Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Útján a zene kíséri

Takács Nikolas bebizonyította, helye van a színpadon

Balogh Zoltán | 2011.07.16. |
Útján a zene kíséri
„Mindennek megvan az oka, semmi sem történik véletlenül, a sorsomnak valamiért így kellett alakulnia” – vallja Takács Nikolas. Az X-Faktor egyik nagy felfedezettje megdolgozott a sikerért, számtalan akadályt küzdött le, mielőtt országos hírnévre tett szert. Az önmagát elsősorban dzsesszénekesnek valló előadó még mindig meglepődik, hogy dalaival milyen hatást gyakorol az emberekre. A 25 éves fiatalember a hírnév ellenére is megmaradt annak a szerény felvidéki fiúnak, akinek fontos, hogy minden reggel a tükörbe tudjon nézni.

Csak jöttek és jöttek, egyik hamisabban énekelte Cohen Hallelujah-ját, mint a másik. Amikor a fiú a színpadra lépett azt hittük, folytatódik a sorozat, ám néhány hang után megállt a levegő. Takács Nikolas úgy adta elő a kanadai legenda dalát, hogy libabőrös lett tőle az ember. Persze a zsűrit is elvarázsolta, egészen az X-Faktor fináléjáig menetelt. Hétről hétre többet mutatott magából, kinyílt, elkápráztatta a közönséget. Bár a fődíjról picivel lemaradt, győztesnek tekintheti magát, egy ország zárta szívébe a szerény, Galántáról indult tiszta lelkű énektanárt. A tehetségkutató befejezése óta folyamatosan koncertezik, s közben gőzerővel dolgozik első saját albumán. A zene kísér című dalát már megismerhette a nagyközönség, május 27-én a Sportmax Hegyvidéki Sportcsarnokban teltházas koncerttel örvendeztette meg rajongóit. Egy karrier elindult, a maximalista énekest ismerve messze még a vége… 

- Miért éppen az Hallelujah?
 
- Szerettem volna egy olyan dalt énekelni, ami szakmailag, spirituálisan illik hozzám – kezdte Takács Nikolas. – Megtaláltam a Hallelujah-t és meglepődtem, amikor mondták, nem én vagyok az egyetlen, aki ezt választotta. Két percben kellett bizonyítanom, úgy énekelnem, hogy az a továbblépést, egy új kezdetet biztosítson számomra. Ez a dal sokat segített, a mai napig hozzám tartozik. Szeretik az emberek, még a diszkókban is kérik, hogy énekeljem el.
 
Nincsenek véletlenek
 
Presztízs Magazin
- 2005-ben Szlovákiában részt vettél egy tehetségkutató versenyen, ahol a zsűri kirostált, mondván nem tudnak sztárnak elképzelni. Nemrégiben meghívtak az egyik leghallgatottabb szlovák rádióba, ahol a már említett Cohen-dalt adtad elő. Elégtételt éreztél, vagy fogalmazzunk úgy, helyükre kerültek a dolgok?
 
- Nagyon érdekes az élet. Mielőtt Magyarországra jöttem, kipróbáltam magam a szlovák Szupersztárban. Ott valóban azt mondták jó hangom van, de mégsem tudják elképzelni, hogy én a Szupersztár színpadán énekeljek. Ez nekem akkor nagyon rosszulesett. Dzsesszénekesnek tituláltak, pedig még közöm sem volt a műfajhoz, bár nagyon szerettem, addig sosem tanultam. Azt kérdezte tőlem a műsor riportere, hogy feladom-e? Eszemben sincs, válaszoltam. Be fogom bizonyítani a zsűrinek, hogy igenis színpadra való vagyok és nem csak dzsesszt tudok énekelni, hanem sok minden mást. Öt évvel később, a magyar X-Faktor által megismert a szlovákiai közönség is. Boldog voltam, hogy az említett rádióban nagy sikere volt a Hallelujah-nak. Felléptem egy szlovák szépségkirálynő választás műsorában, ahol az egyik műsorvezető, aki anno a Szupersztárt vezette, úgy konferált fel, hogy következik egy nemzetközi sztár, akire Szlovákia már régen várt. Ez nagyon jó érzés volt. Úgy vélem, mindennek megvan az oka, semmi sem történik véletlenül, a sorsomnak valamiért így kellett alakulnia.
 
- A pozsonyi konzervatóriumban komolyzenén pallérozódtál, a kőbányai zenei stúdióban viszont a dzsesszel ismerkedtél meg. Olyan zenészekkel muzsikáltál együtt, mint Jávori Vilmos,Babos Gyula, Tony Lakatos, Emilio, Charlie, Solti János, vagy Csík Gusztáv. A dzsessz rétegzene, tervezed-e, hogy a jövőben elmozdulsz ebbe az irányba?
 
- Igaz, abszolút rétegzene, de nem tudom magam megtagadni. A készülő
Presztízs Magazin
lemezemen is feszegetem a határokat, mert bár belecsöppentem ebbe a popvilágba, én nem vagyok popénekes. Dzsessz, soul, R’n’ B énekesnek vallom magam, s ezek szintén rétegzenének számítanak, de mindenképpen szeretnék visszamenni a gyökerekhez és jó lenne az általad említett nagy művészekkel dolgozni. Úgy érzem kedvelnek, elismernek. Ez borzasztóan nagy öröm, számomra ők az igazi zenészek. Ha valaki dzsesszt tud játszani, akkor mindent tud, amit a könnyűzenei műfajban lehet.
 
Több műfajban is otthon, de a dzsessz örök szerelem
 
- Az X-Faktoros dalaidból összeállított cd óriási sikert aratott, de az első önálló, A zene kísér című dalod is igen slágergyanús. Említetted, hogy dzsesszt is szeretnél játszani a lemezeden, de nem gondolod, hogy a közönség inkább a populárisabb nótákra vevő? Mennyi beleszólásod van abba, milyen dalok kerüljenek fel a cd-re, kell-e kompromisszumokat kötnöd?
 
- Abszolút beleszólásom van, én állítom össze a dalokat, de az egész élet egy nagy kompromisszum, így itt is figyelembe kell venni dolgokat. Meg kell találnom az egyensúlyt, hogy hiteles maradjak és eladható is legyen a lemez. Ha most kifejezetten egy dzsesszalbumot adnék ki, az nem biztos, hogy szerencsés lépés lenne. Eddig is próbáltam belecsempészni a stílus elemeit a hangszerelésbe, vagy az éneklésnél egyes frazírokba. Igyekszem felkészíteni a közönségemet, hogy majd valamikor kicsit nehezebb dalokat fogok énekelni. Több műfajban jól érzem magam, próbálom majd ezt az utat járni.
 
- Figyelmesen meghallgattam A zene kísér című dal szövegét, számomra ez hitvallásnak, kinyilatkoztatásnak tűnik.
 
Presztízs Magazin
- Abszolút így van. Nagyon sokat beszéltem a szövegíróval, Lombos Mártonnal. Elmondtam neki, hogyan élem az életemet, milyen vagyok, mit gondolok a világról, az emberekről, hogyan alakult a sorsom. Mostanában értettem meg azt, hogy mindennek megvan az oka. Az egész életem egy kirakósdi. A sok negatív dolgot, ami történt velem, akkor nem tudtam megérteni, csak később jöttem rá, így kellett lennie. Hívő vagyok, nem azt mondom, hogy vallásos, bár római katolikusnak kereszteltek. Nekem nem szükséges templom ahhoz, hogy tartsam a kapcsolatot azzal, akivel kell. Szoktam imádkozni, beszélni Istenhez, sokszor segített a hitem. Próbálok úgy élni, hogy minden reggel a tükörbe tudjak nézni, s ne legyen semmiféle szégyellnivalóm. Remélem, jó úton járok!
 
„Menni kell az álmok után”
 
- Az X-Faktorban egy tehetséges, ám kicsit félszeg fiatalembert ismert meg az ország. Mára egy laza, jó kedélyű, önmagával teljes harmóniában lévő Takács Nikolas köszön vissza.
 
- Jól érzem magam a bőrömben, önbizalomra tettem szert, nekem nagyon sokat adott az X-Faktor. Nem csak azért, mert lehetőséget kaptam arra, hogy azt csinálhassam, ami az életem, amit imádok. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett felém és úgy érzem, van egy küldetésem. Korábban sosem gondoltam volna, hogy az éneklésemmel bármiféle hatással lehetek az emberekre. Számtalan levelet kapok. A fiatalok azt írják, hogy általam ismét hisznek valamiben, megpróbálják azt a dolgot csinálni az életükben, amit korábban abbahagytak, feladtak, most újra küzdenek az álmaikért. Én ennek nagyon örülök, mert ha egy példa lehetek arra, hogy sosem szabad feladni, menni kell az álmok után, akkor valahol elértem a küldetésemet.
 
- A sok jókívánság között kaptál-e olyan visszajelzést, amely különösen nagy hatással volt rád?
 
- Két eset nagyon mélyen megérintett. Egy kétgyermekes hölgy elmesélte,
Presztízs Magazin
meghalt élete nagy szerelme, ő pedig depresszióba esett. Ekkor hallotta meg a Hallelujah-t és elmondása szerint ezáltal tudatosult benne, hogy neki még küldetése van, tovább kell lépnie. Ezt személyesen mesélte el nekem, miután néhány óráig teljesen magamba roskadtam és arra gondoltam, milyen „durva”, hogy ilyen hatással lehetek valakire. Volt egy másik hölgy is, aki sok éve küzd a rákkal, nem tudja, mennyi ideje van még hátra az életéből. Ő találkozni akart velem, megköszönni, hogy vagyok és énekelek.
 
Otthon is büszkék rá
 
- Senki sem lehet próféta a saját hazájában – tartja a mondás. Úgy tűnik, ez nálad megdőlt. Szülővárosodban, Galántán is óriási sikerrel adtál koncertet. Milyen érzés volt szűkebb pátriád lakói előtt énekelni?
 
- Fantasztikus! A galántai koncerten még azok az emberek is ott voltak, akik amúgy nem járnak kulturális eseményekre. Nemcsak hogy eljöttek, tomboltak, az előadás végén pedig gratuláltak. Olyanok megtiszteltek a jelenlétükkel, akik csak kisgyerekkoromban ismertek. Elmondták, nagyon örülnek a sikereimnek, nagyon jó érzés látni nekik, hová jutottam. De nekem legalább olyan jó volt, hogy éreztem a szeretetüket és láttam, büszkék rám.
Átlag: 5