol megismerkedünk magyarpalatkai páros, sűrű magyar és magyarszováti páros táncokkal. Ezek után Enyek környékére utazunk, ahol haidau-t járnak a legények, olyan összhangban és könnyedén, mintha születésük óta csak táncolnának. A felvonás zárásaként a tánccsoport kalotaszegi hangulatot idéz a színpadra.

Elhalkul a zene és a közönség visszatér a nagy utazásból. Körülnézek, mert kíváncsi vagyok, mindenkire olyan nagy hatással volt-e ez a kaland, mint rám. A publikum arcán egyértelműen látszik, részesei voltak annak a csodának, amire számítottak, és ezt a zajos siker is alátámasztja. Kilépve a művelődési házból még a fülemben vannak a dallamok, a lábak és tenyerek csattanásai. Reménykedem, hogy ez sokáig megmarad, mert a Szélkiáltó-Kisgöncöl Néptáncegyüttes tagjai könnyűléptű, igazhitű, hagyományőrző emberek, akik minden hétvégén buzgón ápolják nagyapáink táncos-poharazós-nótázós szép szokásait.
Ebből kaptam egy kis kóstolót. Csak az íze kedvéért.