Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

A sziporkázó szócséplő – Réz András

„A világ lökött, jogunk van röhögni rajta.”

Tancsa Ágnes | Murányi Gábor | 2011.12.09. |
A sziporkázó szócséplő – Réz András
Amikor a beszélgetésre készültem, biztos voltam benne, hogy nem kizárólag frissen megjelent könyvéről szeretném kérdezni Réz Andrást. Sőt! Sokkal inkább arról, hogy ki is Réz András valójában. Egy igazi bekérdezős interjút szerettem volna. Ez nagyjából akkor halt hamvaiba, mikor Buda dupla bevásárlóközpontja előtt széles mosollyal beleharsogott a villamos zajba a „Hellóka! Mi újság?”- felkiáltás. Eddig csak annyit tudtam róla, hogy igazi megmondó ember image-t mutatja a médiában, és az Orr című könyve miatt rettenetesen megorroltam rá hét évvel ezelőtt. Ugyanis 218 oldalon keresztül vártam a választ, de nem jött, ellenben egyszerűen kimoshatatlanok a receptoraimból azok az érzések, melyeket a szagregény keltett. Nekem valahol itt kezdődött a Réz András titok. Tettem egy kísérletet a megfejtésére.

 

Októberben jelent meg Réz András Még mindig szorongok című könyve, ami egy 2003-as válogatás újragondolása. Annyiban nem változott, és ez a beszélgetésünkre is érvényes volt, hogy a világ szeletei benyomásokban villannak fel.
 

A könyv

 
A Válogatott szorongásaim című könyvedre egy újságíró úgy reagált hét éve, hogy sziporkázó szócséplés. Kifogásolta, hogy nem derül ki belőle, mit gondolsz a világról, ki vagy valójában. A most megjelent könyvről pedig az a hír járja, hogy teljes kitárulkozás, a lelked legmélyébe is beengeded az olvasót.
Van benne igazság, hiszen a 2003-as kötet úgy jött létre, hogy az előző egy-két évben megjelent írásaimat gyűjtöttem össze. Ezeket napilapoknak, folyóiratoknak írtam eredetileg, egy lapszámról szóltak. Csak azért kerültek kötetbe, mert a feleségem és a barátaim már nem hagytak békén, hogy végre adjak ki valamit. Összeszedtem a régi írásaimat, de rájuk néztem, és azt mondtam: ezeknek semmi közük egymáshoz! Így aztán írtam közéjük személyes összekötő elemeket, hogy legalább megmagyarázzam, bennem hogyan kapcsolódnak össze. Ez nem egy olyan írás volt, ami egységesen haladt, ez sokkal inkább ötletek, gondolatok, mindenféle ironikus rövid holmik sorozata arról, hogy a világ éppen milyen.
Presztízs Magazin
A mostaniban az arányok teljesen megfordultak, alig van benne olyan írás, ami valahol már megjelent. Ami igaz ebben az észrevételben, hogy ez az elejétől a végéig erre született, így lényegesen jobban benne vagyok, egy csomó olyan dologról írok, ami érint. Nem az a cél, hogy afféle kedélyes kívülállóként röhögcséljek, hiszen amikor olyasfélékről írok, hogy hogyan szenvedem meg ennek a világnak a mindenféle válságait, akkor ott nemigen lehet sumákolni. Legfeljebb annyira, mint Woody Allen. Egy csomó minden van, ami nekem mindennapi gyötrelmem, és csomó minden, amire nem tudok választ adni. Annak idején azt mondtam, ha ki tudjuk röhögni a világ lököttségeit, már megkönnyebbülünk, most azt mondtam, hogy próbáljuk megmagyarázni és megérteni.
 
Lehet úgy jellemezni a könyvet, hogy kicsit történelmi, kicsit szociografikus visszatekintés, de nagyon lazán?
Igen. Többnyire olyasmiről írok, amiről anno nem is igen írhattam, mert nem volt. A világ közben radikálisan megváltozott, például más a reklám. Anno, amikor a reklámról elmélkedtem, akkor még a kreativitásnak volt szerepe. Most úthengerként, lassan, komótosan, nagyon nagy tömeggel haladnak és már nem is próbálják az ingerküszöbünket sem átlépni, inkább csak politikailag korrektek. Aztán egyáltalán a világhálón való létezésünk is teljesen megváltozott, ez nem csak a facebook-ot jelenti, hanem általában azt, hogy állandóan online vagyunk. 2003-ban siens fictionnak tűnt, hogy online vagyunk és okos telefonnal élünk. Tök megváltozott az egész! Sokkal több volt még az emberi kontaktus. Akkor még úgy szemléltük a világot, hogy talán el lehet benne igazodni. Most naponta vadonatúj tudományos felfedezések bombáznak téged, próbáld kitalálni, hogy melyik igaz a sok közül.
 

A látnok

 
Az általam olvasott könyveid pillanatokat, hangulatokat, benyomásokat
Presztízs Magazin
írnak le. Ezek fontosak számodra, ezek maradnak meg benned is a világról?
Általában hangulatokat, pillanatokat szeretek megírni. Az életet is így élem, de az utóbbi években sokat züllöttem azért. Azt szoktam mondani, hogy semmi nem ér többet egyetlen napnál, úgy módosítanám, hogy semmi nem ér többet a mai napnál! Ha nagyon tömören akarok foglalkozni: mert ma változtatsz a világon. Inkább jövőorientált ember vagyok, de rá kellett jönnöm, egyetlen pontja van a jövőnek, amivel én foglalkozni tudok érdemben, az a mai nap. Mindaz, amit a jövőről gondolok és írok, az mind a mai napból fakad. A Köldökkel azért voltam nagy zavarban, mert az egy eléggé ronda, negatív utópia. Néha elég kegyetlen iróniával. Az a szörnyű, hogy két év telt el azóta, és a világ egyre rondább. Egyre jobban hasonlít arra, amit írtam, pedig én nem szerettem volna. Ez nem egy mágia, hogy egy Réz nevű guru itt kitalálja, hogy milyen lesz a jövő és olyan lett.
 
Ez kétségbeejtő tény.
Igen. Ráadásul még rosszabb, mert én a 10 órai zárórát a 2020-as évekre prognosztizáltam, ehhez képest már két éve elkezdődött az ügy, hogy 10-kor bezárunk, mert védeni kell a nyugdíjasokat, az őrületes adók, sarcolások. Ott az egyik legrondább jövendölés az volt, hogy szétesik a társadalom és lesznek kategóriák: a, b, c, d, e kategóriájú emberek, akik annak függvényében, hogy mennyi adót fizetnek, kapnak jobb vagy rosszabb ellátást. Az e kategóriában élnek a hangyák, akikről nem tudunk semmit, ahova nem megy ki a mentő, a rendőr. Ez nálam a 2030-as évekről szólt. 2011-ben egyre több jel mutat arra, hogy szétszakad ez a világ, és a fönt és a lent közti különbség már most nagyon fájdalmas!
 

A filmkritikus

 
Nagyon visszaesett a filmgyártás. Valamikor öt éve még harmincnál több egészestés játékfilm készült, amelyeknek egy jelentős hányada nem is jutott el a nézőkhöz. Még ha be is mutatták, nem volt körülötte hírverés. Ennek több oka volt. Egyszerűen nem költöttek rá, sőt a fáradtságot sem vették, hogy a közvéleményt megmozgassák. A forgalmazási sorsuk sem volt mindig olyan egyszerű, meg különösebben nem is érdekelt senkit, hogy van közönség.
 
Presztízs Magazin
Maguknak készítenek filmeket?
Jelentős számú film készült azzal a céllal, hogy fesztiválfilm legyen belőle, mert az siker, és a rendező valóban nagyra nő. A világ legragyogóbb kritikusai elismerik a filmet, a hazai közönség a létezéséről sem tud. A másik oldal: tömegfilm, szórakoztatófilm. Az esetek többségében barkácsoltak. Az istenített magyar film több sebből vérzik, néha egy-egy televíziós produkciónál ki is ütközik. A forgatókönyv vasvillával van összehányva, a párbeszédeket senki nem írta meg, és különösebben nem is gondolkodnak azon, hogy a nézők milyen világba lépnének be szívesen. A rendszerváltás utáni évek túl sok boldogságot nem hoztak. Vitathatatlan, hogy minden évben volt egy-két film, amelyben volt eredetiség, gondolat, poén. Igazságtalan lennék, ha elfelejteném. Hukkle, Kontroll, Kaméleon, Csak szex és más semmi, Üvegtigris, Nyomozó. A magyar film a magyar közönséggel nem kötött szövetséget.
 

A whisky nagykövet

 
Hogyan lettél whisky-nagykövet?
Látszik rajtam, hogy rendes evős, ivós ember vagyok. Egyszer felhívott a Zwack művek, hogy akarok-e whisky-nagykövet lenni? Mondtam, hogy ez egy parádés ajánlat, egy apró probléma van, ittam én már whisky-t, de hogy értenék hozzá, az túlzás. Semmi baj, kiderült, hogy egy nagy whisky-gyártó találta ki ezt a programot, hogy minden országban legyen neki képviselője. Végül kiküldtek egy hétre Skóciába.
 
Tanulmányútra.
Nagyon kemény volt, ne tudd meg! Nem gondoltam, hogy lesz olyan, amikor azt mondom, hogy már egy kicsit sok a whisky, de volt. Szakszerűen kellett kóstolni, hogy meddig érlelték, milyen hordóban… Hú! De nagyon jó volt. Hazajöttem, és amíg tartott ez az egész, finanszírozták. Addig megjelentem mindenféle jó vendéglőben, kóstolókat szerveztem, és én voltam az előadóművész. Ez nagyon mulattató, de egyszer csak véget ért, viszont rajtam maradt, hogy én vagyok a whisky-nagykövet. Megkeresett egy cég, hogy tartanék-e kóstoltatást, ők fizetnek mindent, csak mondjam meg, mit vigyenek oda. Ez is jó volt, mert itt már szabadon válogathattam.
 
Ha megkóstolsz egy whisky-t megmondod, hogy milyen fajta, mikori
Presztízs Magazin
évjárat…?
Ez annyira nem megy, még a borral sem. Amit tudok, nagy valószínűséggel be tudom neked lőni, hogy hosszabb vagy rövidebb érlelésű, melyik whisky zónából származhat, milyen típusú hordókat használtak dominánsan. Van 5-6 whisky, amit hajnali háromkor is felismerek, mert annyira karakteres. A többinél azt, hogy melyik világhoz tartozik – lágy, virágosabb, süteményes, kátrányos, füstös, tengerillatú, gyümölcsös… Közben annyit is bővült a dolog, hogy pálinkát is kóstoltatok. Valójában a dolognak az a lényege, hogy összehoz bennünket, hogy barátságokat tudsz kötni.
 

További villanások

 
Még mindig szorongok
Réz és Tsa Kiadó, 2011
A könyv ára: 2480 Ft

 

Átlag: 5