Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

“Engem már sokan temettek”

Portrébeszélgetés Hajdú Péterrel

dr. Csisztu Zsuzsa | Lékó Tamás | 2021.06.28. |
Hajdú Péter
 “Engem már sokan temettek”
A hazai televíziózás egyik legmegosztóbb személyiségéhez készülök. Hogy megosztónak megosztó, azt már régóta nem bánja, az pedig, hogy személyiség, nem is lehet kérdéses. Szedem össze az emlékeimet vele kapcsolatban, és van miből válogatni: egyáltalán nem titok, a Szabadság téri Aulából, vagyis a hazai televíziózás, az egykori Magyar Televízió anyaműhelyéből ismerjük egymást, ami időtartamban mérve már évtizedeket jelent. Beszélgettünk sokat a nappalinkban, az ő nappalijában, kisebbekben és nagyobbakban egyaránt. Láttam őt beköszönni osztrák sípálya tetejéről és aljáról, műsort vezetni szilveszterkor és ünnepnapokon, de általában mindig főműsoridőben. Köszönt ő be egyedül, de nagyon sokszor párosan, beszélgetett hírességekkel és miniszterelnökökkel, celebekkel és reality-kreálmányokkal, mi több, producerként – számos egyéb mellett – még egy olyan bátor vállalkozást is útnak indított, amelyben hajléktalanok életének a jobbításáért vágtunk bele egy valóságshow-ba együtt, ahol felkért műsorvezetőjeként dolgoztam a produkcióban. Szakmai, de főként nézettségben mérhető közönségsikerekből kijutott neki bőven, és persze mindig tett is érte, mind a képernyőn, mind azon kívül. Az is vitathatatlan, hogy a legnagyobb nevekkel dolgozott együtt, újított, ötletelt, tervezett és megvalósított, számos olyan formátumot hozott a hazai képernyőkre, amelyek kiállták már az idő próbáját. Ez a férfi, ez a kolléga most vezérigazgatóként, mint a LifeTV és az OzoneTV első embere fogad, akinek a neve hallatán bizonyosan mindenkinek határozott véleménye van, s akivel részben azt szeretném kibogozni, számít-e ez még neki egyáltalán. Ő Hajdú Péter.
– Jól vagyok, köszi, igazából fáradtan, mert vagy dolgozom, vagy focizom, hiszen két hete mint leigazolt játékos elkezdtem focizni,  esetleg otthon dolgozom, de pont a pihenésre nem nagyon jut időm – kezd bele a válaszba, átsétálva a hatalmas íróasztalától a kis kanapéig egy közepesnél kisebbnek mondható vezérigazgatói irodában, ahol egyik szeme még a telefonján ragad, a másik a táblagépén, és közben érződik a hangján, hogy az interjúra kiszorított egy óra jóval több, mint amire valóban ráérne, és ezt kapásból nagyon díjazom.
 
Presztízs MagazinLogisztika padlógázzal
 
– A tegnapi napom, ami nagyon hasonlatos volt az összes többihez, úgy indult, hogy 8-9 között már az irodában voltam, és itt vagyok általában 5-ig. A gyerekeim elköltöztek, s most itt laknak a 2. kerületben, mi pedig a 3. kerületben beszélgetünk. Ugyanakkor minden, főleg a baráti kör a gyerekkoruk helyszínéhez, a Tükörhegyhez köti őket, s mivel Noncsi és Dávid is imádnak bicajozni, tegnap írtak, hogy vigyem ki őket. Úgyhogy tegnap jött a logisztikai mutatvány, hogy Noncsit haza a bringáért, Dávidot karateedzésre vittem, majd beszaladtam a törökbálinti éttermembe, mert nyitunk, és ott is ezer dolog akad. Aztán az egyik gyereket hazaszállítottam, a másik maradt nálam, majd elmentem még este focizni, tízig fociztam, megsérült a térdem – itt már nem bírom mosoly nélkül, ahogy viccesen belemondja a napi agenda részeként a sérülést is a programjába –, majd éjjel fél kettőig vettem át a saját műsorom, az Összezárva következő adását. Érthetően vezérigazgatóként nem mikromenedzselem a csatorna összes műsorát, de a sajátomat természetesen igen, és azzal vagyok vélhetően a legkritikusabb. 
Nos, hát a munkabírásoddal sosem volt gond – jegyzem meg neki azonnal, de azért a nyomaték kedvéért folytatja azzal, hogy: – Hétkor keltem, reggel óta benn vagyok újra, és csak annyi időm volt kiszaladni, hogy a közeli Cantine-ban ettem valamit, miközben a kereskedelmi igazgatóval átbeszéltük az égető kérdéseket. Most mi beszélgetünk, de 3-tól már egy pilotműsort veszünk fel, aztán 4-től jönnek hozzám, majd 5-re is – és mielőtt a napirendje totális keresztmetszetét adná, rövidre zárom azzal, hogy Péter, de ezt te szereted! – Nem, igazából imádom, nagyon szeretem, és én nem panaszkodom egyáltalán, csak jelzem, hogy a szarkalábak esetleg a szemem körül ennek a napirendnek tudhatók be – mosolyodik most el ő úgy, hogy azonnal előbújik belőle a NévshowR-ból megismert csibészes fiatal műsorvezető, miközben nekem mégis a gyereklogisztikai performanszok visszhangoznak leginkább a fülemben. Hiszen a szakmánkból adódó abnormális napirenddel engem már nem nagyon lehet meglepni, viszont az ezzel párhuzamos szülői odaadással annál inkább.
 
– Igen, a gyerekeimmel nagyon szoros a kapcsolatom mind a mai napig, hiszen a válásunk után ezt szabályoztuk, szóval minden második héten nálam vannak, és hétköznap is egy vagy két alkalommal találkozom velük, ebben rugalmas a volt feleségem is. Most, hogy szép az idő, szinte mindennap találkozunk, és csak ámulok, milyen nagyok már, Noncsi alig háromnegyed fejjel alacsonyabb, Dávidka pedig egy fejjel egyelőre – de nem sokáig, teszem hozzá, s a „volt feleségem” és a „válásunk” szavak fura, hideg, karcos zörrenésére figyelek fel, különösen a két becenév lágy és szeretettel teli kiejtése után. Akkora kontrasztot érzek a két végpont között, hogy át kell tereljem a témát Péter pályafutásának egyéb – és az elmúlt években igen látványos – kontrasztjaira, amelyek egy olyan vidámpark hullámvasútjára emlékeztetnek, amire egy menet után soha többet nem akar felülni az ember. 
 
 
Presztízs MagazinKiszolgáltatottság? – Soha többé!
 
– Minden egyes kirúgásomat vagy munkahely-elvesztésemet igazi tragédiaként éltem meg – és volt belőle egy pár, szúrom közbe a tárgyilagosság kedvéért – Hát, igen – sóhajt egy nagyot. – Először az MSat televízió szűnt meg alólam 1999-ben, utána jött az MTV, ahonnan valójában nem kirúgtak, csak nem hosszabbítottak szerződést velem, merthogy én gyártóként és műsorvezetőként is jelen voltam, de a saját produkcióimat mindig én gyártottam.  Na, akkor azt hittem, hogy elvették a kék eget, vége mindennek. Ezek után jött az első ATV-s időszakom, ami után rengeteg megkeresést kaptam például a Story tévétől, így aztán gyártottunk műsort oda, de párhuzamosan az ATV-re is. Ezek után egyszerre keresett meg az RTL és a TV2 a Frizbivel, akkor jött egy nagyon jó TV2-es időszakom, onnan 2016-ban jöttem el, utána jött újra az ATV, ahonnan 2018-ban kényszerültem eljönni, és holnap, vagyis május 5-én lesz egy éve, hogy felkértek vezérigazgatónak a Média Vivantis élére. Mindegyik munkahelyem elvesztése pokoli élmény volt, de az utolsó esetben azért, amikor az ATV-vel szűnt meg a kapcsolat – megjegyzem, két általam vitt formátum, vagyis az újraélesztett Heti Napló Svábyval és a #Bochkor, amiket én hoztam ott létre, a mai napig műsoron van –, szóval az utolsó esetben már volt más egzisztenciám is, ott volt az éttermem, sőt eközben létrehoztunk egy internetes portált, az indirekt.hu-t, amely azért elég szép számokat produkál, olyan négy-ötmilliós kattintásszámmal – vesz végre egy hatalmas levegőt, pont úgy, mint egykor tehette, amikor eldöntötte, hogy többet nem kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe a média igencsak változékony természete miatt.  – Persze ehhez nagy szervezőmunka is kellett, hogy delegáljam a feladatokat. Szükség volt egy üzletvezetőre az étterembe, egy négy-ötfős szerkesztőségre a portálhoz, amelyet egy főszerkesztő fog össze, szóval igazából így tudok a saját dolgaimra koncentrálni, és teljes erőbedobással vezetni ezt a céget mint vezérigazgató. 
 
Presztízs Magazin„ától cettig”
 
Egy röpke pillanatra beleképzelem magam abba a telefonhívásba, amikor kiderülhetett, hogy ide bizony vezérigazgatót keresnek, és szinte megremeg a térdem, úgyhogy nem hagy nyugodni, hogy megtudjam, Péter vajon büszkeséget, elégtételt, kapaszkodót vagy egy hegyomlás méretű kihívást látott-e mindebben, amikor elindultak a szakmai meghallgatások. 
– Végzett közgazdász vagyok, és a saját műsoraimnak mindig én voltam a producere, én értékesítettem, én találtam ki a marketing kampányokat is hozzájuk, a tartalmat meg persze mindig. Anno párhuzamosan végeztem a Külker külgazdasági szakát és a MÚOSZ tévés szakát, de mégis, ahogy egyszer Vitray Tamás mondta, engem megfertőzött ez a szakma. Érdekes, hogy én soha nem akartam beszállni, pedig rengeteg ilyen ajánlatot kaptam, hogy álljak be „csak” műsorvezetőnek, de nem, mert én mindig a saját műsoraimat akartam gyártani a Sztárok civilben-től kezdve a NévsowhR-on, a Frizbin, a Showtime-on át egészen az Összezárva létrehozásáig. Ez utóbbi pénzügyileg kivétel, mert ezért nem kérek pénzt, nekem itt a vezérigazgatói fizetésem, de „ától cettig” ott vagyok a műsor első kockájától az adásba kerülésig minden munkafolyamatnál, és ha kell, a zenét is lecseréltetem, egy rossz vágásért is visszadobom a kész adást, amíg nem olyan, mint azt elképzeltem. Ezt szerintem csak így lehet – s ahogy ezeket részletezi, engem ugyan nem nagyon kellett meggyőznie, de talán a kétkedőknek is egyre világosabbá válik, hogy Péter a televíziós munkafolyamatok minden sejtjét ismeri. Mi több, a gondolat megszületésétől a nézőkben kiváltott hatásig képes a teljes folyamatot rendszerszinten is látni. – Többkörös volt a meghallgatásom, több héten át, s abszolút tisztában kellett lennem a költségekkel, a kiadások várható nagyságrendjével, azzal, hogy mennyit költött a csatorna akvizíciókra, mennyi lesz a bérköltség, ezeket átnéztem, és egy kész üzleti tervvel kellett előállnom, beleértve egy műsorstruktúra-tervet is, miközben ugyan a programigazgató nem én vagyok, de arra is tettem javaslatot, hogy kit fogok felkérni, ha mellettem döntenek. 
 
Presztízs MagazinSzámszerűen
 
– Ahogy Péter részletezi egy ilyen hatalmas súlyú üzleti vállalkozás felépítését, egyértelművé válik, hogy a hazai szerkesztő-műsorvezetői palettán ismert, és általában – jobb esetben – bölcsész irányból érkező kollégák javarésze valószínűleg nem lenne képes elboldogulni még egy ilyen reális terv összerakásával sem, hát még, hogyha ennek a tervnek a megvalósulását is szállítani kéne lépésről lépésre. Ebben a megvilágításban, azt hiszem, már nem tűnik elbizakodottnak Péter következő és igen határozott mondata, miszerint: – Azt hiszem, jó döntést hoztak, hogy engem kértek fel erre a pozícióra, mert épp most jött meg a legfrissebb kutatás, eszerint az OzoneTV, amely 0,1%-os nézettségű volt és 48%-os országos lefedettséggel futott, amolyan közösségi média státuszú tévéként, a LifeTV, amely pedig 64%-on volt és 0,2-es nézettséget produkált, most május 1-től már így fut: a LifeTV 94%-os lefedettségű csatorna, míg az Ózon 70, nézettségben az előbbi „primetime” időben 1,3%-os, míg az utóbbi, 0,75%-ra emelkedett. Ami még fontosabb, hogy minden idők legnézettebb hetét és hónapját értük el, szóval ilyen eredményeket ez a cég még soha nem produkált. Ez persze egy csapatmunka eredménye, nem is lehet kérdés, tehát például Kiss Péter programigazgató nélkül bizonyosan nem tartanánk itt, de mások nélkül sem menne a régi csapatomból – s ahogy a régi csapatot említi, feltűnik, hogy Péter – hacsak nincs valami földindulás – most is igen hűséges a régi kollégáihoz. Nekem azonban továbbra is akörül forognak a gondolataim, hogy vajon a szakmai tervek mellett mi kellett ezeknek a csatornáknak, és persze a tulajdonosoknak: Hajdú Péter, a televíziós, a bulvárkarakter, Hajdú Péter, a kapcsolati tőke-kihasználás nagymestere, vagy a teljes csomag együtt, úgyhogy ezt feszegetem nála tovább. – Ezt nem tudom megmondani, de nyilván meggyőztem a tulajdonosokat a koncepciómmal, és bizonyítottam. Ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy egy gödörből lőttek ki a sztratoszférába ezzel a lehetőséggel, és az élet tényleg egy hullámvasút. És tudod, amikor fönn vagy, akkor tényleg mindenki a barátod akar lenni, na, de amikor lenn, akkor valóban az egy kezeden meg tudod számolni, hogy kire számíthatsz. És én nem felejtem el azokat, akik kitartottak mellettem, amikor lent voltam. Sokan temettek, de ez nyilván minden hasonló helyzetbe került embernél így van, és amikor fordul a kocka, na, akkor kígyózik a képmutatók sora, akik a „tudod, én mindig ott voltam melletted” dumával igyekeznek újra helyzetbe kerülni a farvízen. 
 
Presztízs MagazinEvolúció
 
Miközben a csatorna legnézettebb műsorát, az Összezárva címűt is Péter vezeti – igen, ez az, amit egykor Friderikusz Sándor vezetésével Péter mint producer jegyzett a TV2-n, és amely miatt komoly vita és pénzügyi kár is érte Pétert Friderikusz váratlan kiszállása okán, persze erről is határozott véleménnyel áll elő. – Többen ezt javasolták, de nem pereltem be természetesen Friderikuszt, mert vannak olyan szakmai ikonok, akiket egyszerűen semmilyen körülmények között sem perelnék be, mint amilyen Friderikusz Sándor vagy Vitray Tamás. 
Dömsödi Gáborral viszont sokáig pereskedtél, csapok le a gondolatmenetre, és azt a választ kapom, hogy: – Most már jóban vagyunk, és épp tegnap beszéltünk telefonon hosszasan. Bár politikailag nagyon más platformon állunk, sőt Gábor aktívan elkezdett politizálni, polgármester is volt, de én nem ezek alapján ítélek meg senkit, hogy politikailag hogy vélekedik, arról nem is beszélve, hogy Dömsödi Gábor az életem része volt egy évtizeden át.
Amikor azzal bökdösöm meg, hogy számos nézőt viszont azzal tart távol esetleg a mostani csatornáktól, hogy nem a fenti kalibereket, hanem a social média „hőseit” szerződtette a Life Tv-hez, és hogy a műsorok szerkesztési elveit látszólag az határozta meg, hogy kinek mennyi követője van a közösségi médiában, akkor határozottan ellentmond: – Ez ma már nem igaz. Ezeknek a csatornáknak valóban van egy evolúciója, és sokakat megtéveszt például a Bréking című műsor, amelynek nem a nézettsége az erőssége, hanem hogy beszédtémát ad az embereknek. De ma már nem dolgozik nálunk például Berki Krisztián – ha őrá gondoltál –, és amikor Stohl Andrást vagy Fenyő Ivánt hívom meg a műsoromba, akkor esetükben, nem tudom, hány követőjük van, de bizonyosan nem ez számít.  
 
De ne mondd nekem, hogy az induláskor nem kellett berúgni az ajtót valamivel vagy valakikkel, és ehhez Berki és Alekosz, és az általuk generált közösségi média közegen edződött közönség ne csapódott volna nézőként is hozzátok, érvelek tovább. – Igen, azt jól látod, hogy be kellett rúgni az ajtót, de ma már egész más irányok dominálnak, noha én kezdő tévésként ugyanezt a receptet használtam. Ma itt a reggeli műsorunk meg a török sorozatunk és az Összezárva adja a három fő pillért, és most elsőként neked mondom el, hogy ősztől a heti saját gyártású műsorok területén fogunk erősíteni hatalmasat, és bizony már most tudom, hogy el fogunk köszönni pár eddigi produkciótól.
 
Presztízs MagazinTökéletes Eszterlánc
 
Apropó, reggeli műsor, vagyis az Ébredj velünk épp ellenkezőleg alakult: klasszikus, a szakmában jól ismert nevekkel rukkolt elő, s az egyre nézettebb élő adásnak Péter menyasszonya, Láng Eszter a főszerkesztője. Na, ismét itt egy olyan konstelláció, amelyről beszélnünk kell, mert nyilván mindenkinek szemet szúr a közös munkahely, a főnök-beosztott reláció, még úgy is, ha szakmabeliként tudom: Eszter már az RTL Klub Reggeli műsorában is kitűnt mint kimagaslóan tehetséges felelős szerkesztő. 
 
– Esztivel akkor jöttem össze, amikor minden kaotikus volt körülöttem, ennek most lesz majd két éve, vagyis a kapcsolatunknak semmi köze ahhoz, hogy én itt vezető lettem. Ő akkor is ott volt mellettem és kitartott, mint ahogy most is itt van. Máskülönben a programigazgató vetette fel a személyét, én nem tartottam ezt akkor jó ötletnek, épp a magánéleti kapocs miatt, de szakmailag számos érv szólt Eszter mellett, ugyanakkor én jeleztem, hogy nem fogom mikromenedzselni a reggeli műsort semmi szín alatt. Eszti pedig ragaszkodott hozzá, hogy betartsa a hivatali utat – amit tart is a kezdetek óta. – Na, de szakmáztok otthon? – kérdezek rá a nyilvánvalóra. – Á, persze, folyamatosan – mosolyodik el megint Péter, de ez már nem a csibészes, hanem egy látszólag igen kiegyensúlyozott férfi mosolya. – Tudod, van abban valami, hogy ha rendben van az ember magánélete, akkor minden megoldódik hirtelen. Ha pedig nincs, és elromlik valami, akkor hirtelen minden elromolhat. Pedig ti közösen sem mentetek át könnyű időszakokon együtt, szúrom közbe, hiszen tudható, hogy Esztiék két babát is elveszítettek, pedig nagyon vágytak rá, hogy szülők legyenek együtt. – Igen, sajnos nagyon nehéz idők voltak ezek, és a második esetben az isteni gondviselés azért itt volt velünk. Eszti olyan állapotba került, hogy az élete múlhatott volna rajta, ha másképp alakulnak a dolgok. Olyan gyors orvosi beavatkozásra volt szüksége, hogy én rohantam a kémcsővel a sürgősségi vérképért, hogy mielőbb műtőbe kerülhessen. Ennek lassan fél éve, de még mindig érezzük a hatását, persze nagyon remélem, hogy egyszer csak majd... – Szeretnél még apa lenni, ugye? – fejezem be kérdéssel azt, ami minden szavából kiérződik Péternek. – Én nagyon. És tudod, mi az érdekes? Apám 47 éves volt, amikor én megszülettem, és én most 46 vagyok. Nem érzem a köztünk lévő húsz év korkülönbséget, és ki merem mondani, nagyon szeretem Esztit, és nagyon meg is becsülőm őt mint társat. Szerencsére a gyerekeimmel is nagyon jó a viszonya, és ő volt az első nő, akit bemutattam nekik. Vélhetően most már más időket is élünk, úgyhogy rám talán nem mondanák az óvodában, mint apámra mondták, hogy megjött a nagypapa – nevettet meg kedvesen, s ahogy hallgatom a szavait, egyértelműen meg kell állapítanom, hogy a mostani Hajdú Péter látványosan más már, mint akivel együtt szerepeltünk mondjuk 15 évvel ezelőtt egy szilveszteri műsorban, de mégis azt szeretném, ha ő fogalmazná meg, mennyire. 
 
– Egész más. Nyilván megfontoltabb vagyok, és sokkal kevésbé forrófejű. Egyszerűen idomulnom kellett ahhoz a felelősséghez, ami a pozíciómmal jár, hogy itt nekem hetente igazgatók riportolnak a pénzügyektől kezdve a marketingen át emberi sorsokig, amikor a HR-rel kell tárgyalnom. És mégis azt mondom: a karrierem tökéletesen alakul, a magánéletem tökéletesen alakul, most már csak – mint hívő ember mondom – a Jóistenen múlik, meddig maradhat ez így. – És rajtad nem fog múlni, hogy leszaladj erről a vágányról? – bújik elő belőlem a Pétert régóta ismerő kisördög. – Nem, hidd el, ennyi mélypont után nagyon meg tudom becsülni, hogy most hol vagyok. Azokat is, akik körülvesznek, bíznak bennem, és épp ezért szinte minden nap úgy kelek fel, mint az eminens tanuló, aki alig várja, hogy felelhessen. 
 
Presztízs MagazinPéter média-adok-kapokja
 
Noha ez a felvetés abban az értelemben is megállná a helyét, hogy kinek nem maradt adósa Péter, amikor veretes jelzőket kellett keresni a másik teljesítményére, de most nem erről van szó. Péter mesterien érzett rá már kezdőként is arra, miként használhatja a magánélete körüli felhajtást nézettségnövelésre. – Amikor elkezdesz síelni, mindenki jobban síel a pályán, mint te. Amikor huszonévesen odakerültem, tényleg mindenki jobb műsorvezető volt, mint én. Rájöttem, hogy azzal tudok eleinte kitűnni – hiszen akkor még nem létezett közösségi média –, hogyha a bulvárban érdekessé teszem magam. Én akkor a barátnőim által lettem érdekes, de nagyon nagy hazugság, hogy ezért kerestem volna az ismert nők társaságát, miközben az igaz, hogy adtam a magánéletemből nagyon sokat. – Na, de volt-e ennek olyan ára, amit mára megbánt Péter – azért ezt muszáj tisztáznunk a cserekereskedelem égisze alatt, mire hatalmas sóhaj jön először, aztán válasz is. – Tudom, hogy a valamit valamiért elvet nem lehet felülírni. Jó recept volt, mert minden műsoromat megnézték – amiért amúgy nagyon sokan be is rakták őt egy bulvárskatulyába, és amire Péter válasza: - És? Akkor mi van? Megosztó vagyok? Tök jó. Ugyan elhatároztam, amikor összejöttünk Eszterrel, hogy elzárjuk a magánéleti csapot, de hamar kiderült, hogy nem lehet teljesen, viszont az irányítás nálam van, ugyanakkor tény, hogy mindig kell adni csontokat. Viszont, ha adok, akkor kapok, pontosabban kérek is. Nem pénzt, viszont a nekem fontos műsorok megfelelő sajtózását elvárom cserébe. Ez így működik, és a titok, hogy meg tudod-e fordítani az áramlást, hogy a te malmodra hajtsa a vizet mindaz az örvény, ami körülötted keletkezett. 
 
Még nincs értékelve