Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

John Lennon – Sopronban

Láng Judit | ifj. Szlávics László | 2010.11.25. |
John Lennon – Sopronban
Október 9-én ünnepelhette volna 70. születésnapját John Ono Lennon (született John Winston Lennon) a XX. század egyik legnagyobb hatású szövegírója, énekese, zeneszerzője, a The Beatles gitárosa. Annak ellenére, hogy alig 40 évesen (mint tudott, erőszakos halállal) távozott, a Paul McCartney-vel való együttműködése, a rock zene fejlődésére gyakorolt hatásuk és dalaik örökéletűvé tették. A világ számos pontján (Los Angeles, Havanna, Lima, Reykjavík, Liverpool) szobrok idézik emlékét. Idén, a Zene világnapjához kapcsolódóan – igaz egy nappal később – a róla mintázott életnagyságú mellszoborral gazdagodott Sopron városa. A helyi zeneiskola – a Horváth József Alapfokú Művészetoktatási Intézmény - udvarán felállított alkotás ifjabb Szlávics László szobrász- és éremművész munkája, ajándéka. A szoboravatás kapcsán vele beszélgettünk.

Az Ön munkásságát eddig 15 országban mutatták be kiállításon, és közel 30 díjjal ismerték el. Mi a helyzet idehaza?

– Nem panaszkodhatom. Az a benyomásom, a szakmában itthon is jól ismernek, és fontosnak tartják tevékenységemet. Sok olyan alkotásom volt, ami a megjelenésekor kisebb-nagyobb értetlenséget váltott ki, de lassan azokat is elfogadták. Ezt jelzi, hogy az éremművészek hazai közössége 2006-ban nekem ítélte az első ízben átadott Ligeti Erika-díjat. Számomra azért ez az egyik legfontosabb elismerés, mert az éremművészek titkos szavazás útján választják ki maguk közül a díjazottat. Mindenki választhat, és választható. Más kérdés, hogy maga az éremművészet – ami számomra a legkedvesebb műforma –
Presztízs Magazin
meglehetősen mostoha sorsú. Mint önálló művészeti ág, sokak számára ismeretlen. A széles közönség leginkább a különböző alkalmakra kiadott érmék, érmek, díjak kapcsán találkozik vele, pedig ennél lényegesen izgalmasabb és sokrétűbb ez a műfaj. Maguk az alkotók is több művészeti területről verbuválódnak, hozzák az egyéni látásmódjukat, anyag és formakezelési sajátosságaikat. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy nemzetközi téren a magyar éremművészet vezető szerepet tölt be már évtizedek óta. 2007-ben nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a Colorado Springs-ben megrendezett XXX. Éremművészeti világkongresszus kiállításán bemutatott 2400 érem között felfigyeltek az alkotásaimra, és a 30 országból érkezett 800 alkotó közül a két díjazott egyike lehettem. Az már egy másik „történet”, hogy napjainkban egy ilyen információnak nincs hírértéke…
 
Lennon, miért éppen Sopronba, és tényleg ajándékba?
 
– Nemrégiben ünnepeltük, hogy az Országos Érembiennále több mint három évtizede létezik. Ennek a seregszemlének a kezdetektől fogva Sopron ad helyet. Ezen túlmenően nagyvonalúan támogatja a rendezvényt, ami a legrangosabb hazai kiállítás ezen a területen. Az én munkáim is több évtizede megszakítás nélkül szerepelnek itt, és néhány esetben rangos díjakkal is elismerték teljesítményemet. Két ízben vehettem át a Civitas Fidelissima díjat, ami Sopron város elismerése, s a kiállítás ezüstérme, legutóbb pedig a Ferenczy Béni-díjat, a Győr-Moson-Sopron Megyei nagydíjat. Így lassacskán kialakult a
Presztízs Magazin
kapcsolatom a várossal. Az elmúlt évben két helyszínen rendeztek kiállítást az alkotásaimból – a leghűségesebb városban –, és akkor jutottam el a nemrégiben felújított, átépített zeneiskolába. Horváth Rudolf igazgató úr megosztotta velem azt az elképzelésüket, hogy szeretnének elhelyezni majdan az épületek által közrefogott térbe egy szobrot. Mivel a hely magával ragadott,
 
felajánlottam, hogy az 1988-ban készült, már több kiállításon szerepelt alkotásomat – a John Lennonról készült portrét – átalakítom mellszoborrá, olyan módon, hogy ezen a helyszínen felállításra kerülhessen. Annak a lehetősége rendkívül csekély lett volna, hogy ilyen célra forrást találjunk, ezért meg se kíséreltük. A város finanszírozta a terveim alapján készült talapzat elkészítését, amire igen, személyesen szállítottam a helyszínre, ajándékba a szobrot. Nekem azon túl, hogy egy nagyon szép környezetbe került az alkotásom, fontos, hogy kerek évfordulón állíthattunk emléket John Lennonnak, akinek a művészete rendkívül közel áll hozzám.
 
„Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon” – írta Csokonai egykoron. Egyéb művésznek lenni talán könnyebb? Miből él ma egy hivatásos művész?
 
– Ezt az utóbbi kérdést gyakran feltesszük egymásnak is. Sokan tanítanak, vagy egyéb „civil” foglalkozást folytatnak amellett, hogy állandóan képezik magukat, és alkotnak. Művésznek lenni annyit tesz, hogy van egy állandóan feszítő belső kényszer, hogy elmondjuk gondolatainkat a világról. Hogy ennek a formája zene, festészet, éremművészet, irodalom, vagy szobrászat, az már egyéni habitus, beállítottság, kézség dolga.
 
Az Ön nevéhez fűződik az Art’95 Betéti Társaság. Mit takar ennek tevékenységi köre?
 
Presztízs Magazin
– A megrendelésre végzett tevékenységet, ami mindig szolgálatot jelent. Nem a művészi önmegvalósításról szól. Ebben az esetben az igény kielégítése minél magasabb művészi színvonalon a legfőbb cél. Én ezt a munkát is nagy örömmel végzem, és ha megkeresést kapok, akkor a tőlem telhető legmagasabb szinten igyekszem a feladatot megoldani. Az igénytelenségben nem vagyok partner. Én még úgy nőttem fel, hogy azt hallottam, „ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen”. Nem lehet mellébeszélni, ez a lényeg. A cégünk is így dolgozik. Leginkább olyan tárgyakat készítünk a terveim alapján, ami protokollajándékozás során, vagy díjak jelképeiként válnak különböző emberek személyes tárgyaivá, legyen az érem, plakett, dombormű, kisplasztika, mellszobor, vagy emléktábla.
 
Kik a cég „termékeinek” felhasználói, megrendelői?
 
– Partnereink között megtalálhatóak a legkülönbözőbb szervezetek az állami és a magán szférából egyaránt. Nagy megtiszteltetést jelentett számunkra, amikor a Köztársasági Elnök úr, vagy a Miniszterelnök úr számára készítettünk ajándéktárgyakat, érmeket, kisplasztikát. Én a magam részéről azt tartom a legrangosabb feladatnak, ha a Magyar Nemzeti Bank felkérésére készíthetek emlékérme tervet. Ilyenkor minden esetben pályázat keretében, több meghívott éremművész munkája közül választják ki a nyertes művet, ami kibocsátásra kerül. Nagy öröm, amikor az alkotó kézébe veheti a megvalósult érmét. Most készül épp az Állami Pénzverdében az Erkel Ferenc születése 200. évfordulójára kiadott emlékérme, ami a „A világ legkisebb aranypénze” nemzetközi gyűjtőprogram keretében jelenik meg, és az én terveim alapján készül.
 
Azt olvastam, névjegyérméket is készít. Nem hiszem, hogy mindenki tudja, mi ez?
 
– A névjegyérem olyan információkat hordoz, mint a névjegykártya, csak érem
Presztízs Magazin
formában. Ritkán készül, elsősorban önmaguk és barátaik számára készítik éremművészek. A közönség még nem fedezte fel magának ezt a rendkívül izgalmas lehetőségeket magában rejtő apróságot, ami használati- és műtárgy is egyben.
 
Jövőkép? Vannak-e megvalósításra váró tervei, álmai?
 
– Nem álmodozom, inkább a megvalósításra váró terveimmel foglalkozom. Most zárult le a legutóbbi „őrület”, az óraszobrok sora. Ezek a több esetben két méteres magasságot meghaladó munkáim eddig a legnagyobbak. Igazán messze kerültek az érem meghitt intim műfajától. Más kihívást, feladatot jelentettek, de nagy örömömet leltem bennük. Remélem, másoknak is okoz majd szép perceket a szemlélésük, és mivel a legtöbb hangot is ad, így a megszólalásuk is. A romos külső képet mutató szobrokban minden esetben pontosan működő, hagyományos rugós, illetve súlyhuzamú mechanikus óraszerkezetek találhatóak, melyek jelzik az idő múlását.
A legújabb alkotásaim pedig sajátos, fa alapra készült domborművek. A szabályos négyzetforma miatt plakettekkel rokoníthatóak, de lényegesen nagyobb méretűek. Ebből adódóan más témák és kompozíciók megvalósítására adnak lehetőséget. Két kiállításon már az idei évben láthatja őket a közönség.
Hogy mi jön még ezután? Az számomra is rejtély. Meggyőződésem, hogy a művész egyfajta médiumként közvetít. Érzéseit műalkotásokon keresztül, azok létrehozásával fogalmazza meg. Amíg van, aki kíváncsi ezekre a gondolatokra, műtárgyakra, addig nincs nagy baj…
Még nincs értékelve