Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

„A búza legjobban a gyerekbőrben áll”

Katona Zoltán | 2012.10.04. |
Böjte Csaba
„A búza legjobban a gyerekbőrben áll”
Csaba testvér, azaz Böjte Csaba és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány tevékenysége ma már fogalom a Kárpát-medencében – az árva, nehéz sorsú gyerekek felkarolását végzi adományokból. Szent István napján Pécsett áldotta meg a Nemzet Kenyerét, a megmaradt gabonából és lisztből készült kenyér pedig az alapítvány által gondozottakhoz kerül.

Mindenkit külön meg kell szólítani

 
– Lassan becsengetnek Romániában is, hány gyereket iskoláztat idén a Dévai Szent Ferenc Alapítvány?
– Ez jó kérdés, mert mi tulajdonképpen tanévkezdés után szoktuk összeszámolni a gyerekeket, tehát addig nem tudjuk pontosan. Kétezer háromszáz körüli létszámmal fejeztük be a tavalyi tanévet, s gondolom, ennyivel kezdjük az ideit. Kiszámíthatatlan a dolog, mert sok szegény, egyszerű ember van, mindenkit külön meg kell mozgatni. Viccesen mondom el, hogy nyáron az egyik kolléganőm jön a gyerekekkel táborba, s kérdezem: kimentél a gyerekek után? - Nem, megbeszéltem még a tanév végén, hogy a gyereket behozza az apukája. Mondom neki, fogadjunk, hogy az az apuka azt sem tudja, milyen hónap van, milyen nap és hány óra. - Nem létezik ilyen a huszonegyedik században! – mondja. Beültünk az autóba, kimentünk a vajdahunyadi nyomornegyedbe, az apuka ott volt. Kérdem, milyen hónap van? – nem tudja. Hányadika? – Ilyesmivel nem foglalkozom –… így tehát mindenkit külön-külön meg kell szólítani, meg kell mozgatni ahhoz, hogy beinduljon a szekér.
– Az ön missziója, küldetése nem mindig volt könnyű, főleg az elején nem, amikor elkezdett a hányatott sorsú gyerekekkel foglalkozni.
– A mai világban a legtöbb ember, aki gondokkal, nehézségekkel küzd, a legtöbb esetben maga okozta saját magának a bajt. Ezekkel az emberekkel nehéz bánni, idegesek, türelmetlenek, bizalmatlanok, tehát nagyon sokszor alapvető, elementáris dolgokat kell elmondani nekik újból és újból, hogy bízzanak, hogy együtt lehessen dolgozni velük. Emellett azt látom, hogy a román államban is sok gond, probléma, nehézség van, még a hatósági emberekkel is. Nem szokták meg, hogy valaki nekiáll és önként dalolva bármi jót tesz – sok a bizalmatlanság, a nyugtalanság. A kilencvenes évek elején állami monopólium volt a gyereknevelés Romániában, és ha megjelent egy civil a pályán, attól a legtöbb pedagógus ideges lett. S ha még magyarul is beszél és katolikus pap is…! Azt látom, hogy ez az óvatosság egy velük született dolog. Ugyanúgy a szegény embereket, mint a hatóságot viszont meg lehet szelidíteni, ha az ember jósággal, mosolyogva fordul feléjük. Én örömmel tudom elmondani, hogy engem Déva városának vezetősége díszpolgárrá avatott, ami tizenöt-húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A polgármester, ha autóból meglát, lefékez, odajön, leülünk egy kávé mellé és megbeszélünk dolgokat. Tudja, jólesik nekem ez, hogy tényleg partnernek tekintenek, hogy szükségét érzik a tevékenységünknek. S az is jólesik, hogy sokszor egy-egy szegény ember nem azért jön el hozzám, hogy kolduljon, hanem azért, hogy elmondja, született egy gyereke, és megkérdezze, elmennék-e a házába, hogy mondjak egy áldást. Ez már az emberi kapcsolatokról szól, s végül is ez lenne a cél.
 
Igazi férfimunka
 
– Csaba testvér pontosan húsz éve került Dévára, eléggé hosszú idő ez, ami alatt sok mindent létrehozott. Hogyan sikerült?
– Megálmodni, kitalálni bármit lehet, de kivitelezni nehezebb. Én úgy gondolom, ez a világ jó világ, Isten teremtette. Mint egy puzzle, sok kicsi darabja van, s ha az embernek van türelme minden egyes darabot odaforgatni a helyére, akkor csodaszép dolgok jönnek ki belőle. Egy példa a kászoni házunk – egy férfi visszakapta a birtokát, még azon a hétvégén írt egy végrendeletet, s azon a hétvégén meg is halt. A mi egyházunkra hagyta az épületet. Ilyenkor engedélyek kellenek, rengeteg utánajárás, egyeztetés a hatóságokkal, mindent beszerezni. Mikor ez mind megvan, akkor kezdődik az épület javítása. Romániában, ha a fizetések nincsenek is uniós szinten, de az engedélyeztetések, a bürokrácia az szerintem messze meghaladja a nyugat-európait. Ha megvan az épület, akkor ember kell belé, aki a gyerekekkel összeköltözik. Kászonban most húsz gyerek van, három nevelő, egy szakács néni – őket közösséggé kell formálni, hogy szeretetben, békében naponta húzzák a szekeret a gyerekek érdekében. Aztán kell egy kis kenyér, egy kis rizs, búza, hús, szalonna, fogkrém, ceruza – ezt mind össze kell legózni. Hatvan hasonló helységben vannak ilyen gondok. Nem irigyelem magamat, de rengeteg öröm, jókedv, móka van ebben a dologban. Igazi férfimunka megálmodni és megvalósítani valamit Isten dicsőségére.
 
Kirajzolódik Isten szép arca
 
– Általában adományokból, felajánlásokból tartják fenn az alapítványt. Például augusztus 20-án Pécsett, a Nemzet Kenyerének sütése alkalmával gabona- és lisztadományt kapott.
– Említettem, hogy Isten jó világot teremtett, a puzzle-nak minden darabja megvan. Azt gondolom, hogy ha valahol egy gyerek azért sír, hogy vegye már őt valaki ölbe, akkor egészen biztos, hogy valahol van egy nő, aki azért sír, mert ölbe venne valakit. Egészen biztos, hogy van egy ember, aki azt mondja, hogy van nekem egy házam, nem tudom felhasználni, semmi jó ötletem nincs, és milyen jó lenne, ha ennek a háznak a poros csendjét gyerekkacagás verné fel. Biztosan van valaki, akinek volna krumplija, paszulya, s szívesen megosztaná a bajban levő gyerekekkel. Én azt látom, hogy minden van, és ezeket mind össze kell legózni, hogy a tányérban egy finom ebéd legyen belőle, és a gyerekek azt szépen, szeretettel megegyék. Szép dolog, hogy valaki kitalálta, hogyha az egész Kárpát-medencéből kapnak egy-egy kupa búzát, azt összeöntenék, összeőrölnék, s abból megsütnék a magyar nemzet kenyerét, s ezt Szent István napján Pécsett, Budapesten megszentelnék. Olyan jól sikerült – egyébként a tavaly volt az első alkalom – hogy mindenhova jutott búza is, kenyér is, de meg is maradt vagy ötezer kiló belőle, s azt ideadták nekem. Az idén is megismételték, és úgy néz ki, hogy még több liszt és abból kenyér lesz, amit a gyerekek a pocikba begyömöszölnek majd. Tudja, úgy van, hogy a búza a legjobban a gyerekbőrben áll… Oda beteszi az ember és ott kamatozik.
– Honnan van ennyi erő és elhatározás önben?
– Ha valaki elmegy sízni, azért még fizet is, hogy felvigyék a felvonóval, az a normális. Ha elmegyünk fürdeni, fizetjük a belépőjegyet, mert szeretünk fürdeni. Én azt gondolom, hogy minden embernek szeretnie kell azt, amit csinál. Nagyon sok ilyen embert ismerek. Szőlősgazdát, aki nagyon szereti a szőlőt művelni, s ért is hozzá, vagy olyan lovas gazdát, akinek a ló a mindene. Én a gyerekeket, fiatalokat, bajban levő embereket szeretem, és egy csodaszép feladatnak tartom, hogy ezeket a dolgokat meg kell oldani, ki kell rakni ezt az óriási puzzle-t. És ha azt az ember összerakja, akkor Isten szép arca lesz láthatóvá.
Átlag: 4