Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Ötvenhét évig volt a földben

Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyújával nem öltek embert

Katona Zoltán | Erdély Bálint Előd | 2015.07.04. |
Székelyföld
Ötvenhét évig volt a földben
Felbecsülhetetlen ereklyének számít a székelység történetében az az ágyúcső, amelyet hosszas huzavona után szerzett meg a sepsiszentgyörgyi múzeum, és amit Erdély több városában kiállítanak majd. Így lelt Székelyudvarhely múzeumában is– néhány hétig – ideiglenesen otthonra. A kiállítás helyére daruval és kézi erővel emelték be. Méltó környezetbe került, hiszen mellette olyan relikviákat lehetett megtekinteni, mint például Petőfi vagy Kossuth pohara, illetve Bem apó olasz borotvája.
Nem mindennapi kiállítást láthatott Székelyudvarhely múzeumában a betérő, mert a március 15-i ünnepségen megnyitott, a Szabadságharc ismert alakjainak ereklyéit tartalmazó tárlathoz – néhány héttel később – Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúja is „csatlakozott”. A székelység körében az 1848-49-es forradalom és szabadságarc idejéből ez a tárgy bír a legnagyobb jelentőséggel.
Presztízs Magazin– Az ágyúcső súlya 370 kilogramm – mondja dr. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója. – Nagyon nehéz szállítani, így daruval emeltettük be az épület felső részére, onnan sem volt egyszerű, hiszen nyolc ember is alig bírta megemelni. Az ágyúcsövet egy teljesen új, mozgatható talapzat tartja a (ez Pohárdi József munkája), amelyet korabeli képek és leírások alapján készítettek el, akárcsak a hozzá tartozó más felszereléseket, például egy tömködőt. A csőben van egy beszorult ágyúgolyó, de ez csak akkor látszik, ha belevilágítunk – egyébként a kiállításon hat eredeti ágyúgolyó is van, ezeket megemelve elképzelhetjük, hogy milyen pusztítást végezhettek volna az ellenség katonái között. Az ágyúcső történetéből kiderül, hogy „születésekor” nem volt idő az elsütésére, így emberéletet sem oltott ki.
 
Presztízs MagazinA föld alól a múzeumba – az ágyú rövid története
 
(Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának írása alapján.)
 
A kutatások szerint mintegy hetven ágyú készült Gábor Áron vezetése alatt, legtöbbjük (64 darab három- és hatfontos) a kézdivásárhelyi Turóczy Mózes műhelyében. Sokáig úgy tűnt, hogy ezekből egyetlenegy sem maradt fenn. 1906. augusztus 18-án a kézdivásárhelyi kórház udvarán éppen vízvezetéket ástak, amikor a munkások megtalálták az egyetlen hiteles, hatfontos ágyúcsövet, melyet a legendás székely mester és honvédőrnagy öntetett.
Azt akkori cikkekből tudjuk, hogy ezt az ágyút a kökösi csata idején, 1849. július másodikán készítették – ebben az ütközetben, a cári csapatok ellen harcolva vesztette életét Gábor Áron, akinek köztéri szobrot is állítottak Kézdivásárhelyen. Az őrnagy halálhíre eljutott a városba, illetve az is, hogy a székelyek már menekülnek az oroszok elől. Kovács András szerelőkovács és társai ekkor gödröt ástak, eltemették az ágyút, ugyanakkor megesküdtek, hogy nem árulják el a titkot, vagyis az ágyú helyét. Kovács a halálos ágyán mondta el Pongrácz Jánosnak, hogy körülbelül hol található – a millenniumi kiállítás alkalmából Pongrácz fúrásokat végeztetett az udvaron, de nem találtak rá az ágyúra, csak néhány évvel később az említett vízvezeték-építők. A majdnem négymázsás ágyúcső alig 25 centiméterre volt a felszíntől. 57 év után az ágyút Kossuth Lajos neve napján, augusztus 25-én diadalmenetben vitték a kézdivásárhelyiek a városházára.
Presztízs MagazinSajnos az ágyúcsőnek hányattatott sors jutott: a két világháború között a város román polgármesterének szúrta a szemét, így (mivel Kézdivásárhelynek akkor még nem volt múzeuma) az ereklyét a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak adományozták. Több évtizeden keresztül ott őrizték, az állandó kiállítás fontos darabja volt, de a kommunizmus idején, 1973-ban 64 más értékes műtárggyal együtt Bukarestbe, az akkor alakuló Történelmi Múzeumba vitték. Ott csak időszakosan lehetett látni, ugyanakkor nem jelölték meg, hogy milyen ágyúról van szó.
A romániai rendszerváltás után a sepsiszentgyörgyi múzeum vezetői többször próbálták visszaszerezni – sikertelenül, majd 2006-ra enyhült annyira a bukarestiek hozzáállása, hogy indokolt esetben kölcsönadták. Hosszas huzavona kezdődött ekkor, a székelyföldiek mégis kitartottak amellett, hogy egy ilyen fontos tárgynak a szentgyörgyi múzeumban van a helye. Jöttek a politikai lobbik, a kölcsönkérvények – az első még 2009 februárjában született, melyben az állt, hogy „160 éve történt, hogy Kökösnél negyvennyolcas forradalmáraink hősiesen ellenálltak az osztrák és az orosz impériumok egyesített haderejének. Intézményünk úgy kíván tisztelegni e csodálatos hősi tett emléke előtt, hogy minél eredetibb tárgyakat állít ki nemzeti ünnepünkön, március 15-én. Ezért kérjük hozzájárulását (…) a Gábor Áron ágyúcsöve kölcsönzésére.”
 
Presztízs MagazinVégleg a székelyek múzeumában
 
A kérvény hatott, mert a bukaresti intézmény vezetősége beleegyezését adta az ágyúcső 30-40 napra való kikölcsönzésébe, a két intézmény közötti szerződést 2010. március 3-án kötötték meg. A megállapodás azt írta elő, hogy az ágyú 2010. április 20-áig marad a Székely Nemzeti Múzeumban.
A majdnem négymázsás bronzöntvényt lelkes önkéntesek, köztük a sepsiszentgyörgyi férfidalárda tagjai cipelték be a terembe és helyezték a talapzatra. Az első kiállítás után a kölcsönvételt meghosszabbították, majd a sepsiszentgyörgyiek azon kezdtek dolgozni, hogy az ágyú véglegesen a múzeum tulajdonába kerüljön. Ez sem volt egyszerű, de 2012 márciusában úgy alakult, hogy a két intézmény műtárgyakat cserélt: a sepsiszentgyörgyiek az ágyú másolata mellett átadtak a bukarestieknek két régészeti leletanyagot – az egyik a szemerjai kincs hatvanegy római ezüst dénárja, a másik az erősdi lelet tizennégy tárgya volt. Ezekért cserébe Gábor Áron bronzágyúja véglegesen a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban maradhatott.
 
Presztízs MagazinNagyjaink becses tárgyai
 
A szabadságharc ereklyéi című kiállítást március 15-én nyitották meg a Haáz Rezső múzeumban, az emeleti teremben – a tárgyak a kolozsvári és a sepsiszentgyörgyi múzeumból kerültek Székelyudvarhely múzeumába, ideiglenesen.
Nemcsak magyar tárgyi emlékek vannak a tárlat anyagában, hiszen az események egyik fontos román szereplőjének, Avram Iancunak személyes dolgait is láthatjuk az egyik vitrinben: az akkori erdélyi események egyik leghírhedtebb szereplőjének pipája, furulyája és lándzsájának hegye is megtekinthető. Az 1849-es eseményeket követően az egykori ügyvéden elmebetegség vett erőt, mítoszba hajló története szerint halála előtt nem sokkal, ezzel a furulyával járta a hegyeket, és magyar uraktól koldult.
A székelyföldi ember számára nyilván sokkal kedvesebbek az olyan tárgyak, mint például az ágyúöntő Gábor Áron jegyzetfüzete vagy a szintén egykori felszereléséhez tartozó kengyele – a füzetben a kézírása is látszik.
 
 
Presztízs MagazinBemnek olasz borotvája volt
Külön tárolóban vannak Bem József tábornok és Kossuth Lajos személyes holmijai is – ha közelről megnézzük, észrevehetjük, hogy a fényképek, festmények tanúsága szerint körszakállt viselő Bemnek egy Milánóban gyártott borotválkozó-készlete volt. A kiállításon látható egy általa használt katonai térkép és egy nagyító. A híres hadvezér lovaglóostora, illetve a tábori kulacsa is itt van. Kossuthnak több személyes tárgya látható, például egy egészen rövid, de meghegyezett ceruza, egy szipka, illetve egykori üvegpohara, amelyet fémfoglalatba helyezett az utókor – ezt még idehaza használta a forradalom és szabadságharc egyik legnagyobb alakja. A kiállított tárgyak mind Erdélyben maradtak, nem az emigráció után kerültek az itteni múzeumokba.
 
Presztízs MagazinA Petőfi Sándor által használt üvegpohár is így maradt meg – a költő ugyanis a székelykeresztúri Gyárfás-kúriában töltötte utolsó éjszakáját a segesvári csata előtt (ott tűnt el nyomtalanul), vendéglátóinak családja pedig ereklyeként tekintett a pohárra.
– A Gyárfás-kúriában őrizték meg a poharat, hiszen Petőfi már életében nagyon népszerű személyiség volt. Részletesek a leírások az utolsó napjáról, vacsorájáról – mondja dr. Miklós Zoltán, majd továbbkalauzol a kiállításon egy szintén becses díszes pipához, amit Széchenyi István adott ajándékba Deák Ferencnek.
A tárgyak zöme a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumból, illetve a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumból került a Haáz Rezső Múzeumhoz, az intézmény azonban saját gyűjteményéből kiegészítette azt – így látható néhány korabeli fegyver: puskák, pisztolyok, kardok, szablyák, illetve a múzeum névadójának, Haáz Rezsőnek több eredeti rajza is a 48-as események főbb szereplőiről.
A negyvennyolcas egyszerű hősök, illetve az eseményeket irányító ismert szereplők használati tárgyait látva az ember elgondolkozik: vajon száz év múlva jelenlegi politikusaink, művészeink, médiasztárjaink örökségéből mit őriznek meg a múzeumok?
 
Még nincs értékelve