Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Óda Budapesthez

Avagy önkéntes karantén idején nyíljon a kerületi sztoritár!

dr. Szász Adrián | dr. Szász Adrián-Profimedia-Red Dot | 2020.09.14. |
Budapest
Óda Budapesthez
Budapest most koronavírusos, lélegeztetőgépre került. Mi vagyunk a gép: lakosai adják a városnak a friss oxigént azzal, hogy otthon maradnak, amikor csak tehetik. Így biztosan meg fog gyógyulni az otthonunk, ahogy mások lakóhelyei is Magyarországon és világszerte. Nem könnyű betartani, hogy ne mászkáljunk, én utoljára a Gellért-hegyre jutottam el egy nagyobb, fotózós kirándulásra még a járvány előtt, és a napokban visszanéztem az akkor készült képeket. Elgondolkodtam, másfél évtizede itt élőként mit is jelent nekem Budapest. Ha az egyes kerületeire gondolok, milyen első élmények ugranak be? Édes-bús nosztalgikus játék volt, de inkább édes, mint bús. Rájöttem, hogy humorral a karantén is kibírhatóbb. Most megosztom az eredményt a „világgal” – huszonhárom bekezdésben.
I. Budavár
Sosem feledem, amikor egy első randevún úgy döntöttem, lerövidítem az utat, átsétálunk a lánnyal a Budai Váralagúton. A kipufogógáz-felhőből motorzúgástól rezgő dobhártyával előbukkanó partnerem azóta is emlegetheti e nagyszerű ötlettől vezérelve megtett Presztízs Magazin„romantikus” 350 métert… (hosszú kapcsolat nem lett belőle). Emlékszem a jó kis, hideg virslis, meleg sörös majálisokra is a Tabánban, ahol Hobóra meg Nagy Feróra roptuk. Rúzsa Magditól is ott hallottam élőben először a Highway to Hell-t. Mivel akkor már túl voltunk a fenti randin, magamban csak Tunnel to Hell-nek énekeltem.
 
 
 
 
 
Presztízs MagazinII. Adyligettől Zöldmálig
Az jut eszembe, mikor állásinterjúra indultam a Margit körútra, s mivel késésben voltam, a Lánchídnál leintettem egy taxit. Kérdeztem, elvinne-e a végcélomhoz. „Fuvarom lesz, de ha a művésznő nem bánja…” – jött a válasz, majd a következő sarkon beszállt az anyósülésre (én hátul ültem) Psota Irén, aki a maga mélyharsány stílusában hagyta jóvá („Ne vicceljünk, persze!”), hogy a Margit körút felé kanyarodjunk, el ne késsek. El is meséltem a leendő munkáltatómnak a sztorit – miután felvettek!
 
III. Óbuda-Békásmegyer
Innen mindjárt két momentum is beugrik, kedves emlékek. Az egyik, hogy valaha Békásmegyerre jártam udvarolni, ahol a lány egy kisszobát bérelt egy fura fickónál, aki mindig atlétatrikóban, a macskájával az ölében tévézett a nappaliban, amikor beosontunk mögötte. A másik: ahogy Andy Vajna szemlőhegyi otthonából a feleségével készült interjúm után fuvarozott le a sofőrjük az 1-es villamoshoz – micsoda kontraszt! –, s azon merengtem, ismét a hátsó ülésen (úgy fest, ez szerencsét hoz) ülve, mekkora élmény volt látni az eredeti Rambo-késeket a filmcézár dolgozószobájában. 
 
IV. Újpest
Gyerekkoromban – 80-as évek – Vácra jártunk meglátogatni édesapám nagybátyját, aki plébános, a székesegyház őrkanonokja volt. Emlékszem, ahogy Budapesten áthaladva zötyögtünk a Trabantban az újpesti macskaköveken, és apukám arról mesélt, milyen csodás futballista volt Bene Ferenc…
 
Presztízs MagazinV. Belváros-Lipótváros
2005-től három éven át laktam a Szent István tér egyik házának 4. emeletén. A hálószobaablakomból, ha kinyújtottam a kezem, kis (nagy) túlzással a Bazilika EGO SUM VIA VERITAS ET VITA („Én vagyok az út, az igazság és az élet”) latin feliratának utolsó betűjéhez koccantak az ujjaim. Legalábbis annak jobb szélső kis talpához. Egyszer azt álmodtam, hogy az ágyamból kinyúlva egy partvissal én harangozom, de olyan is volt, hogy még aludni akartam egy kicsit, ezért félálomban elképzeltem, ahogy fektemben egy nyújtózással visszatekerem a hatalmas templom nagyórájának aranyozott mutatóit.
 
VI. Terézváros
Egy barátom a húszas éveinkben a Szondi utcában lakott, s mivel nemigen bírta – ám nem vetette meg – az alkoholt, bulikból hazafelé tartva a mámortól gyakran eltévedt. Egy hosszúra nyúlt este végén úgy döntöttem, hazáig kísérem, nehogy baj érje. A lépcsőházuk kapujában köszöntünk el. Másnap reggel hív, hogy az Oktogonnál tért magához. Azóta sem tudja egyikőnk sem, hogyan került oda, de a tanulságot levontuk: hiba volt nem meggyőződnöm arról, hogy a lakásába is bejutott…
 
Presztízs MagazinVII. Erzsébetváros
A kerület Damjanich utca, Dózsa György út, Thököly út, Rottenbiller utca által határolt részét –körfolyosós bérházaival – Csikágó negyednek is hívják. Az egyik verzió szerint e becenév eredete a bűnözés szinonimájaként a közbiztonság hiányára utal. Egy másik változat az amerikaias tempójú építkezésből – a korábbi káposztaföldek, konyhakertek helyén gombamód „kinőtt” házakból – vezeti le az elnevezést. Azt is beszélik, az USA-ból visszatelepült magyarok aposztrofálták így a környéket, mert a négyzetes elrendezésű utcák Chicagóra emlékeztették őket. Csikágó címmel Békés Pál József Attila-díjas író frenetikus „gangregényt” írt e városrészről, amely meghatározó olvasmányélményem lett.
 
VIII. Józsefváros
Itt születtem – nem éltünk arra, csak a klinika volt a nyolcban –, felnőttként meg itt vásároltam halal húst az algériai sógoromnak, amikor Magyarországra látogatott (erre van egy rakás speciális húsbolt). Ő mellesleg azóta is imádja Budapestet és a Balatont, én meg tisztelem a „Nyóckert” mint bölcsőt.
 
IX. Ferencváros
A kerület, melynek a Fradi a csapata, s többek közt József Attila, Latinovits Zoltán és Demjén Ferenc a díszpolgárai. Ha meccs: magyar-norvég. Ha vers: Ülni, állni, ölni, halni. Ha dal: A szabadság vándorai.
 
X. Kőbánya
A Kőbánya blues-zal – majdnem azt írtam, hogy világhírűvé, hiszen nekünk valahol a hazánk a világ, szóval – ismertté vált Deák Bill Gyulához még egyetemistaként odaszaladtam egy fesztiválon, amikor megláttam a színpad mögött a mankójával döcögni. Egy kerítésen kellett átugranom, hogy – Chuck Berry szerint – „a legfeketébb hangú fehér énekes” közelébe kerüljek. Természetesen ki akartak vezetni a backstage-ből a biztonságiak, mire Bill megnyugtatta őket: „csak megiszik velem a srác egy whiskyt, aztán már megy is”. Vagy háromnegyed órát beszélgettünk – sok más mellett Kőbányáról…
 
Presztízs MagazinXI. Újbuda
Az első az, hogy jelenleg itt – Sasadon – élek, s a járványhelyzet alatti kötelező napi sétáknak hála lassan minden utca minden második házát le tudnám rajzolni, ami nálam nagy szó, tekintve, hogy „botkezű” vagyok. A második, hogy itt – Gazdagréten – játszódott a Szomszédok, és ugyancsak itt – a Kosztolányi Dezső téren – van a Feneketlen-tó több mint 30 állatfajjal, körülötte 8 szoborral: például Bartókéval, Kosztolányiéval, a Mackóval, az Ülő fiúval, a Halas fiúval és a Társadalmi munkás lánnyal. A Petőfi híd felől érkezve, a Bocskai úton elhaladva mellette, ha a Sashegy felé tekintek, mindig Hollywood jut eszembe, csak mondjuk egy „Hollybooda” feliratot hiányolok a szemközti dombról. 
 
Presztízs MagazinXII. Hegyvidék
Erről meg mindig a vonatok ugranak be: egyrészt a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút – ember legyen a talpán az a külföldi, aki ki tudja ejteni a nevét, hát még, ha a Kis-Hárs-hegy vagy a Szépjuhászné nevű megállóját keresi. Másrészt a Déli pályaudvar, ahová tizeniksz éve az egyetemi munkajog szigorlatom előtti napon is érkeztem a Balatontól, hogy a Szondi utca kapcsán már emlegetett cimborámmal legurítsunk egy sört, mielőtt továbbrobogok Miskolcra. Kora nyár lévén az egy sörből négy lett, így rohannom kellett a metróhoz, hogy még elérjem a Keletiben az utolsó miskolci vonatot. Csakhogy bódulatomban véletlenül nem az induló, hanem a másik oldali, a végállomásra éppen befutó szerelvénybe furakodtam be. Amely aztán továbbhaladt – velem a fedélzeten – a garázsba. A kiszálló emberek forogtak utánam, mint egy bolond után. A garázsban kétségbeesve kopogtam ki az ablakon a cigarettázó vezetőnek, aki pár slukk után szerencsére indult vissza a szerelvénnyel, így óriási sprinttel végül elértem az Intercity-t (jegyet már nem volt időm venni rá, így végig a büfékocsiban lapultam) és a kora reggeli szigorlatot. Az érdemjegyem épp csak görbült, de a szám is felfelé, hogy megcsináltam!
 
Presztízs MagazinXIII. Angyalföld
Hú, itt sokáig laktam, összesen hat lakásban. Emlékszem a stikkes főbérlő nénire, aki a minigarzonért – amelyben a konyha a beépített szekrényben volt – kifizetett kauciómat elsíbolta, de a következő, férfi bérbeadónkra is, aki addig járt salsázni a neje nélkül, míg végül kitáncolta magát a házasságából, és utánunk ő cuccolt be (vissza) a legénylakásába. A Lehel úti kéróban – ahonnan egy látóasszony állítólag csecsemők szellemeit űzte ki a beköltözésünk előtt – nem éreztem túl jól magam (Kassák Lajos írja, hogy anno a pesti kéjhölgyek arrafelé jártak angyalcsinálásra, azaz gyermekük elvetetésére, innen az Angyalföld név). A következő helyen viszont szerettem lakni, ott olyan szomszédaim voltak, mint a „Taksony utcai Terminátor”, aki télen is rödvidnadrágban és izompólóban feszített a kertben.
 
XIV. Zugló
Hirtelen az a barátom ugrik be, aki jó évtizede a zuglói Nezsider parkba költözött (azóta már nem ott lakik), s akkor döbbentünk rá, hogy ez az utca olyan eldugott és ismeretlen a fővároson belül, hogy sem a taxis, sem a pizzafutár nem talált soha oda, pedig sokszor mentem és sokszor rendeltünk. Még többet ugrattuk a cimborát azzal, hogy „te egy nem létező utcában/galaxisban/univerzumban élsz”!
 
XV. Rákospalotától Újpalotáig
Tudom, az Ázsia Center is itt van, de nekem inkább a Pólus Center ismerős, ahová – mint a(z egyik) első pesti plázába – a megnyitásakor még vidékről is felzarándokoltunk vásárolni a családdal.
 
XVI. Árpádföldtől Sashalomig
Első budapesti munkám köt ide: jogászként dolgoztam szakvizsga előtt a kerületi önkormányzat vagyonhasznosítási irodáján. Mégsem a jogról tanultam a legtöbbet, hanem – frissen felköltözöttként – a fővárosi élet rejtelmeiről, az irodámat ugyanis egy nyugdíj előtt álló, tehát már elég tapasztalt helyi zsivánnyal/bölccsel, egy ingatlanos ügyintézővé avanzsált korábbi taxissal oszthattam meg. Fehér szakállas mentorom nem is tudja, milyen hasznos tanácsokkal szolgált ahhoz, hogy később megálljam a helyem a nagyvárosban, miközben naponta többször úgy megnevettetett, hogy egyszer még a kávémat is ráborítottam a kakaóbiztos billentyűzetre (ami a kávétól persze tönkrement).
 
XVII. Rákosmente
Rákosborzasztónak, Rákosrettenetesnek is gúnyolják, de csak, mert tényleg messze van „mindentől”. Onnan tudom, hogy lakik arra rokonom, akit párévente felkeresek, és bárhonnan is indultam éppen, mindig rengeteget kellett autóznom, hát még buszoznom hozzá. Még jó, hogy hangulatos a környék!
 
XVIII. Pestszentlőrinc-Pestszentimre
Jót ettünk párszor egy gourmet barátommal a Kakas Étteremben, amúgy pedig a reptér felé/felől átutazóban szoktam keresztülzötykölődni rajta (az Üllői út kátyúit mintha vesekőkirázásra tervezték volna). Így ez a kerület számomra egyenlő kifelé az izgatott várakozással, befelé a jóleső hazatéréssel.
 
XIX. Kispest
A második otthonom, csak most nem ott élek. Már a nagypapám sógora is kispesti volt, még futballozott is, a családi legendárium szerint a Honvéd valamelyik korosztályában Puskás Öcsi csapattársaként. Én pedig egyszer a nagymamám kedvéért keresztbe-kasul sétáltam, fotóztam a Wekerletelepet, hogy megtaláljam, megörökítsem és átküldjem az egykori házuk képét. Meglett!
 
XX. Pesterzsébet
Na, itt egyszer egy jégkorongmeccsen randiztam, úgy, hogy a partnerem választotta a helyszínt. Ennek ellenére ebből sem lett sokkal több, mint az alagutas sztoriból, de ha már „kibumliztam”, legalább Erzsébetről is van személyes emlékem (nem a lányt hívták így, ő Kata volt).
 
XXI. Csepel
Lakott egy Gyuszi nevű barátom a Nyuszi sétányon… A kerületet pedig nem hiába tartják a „magyar ipar bölcsőjének”, szabadon felkereshető iparterületei ma is nagyon vagány fotós helyszínek (akár esküvői vagy modellfotózáshoz). És ne feledjük az olimpiai bajnokokat, akiket Csepel adott a magyar sportnak: Kőbán Rita, Balczó András, Czibor Zoltán, Németh Ferenc, Horváth Csaba, Kolonics György, Kozmann György, Vereczkei Ákos. Se Tóth II. Józsefet, az Aranycsapat vb-ezüstérmesét!
 
XXII. Budafok-Tétény
A végére át is térek a focira: Budafokon, egy feketesalakos (’97-ben még ilyenen játszatták az utánpótlást) pályán szakadt meg a bokaszalagom és a futballkarrierem. Fejelésből földet érve – egy kőre… Mementónak nem a legjobb, ám a Memento Parkot a közelben érdemes felkeresni!  
 
XXIII. Soroksár
Jó hírrel zárom (innen is sportos emlékem van): a helyi SSC-pályán még a sérülésem előtt egy 8-1-es sikerből 4 góllal vettem ki a részem. A korabeli tudósítás így sem sorolt fel a „jók” között, tán ezért is lettem később – sportról is író – újságíró, mert dacoskodtam, hogy az akkoriak nem értettek hozzá… Ez persze nem igaz, később éppen tőlük tanultam ki e szép hivatást – hol másutt, mint Budapesten! 
Még nincs értékelve