Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Úri hobbi lett a kultúra

Lovasi András szerint a popkultúra az egyik legfontosabb imidzsteremtő

Katona Zoltán | Erdély Bálint Előd | 2013.07.01. |
Lovasi András
Úri hobbi lett a kultúra
A kilencvenes évek és az ezredforduló egyik legjelentősebb magyar dalszövegírója. Lovasi András azonban nemcsak szöveget ír a Kiscsillagnak, hanem kiadót vezet és fesztivált is szervez. Nem lelkes gyakorló, de azt sem szereti, ha rutinból ír szöveget, ugyanis (szövegírásban) saját magát szeretné meghaladni.

Azokat a szövegeket szeretem, melyekben meghaladom saját rutinomat

A Kiscsillag indulásakor, 2005-ben mondtad, hogy szeretnél megtanulni jól gitározni – ez mennyire sikerült?
– Nem vagyok egy lelkes gyakorló, de szép lassan fejlődök. Inkább abban lettem jobb, hogy a koncerten magabiztosabban tudom kezelni az erősítőt, kialakult egyfajta színpadi rutinom. Korábban, basszusgitárosként nem voltam érzékeny arra, hogy hogyan szól, de a gitárnál az effektek beállítására, a kiemelésekre sokat kell figyelni. Magabiztosabban tudok gitározni, illetve van még néhány olyan technika, amit meg szeretnék tanulni. Most a blues picking-et gyakorlom otthon. Ez az a stílus, amiben a country- vagy bluesgitárosok két vagy három ujjal játszanak.

Presztízs Magazin

A Kiscsillag zenéjében nincsenek korlátok, egyik friss szerzeményetek, az Őrkutya például bluesos hangvételű. A szövegírás mennyire rutin? Az alkotókedved mostanában sem csappant…
– Igazából ennyi idő után egy valami zavar, méghozzá az, hogy hogyan tudom pont ezt a fajta rutint meghaladni, ami ennyi idő után kialakult. Ismerem már a saját technikáimat, már nem tudom meglepni magamat, mert pontosan tudom, hogy miről hova fogok asszociálni. Ebben a fajta artisztikus szövegírási módban, amit én műveltem – mondhatnánk, hogy kicsit bonyolult, okoskodó műveket írtam –, egy kicsit már elfáradtam, és el akartam kezdeni formailag jobb, konkrétabb szövegeket, kerekebb dalokat írni. Az új lemezre készülők szerintem elég jók, hallatszik rajtuk, hogy én írtam őket, de azért van egy-két olyan fordulat, ami engem is meglep. Azokat a szövegeket szeretem, amikben meghaladom a saját rutinomat.

Átalakulóban…

Presztízs Magazin

– „Nagyon megy” – ez a címe az egyik új dalotoknak. Vajon a Kiscsillagnak mennyire megy mostanában?
– Az utolsó évben Magyarországon a mi köreinkben is érezhető a válság, minden zenekar önálló koncertjeinek száma visszaesett – a mi koncertjeinké ugyan nem, viszont nem is nagyon nőtt. Nagyjából azon a szinten vagyunk, ahová beálltunk úgy két évvel ezelőtt. Vannak rosszabb és jobb időszakok, de ami meghatározza egy zenekar piaci árát – hogy mennyi nézőt tud önállóan szerezni –, az megállt. A 18-20 év alatti fiataloknak jóval kevesebb a pénzük, mint régebb volt. Azok a zenekarok maradtak meg, melyeknek a közönsége valamivel idősebb, illetve nem csökkent a nézőszámuk. Érdekes, hogy Magyarországon most nő fel egy olyan generáció, amelyik olyan csapatok felé fordul, akik modernek, jók – például a Punnany Massif és a Brains, akik alapvetően popzenekarok. A piacok összecsúsztak! Mindenki ugyanazokon a helyeken játszik, klubokban és fesztiválokon. A diszkókban már nincsenek play-back fellépések, tehát a popzenének az a része sem, ami régen elkülönült tőlünk. Rock-, alter-, és blues-zenekarok játszottak a kilencvenes években koncerteket, az elektronikus, illetve pop-produkciók play-backeltek, vagy nagykoncerteket adtak. Most ezek is a mi piacunkra csúsztak vissza. Ez bizonyos értelemben jó, illetve mégsem, mert valamilyen módon az embereket arra szoktatja, hogy ne műfajokban, hanem dalokban és előadókban gondolkodjanak. Ezért van az, hogy néha olyanokkal játszunk együtt, akikkel tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.

A magyaroknak csak 10-15 százaléka kultúrafogyasztó

Presztízs Magazin

Egy korábbi interjúban azt mondtad, „úri hobbivá válik a kultúra és ez elég riasztó”. Tényleg ennyire rossz a helyzet Magyarországon?
– A West Balkán-tragédia után egy egész ágazatot sújtottak azért, mert volt egy party rendezvény, ami teljesen más – bár hasonló logika alapján működik – mint egy koncert. Soha nem a biztonsági emberek jelenlététől nem lesz pánik, nem történik tragédia, sokkal inkább attól, hogy az emberek figyelnek egymásra, normálisan viselkednek. Mint fesztiválszervező, a Fishing on Orfű példáját tudom mondani: előtte 50-60 ezer forint volt az összes engedély megszerzése, most ugyanez hét-nyolcszázezer forint és nagyon sok cinikus megjegyzést is kapunk a hatóságoktól. Egyre több vámszedő van ezen a területen. Mondok egy példát: elmegyünk Győrbe, játszani az "Idáig tudom a történetet" című akusztikus műsorunkkal egy hangversenyterembe, ahová befér ötszáz néző, telt ház van. Viszonylag magas jegyárakat kérünk – hatalmasak a költségek, mert a termet béreljük. Kifizettük a költségeket, s a végén nem maradt egy büdös fillérünk sem… Egyszerűen nem tudunk annyit keresni, hogy a költségeinket fedezze, tulajdonképpen örülünk, ha marad pénz benzinre.
Megoldás lenne tovább emelni az árakat. Hova vezetne ez?

Presztízs Magazin

– A kétezer-ötszáz forintos belépőt, ha felemeljük háromezer-ötszázra, azzal már elveszítjük a fiatalokat. S ez komoly dilemma, ezért mondtam, hogy úri hobbi lett a kultúra, vagy úgy tűnik, azzá válhat. Azt látom, hogy akár pop-, akár másmilyen kultúrafogyasztó, az a magyarországi embereknek maximum 10-15%-a. Ha az ország lemond arról, hogy a kulturális javakhoz hozzájusson a lakosság többsége, akkor ez hosszú távon nagyon rossz lesz! Már most azt mondom, nagy bajban vagyunk. Húsz-huszonegy éve egyik kormánynak sincs semmilyen víziója, hogy mit kéne csinálni az ország kultúrájával, hogy mennyire kéne fontossá válnia, mennyire kéne fontossá tenni. Azt láthatjuk az európai népek példájából, hogy az utóbbi húsz évben egyesek észrevették, hogy a popkultúra a legfontosabb imidzsteremtő a sport mellett. A skandinávok, franciák, a volt szocialista tömbben a lengyelek, a románok, mindenki egy picit megelőzött bennünket. Kérdés, hogy a mindenkori kormány mennyire ismeri fel, hogy ez a legolcsóbb és a legjobb befektetés.
Dolgozol egy könyvön Lévai Balázzsal közösen. Milyen könyv lesz ez, miről fog szólni?
– Még nem tudjuk, hogy milyen formája lesz. Mi egy generáció vagyunk, és én ezt azért csinálom Balázzsal, mert ha most egyedül nekifognék, akkor valószínűleg három évig tartana. Ahhoz túlságosan lusta vagyok, illetve túlságosan sok a dolgom. Ő a szerkesztője – én csak beszélek, ő felveszi. Ez a könyv arról szól, ami a mi generációnk számára zenész szempontból még nincs feldolgozva: a rendszerváltás, a kilencvenes évek. Én azt szeretném, ha ennek lenne egy nemzedéki attitűdje! A célom, hogy azok, akik velem együtt élték át ezt a húsz évet és érdekli őket a popzene, ismerjenek rá a korra. Kicsit a kulisszák mögé tekintő könyv lenne, ami megpróbálja ennek a műfajnak a működését is elmagyarázni.
 

Presztízs Magazin

NÉVJEGY
LOVASI ANDRÁS
1967. június 20-án, Pécsen született.
 Kossuth-díjas magyar előadóművész, az 1987-2010 között létezett Kispál és a Borz együttes énekese, basszusgitárosa és szövegírója, valamint a 2005-ben alakult Kiscsillag zenekar gitárosa, énekese és zeneszerzője.
Rendszeresen fellép a Budapest Bárral és a Csík Zenekarral, a Megadó Kiadó vezetője, a Fishing on Orfű fesztivál főszervezője

Képgaléria

Még nincs értékelve