Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Lázadó vagyok!

Magas, szőke, magassarkú cipőben

Harle Tamás | Ritter Doron | 2016.04.25. |
Lázadó vagyok!
A magas szőke nem felemás cipőben érkezik. Sodró lendülettel mesél, mesél, mesél… A grundon foci közben eltörött csuklójáról, a meccsek varázslatos hangulatáról, csillogó gyermekszempárokról, táskájának titkairól, Doháról, de elsősorban az Újpestről.
Mikor tanulta meg, hogy mi az a les?
Ó, én azt már nagyon korán. Ráadásul anyukámtól, aki pedig nagypapámtól örökölte a futball szeretetét. 1998-ban egy Újpest–Diósgyőr meccsen ültem először a Megyeri úti stadion lelátóján. Fantasztikus volt átélni a stadionok semmi mással össze nem hasonlítható varázsát!   Milyen érdekes, 2014-ben éppen egy Újpest–Diósgyőr mérkőzés hozta a klub legutóbbi nagy sikerét…
A kupagyőzelmet!
És az egykori szöszi kislány akkor már nem csupán az egyik néző volt.
Hanem az Újpest FC ügyvezető igazgatója! Meseszerű, nem?
 
Presztízs MagazinÖltözőbe? Soha!
 
Nos így indul a beszélgetés. Egy belvárosi kávéházban találkozunk, pár nappal azután, hogy az Újpest az NB I. téli zárásaként az Üllői úton nagy meglepetésre 1–0-ra legyőzte a Ferencvárost. Hullámos szőke haj, a hidegre fordult időben is szoknya, magas sarkú cipő, nyakában vastag gyöngysor. Az ember inkább nézné egy divatmagazin főszerkesztőjének, mint Magyarország egyik legpatinásabb futballklubja ügyvezető igazgatójának. Pedig az. Harminckét évesen. Kéri, ezúttal keveset „szakmázzunk”, bólintok, de a Fradi–Újpestre nem lehet nem visszatérni.
A nagy győzelem után besietett az öltözőbe?
Nem, dehogy! 
Csak jólesett volna a fiúknak, ha a klub első embere gratulál nekik...
Először is a klub első embere a tulajdonos, Roderick Duchatelet úr. Másodszor pedig nekem az öltözőben semmi keresnivalóm nincs. 
Soha nem megy be? 
Soha!
Mert nő?
Nem csak ezért. Ügyvezetőként az én felelősségem a klub működtetése. Az öltöző az edzői stábé és a játékosoké. Nem szabad összekeverni a dolgokat. Az elnök úr sem szokott bemenni. 
 
Forró csoki szójatejjel
 
Ekkor érkezik a pincér és az első nagy meglepetés. 
– Tudna forró csokit hozni szójatejjel? – adja le a rendelést Eszter. – Tele vagyok ételallergiával – teszi hozzá felém fordulva. – Nálam nem egyszerű az evés-ivás. Allergiás vagyok szinte mindenre. Hogy akkor mi marad? Én ugyanazt a pár dolgot eszem esztendők óta. Jó, olykor elcsábulok, de annak sosincs jó vége.
Hogyan pótolja az ízeket?
Illatokkal! Beleszippantok a többiek ételébe. Persze csak a barátokéba, a családtagokéba. Meg főzök. Legtöbbször olyat, amit meg sem kóstolhatok. 
 
Itt tartunk, amikor megérkezik a nagy csésze forró csoki – szigorúan szójatejjel. Megszólal a telefonja, előkotorja a táskájából, de nem veszi fel, a készülék piros gombját nyomja be. „Ha már úgyis a kezébe vette, nem mutatná meg, mit rejt a táskája?” – kérdem, mire rövid hezitálás után bólintás érkezik, majd a felsorolás: 
Lássuk csak… Telefontöltő, nedves kéztörlő, női dolgok, persze, smink, fogkrém, fogkefe.
Fogkefe?! 
Erre még akkor szoktam rá, amikor fogszabályzóm volt. Hány éves lehettem? Huszonnégy, huszonöt? Megszenvedtem, ezzel együtt is szerettem fogszabályzós lenni. Ha látok lányokat vagy fiatal nőket fogszabályzóval, azóta mindig rájuk mosolygok. Biztatásként…
 
Tovább kutat. Előkerül egy selyemtapintású füzet. Kiderül, Dohából hozta magával, ahol testvérét látogatta meg. Dr. Gyarmati László szakmabeli, számítógépes futballmérkőzés-elemzőként és kutatóként futott be nemzetközi karriert, Eszter már többször kiutazott hozzá.
 
Dohában kikapcsolhatom a stresszt, feltöltöm a lelkemet békével és nyugalommal. Ez a füzet elválaszthatatlan tőlem. Nemcsak azért, mert Lacihoz kötődik, de azért is mert csodálatos kis darab, és én minden este leülök, hogy akkurátusan feljegyezzem a másnapi teendőimet, ötleteimet.
Éjszakai bagoly?
A biológiai órám szerint igen, akárcsak édesapám, de az utóbbi években este fél tízre már hulla vagyok, bezuhanok az ágyba. És bár nem vagyok könnyen kelő, megszoktam a pörgést, most már hétvégén is fél nyolckor kidob az ágy.
A telefonját ágyba viszi? 
Hajjaj, sőt! Ha félig alszom, de jelez, akkor már kelek is fel, megnézem, ki üzent, mit üzent, és ha kell, az éjszaka közepén bekapcsolom a laptopot, elküldök néhány anyagot. Nagy szerencsém van, hogy a párom ezt eltűri, rettenetesen toleráns! Megértette, hogy ez egy ilyen munka. Itt nem lehet lehúzni a rolót délután ötkor. Ez a legnehezebb: átváltani otthoni üzemmódba. 
 
Presztízs MagazinCsuklótörés a futballkapuban
 
Ha már az imént László öccsét említette, kérdezem, hogy jó testvérek-e. – Nagyon! – vágja rá, majd hozzáteszi, nem csak felnőttként lettek azok. Együtt jártak le az újpesti lakótelepen a grundra focizni. „Általában az öcsémmel voltam egy csapatban, és mivel a fiúkhoz képest ügyetlen voltam, kit állítottak a kapuba, hát engem.” Mígnem az egyik délután egy bitang erős lövés nem száguldott a kapu felé. Eszter nyúlt a labdáért, és…
A lövés kifordította a kézfejemet, hallottam a reccsenést, őrült fájdalom hasított a karomba. Leizzadtam egyetlen pillanat alatt, az ájulás kerülgetett, Laci hazatámogatott. Csuklótörés. De édesanyámék nem izgulták túl a dolgot. Előfordul az ilyesmi, ha valaki focizik, mondták.
Nem gondolt arra, hogy nem kellene többé fociznia?
Nem, az lehetetlen lett volna! Annyi változott, hogy óvatosabban nyúltam a labda felé.
Akkoriban, tehát bakfisként mi akart lenni? Gondolom, nem az Újpest FC ügyvezetője.
A gimnáziumban kitűnő tanuló voltam, a tanáraim, az osztálytársaim biztosak voltak abban, hogy a legrangosabb egyetemek egyikébe felvételizem majd. Nem akartak hinni a szemüknek, amikor az első helyre az ELTE Tanítóképző Főiskolát írtam. Amióta az eszemet tudom, tanító néni szerettem volna lenni. Bemenni az osztályba, átadni a tudásomat, aztán kiadni és ellenőrizni a feladatokat, ahogyan a nagymamámmal és minden más családtaggal tettem kislányként. 
Ha megfizetnék a tanárokat, és az ottani fizetés elegendő lenne a biztos anyagi háttér megteremtésére, azt hiszem, akkor a katedrán maradtam volna. De nem szakadtam el a gyerekektől, gyakran szervezünk gyűjtést, a játékosok testnevelésórát tartanak a sulikban, legutóbb Újvidékre mentünk, Törökbecsére vittek ajándékokat Balajcza Szabolcsék. Szerencsés vagyok, mert egy olyan klubnál dolgozhatok, amelyiknél a játékosok megértik, mit jelent a mozgássérült gyereknek, ha egy futballista lehajol hozzá, megfogja a kezét, elbeszélget vele. Egy olyan kisfiúval, aki soha az életben nem tud majd lábra állni. 
 
Presztízs Magazin„Anyuka, fogja már le!”
 
Gyarmati Eszter szívesen és színesen mesél. Arról, hogy bár női futballvezetőként mostanra már elfogadták, de amikor a férfi kollégákhoz hasonlóan, például, ő is kezet nyújt a megbeszéléseken, azzal sokan nem tudnak mit kezdeni. Főnökként szigorúnak tartja magát, „azt hiszem, tartanak tőlem. Nálam lehet hibázni, de ha valaki csendesen bojkottálja a munkát, azt nehezen viselem”. Egyszer figyelmeztet, és ha nincs változás, megválik a kollégától. Nagyjából harminc játékos tartozik az Újpest felnőtt keretéhez, mondja, bármikor bárkivel történhet valami váratlan. És történik is. 
Mondana példát?
Felhív bennünket az egyik idegenlégiós, hogy elromlott a tévéje. Kiküldünk egy embert, kiderül, nem volt bedugva a konnektorba. Hív a másik, hogy kifogyott az autójából a benzin. Kimenne hozzá valaki, de „Hol vagy?”. Bemond egy olyan utcanevet, ami nem is létezik. Oké, szállj ki, nézz körül, mit látsz… Indul a nyomozás, aztán valahogy mindig megtaláljuk. De a legizgalmasabb eset akkor történt, amikor még nem ügyvezetőként dolgoztam az Újpestnél.
Telefonál egy afrikai játékos felesége. Folyamatosan beszél a telefonba, valami olyan nyelven, amelyben felfedezhetők ugyan angol szótöredékek, de igazából csak sejted, hogy a gyerekkel történt valami baj. Nagy nehezen kiderül, a kicsinek az óvodában betört a feje, azonnal orvoshoz kell vinni. Az apuka a klub idegenlégiósaként éppen külföldön edzőtáborozik a csapattal, a nő sír. Autóba pattansz, összeszeded a feleséget, aztán irány az ovi, majd a Madarász utcai ügyelet. 
Az afrikai mama pánikban, így aztán te kapod ölbe a visító gyereket, beviszed, vizsgálná a doki, de a pici úgy ficánkol, hogy képtelenség megkezdeni a vizsgálatot. Izzadsz, az orvos rád szól, hogy „Anyuka, fogja már le azt a gyereket!” Most kezdd el magyarázni, hogy nem a te gyereked, de akkor jönne a kérdés, hol az anyuka, meg egyáltalán, kije vagy te… Egy órával ezelőtt még a békés estédet tervezted, most pedig leginkább arra van szükség, hogy egy higgadt fejű lefogóember legyél, mert a kétéves csöppség még nálad is jobban megriadva ordít. Nagy küzdelem után végre ellátják a sebesülést, beültök az autóba, és hazaviszed őket. Elindulsz az otthonod felé, és abban bízol, talán véget ért a munkanap. De ebben soha nem lehetsz biztos. 
 
 
Leg, leg, leg…
A legizgalmasabb nap?
Amikor az öcsémmel izgatottan vártuk, hogy az újszülött húgomat hazahozzák a kórházból. Emlékszem, mennyire csalódott voltam, mert Emese mozdulatlanul aludt. Fújdogáltam, hogy csináljon már valamit.
A legszomorúbb nap?
Amikor meghalt az anyai nagymamám, akit nagyon szerettem.
 
 
11-es az ügyvezetőnek 
1. Meg tudna javítani egy csöpögő vízcsapot?
Igen! Sőt bútorszerelésben is jó vagyok. 
2. Kinek adná saját, az Év Embere díját? 
A szüleimnek, mert annyira szuper dolgom volt, hogy nem tudom eléggé meghálálni. 
3. Édesanyja vajon mikor volt a legbüszkébb Önre? 
Talán akkor, amikor 5-ös lett a matekérettségim, mert ő végig azt hitte, hogy meg fogok bukni.
4. Felvenné a férje nevét? 
Nem! Nem tudom elképzelni, hogy az eddigi nevemet elveszítsem. A kérdés egyébként éppen aktuális, ugyanis a barátom, aki most már a vőlegényem, karácsonykor megkérte a kezemet.  
5. Kinek kell többet alkalmazkodnia egy családban: a férfinak vagy a nőnek?
Ez attól függ. Szerintem nálunk a páromnak kell többet. Én nehezebben viselném. 
6. Ha visszafordíthatná az idő kerekét, mit változtatna meg a saját élettörténetében?
Igazából semmit, mert akkor minden másként alakult volna. Én most annyira jól érzem magam. 
7. Mi a helyzet akkor, ha a nagy igazságérzete konfliktusba kerül a jelenlegi pozíciójával?
Lázadó vagyok! Mindig szenvedélyesen kiálltam az igazamért, de ez a négy év, amit ügyvezetőként eltöltöttem, megtanított megalkudni a klub érdekében. Szurkolóként és a labdarúgás szerelmeseként, például, azt mondom, nincs annál fantasztikusabb, mint amikor a stadionban a szurkoló és a csapat eggyé válik, és elfogadom, hogy sokak szerint a hangulatot a pirotechnikai látvány fokozza, ám klubigazgatóként el kell fogadnom a szabályokat, amelyek korlátozzák ezek használatát.
8. Azt mondja, lázadó, szenvedélyes típus. Kamaszként voltak ebből gondjai? 
A suliban igen. Sokszor kaptam beírást, hogy zavartam az órát, pedig én csak kiálltam a magam vagy mások igazáért. Védőügyvédként léptem elő. 
9. Banderas vagy George Clooney?
Jude Law.
10. Madonna-koncert vagy Fenyő-ünnep? 
Egyértelműen Fenyő Miki! Ha csak tehetem, mindig ott vagyok a karácsonyi koncertjén. Imádom ezeket a nagy retró bulikat. De szigorúan állóhelyen. Ülve nem bírnám ki! 
11. Tengerpart és kánikula vagy havas hegytető és síelés? 
Tengerpart. De kánikula nélkül. Nem tudok síelni, viszont megvan a felszerelés. Amúgy az őszt szeretem a legjobban.
 
+ 1
Mit vár a futball-Európa-bajnokságon a magyar válogatottól?
Hogy büszkék lehessünk a teljesítményünkre – az eredménytől függetlenül.
 
Átlag: 5