Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Belső utakon

Beszélgetés Popper tanár úrral

Székely Dorottya | Művészetek Háza Pécs | 2010.06.04. |
Él egy legenda a héber hagyományban, mely szerint a világban az igaz emberek a tartópillérek. Sorsuk néha tragikus és viszontagságos, szerepükkel még saját maguk sincsenek tisztában. Ez a harminchat igaz ember legendája. Popper Péter a pécsi Művészetek Házában tartott előadása kapcsán idézte fel tavaly ősszel a történetet, Hamvas Bélára emlékezve. Hallgatva Hamvas filozófiai és írói munkásságának elemzését a zsúfolásig telt előadóban, felmerült bennem a gondolat, hogy talán ő is egy tartópillér, aki szavakkal, tanítással, anekdotákkal tartja harmóniában közönsége és tanítványai lelkivilágát, új szemléletmódra, gondolatiságra vezeti rá a hallgatóságot. Ebbe a bölcsességbe enged most betekintést nekünk a Tanár úr.
[title-raw]– Az előadás egy anekdotával kezdődött egy emberről, akinek festenie kell, mert ez a missziója. Ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg bennem az a kérdés, hogy akkor mi lehet az Ön missziója. A tanítás vagy a lelkek gyógyítása?
– Tapintatlanul nehezet kérdez. Érettségi évében megkérdezték mi akarok lenni, ha kilépek az életbe. Erre azt válaszoltam, hogy egy alkotmányos monarchiában szeretnék a király barátja lenni. Sakkoznék a királlyal, csajokat hajkurásznánk, vadásznánk és beszélgetnénk, ez nekem való lenne. Sajnos nem jött be. Ha nagyon őszinte akarok lenni a Presztízs Magazin olvasóival, akkor azt mondhatom, hogy hozzám legközelebb egy arab kávéházi mesélő karaktere, élete ill[title-raw]ene, aki naphosszat ételért, szeretetért és elismerésért meséli jó történeteit, elmondja azt, amit az életről gondol, nem hazudik és törekszik arra, hogy az emberek elérjék saját igazságukat. Jó lett volna, de nem ebbe születtem bele.
– De tulajdonképpen Ön most ezt csinálja, leül és mesél nekünk. Csak a kávé hiányzik…
– Idős koromra, igen, ezt csinálom. Nézze, én soha nem akartam igazán pszichológus lenni, de a sors oda sodort. Azt gondoltam akkoriban, hogy jó, akkor megtanulom ezt a nyelvet, merthogy nem ez az anyanyelvem, nem így gondolkodom a világról. De megtanultam a pszichológusok szakzsargonját is, amit nem szívesen használok, pedig nem is voltam rossz a szakmában. Mégis eljött az idő a negyvenes éveimben, amikor úgy gondoltam, jobb már nem leszek.[title-raw] Eljutottam egy szintre, ahol már elég jól tudok dolgozni, így kerestem olyan területeket, ahol még lehetőség van a fejlődésre. Ilyen terület az írás és az esszé, mint műfaj. Aztán valahogy a közönség ráharapott erre. Hiú majom lévén örülök, ha sikerem van, örülök, ha olvasnak. Ezt a szegmensét az életemnek az „együttgondolkodás” bázisának tartom, ahol nem erőltetjük egymásra a véleményünket, nézeteinket. Sokszor a szememre hányják, hogy írásaim ötletírások, gondolati lehetőségeket villantok fel, de nem viszem végig rajtuk az olvasót. Azonban az olvasó egy önálló, gondolkodó ember, és nekem csupán annyi a feladatom, hogy megpróbáljam elvinni őt valamilyen irányba. Másik kritikai észrevétel az olvasó hullámvasutaztatása, azaz, hogy szent és magasztos dolgokról írok, de a következő oldalon beékelődik valami viccelődés, valami profán. Szellemi hullámvasút ez, a humor és az elgondolkozás között. Minden kritikát és bókot összevetve, most jól érzem magam a világban, annak ellenére, hogy jelenleg egy aggasztó közélettel rendelkező, nem túl barátságos helyet jelent számomra. 
– Olvastam valahol, hogy irtózik a totális elkötelezettségektől, próbálja megőrizni a szellemi függetlenséget. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni az Ön különlegesen összetett vallásképével? Gondolok itt a buddhizmus és a védikus vallások mély tanulmányozásaira, valamint a vallásos elkötelezettségére..
– Nagyon vallásos családba születtem, amiből a háború zökkentett ki. Sok mindent elveszítettem, többek között a család biztonságába vetett hitet. Kialakult bennem egy alapérzés, hogy az ember az élet minden lényeges helyzetében egyedül van. [title-raw]Lehet társa, szövetségese, de végső soron magának kell megbirkóznia a problémákkal. Sokáig volt bennem egy szellemi éhség ezzel kapcsolatban, ezért elkezdtem különféle szabad műhelyeket, kultúrákat felfedezni, megismerni, és sokat voltam külföldön is. Ám nem találtam olyan táptalajt, amelyhez feltétel nélkül csatlakoztam volna, így lettem vándorló, szellemi kóbor kutya. Sok helyre odamentem, figyeltem, mit és hogyan csinálják, és ami tetszett, azt megtartottam. Lassanként kialakult egy számomra is kissé mulatságos világszemlélet, ami nekem megfelel. Egy amolyan Popper-vallás. Nem csatlakoztam sehová, és ezt jónak gondolom, de ennek van egy feltétele. Az embernek el kell fogadnia a lelke mélyén, hogy az élet bizonytalan. Mindig bizonyosságot keresünk, én ezzel már rég felhagytam. Az élet romantikája, humora, tragikuma és abszurditása vegyesen zúdul az emberre és nincs bizonyosság. Ha ezt el tudja valaki fogadni, ott kezdődik számára a kaland.
[title-raw]– Nem gondolja, hogy van egyfajta sors vagy valamilyen irányító hatalom, ami végül, valamilyen úton-módon eljuttat minket életünk végpontjához?
– Ki határozza ezt meg? Karma? Higgye el, hogy az én életemben is úgy van, mint a legtöbb emberében. Ha hagyja a sorsot és figyel, akkor az élet úgynevezett felvezetőket küld neki, akik elviszik egy bizonyos szellemi szintre. Ilyen emberek voltak az életemben Török Sándor, Pető András és Liebermann Lucy. Azonban ezek a felvezetők egy napon elhagyják az embert, és attól kezdve csupán egy kérdés létezik, hogy van-e saját kis mécsese az embernek, vagy nincs. Ha van, akkor már világíthat is saját magának, ha nincs, akkor csak botorkál.
Popper utolsó mondatai akaratlanul is egy Hamvas-részletet idéznek fel Szilveszter című regényéből, amely azzal együtt, hogy keretbe foglalja beszélgetésünket a Tanár úrral, rávilágít arra is, hogy a nagy mesélők gondolatai egy ponton mindig találkoznak és hatnak egymásra. "...Az apa a fiú által válik apává. A mester a tanítvány által válik mesterré. Azt, hogy én ki vagyok, és ki leszek, azt ön fogja eldönteni,... Ha a tűz önben kigyúl, joga lesz megnevezni azt, aki a fáklyát hozta."
  
Köszönetet mondunk Kis Tamásnak, aki lehetővé tette az interjú létrejöttét a pécsi Művészetek Házában. A beszélgetést nem sokkal Popper Péter halála előtt készítettük.
 
 
Átlag: 5