Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Pannon Presztízs Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Pannon Presztízs Magazint! Keresse az újságárusoknál a Pannon Presztízs Magazint!
Online újság Újság

Bezárás

Válassza ki, hogyan szeretné megvásárolni a Presztízs Style Magazint.

Fizessen elő, olvassa az interneten a Presztízs Style Magazint! Keresse az újságárusoknál a Presztízs Style Magazint!
Online újság Újság

Negyven fokban, repeszálló mellényben.

Afganisztánban jártak a magyar katonák

Laczkó Kornél | Dévényi Veronika és Tóth László | 2012.01.09. |
Negyven fokban, repeszálló mellényben.
A Magyar Honvédség több mint öt éve vesz részt az ISAF keretein belül az afganisztáni békefenntartó tevékenységben és az újjáépítési munkálatokban. A PRT (Provincial Reconstruction Team – Tartományi Újjáépítési Csoport) tizedik váltása, közel 250 fő 2011 tavaszán utazott ki fél évre Afganisztánba a PRT-9 feladatainak átvételére, a Baghlan tartománybeli Pol-e Khomri városába. A katonai kontingenst főleg a debreceni 5. Bocskai István Lövészdandár állománya adta.

A PRT egyik fő feladata a kormányzat mentorálása források felkutatásához, pályáztatásokhoz, illetve fejlesztéshez. A katonáknak ezért napi kapcsolatban kell lenniük a tartományi és járási szintű vezetőkkel, hogy bizalmat keltve jó munkakapcsolatot alakítsanak ki velük. A másik fontos feladat, a biztonság megteremtése és fenntartása a tartományban, szorosan együttműködve az Afgán Biztonsági Erőkkel úgy, hogy lehetőleg az összes művelet afgán tervezésű és vezetésű legyen.

Biztonsági kíséret

A katonák hazatérése után néhány héttel Sós Csaba főtörzsőrmesterrel beszélgettünk, aki az FP (Force Protection – őr- és biztosító) században szolgált. Azok közé tartozott, akik a fegyveres biztonsági feladatokat láttak el a PRT-10 missziója alatt. Egyrészt a bázison folyamatos készenlétben álltak, hogy egy támadás estén reagálni tudjanak, illetve a legkülönbözőbb célú katonai menetoszlopokat kísérték és biztosították.
Sós főtörzsőrmester tagja volt annak az FP csoportnak, mely a németekkel közös, háromnapos műveletben vett részt Dande Ghori járásban. Ellenőrző pontokat és műveleti bázisokat kerestek fel adatgyűjtés céljából. Igyekeztek felmérni az adott környék veszélyeztetettségét, a lázadók számát és tevékenységét, aktivitásukat, illetve a lakosság körében a helyi rendőrség elfogadottságát. Mivel az éjszakát a szabad ég alatt töltötték, estére nyílt terepen járőrbázist alakítottak ki maguknak. Szállásként úgynevezett egyszemélyes túlélősátor állt a rendelkezésükre, ami inkább egy hálózsák, mivel nincs váza és akkora, hogy épp csak bele lehet feküdni. A három nap alatt megtett 200 kilométer bár kevésnek tűnik, a rossz útviszonyokat és a sűrű megállókat figyelembe véve komoly táv volt.

Több tonnányi robbanóanyagot semmisítettek meg egyetlen nap alatt


Az időjárás és a környezet változékonyságáról Sós főtörzsőrmester úgy számolt be, hogy sokszor hosszú kilométereken át nem láttak mást, csak a sivatag homokját, míg egyes részek teljesen zöldek voltak, leginkább a termőföldekre vezető öntözőcsatornák mentén. Nappal általában óriási forróság volt, nyár közepén nem ritkán 40-42 fokot mértek árnyékban, amit a közel 20 kilónyi felszereléssel és a körülbelül ugyanilyen súlyú repeszálló mellényben elviselni meglehetősen embert próbáló volt. A klímával felszerelt Humvee terepjárókban is ömlött róluk a víz. Csak este, pihenéskor vették le a védő felszerelést, így a sós izzadság néha komoly bőrirritációt okozott. Szerencsére éjszaka nem kellett fagyos hidegtől tartaniuk, csak 20-25 fokig hűlt le a levegő. De leginkább agyban fárad el az ember, teszi hozzá a főtörzs, oszlopparancsnokként többször irányított konvojokat, mialatt egész nap éberen kell figyelni, ami igen nagy koncentrációt igényelt.
Ilyenkor a legfontosabb szerepe az első kocsiban ülőknek van, ha maguk előtt bármilyen

Presztízs Magazin

gyanús dolgot látnak az úton, megállítják a menetet és a továbbiakban mindenben az oszlopparancsnok utasításai szerint tevékenykednek. Előfordult, hogy úgy ítélték meg a helyzetet, hogy jobb, ha visszafordul a konvoj. Bár a fél év alatt támadás nem érte egyik PRT-10-es csapatot sem, minden percben fel voltak készülve annak lehetőségére. Kérdésünkre Sós főtörzsőrmester elmondta, hogy természetesen minden kimenetelnél van bennük egy kis félelem, de az első 8-10 alkalom után már megszokja az ember a rutint, hogy amikor kiszáll a kocsiból, mire figyeljen. Nem ritkán kellett a tűzszerészeket biztosítaniuk, miközben robbanóanyagot kerestek az út mellett, vagy a megsemmisítést készítették elő. Mint megtudtuk, volt olyan nap mikor 2,5 tonna robbanóanyagot semmisítettek meg a bombaszakértők.

A fel nem robbant akna

Napi négy-öt különböző biztosítási feladat jutott az FP csoportokra, és átlagosan heti egy nap pihenőt kaptak. Útjaik során komolyabb problémával nem szembesültek, bár sokszor előfordult, hogy a táborba visszaérve értesültek arról, hogy az általuk használt útvonalon támadásra készültek. A szerencse mellett az is közrejátszott a támadások elkerülésében hogy az ellenállók tudják: hogy a magyarok sokat segítenek a civileken, így velük közvetlenül nem ellenségesek.
Arra a kérdésünkre, hogy visszamenne-e, a főtörzsőrmester határozott igennel válaszolt. Mint elmondta másfél-két év múlva lesz a következő misszió, amivel kimehet, de akkor újból komoly szűrésen kell átesnie, ahol nagyon kemény fizikai, egészségügyi és pszichikai feltételeknek kell megfelelnie, majd újból végig kell csinálnia a fél éves felkészülést.
Végezetül Sós főtörzsőrmester hozzáteszi, az egészben talán az volt a legnehezebb, hogy a családjuknak – saját biztonságuk érdekében – semmit nem mondhattak arról, hogy mit csinálnak, hova mennek, vagy mikor fognak legközelebb telefonálni, mert azt még ők sem tudták. Így egy kicsit egyoldalúak voltak a beszélgetések, mondja a főtörzs, majd széttárja a karját - de hát ez ezzel jár.

 

Még nincs értékelve