Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Feltételes valóságok – becsléseink függelmi viszonyban

Imre Szilveszter | Profimédia-Red Dot | 2019.08.12. |
becslések, gazdaság
Feltételes valóságok – becsléseink függelmi viszonyban
„Hogyan adhatnék választ, mikor a kérdést is csak keresem?” (Fodor Ákos) A múltat elfogadni, a jelent megérteni és a jövőt befolyásolni: az emberiség három nagy kihívása, mely az élet minden területén komoly feladatokkal szembesít. Az üzleti szférában többek között emiatt tartják oly sokra a pontos becsléseket: felelős beosztások betöltéséhez vezetői kompetenciaként tesztelik az előrejelzés képességét. Apollón delphoi templomának jósnője, Püthia (Pythia) is ennek köszönhette századokon keresztül fenntartott töretlen tiszteletét, bár ő nem saját kútfőből merítette bölcsességét, „csupán” az istenek válaszait közvetítette. A ma emberéből többnyire vegyes érzelmeket váltanak ki a jóslatok, de az ezekhez nagyon hasonló előrejelzések szinte nélkülözhetetlenekké váltak.
Horgonyok biztonsága és gátja
 
Ami a tudás előnye, az olykor legalább annyira erős korlátja is a megbízható ítélethozatalnak. Klasszikus eset, hogy egy becsléshez részinformációval rendelkezünk, ami pusztán orientál, de nem segít az alapkérdés megválaszolásában: Dánia lakossága kevesebb, mint 40 millió. Mekkora Dánia lakossága? Józan paraszti ésszel és egy kis földrajztudással könnyen felfogható, hogy a 40 millió erős túlzás, e fölé semmiképpen nem saccolnánk a 42 ezer négyzetkilométeres ország népességét. Ez a horgony tehát nem segített a becslésben, de vajon beljebb lennénk-e, ha az első mondatban 6 millió szerepelne? Aligha, ugyanis a becslésben ehhez viszonyítanánk, de ez alapján is kevés eséllyel találnánk el az 5,7 milliót. Mindkét esetben rossz eredmény születne, de kétségtelen, hogy a nagyobb szám hallatán magunk is nagyobb értékre gondolnánk. A horgonyok tehát egyaránt lehetőségek és gátak az ítéletalkotásban, pedig az üzleti szférában erősen felértékelődnek: szívesen támaszkodunk múltbeli számadatokra, tapasztalatokra gazdasági prognózisok összeállításában.
 
Ká szemébe nézni és megvakulni
 
Presztízs MagazinMaugli egyik legveszélyesebb ellenfele a dzsungelben az édesszavú, álnok kígyó, aki tekintetével próbálja álomba ringatni a fiút, hogy aztán… A káprázat vesztét okozná, akárcsak a sofőrét az esti vezetésnél a szemébe sütő ellenfény. Becsléseinket is könnyen torzíthatják nyilvánvaló és gyorsan hozzáférhető információk, amelyek „fogva tartják” figyelmünket, és a magabiztosság illúziójával csábítanak. A hibás fókusz is képes biztonságba ringatni, hogy aztán – megfeledkezve megannyi más fontos körülményről és tapasztalatról – egyetlen szempontra alapozzuk előrejelzésünket. Püthia jóslatai e tekintetben kétféle tanulsággal is szolgálnak. Egyrészt a fontosabb, magas rangú személyiségeknek sokkal mértéktartóbb jövendöléssel szolgáltak a jósnő artikulálatlan megnyilvánulásait „lefordító” papok. Másrészt pedig, ha a felvilágosult ókori görögök ismerték volna a jósda területén szivárgó metángázok hatását – oxigénhiányos állapotot okozott a „jövőlátóknak” –, erősen kérdésessé vált volna a jövendölés igazságtartalma, hitelessége. A papnő transzállapota azonban hitelesítette az előrejelzéseket, így nem férhetett kétség azok érvényességéhez. A jósda végül éppen az „emberi tényezőn” bukott el: Püthia egyre részrehajlóbb jövendölései tették tönkre, míg végül a keresztény Theodosius császár 385-ben be is tiltotta a jóslás intézményét.
 
Tükröm-tükröm, mondd meg nékem…
 
Presztízs MagazinEzt a játékot nemcsak a mesebeli gonosz mostoha űzi, de saját tudattalanunk is képes megtréfálni a status quo fenntartásának csapdájával. Ilyenkor a prognózis célja fenntartani és igazolni egyéb múltbéli döntéseinket – gyakran éppen azért, hogy elkerüljük a saját tévedésünkkel való szembesülést. A stabilitásra és a kontrollra vonatkozó igényünk egészséges mértékben valóban pszichológiai védelmi mechanizmus: segít fenntartani a rendet és a kiszámíthatóságot, különösen, ha nem is ismerünk másik cselekvési alternatívát vagy lehetséges körülményt. Tulajdonképpen az ego védelméről van szó, amikor becsléseinket mintegy visszaható névmásként saját korábbi lépéseinket igazolják. Tipikus eset a rossz munkakörnyezethez hozzászokott, onnan kitörni nem képes ember drámája, aki el sem tudja képzelni, mihez kezdhetne az életével, ha elbocsátanák. Felmondani nincs ereje, hiszen nincs mersze elképzelni, hogy másképpen is boldogulhatna, hiszen jelenlegi állásában is elégedetlenek vele. Az ördögi kört csak valamelyik félnek a játszmából való kilépése bonthatja meg: klasszikus hepiend éppen a kirúgás, ami felrázza „hősünk” ítélőképességét, hogy kiszabadulhasson a status quo börtönéből.
 
A sárga cipő esete a jövendőmondással
 
Sárga cipőt szeretnénk vásárolni, készülünk is rá, de még sok bennünk a bizonytalanság: vajon elég divatos-e, férfiembernek illik-e ilyen színt fölvenni, egyáltalán létezik-e ilyen színű cipő a kínálatban? Ahogy elkezdünk ezen agyalni, azon vesszük észre magunkat, hogy az utcán is egyre több sárga cipős férfi közlekedik, és a cipőboltok polcain is ott sorakoznak a sárga cipőmodellek, férfiaknak. Képtelenség, hogy egyszerre ekkorát változott volna a világ, hacsak nem az észlelésünk játszik velünk, azt ígérve: jól döntesz, vedd csak meg nyugodtan. Megannyi megerősítő bizonyíték állít csapdát döntésünknek, és mi örömmel hisszük, hogy igazunk van, ezzel is korábbi vágyainkat tápláva. A becslések „piacán” igen veszélyes játék és nem egy pár cipő árába kerül a valós körülmények figyelmen kívül hagyása, az érzelmi támogatásért cserébe.
 
Fotóhoz keretet vagy keretbe a fotót?
 
Presztízs MagazinKabáthoz a gombot vagy gombhoz a kabátot? – így is kérdezhetnénk. A keretezés csapdája rafináltan keseríti meg becsléseinket és téríti el az iránytű mutatóját. Például, amikor nagy a tét, hajlamosak vagyunk óvatosabbak lenni az előrejelzésekkel, mint amikor kevésbé kockázatos kérdésekben fogalmazunk meg várható forgatókönyveket. A nagy döntésekkel kapcsolatos túlzott óvatosságot be is csomagoljuk, azaz keretezzük, hogy értelmet adjunk mértékletességünknek. Ezt még véletlenül sem lehet megfontoltságnak elkönyvelni, hiszen a mechanizmus éppen feszültségcsökkentő és kudarckerülő magatartást takar, semmint átgondolt mérlegelést. Bezzeg, amikor alacsonyabb kockázatot, ám nagyobb nyereséget szimatolunk, sokkal bátrabb becslésekre vetemedünk.
 
Hibaszázalék és tolerancia-intervallum
 
Mégis, mekkora kilengéseket engedhetünk meg magunknak előrejelzéseinkben? Nyilván kontextus- és szakmafüggő: egy szívműtét sikeres kimenetelére senki sem szeretné saccperkábé pontossággal ígérni, itt biztosra kell menni. Olyant azonban már láttunk, hogy végzetesnek tűnő betegségre az orvosok rámondták a max-időtartamot, és a páciens – szerencséjére – „nem hozta a számokat”. A statisztikai mérések módszertanából ismert 5%-os hibahatár sem lehet egységes viszonyítási pont: a tolerancia-intervallumot az adott szakma és eset változói határozzák meg. Magyarán attól függ a hibahatár, hogy mekkora eltérés módosítaná a becsült érték hatását. Az előrejelzések tudománya természetesen nem jóslatokra, hanem matematikai modellekre alapoz, a gazdasági életben a számokon túl saját beleérző képességünk is szükséges az ítéletalkotás csapdáinak kivédéséhez. Tömören ezt fejezi ki Fodor Ákos haikuja is: „Magadra ítéllek.”
 
Még nincs értékelve