Fedezékbe! Aranyélet válság idején

 

Ritka, különleges tulajdonságai révén elpusztíthatatlan, nehezen hozzáférhető, ugyanakkor imponáló külleme miatt hiú emberi vágyaink céltáblája lett. A legtöményebb maró anyagoknak is ellenáll, ezért a nemesfémek királyának nevezik. A világon eddig kitermelt összes aranymennyiség elfér egy 20 méteres élhosszúságú kockában, és óvatos becslések szerint még nagyjából 50 ezer tonna aranytartalék lehet a Földön. A legnagyobb lelőhelyet Dél-Afrikában jegyzik, az éves kitermelt aranymennyiség 40 százaléka innen kerül ki. Hatalmas bizalom övezi az aranyat mint befektetési és tartalékeszközt, hiszen a világon mindenhol elfogadják végső fedezetnek pénzügyi, gazdasági ügyletek biztosítására. 

 

 

Miért társítjuk az aranyhoz a védelmezés és a biztonság képzeteit? A legenda szerint a – a római időkben még aranyból készült – pénz Juno Moneta, azaz a figyelmeztetés istennője nevéről kapta eredeti nevét (moneta = figyelmeztető). Jupiter, a római főisten felesége, Juno az istenek királynője volt a legerősebb istennő, egyben a gondoskodás és a védelem szimbóluma. A mitológia szerint a rómaiak a Kapitóliumban őrizték az aranyat, amikor i.e. 391-ben megtámadták őket a gallok, hogy kifosszák a várost, Rómát. A katonák nem vették észre a támadókat, mígnem a szentként tisztelt ludak gágogása nem figyelmeztette őket a veszélyre, amelyet természetesen sikerült kivédeniük. A győzelem tiszteletére templomot emeltek Juno Moneta, azaz a figyelmeztetés istennője számára, később ugyanilyen névvel működött a templom melletti pénzverő műhely is, innen ered a pénz neve: latinul „moneta”. 

 

 

Mivel a korai aranypénzek nem szabályos formájú nyomatok voltak, egyrészt könnyen megkoptak, másrészt egyszerű volt „meglopni” az érméket. A kezdetleges érmenyomtatók ugyanis egyenetlen kontúrokkal készítették a pénzeket, amelyeknek a széléből a találékony ügyeskedők lefaragtak egy kis darabot, amitől nyilván kevesebbet ért a pénz. Végül a XVII. századi Isaac Newton angol fizikusnak és alkimistának köszönhetjük a lopás elleni védelem bevezetését: az érmék vésett kontúrját. A bordázott pénzt már nem lehetett mesterségesen koptatni, reszelni, így tartósabbnak bizonyult használat során. Ugyancsak Newtonnak hálálkodhatunk az aranystandard bevezetéséért, vagyis az arany értékének törvényben való rögzítéséért. 1717. szeptember 21-án ugyanis levélbe foglalta álláspontját a pénzérmék arany- és ezüsttartalmáról, ennek következtében rögzítették az aranyérmék átváltási arányát a nemzetközi piacon.

 

 

Fordítva ülünk a lovon, hiszen az arany gyakorlatilag használhatatlansága miatt vált pénzzé, értékmérő fizetőeszközzé. Az aranyat ugyanis nemesfémként kevés praktikus funkcióval tudnánk hasznosítani a hétköznapokban, azt is mondhatnánk, nincs igazán szükségünk rá. Éppen emiatt kezdték el csereeszközként, azaz a mai értelemben pénzként használni, míg végül magának a pénznek a „biztosítékává” vált. Mivel igen puha nemesfémről van szó, gyorsan kopik és sokkal ritkább annál, hogy elegendő volna a forgalomban lévő pénzmennyiség aranyból való előállítására, a fizikai aranyfedezetet aranyrudakban és arany lapkákban őrzik. A vert rudak méretei: 1 g, 2 g, 2,5 g, 5 g, 10 g, 20 g, 1 uncia, 50 g és 100 g. A kereskedelmi aranyrudak 400 uncia tömegűek (kb. 12,5 kg). A tömböket 100 gramm tömegig verik, 250 grammtól pedig öntik, Magyarországon az Osztrák Pénzverde aranyrúdjai a legelterjedtebbek.

 

 

A világ összes éves aranyszükséglete 3600 tonna, ám az évente kitermelhető mennyiség 2700 tonna körül mozog. Az utóbbi években ismét megnőtt az arany iránti kereslet: az Arany Világtanács (World Gold Council) 2018-as adatai szerint tavaly összességében 651,5 tonna arannyal növelték tartalékaikat a jegybankok. A legnagyobb kitermelő országok, melyek egyben a legnagyobb jegybanki aranytartalékot is jegyzik: Dél-Afrika, Kína, Ausztrália, Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok. Árfolyam tekintetében pedig a tavalyi év azonos időszakához képest 20 százalékos növekedés tapasztalható: jelenleg egy uncia arany 1500 USD fölött jár a 2018-as 1200 USD-hez képest.

 

 

A Magyar Nemzeti Bank 1924 óta, azaz alapításától fogva képez és tart aranyfedezetet, amelynek eléggé kalandos története van mennyiségi és „utazási” szempontból is. Legnagyobb aranytartalékunk a ’70-es években volt: 70 tonna körüli mennyiség, amit az 1980-as évek végén elkezdtek csökkenteni, így 1992-re érte el a mai szintet. Magyarországnak ma közel 3 tonna, azaz százezer uncia aranytartaléka van, amely 2018-ban hazakerült Londonból. Az arany ugyanis a legutóbbi, 2008-as válság óta nem pusztán befektetési termék a jegybankok számára, hanem gazdaságstratégiai jelentőséggel is bír: az ország iránti bel- és külföldi bizalom erősítését szolgálja. 

 

 

Hogyan működik az „aranyba foglalt” biztonság, ha a fizikai arany mennyisége szinte állandó? Éppen ez a lényege a fedezetnek: minden befektetés végső viszonyítási pontja a fizikai arany értéke, amely időszakosan felértékelődik vagy éppen csökken, de sosem inflálódik értéktelenné. Mivel azonban a fizikai arany nem megsemmisíthető, stratégiai kérdés, hogy ki birtokolja, hiszen a világ minden országában elfogadják fedezetként. A befektetési arany pénzpiaci termék: az arany értékesítésére kialakított konstrukciókat jelenti, a kereskedésben használt mennyiségeket és formákat. Alapszabály, hogy a befektetési arany a maximális tisztaságú nemesfémet jelenti: legalább 995 ezrelék tisztaságú aranytömböket, aranyrudakat vagy 900 ezrelék tisztaságú, az 1800. év után vert, egykor forgalomban lévő aranypénzt.