Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A senki fiától a költőfejedelemig

Idén lenne száz esztendős Faludy György

Tamás Nándor | Dvornik Gábor és Patyus Ferenc | 2010.07.26. |
A senki fiától a költőfejedelemig
A XX. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, költő és gondolkodó. Akik ismerik Faludy életútját, tudják, egyáltalán nem menne csodaszámba, ha még mindig köztünk élne a négy évvel ezelőtt, 96. életévében elhunyt géniusz. A poéta élete végéig megőrizte szellemi frissességét és azt az ironikus humorát, amely nehéz helyzetekben igencsak bővelkedő életében átsegítette a krízishelyzeteken. A már halála előtt legendává vált Gyurka bácsit antifasizmusa miatt üldözték a nácik, megjárta Rákosi börtöneit, harcolt a második világháborúban, elhallgatták a Kádár-rezsim alatt és parkot neveztek el róla Torontóban. Emellett reneszánsz rajongással habzsolta a földi örömöket, legyen az mámor, vagy a szerelem művészete. Mai értelemben igazi „rock'n'roll-arc”, de mindenek felett Magyar Költő volt, a legnagyobbak közül való, a vérgőzös huszadik század hiteles krónikása.
Átírta a Villon-balladákat
 
Faludy György 1910. szeptember 22. napján látta meg a napvilágot Budapesten. Az Evangélikus Főgimnázium falai között érettségizett, majd 1928-tól 33-ig megjárta a bécsi, a berlini, a párizsi és a grazi egyetemet. Vélhetően itt szívta magába a humanizmus eszméjét, amelyhez élete végéig hűséges maradt.
A harmincas évek elején kezdte el költőként bontogatni a szárnyait. A Független Szemlében és a Magyar Hírlapban jelentek meg első írásai, amelyek rögtön felhívták magukra az irodalomkedvelők figyelmét. E korszak legjelentősebb költeményei közt tartják számon A haláltánc balladát, amely Faludy egyik legmisztikusabb és legmegrendítőbb alkotása. Ekkoriban barátkozott össze József Attilával is.
Presztízs Magazin
1937-ben adta közre legendássá vált Villon-fordításait, amelyek komoly vihart kavartak, lévén inkább tekinthetők átköltéseknek – a francia géniusz versein keresztül a saját mondanivalóját közli az olvasókkal. A mendemonda szerint Faludy Grazban tanult, amikor felkérték, hogy fordítson le néhány Villon-balladát. A költő megörült, hogy némi zsebpénzhez jut, ám az osztrák városba visszautazván rájött, hogy a verseket Budapesten hagyta, így emlékezetből írta meg a „fordításokat”.
Harmincnyolcban felismerte, hogy Magyarország hamarosan háborúba sodródik a hitleri Németország oldalán, ezért Párizsba emigrált. Ezen kívül több okot is megnevezett visszaemlékezéseiben, mint a Pokolbeli víg napjaimban írja: „Úgy mellesleg néhány szatírát írtam a magyar fasiszta vezérek ellen; az egyik egy Csilléry András nevű képviselő. Amikor maliciózus titkára ebéd után átnyújtotta neki a róla szerzett költeményemet, melyet a szociáldemokrata párt röplap formájában terjesztett, szívrohamot kapott és lefordult a székéről – amit életem egyik legnagyobb sikerének tekintettem.” De szintén közrejátszik távozásában szép és fiatal, ám rendkívül hisztériás felesége elől való menekülés, akivel akkor tíz hónapja élt együtt...
Párizsban aztán megismerkedett az emigráns magyar művészekkel, többek között Köstler Artúrral, de a náci megszállás elől innen is menekülni kénytelen, egészen Marokkóig. 1941-ben az Egyesült Államokba költözött, részt vett a Szabad Magyar Mozgalomban, valamint a Harc című lap szerkesztője lett. A háború utolsó két évében az amerikai hadsereg tisztjeként szolgált, eljutott a csendes-óceáni hadszíntérre is.
 
Fejben írt versek
 
Egy évvel a második világégést követően újra hazatért, a Népszava
Presztízs Magazin
szerkesztőségében vállalt munkát, megjelent az Őszi harmat után című kötete és a Villon-balladák tizennegyedik kiadása. Bár bal oldali érzelmű költőként tartották számon (a szociáldemokrácia állt legközelebb a szívéhez), a kommunista hatalom ellenségként tekintett rá és nem jelenhettek meg a művei. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és három évig sínylődött az ÁVO pincéjében, illetve a recski munkatáborban. A tömlöc kegyetlen poklában sem hagyott fel a rímfaragással, ceruza és papír híján fejben írta a költeményeit, amelyet a rabtársak is segítettek memorizálni, ezért szabadulásuk után mindegyikőjük felkereste a költőt és ki-ki a maga penzumát felmondva állt össze a Börtönversek, amely először 1983-ban jelent meg Münchenben.
53-tól fordításaiból élt, feleségül vette Szegő Zsuzsa újságírónőt, élete legnagyobb szerelmét. Az ötvenhatos forradalomban is tevékenyen részt vett, 1956, te csillag című verse az eseményt legmegrázóbban megörökítő alkotások közé tartozik.
 
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem” – írja a költeményben.
 
Újabb menekülés, majd hazatérés
 
Presztízs Magazin
A szovjet megszállás elől újra nyugat felé veszi az irányt, előbb Párizsba, majd onnan Londonba utazik, ahol hatvanegyig az Irodalmi Újság szerkesztője lesz. Itt jelenik meg először az angolul írt My happy days in hell (azaz a Pokolbeli víg napjaim). 1963-ban meghal a felesége, a társ halála után Firenzében és Málta szigetén él, majd Torontóba vezet az útja. A hatvanas évek végétől New York-i, philadelphiai és New Jersey-i egyetemeken tart előadásokat a közép-európai irodalomról. 1972-ben a torontói egyetem díszdoktorává avatják, több kinti magyar irodalmi folyóiratban publikál, Kanadában parkot neveznek el róla. 1988-ban ismét, ezúttal végleg hazatelepül, a Kádár-korszakot követően művei magyarul is napvilágot láthatnak. A kilencvenes években is termékeny marad, sorra jelennek meg kötetei: 200 szonett; 100 könnyű szonett; Vitorlán Kekovába. Kilencvennégyben Kossuth-díjjal tüntetik ki, sorra járja a művelődési házakat és könyvtárakat, mindenütt méltóképpen ünneplik a Mestert.
Faludy György 2002-ben, kilencvenkét évesen feleségül veszi a huszonéves erdélyi költőnőt, Kovács Fannyt, nem kis botrányt kavarva vele. A skandallumot csak fokozza, amikor egy magazin kérésére meztelenül fotóztatják le magukat.
Nem sokkal halála előtt megjelenik életrajzi könyvének harmadik része (Pokolbeli víg napjaim; Pokolbeli víg napjaim után; A pokol tornácán).
Utolsó interjújában, mely csak holta után jelenhetett meg, így beszél szerelmi életéről, melyben fiúk és lányok is egyaránt felbukkantak: „Egy olyan
Presztízs Magazin
társadalomban és egy olyan országban élünk, ahol ezt a Nyugattal ellentétben rossz néven veszik, átkozzák, eretneknek, hitetlennek, gazembernek mondanak. Ha Franciaországban vagy Angliában ülünk, elbeszélgetünk erről részletesen. Ez (…) egy pokoli hely. (…) Nem félek senkitől, de nem akarom azt, hogy életem utolsó pár éve állandó kellemetlenségbe fulladjon azért, mert egyes dolgokat, amiket én csinálok vagy gondolok vagy csak elmondok és nem is teszek, hogy ezt rossz néven vegyék, megátkozzanak érte. (…) Én soha egy pillanatig nem voltam magamon megbotránkozva. Azt gondoltam, hogy azt csinálom, ami a természetem, hiába lázadnék ellene, természet ellen nem lehet föllázadni; ha csak fiúkat szeretnék, akkor csak fiúkat szeretnék, ha csak lányokat szeretnék, akkor csak lányokat szeretnék, így, mondjuk, ezt is, azt is, mondjuk inkább lányokat, mint fiúkat, de ez nem egy határozott állítás.”
Nem tudta soha megérteni, miért lenne gyalázat az, ha valakivel lefekszik és abban mindketten gyönyörűséget lelnek. „Ha én valakit szerettem, akkor szerelmet éreztem és nem azt, hogy parázna vagyok. Nem éreztem soha, hogy parázna vagyok. Miért éreztem volna? Olyan fogalmat használtak ellenem, amiről nem tudtam, hogy mi.”
Faludy György 2006. szeptember elsején hunyt el.

 

Még nincs értékelve